Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-13 / 248. szám

D £ L MAGYARORSZÁG Vflsnrnap, 1938. november 13. Gyermek, nót és féritt jól vcfíet. mert vdlaaxtftUunb b rt * é n #» a Habselyem és egyéb íehérnemíiek Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. »z. Unió tar. Csekonies-uces 6. ez. Kalász tair. aspirációi vannak. És nem lehet elnyomni többé. Győzött a I'rágui Magyar lllrlap! A HIT MAGVETÉSÉ A csch kormány kénytelen a megindult sajtó­kampány nyomására megszüntetni a cenzúrát. Csupán uzzal terrorizál — elég siirüo bizony —. hogy az államrendlörvény paragrafusait szegzi a sajtónak és elkoboztatja a lapokat. I)e most már ezzel se lehet többe irtani a magyar bit raagve­Máét. A mindsürübben ismétlődő elkobzások okából azonban kénytelen lesz a lap ismét álarcot kótni arca elé. Utasitást kapok, hogy a budapesti hír­szolgálat nc élezzeu előtérte politikát. Térjünk átmenetileg a lei-ó és hongulatriportázsra. Egymásután jönnek ekkor városföldrajzi, mű­vészettörténeti olyan riportok, amik r&szleu len­dülctleirást •adnak a magyar városok kulturális és gazdasági növekedéséről, illetve magyar törté­reimi emlékezéseket sorolnak elő régi épületek, múzeumlátogatások leírásában. A cseh gyanú mégse fii cl. Mógravaszabbat kell produkálni, hogy a „megtért tékozlót" visz­szusimogathassa magát a prágai kormányszerc­tetbe, hogy megosöndesüljön a nekicreszkedett magyur uujtóüldözés. EGY HÍRES HÚSVÉTI nARMASRIPORT Gaál István szerkesztő Pestro Jöd. Két utasí­tással. Husvétkoz vagyunk közel, érdekes és gya­nuterelő húsvéti riportot beszél meg. Békeripor­tot. össze fogjuk hangolni a monarchikus bécsi mult, a magyar Jelen és a cseh jövő vonatkozá­sait. Három parallel riportképet Írunk: a bécsi Buráról, mint ahol megbujt a csehszlovák állam keletkezési lényege; Gödöllőről, amelynek tragó­diújában kialakult a csehszlovák államiság és Lana-ról, Masarvk zúszlódiszes elnöki rezidenciá­járól, ahol diadalt kapott a cseh állami kiteljesü­lés. Elmondta Gaál István szerkesztő, hogy Er­délyi Arpúd már el is utazott Bécsbe. Az én feladatom Gödöllő lesz. A lap pár nappal húsvét előtt szabályszerűen be is jelenti j többoldalas hatalmas riport-hár­musparullclt. Mindenki felfigyel rá. A Felvidék nem tudja, mi ez megint. A prágai kormány azon­Oan — ismét lépre megy. Húsvét, ötvenhat oldalas újság. Béke! ará­nyok. Világcikkek egész sorozata. Eredeti írá­sok francia, angol, amerikai, román, szerb és — nngvar politikusok tollábó'. Pontos tükörkép sz nkkori — 1021. évi — világpolitikai helyzetről. Aztán szines, crckes riport Parisról, szinházi kép Európa valamennyi nagyvárosából. Politika, szí­nek, pillunatrajzok, külön irodalmi melléklet. Ha­talmas újságanyag. Amelynek pompás szerkesz­tői tudással megcsinált centrumában: a Naicy ri­port. A bécsi mult. A gödöllői tragédia. A lanai kiteljesülés. A célt a — külsőségekben elértük. A „nagy ri­port" igen szépen volt felszervirozva. Azonban n bárom riportot irö három ujságiró — magyar volt. Bajt isinált. Erdélyi Árpád Bécsben beletévedt a Burg ma­gyar emlékeibe, megáilt és megesurgatti köny­nyeit a