Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-13 / 248. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. nov. 13. Politikai napilap XIV. évfolyam 248. sz. A KASSAITALÁLKOZO Áz uj honfoglalás müve vegeiért —; egyelőre. A kassai dómban bemutatott Tc Dcumot megindult lélekkel, örömtől könnyes szemekkel a hétszázados dóm öreg falai között az egész ország térdeplő népe zengte végig. S a dóm előtt lélekben ott volt az egész ország hálálkodni cs ünnepelni s talán megpihenni is a munka első szakasza után. S ugy éreztük, hogy azok a szavak, melyet a kassai örökké fénylő ünnepen elhangzottak, nemcsak a multat zárták le, hanem a jövő munkájának és sikerének útjait is megszabták. Ez a kassai ünnep — mondotta a miniszterelnöki köszöntő — legyen az egész nemzet összetalálkozása, frissüljön fel az egcsz magyarság ennek az összetalálkozásnak örömében s végetvetve minden egycnctlenkedésnek cs széthúzásnak, egy akaratban, egy célban, összeforrott lélekkel lásson hozzá történelmi feladatainak megoldásához. Mert könnyű a házat felgyújtani, de nehéz azt újra felépíteni, — mondották a bölcs, nemes, tanító kormányzói szavak. S talán ez volni az a lélektani pillanat, amikor valóban össze lehetne terelni a magyarságot közös munkára. Hetek óta ugyana'z a várakozás tette izgalmassá a levegőt, ugyanaz a remény éltetett s ugyanaz a félelem gyötört meg mindannyiónkat, hetek óta ugyanaz az elszántság lett úrrá felettünk s ugyanaz az áldozatkészség tett mindnyájunkat a nemzet szolgájává, — ha örülni lehetett, mindnyájan örültünk, ha rettegni kellett, mindnyájan rettegtünk, nem volt előttünk, csak egyetlen cél, egyetlen kötelesség, egyetlen helytállás s a nemzet jövendőjének egyetlen parancsa. Ezek az idők a lelki egységet megteremtették s most csak az volfva a kötelességünk, hogy amit ezek a történelmi idők megteremtették, uzt az érteket át tudjuk menteni az ujabb történelmi idők számáru. Most csak az volna a feladatunk, hogy az előttünk álló szürke munkanapokon se elégedjünk meg kevesebbel, mint amennyivel szolgálni tudtuk a nemzet ügyét a nagy napokban. S ha a nagy feladatok össze tudták terelni a lelkeket, a kis célok ne verhessenek eket közéjük. Ragyogó ünnep volt a kassai, nem fognak színei elhalványodni soha, biborló aranya ragyogni fog az emlékezés vetítő gépének vásznán örökké. El is szoktunk már az örömünneptől, mi csak gyászolni tudtunk már, siratni a multat, az örök tegnapokat, melyek régen nem ígértek már se hujnalt, se holnapot. S most egyszerre kivirágzott cz a kussai ünnep, most egyszerre elindulhattak magyar honvédek honfoglaló utjukra, most egyszerre régi magyar tájakat díszíthetett újra nz örök trikolor. Gyászolni és temetni megtanultunk, most látjuk, hogy tudunk örülni is. Dc tudjunk mást is: értékesíteni a gyásznak és örömnek összecsendülő tanulságát. És ez a tanulság az, aminek a kassai dóm előtt ezen az örökéletű napon hangot adott a miniszterelnök s amit a kormányzói szavak uj magyar evangélium példázatává tettek meg. Egy nagy, m i n* denkirekiterjedő amnesztiát kellene hirdetni a nemzetnek s ahogy Mécs László, a felszabadított nagy magyar pocta felszabadító szavai hirdették: lehessen mindenki magyar, aki magát magyarnak vallja. Egy nagy és általános bűnbocsánat tisztító tüzén kellene átmenni ennek a nemzetnek, hogy levezekelve a bűnöket, megtisztulva a tévedésektől s elhullatva a vakság hályogjait, egymás kezét megszorítva tudjon rálépni »* "'< feladatok széles országútjára. Az ünnep oktávja lassan elmúlik