Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)
1938-11-03 / 238. szám
DÉMVfAG Y A R O R S 7 A u Csütörtök. 1038. november 3. Szeged mámoros tüntetése a felszabadulás éjszakáján Harangzugás, örömtüntetések, ujjongó, síró nép az uccákon, a színházban, a kávéházakban, az Országzászló előtt (A Dclmagyarnrszág munkatársától.) Szerdán este pontosin fél Hz órakor egyszcrcsak rákougotott Szeged uccáiru a városháza toronyburaugja, majd felujjong tőlo valamennyi szegedi harang « és megkezdődött a gyönyörű Borshirdetés. Vége a Felvidék húszéves trianoni szenvedésnek! Hazajött egymillió a túlról, itthon van Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács és mellettük jobbra-balra száz és száz község, velük erdő, uj búzaföldek, hegyek . . . Hazajöttek . . . A harangzugás mindenütt kitárta az ablakokat, odavonzolt lclkendezőket, kihivogatott tömeget az uccukra is Eleredt a boldog kiáltozás a torkokból és kicsurgott a szemekből a könny. Eslo tíz óra tájt nem volt idegen, ismeretlen ember Szegeden, összcölclkczctt-csókolózott az 'íccdkra tódult tömeg. A harangok zúgtak. A ucp kneagott-sirt. • Még sose ült annyi ember és ilyen reszkető félelemmel a rádió elölt, mint ma este 7 órától kilencig. És amikor elkövetkezett a nagy pillanat ... ezt a pillanatot nem lehet leirni. Percek alatt tömeg verődött az uccára. A szcjedi diákság tüntető rendben fel is vonult cs szavalókórusával mindenki együtt mondta: — Éljen Horthy, éljen Horthy! — Pure, Hűre, Ilucef — Inirédv, lmrédy! A színházban tsufolt nézőtér. Épp n „Szép vagy, gyönyörű vagy Mapyaror9zág"-ot éneklik. Egyszer csak minden bejelentés nélkül rohan xi a szinpadra Sziklai Jenő direktor, örömtől pirult arccal a szinpad végérc torpan: — Hölgyeim, uravm! Érsekújvár, Losonc, Léva, Rozsnyó, Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács n mienk! Nincs szó elmondani, mi történt erre. A szinház egy ember lett, egy magyar! Tapsorkán, él(enzés! A zene tust huz. Emberek sirnak-ncvetnek. Sokú tartolt, amig folytatták nz előadást. • * A diákság tüntetösorn ezalatt ezrekre nő. Min rfen uoeán éri ember csaliikozib Sorra veszik a kávéházakat. — Horthy, Horthy! Taps. Mámoros ujjongás. A zene dübörög. Éneklik a Himnuszt Ugyanez a mozikban. Éjjeli zenés takarodó. A katonazenekar a sz'nházi előadáson játszó zenokarrésszcl egyesül. És aztán végig a városon. Óriási tüntető tömeggel a nyomában... Tisztelgés az Országzászló előtt. A tömegben megjelenik dr. Pdl/y József polgármester. Rögtönzött beszédet intéz a mámoros tömeghez. A tömeg sokáig áll és éljenez, lelkesedik és könnyezik az Országzászló ©lőtt. Kipirult csoportok szegődnek a polgárcmstcr nyomába éa ujjongva kisérik haza. Lázas, mámoros, boldog éjszaka a szegedi uccakón... A megszállás menetrendje A Budapesti Értesítő jelenti Bécsből: Ideérkezett nem hivatalos értesülés szerint a katonai szakértők bizottsága a következő módozatokat állapította mejr a megszállásra vonatkozólag: — Négy zónát állapítottak fel, ezeket A, B, C. cs D. zónáknak nevezték el. — Szombaton reggel Csallóközben kezdődik meg az A. zóna megszállása. A magyar csapatok először Medve és Bodak községnél lépik át a mostani határt. Vasárnap Komáromban folytatódik a Csallóköz megszállása. Ugyancsak vasárnap szállják meg a magyar csapatok a B. zónát, Beregszász környékét. Hétfőn Losonc, Rimaszombat cs Rozsnyó megszállására kerül sor. Kedden a magyar csapatok Kassára vonulnak bc. A miniszterelnök rádióbeszéde A magyar haza nagyobb lett! Budapest, november 2. Vitéz Imrcdy Béla miniszterelnök szerdán este fél 10 órakor rádióbeszédet tartott, amelyben a döntőbíróság eredményéről szólt az alábbiakban: — A Magyar Testvéreim! A döntés megtörtént! Sók százezernyi magyar és velük együtt derék szlovákok és ruszinok és németek, akik annyi időn át osztották meg velünk az ezeréves haza gondjait, visszatértek