Hibsburg-bünök emlékei közt, dc lelken­dezett a szépcmlékek előtt. Megjelenitett ugyan képeket JT. Mátyás koráról Is, elmondta, hogy bo­lond alkimista volt ez nz uralkodó, aki — taián épp ezért — a prágai Hradslnba vonult cl tudós udvartirtásával — aranyat epekedni. Én Gödöllőn jártam. Százéves rajzot Írtam on­nan a Grassalkovirh-kastély történelméről. Fe­renc Józsefről, Erzsébet királyasszonyról és könnypergrtő kronológiát arról, hogy ott ment végbe a magyar összeomlás, onnan hajtotta vi­lággá Károly kirólvt és királyi családját a fé­kefoldott forradalom. A lánai riport meg . . . Hát ez volt a légvár­te'enebb U-óndes, jajgató*. Elsiratta a 'áoai kíiitélv/á'-zló sz.éinek < rodi diadallobogásában a szétesett magyar történelmiséget. Megpanaszolta a fényes berendezés leírásában a szürke magyar trianoni jövőt. Későn vették észre a „nagy riport" igazi ar­cát. Már bcleszántott a felvidéki magyar lelkek­be a bécsi Burg, a gödöllői tragédia és a lánai vigasztalanság . . . Husvct után jutott végrehaj­tásra a prágai ügyészség — elkobzási pnranrsu. Mindössze néhány darab szerkesztőségi házi­példányt tudtak csak lefoglalni, „CSEHSZLOVÁKIA ELSŐSZÁMÚ KÖZELLENSÉGE" A vigyázás azonban megkezdődött. A Prágai Magyar Hirlap lett Csehszlovákia titokban dekla­rált elsőszámú közellensége. Nyomasztó zaklatások, az előzetes figyelmez­tetések sora rsönücsitettc el a „nagy riportot" követett kacarászást. Szinte megakadt a munka­folyamat is a szerkesztőségben. Egyidőre elhal­kult a budapesti tudósitás is. Uapbetilfástól lehe­tett tartani. Dc ugyanakkor ébren kellett fogni a lankadásra mindig hajlamos felvidéki magyarsá­got isi Gaál István szerkesztő Ismét Pestre jött. Ismct bravúros utasítással El kell bujtatni az — irodalomba a magyar mondanivalókat! A Prágai Magyar Hirlap ugyanis pompás no­vellákat adott naponta. Hát ezeket oz obligát tro­dnlmiságokat nem figyelte a cseh Őrködés. Irio rejtőzzék most az a kemény tcstvérmarok, -amely kézenfogja a megkínzott, uehéz trianoni igasor­sot vonszoló Felvidéket . . . Ebben az időben kizárólag lelkesítő történelmi és népi tárgyú novellát irattam-vettem. Ebben a* időben a Prágai Magyar Hirlap politikája a —« novella volt. És igy tovább. Esztendőkön keresztül. Bujtat­gatva a vigasztalást, viaskodva a cseh kormány­pénzen létesült uj magyar újságok konkurrenciá­jávai, destruálásával. Közben pedig — a felvidéki magyar politika nehéz kiszolgálása melleit — megnevelni és ósz­szeterelni a magyar irodalmat: Mécs Lászlói pro­dukálni, e,kkorn magyar költői! Akit kezdő utjain a Prágai M-^-var Hirlap biztatgatott, bátorított és adott korlátlan teret a kibontakozásának . . . * Hát cz a Prágai Magyar Hirlap, aki személy volt, testtel, szívvel, agvgya] élő és dolgozó Va­liki, aki ugy halt meg a Felvidék diadalmas vlsz­szacsatolásával, hogy legjobban teljesítette éí egészen befejezte hivatását. Rndnny Oszkár. diktál az ész ? R buioe legyen Kertészi« Hálószobák, ebédlők, kombinált-, modern- és stílbútorok nagy választékú állandó kiállítása és legelőnySsebb beszerzési helye Kertész Sándor mdipari bútorcsarnoka. Feketesas ucca. KQIfin