Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-13 / 248. szám

Vasárnap, HJ38. november 13. DÉLMAGYARORSZAG 415 A Pé'T>ativaror«zAn Habára Kiitririn rennkafftr^^ »e eofi FELEJTHETETLEN KÉPEK EGY BOLD,OG VÁROSBOL (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) Szombaton este, mikor a majd háromnapos kassai zarándoklás után luz érkezett Szeged küldöttsége, azt kérdezték egymástól a zarándokok: Hát csakugyan igaz? Kassán voltunk tehát és nem álmodtuk, dc a valóságban végigéltük azt a mámoros önkívületi állapotot, amelyben rajtunk kivül százezer ember dalolta-sirta-nevette-njijongta át a tsütörtök-péntekj napot és éjszakát Tízezres tömegek álltak sorfalat mindkét napon az uccák szegélyén, öreg nénikék rozzant k's székeket hoztak magukkal, azon üldögéltek, ha elfáradtak, de a helyéről nem mozdult senki... .Az örömujjongás, amely az uccákat betöltötte, nem halkult cl egész nap. Az éljenzés orkánja percrőlpercre erősödött, őszirózsák tengerében gázoltak a bevonuló honvédek, IIol termett késő ősz derekán ez a tengernyi virág, amely az ablakokból, erkélyekről, járdáról, ölelésre tárult kezekből hullt a magyar testvérekre? A szivét,, ezt a sokat szenvedett szivét nyújtotta oda Kassa a magyar honvédeknek. Irtunk már arról a feledhetetlen éjszakáról, amelyen Kassa polgársága és a vendégek sokezres tömege talpon várta a pénteki nagy nap fclvirradásat. De, hogy mi volt ott, nem lehet jelzőkkel és hasonlatokkal kifejezni. Néhány jellemző, eset tudja csak sejtetni azt a féktelen örömet, amely eltöltött minden 'lelket. Kassa vezető szállodájának öt kávéházi cs éttermi helyiségében estétől reggelig parázs mulatozás folyt ezen az éjszakán. Cigányos-italos-cigarettafüstös-tiszti egyenruhás-nöi estélyiruhás-zavargás volt mind az öt helyiség. A kassai nők csárdást « táncoltak a magyar tiszteikkel. A fiatalabbjainak, akik »a 20 év« alatt születtek, bizony gyengécsként ment cz a tánc. Dc a szivüket, a lelküket adták bele minden lépésbe. Egy virágos-jókedvű középkorú férfi jött az asztalunkhoz és gúnyos mosollyal zománctáblát mutatott. Rajta a folirás: vJazdit v. parku.« — A gyepre lépni tilos! — mondta hisztériásán nevetve. Nekünk ugyan többé semmit nem tiltanak meg... Magasra emelte a táblát cs bámulatos erővel kcttéhailitotta. És kacagott, és kacagott... , * i A szomszéd asztalnál egy fiatalember zokog, barátai vigasztalják. Az egyik magyarázókig mondja: — Iiazagondolt. Sepsiszentgyörgyi... * a Dóm oldalánál állott annakidején a magyar Lonvédszobor. Husz évvel ezelőtt első dolguk volt a cseheknek, hogy a henvédszobrot ledöntötték. Állítólag ennek anyagából öntöttek ki aztán Stefanik tábornok szobrát, amelyet a Fö-ucca tengelyében állitottak fel. A ledöntött honvédszobor talapzatához hatalmas tömegek zarándokoltak mindkét napon, virágokkal borították el ós letérdelve énekelte a hatalmas tömeg: Isten áldd meg a magyart. A Stefanik-szobor helyén magyar zász'őknt lenget a szél, a hatalmas négyszögű talapzit most diszemel vényül szolgál. Lám sok pótszer van forgalomban. Ezért kell mindig ügyelni, hogy rajta van-e a tablettán és a csomagoláson a valódiság jele, a „Boyer"ASPIRIN T Á B l E T T k K CSAK GYÓGYSZERTÁRAKBAN KAPHATÓK Stefanik tábornok ur, a magyar Felvidék 20 év cretti ^diadalmas meghódítója* nem tudott maradandó emléket állítani magának. Nemsokára még az emlékét is betemeti az idö. * Csütörtökön a magyar honvédség bevonulásával csaknem egyidejűleg megindult el'cnkcző irányból, Eperjes felől a leszerelt magyar csch-katonák áradata. Nagyrészük gya'og érkezett, inert csak Szent.István faluig hozták őket vonalon, ott Icszál'.ilották a vagonokból valamennyit. Étlen-szomjan jö'.tek, a le;z-relés napján még enni sem kaptak, ugy eresztették őket szélnek. Sokan közülök a csehszlovák hadsereg uniformisában voltak, vállukon a katonaláda, sapkájukon piros-fehér-zöld kohárfa, kezükben nemzeti szinü papiizászló. ! — Testvérek! — kiáltották oda a leszerelt katonák a honvédeknek —, eljen Horthy, éljen Magyarország. % Egy leszerelt cseh katonát megrohant a tömeg és le-agdos'a zubbonyán k rézgombjait. A felszabadulás emlékére... A katona szívesen hagyta, mert 50 filléreseket, pengősöket kapott a gombokért... Az idegen feliratok, az ídegennyelvü cégtáblák ugy eltűntek, hogy szinte nyomuk sem maradt. A Stefanik-ucca újra Fő-uöcw lett, a Malom-ucca Kossu'h ÍMjos-ucoa és ki fogja tudni két hét múlva, hogy hol 'élezett a Srobár-ucca...? # i Harcin meg keli hagyni: építkezni tudtak a csehet. Olyan hatalmas postapalotát emeltek, hogy rezidenciának i6 bei!lene. Csupa csillogó-villogó üveg, fényes márvány. A nagycsarnokban 35 ablak elött A,Ily' Ö TUNGSRAM