Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-16 / 250. szám

mm 8 D Él. MAGYARORSZÁG Szerda, 1038. november 1(5. iszinltázá mtivéfzcr • heti műsor:' Szerdán este: Nincsenek véletlenek. DMKE. Csütörtökön délután: Cigányszerelem. Filléres helyáruk. Csütörtökön este: Luxemburg grófja. Ketten cgv jeggyel. Pénteken este: Kiskomárom-Nagykomárom. Preinitrbérlet 10. Szombaton délután: Fiiszer és csemege. Ifjúsági előadás. Filléres helvárak. Szombaton este: Kiskoniúroiu-Nngykomárom. Páratlanbérlet 9. Vasárnap délután: Kiskomárom-Nagykomárom. Délutáni bérlet. Rendes esti helyárak. Vasárnap este: Kiskomároni-Nagykoraároin. Bérletszünct. —ooo— Vasárnapi maiiné a színházban A szegcdi szinház — mint megírtuk — uj clöodástipust vezet be: a vasárnapi délelőtti művészi nivóju, népszerű előadásokat. Ezzel az lesz a cél, liogy vilóban filléres helyárakkal — legolcsóbb jegy 11 fillér, legdrágább 70 fillér — magas nivóju színházat kapjon a közönség. Az első előadás jövő vasárnap, november Í7én elsz. A vasárnap délelőtti előadások jegyeit kizárólag a Dclmagyarország árusít ja. —oo— Délután: Nótás kapitány (Punaszos levél) Kaptuk a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Igaz örömmel fogadta minden szinházjáró, hogy a szinház vasárnap délutánonként úgynevezett fehér operetlrcprizekkcl teszi lehetővé egyrészt a tiszta szórakozást, másrészt, hogy ezeket a mi régi emlékeinket megmutathassuk a gyermekeinknek is. Vasárnap délután ünnepi érzésekkel indultam gyermekeimmel a színházba. „A nótás kapitány", cz a meleg magyurlelkü, megríkató Farkas Imre-operett volt műsoron. Már napokkal előbb agyonbeszéltem a darabról a gyerekeket, de én magam is izgalmas készülődéssel vártam a függöny szétszaladását. Átmentem a Királyhágón, Elhagytam a huszárcsákóm ... Élményre vártam. Visszajött einlókcscményekrc. Azonban az történt, liogy Veszély komikus ur abban a ráhúzott husznregyenruhában is elhoz „osapongnni", reproöakálb ilntlnn rögtönzésekkel megdöbbenteni és általában ugy „játszani", bogy abból a bájos Nótás kapitányból végiills — útszéli konglomerátum lett. Amit íredig gyermekek is végighallgattak! Mélyen sajnálom a direkció és az előadást kétségbeejtő igyekezettel megmenteni akaró szi"észek törekvését azért, hogy Veszély megakadályozhatta a színházat abban, bogy szószerinti előadást produkálhasson és megakadályozhatja a közönséget is abban, bogy — bizalommal legyen hirdetett ilyen előadások iránt. (Aláírás). —ooo— 4 színházi iroda hírei A komáromi bevonulás minden lelkesedése negelevencdik a „Kiskomáponi-Nagykoniároni"ban. A „Nincsenek véletlenek" ma esti remeik előadására a DMKE kulturpengői érvényesek. Két teljesen felszerelt század, két zenekar és százfőnyi statiszta vonul fel az uccáról, a nézőlé™ ren keresztül a KiskomárOm-Nagykom&rom-rak a visszafoglalást bemutató szenzációs jelenetében. Ketten egy jeggyel! Csütörtökön este Lehár rgvik legszebb operettje, a „Luxemburg grófja" kerül szinre ketten egy jeggyel akcióban. ..Fiiszer és csemege". Szombaton délután ifjúsági előadásban megy Csitbó Kálmán nagysikerű vígjátéka. ..Cigányszerelem". Csütörtökön délután a k)eszszikns muzsikája ..Cigányszerelem" kerül szinre sz. Patkós Irmával a főszereoben. Filléres helv4 rak. Péntek este: Kiskomárom Nagykomárom Jegyek a Déimagvarorszáanál l^m^^'r9^^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm^mmmmmmmmmmmmmm Váth János: SOLT ANY3A Történeti regény A Délmagyarország regénye —•wwn——i—— immmmimwmw—————— 10 — Docska — szólal meg háta mögött Levente s vonszolja szép, de beteg testét. — Docska, ma egész napestig nem láthatlak? — Annyit kérdezett utánad — beszélt fakó hangján bele Emese Leventéébe. — Kikívánkozott utánad — csengett Imes széles száján a szó. S Levente majd elnyelte szemével a lányt, akinek arca felpirult a dus, hullámos hajának tövéig, a biztosan fogott pálca megremegett a kezében; belső hevületében elvesztette a szeme világát pillanatra s megtántorodott: — Ekkora áldozati — szakadt ki a lázas szó ajkán s megégette Imes öregedő szivét s a vörös, fakóhangu