bu torbemutaló a K'nuzál téri Wagner kelengveOzlet mellett SZERKESZTŐ UR KÉREM: A CSAPOS BELESZÓL... (A Délmagyarország legkülsőbb munkatársá­tól). A szerkesztőségben mindenki nyilatkozato­kat gyűjt. Mindenki intervjut kér mindenkitől — a Felvidékről. Hát hogyisne! Nagy-nagy valami ez, mert olyan dolog, amilyen még sose tör­tént velünk, amióta élünk: visszakaptuk a Felvi­déket, vagy legalább is egyrészét. Mindenki örül, természetcsen én is, de örömöm nem teljes, mert nekem nem jutott nz intervjukból! És ez nem járja Szerkesztő Ur kérem, mert én is szeretnék nyilatkozatokat kérni, elvégre — én is szeretnék tenni valamit a Felvidékért... Belátom, Szer­kesztő Ur kérem, hogy én nem mehettem el nyi­latkozatért a Professzor Úrhoz, mert miatta Kel­teit otthagynom a Ferenc Józsefet, mármint az egyetemet, ugyobár ,amint tetszik tudni, nadc ezt hagyjuk . . . Hanem egész nyugodtan elktifd­hetelt volna ngem a nép köze, a nép egyszerű gyermekei közé. Hallottam például, mikor teg­nap a Szerkesztő Urék beszélgetésébe „a csapó* beleszólt". És ezt nem mókáitól mondom, de csak­ugyan igy vin, persze azt sosem teccik észro­venni, mikor én szemfüles vagyok . . . Bocsánat, nem azért mondom, de ne tessék le­nézni a csapost, mert ő nagyon okos ember. Azt mondja például tegnap, amikor Szerkesztő Urék a szlovák kérdésről beszélgettek, hogy uszongya: egyszerű dolog az egész, ő ad gy tippet, ami­vel a tótok )t haza tehetne édesgetni. A Szer­kesztő Urék nem hallgattak rá cs ő sértődötten távozott, én utána mentem a söntésbe és megkér­deztem töte, hogyan gondolja a dolgot? Mire ő kifejtette, bogy a tótoknak, akik mindig belő­lünk éltek, munkát kell adni. Például be keltene törni ht össze* ablakokat, bogy aztán az abla­kos tótokkal meg lehessen csináltatni . . . Ennek aztán meglenne az a baszna is — mondta —, hogy legfeljebb röhögne kicsit néhány ur . . . Azért pedig ne tcs?ék haragudni Szerkesztő Ur, hogy soraimmal zavartam, de már most tes­sék megígérni, hogy a legközelebbi visszacsato­láskor reám is teccik bizni intervjut. Tisztelettel leghűbb munkatársa: ász. Ha esfe zárla Kapuit a rádióhtállifás Az Iparcsarnok bejáratán át sürii sorokban keresik fel a szegediek, az Orion—Tungsram gyárik által rendezett nagyszabású rádió é.s világítástechnikai kiállítást. A kiállítás rövid idő alatt valóban a város jelenlegi szenzáció­jává nőtte ki magát; s a közönség nagyrésze már megtekintette azt. Sokan voltak, akik vl«z­szatértek és többször is felkeresték a bemu­tatót, annyira megnyerte tetszésüket. A varos iskoláinik tanintézetei testületileg keresték fel cs tekintették meg a kiállítást. Több oldal­ról merült fel kívánság, hogy Orion—Tungs­ram kiállítást hosszabbítsák meg; ez azonban nem tehetséges, miután az anyag már más vá­rosban van határozott Időre lekötve. Igy a ki­állitás véglegesen bezárul ma este, s ezért ér­deke mindenkinek, hogy amennyiben azt még nem kereste volna fel, ugy ina okvetlenül te­kintse tneg. Belépés egész nzpon át este nyolc óráig. Belépődíj nincs. tlnnijatii Sándor: Nemes ícisi peímaguarország­ftölcsönhöiHjvfár

Next

/
Thumbnails
Contents