hozzánk. Komárom, Galánta, Érsekújvár, Léva, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Jolsvn, Rozsnyó, Beregszász, Munkács, Ungvár és Kassa — ismét a mienk! — Szombaton indulnak katonáink és néhány nap múlva az uj határon fog lengeni a mi honvédségünk büszke zászlója. — Minden magyar sziv ujjongó örömének adok kifejezést, amikor ünneplő lélekkel köszöntöm a hazába visszatérő drága testvéreinket, akik husz hosszú esztendő szenvedései között hősiesen küzdöttek magyarságukért, akik ezentúl velünk együtt fognak dolgozni, küzdeni azért, hogy ez az ország minél szebb, minél boldogabb, minél erősebb legyen. Köszönjük a ket baráti nagyhatalomnak, amiért a döntés nehéz és kényes munkáját magukra vállalták és nem tértek ki a felelősség elől, hanem a célt tartották szem előtt, hogy Európának a csehszlovák köztársaság ujjárendezésével érintett részeni megteremtsék a békcs egyiittclcs feltételeit. — Becsületes; felelősségteljes és mindeni magyar embert hálára kötelező munkájuk nem juttathatott valamennyi magyart vissza az országhoz. Maradtak véreink, maradtak drága történelmi helyek az uj határokon kivül. Ez a müncheni határozatok alapjául szolgáló népi elv alkalmazása mellett elháríthatatlan volt. Ha a két nagyhatalom vállalta a döntéssel járó felelősséget, nekünk, magyaroknak is vállalni kell a döntés elfogadását. — De térjünk vissza gondolatainkban azokhoz, akik a mieink lettek és állapítsuk meg büszke öntudattal, hogy a SZÍVÓS harc; amelyet német, olasz és lengyel barátaink támogatása mellett az érvek fegyvereivel folytattunk, a magyar igazságért eredményesen nyert befejezést. A magvar haza nagyobb lett. Az előadás megszakad. A közönség nem bir magával a boldogságtól. i * A menet körülönti a színházat. Aki elfér, bégyürődzik az ajtókon a nézőtérre. A másod,k színházi tüntetés. A zenekar a Himnusz' játszi. Boldogan énekel mindenki. | n " _ Közel éjfél felé. HALOTTAK EMLEKE A SZEGEDI TEMETŐKBEN (A Délmayyarorszdy munkatársától.) Megülte a város placuccáit Mindenszentek reggelére a koszoruárusitás és folyt szakadatlanul reggeltől estig a tömeg a szegedi temetők felé. Kocogtak a a krizantérfiumos kocsik, nagy igyekezettel kattogott a síneken a virágcipelő villamos. Virág, koszorúba kötve, markokba szorítva. És fekete gyászolók... Teli az ucca velük. Aztán amig itt bent áH a ko=zonjvásár, amire nehéz siratással csö is permetez, kint mindenütt megkezdődött a fcmctödlsz'téí. A meghorpadt púpokat áttakarja a virág. Ha több a koszorú, ráakaszkodik egy a fejfára is, . Emlékeznek a halottakra. A belvárosi temető a nagy halottak nyughelye. Ahova a veszteséges .családon kívül megilletődött sokaság jár liszteletet adni az emlékezéssel. Aztán — minél kisebb a siratás, annál virágtalanabb a sir. Klauzál Gábor * itt nyugszik Szegeden. Hány ucca hirdeti országszerte, hogy a magyar Nagyidők-Nagyemberek korának mekkora alakja volt ő. Itt az emléke egy — virdgtalan sírkő. Kopott írással rajta. Amit cl se lehet olvasni. Milyen sorbanállők, siralnlvalók, gondozottak 3 világháború hőscinek sírjai! Elbandukoltam Dankó Pisla rogyó sirja e'c. A nótának mindig jut virág... Itt alszanak nehéz örök álmot Szeged költői: Juhász Gyula, aki utolszór ment el. Móra Ferenc, aki magával vitte a magyar buzavirágos kenyérföldek dalolását. Tömörkény István, aki bizonyára tovább vitázik a parasz ja'ival, köztük most már együtt a magyar történelem valamennyijével, Árpád fajtájáig. Szaliy József, a rcudörszobából tiszta költeményeket ment megírni az otthoni Íróasztala mellé. És Nyilasat/ Sándor, n festőpoéta, aki rá-zinezte váiznára a magyar élet sok átköltött alakját. Gazdag virágtömeg a sírjukon. Mindegyiken. Még itt vannak köztünk. '' • 1 * r Este pedig kivillant a yyertyiyynjtds a lopakodó sötétségből. Jól fogta a gyertyákat a megáztatott fö'.d. Szél kószált a messziség felől, de nem orős szél, nem oltott emléktüzet, csak nwgbiilontgette a lángokat. j (!•- ° >