s ránk köszöntenek újra a hétköznapok. Amit ma ünneplünk, azt holnap nehéz munkával kell szolgálnunk. Az ünnep megpihentet, erőt ad és iga zolást, de nem végzi el helyettünk a munkánkat s nem tölti be helyettünk a feladatokat. Az orgona hangja lassan elhal, a tömjén füstje felszáll s itt maradnak a megoldatlan problémák, elvégezetlen feladatok. Az ünnepek hangulatát, tanulságát, lelki emelkedettségét vigyük magunkkal a hétköznapok munkaasztala mellé is, hiszen nem hétköznapi nz a munka, amelyik a nemzet életének kiteljesedésén fáradozik s egy szebb jövő igérelét viszi a megvalósulás felé. A kassai piactéren összetalálkozott a nemzet s ez az összctalálkozás nem törhetik meg az első munkanapon. Amit elértünk, együtt értük el, ami előttünk áll, annak kiharcolásához is csak együttes akarattal foghatunk hozzá. Mindenki tartsa előbbrevalónak a nemzet érdekét, mint a maga meggyőződését, kedvtelését, vagy érvényesülését. A kassai ünnep levegője, szelleme, tanulsága lengje bc az egész országot s szálljon meg minden magyar lelket. S ami ezután következik, legven folytatása a kassai napnak sikerben, fényben, örömben, beteljesülésben, gyarapodásban, de hogy mindez lehessen: legyen folytatása szellemben, akaratban és tanulságban is. Kassa legyen ölök szimbóluma a nemzet lelki egységének, örökre összefont teremteni tudó, szent akaratának. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Az ünneplés lampfonjai lassan kialszanak s az ujjongó öröm elraktározódik a szívben. Lassan mindenki visszatér munkahelyére, katona a műhelybe, a szellem munkása Íróasztala mellé, politikus a szószékre s folyik tovább — színesebben, gazdagabban, áldozatokra és helytállásra elkötelezőbben, — a mindennapi élet ezer meg-, oldhatlanságával, egyenlőtlenségével s válaszolatlan kérdésével. Az*ezeréves példa is azt mutatja, hogy a honfoglalás után az államszervezés munkája következik. Az utolsó hónapok a müncheni egyezmény és a bécsi- döntés diadalmas jegyében folytak, de lassan vissza kell térni a kaposvári beszedre s a belpolitikai problémákra. Nem tudjuk, nem tudja senki, hogy a legközelebbi jövő milyen feladatok megoldása elé fogja állítani ezt a nemzedéket. Egyet azonban talán kivétel nélkül sürgetett mindenki, akiben a hazafiúi aggodalom, a nemzet őszinte féltése s az álom valóra váltásának kívánsága többet jelent, mint amennyit politikai siker és közéleti kedvtelés jelenthet, — azt az egyet, hogy ez a nemzet vigye magával további útjaira s további próbatételeire azt a lelki egységet, amit a kassai találkozás koronázott meg. Elég volt a hejehujás lármából, elég volt a gyűlölet máglyáiból, elég volt az aulodafék követeléséből. Hu Magyarországnak jussa van a napos oldalhoz, legyen jussa hozzá minden magyarnak. A maga bőrct mindenki a vásárra viheti, de a nemzet kincseivel kockajátékot ne folytathasson senki. Álljon fel mindenki a politikai hazárdéria kártyaasztala mellől, ez az ország nem játékbarlangja a politika hazárdőrjeinek. Ha a törvény bünteti a nyilvánosság előtt folytatott hazárd kártyajátékot, tiltsa meg a politika szerencsejátékát is. Dolgozni, áldozni, lemondani, helytállni munkával és vérrel, önzetlenséggel és engedelmes lélekkel, ezt, csak ezt kívánja most a nemzeti közérdek. A kassai siker, a kassai eredmény, a kassai összctalálkozás szabja meg a jövő útjait; minden magyar s'kcréből, minden magyar kötelességteljesitéséből, minden magyar áldozatából legyen minden magyar száméra kenyér, munka, elégedet tséo-. rend és sznhnrlsrp-. r,