Emese hiúságát. Most érezték át, bogy micsoda áldozatot hozott Docskáért Levente, házuk vendégbarátja. Levente pedig megijedt a hatástól, amit Docskában jövetele keltett s félt, bogy elveszíti: — Rosszul tettem? — Rosszul, rosszul — ismételte Docska s hogy élét vegye hangjának sebző élét, hozzátette: — mert, mert nem gyógyulsz meg cs akkor... Most már felélénkült a férfi arca. Most már jóra fordult a kétségbeejtő, dorgáló hang. A lánvok kezéből kibontakozott s letilt Docska lábához az ott feledett, kicsépeletlen búzakévére s ez a föld áldása gyógyilóan, irul hatott a hegedő sebérc. iii. Á vereckei hágó szájánál, mint rajzó kas bnn a méhek, összetorlódtak a bessenyők ' elől mcnijkvő magyarok. A kisebb szorosok I is segítettek levezetni az áradatot, de ígazá- | bnn a legnagyobb tömeg itt gyűlt össze. | Csak Át pád esze, rendezői és hadvezéri bölcsesége s éles látása birta levezetni ezt az áramlást: — Először nz asszonyok, gyerekek, öregek! A had marad, hogyha hátbatámadás érne bennünket, kivédhessük! — mondta a tanácsban. Előre csak Horkát küldötte: — Élemedett vagy, uram bátyám, bölcs es előrelátó fő, intézd el a fogadtatást a népekkel, hogy harc nekün léphessünk a hegyen tuli fődre. Ha mi nem segítjük őket, a beásenyők át-becsapnak hozzájuk. Mi megsegítjük ellenük! Különben is Arnulfhoz indulunk s a csip-csup népek aligha merik utunkat állni. Te értesz uram, bátyám. Horkn kevésszavú, megfontolt magyar volt: „Háborúra kötelességünk a közös veszedelemben egymást megsegíteni. Ez a küldetés is nhoz tartozik". Bólintott: — Mindenben a te akaratod szerent végezek, fiam, uram í A horku után, akit nembeliéivel együtt előre küldött, Ároád törzsenként bocsátotta a népet. Egy-egy törzshöz kellő számú fegyverest rendelt, hogy a vidéken felkelő s a legelő területre féltékeny apró néptörzseket féken tarthassák. A száraz évadban megtörtént az átkelés és kiáramlás a nagy síkságra. A legelőt féltő szláv törzseket lefegyverezték. Kapzsi és kisagyu fejeiket lekenyerezték ajándékokkal, miknek mély értelmet tulajdonítottak s vásárlási előlegnek tekintették: A fehér lovon, bársony nyergen s aranyféken föld, fü, viz a tulajdonukba került. Az avar s huri törzsek fejei vezetőkiil ajánlkoztak a nagy síkságra és a testvért üdvözölték Árpád hadaiban, okik kiszabadítják' őket idegen felsőbbségeik alól, már mint a Szálán és a két Szvatopluk testvéré alól. Már szétáradt a had mindenféle tartozékával (csordák, mének, nyájak és málhások) a végeláthatatlan síkságon s Árpád nyugalmasabban terülhetett el sátrában. Szolgák és szolgálók sereglctték már körül. Ajándékba adták neki a hadnagy társai. Csak a barma volt kevesebb, mint a többinek egyenként, mert elhajtották a besenyők. Nemsikerült annyira megmenteni, amint Kedd gondolta, mert menekvés közben csaptak rá Árpád szállására, mitől nagv messzeség választotta el a törzsek legelő területét, a mesgye, bogy háborúság ne üssön ki még a saját pásztoraik között se a határsértések miatt, nehorry aztán amiatt torzsalkodás, bíráskodás keletkezhessen. Az erdélyi medence folyóvölgyein hatoltak be a kisebb haduk. A viz folyása vezette őket be a nagy síkságra. Követjárással kötötték magukat Árpádhoz. Szálán szervezetlen népe, töredék aprózottságban, egymás közt is békétlenkedve, egymással mit se törődve, zárkóztak el. A fényes, nemes, lovas had igen tetszett nekik. Pénzzel fizettek mindent s nagyobb respektusuk volt Szálán embereinél, akik csak adót s katonát szedni jártak orra. E nóptöredék között igalerázóként fogadta őket Kusid, n székelyek kapitánya. Kitűnő vezetőként ajánlkoztak. Bőrrel, szőrmével, arannyal kereskedve ismerték a vásárterekre vezető utakat, völgynyilásokat. Mit? Levente serege hátát védve vonult vissza s a bulgárok már minden épkézláb embert fölhajtottak birtokaikról a görögök ellen, ez a kisebb átkelés és terülctfoglalás is megtörtént. (Folyt, küv.) KOMÁROMI ISTVÁN angol uri szabóságát Attila ucca 3 szám alól áthelyezte Baíza-ucca 2 sz. alá. Készítek divatos fért'-, ruhákat, felöltöket, télikabátokat, stb. u legújabb divat szőrin