Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-07 / 216. szám

D É I MAGYARORSZÁG Péntek. 1938. október 7. Emlékünnep Gömbös Gyula sírjánál Vitcz dr. Shvoy Kálmán beszéde. Budapest, október G. Csütörtökön délelőtt emlékünnepséget rendeztek a kerepesi temetőben Gömbös Gyula sírjánál, Qömbös Gvula halálának második évfordulóján. A, Imrédy Béla miniszterelnök a következő szavak kíséretében koszorúzta meg Gömbös Gyula sírját: — Hálával, hűséggel, barátsággal és kegyelettel helyezem el sirodon a kormány koszorúját. Különösen hálával és kegyelettel ezekben a sosrdöntő órákban, amikor érik a Te külpolitikai magvetésed! A miniszterelnök utón vitéz dr. Shvoy Kálmán országgyűlési képviselő lépett a sirhoz és a Nep nevében mondott beszédet. — Nem konvencionális társadalmi zarándoklat jött sírodhoz — mondotta —, hanem a sziv érzése hozott ide bennünket e sorsdöntő órákban, hogy a te koncepciódból merítsünk hitet és kérjünk buzdítást további küzdelmeinkhez. — Kegyetlen Ítélete a sorsnak, hogy nem lehetsz közöttünk, éppen most, amikor a történelem igazolja a te nagy államférfiúi képességedet. És nem láthatod, hogy igaz az a jövő, amit te előre láttál. Te a külpolitikai összeköttetéseket barátsággá fejlesztetted ég a barátságból megalkottad azt a tengelyt, amely a mai történelmi időkben megállta helyét. — Lelki szemünk előtt látjuk, amikor most szavainkra a magyar halhatatlanok csarnokóból kilépsz és szuggesztív egyéniségeddel igy szólsz hozzánk: „Tanácsot, útmutatást akartok? Fiuk, csak bátran előre! Bízzatok a magyar jövendőben, ugy, mint ahogy én bíztam! Szeréssétek egymást, szeressétek a magyar fajt, tartsatok össze és tiporjátok el azk aki a mai válságos időkben széthúzást hint! Fogjátok meg egymás kezét és meneteljetek az után, akit a sors az életekre állit." Shvoy Kálmán beszéde után Sztranyavszky Sándor földmüvelésügyi miniszter, a Gömbös Gyula Társaság elnöke helyezett köszörűt Gömbös Gyula sirjára. — Két évnek előtte, mikör egy ugyanffven boröngós. ködös őszi reggelen elszállt tőlünk' a lelked, ugy éreztük, hogy onnan túlról is te fogod irányítani hü katonáidat. Onnan, felülről, ahová nem ér fel az itt, e földön gyűlölködő irigyek hadának utmutató kezéd felé való suitása. Ahol megtörik már a gvnnusitások oreie, ahol felvértezve állsz az általad szolgált és a mai események által is igaz ügynek igazolt igazságodnak pajzsa inegett. Mindent fői láttál! Mindenben igazolt ez a rövid két esztendő is. Vezess tovább! Áldiuk emlékedet! Citvinov tiltakozása Róma. október 6. Mint a Stefáni Iroda Parisból jelenti, csak ma derült ki, hogy a mult szombaton LitvinOv szovjet népbiztos Parisban iárt és a szovjet nagykövet kíséretében felkereste Bonnet külügyminisztert. Litvinov a francia külügyminiszter előtt hevesen tiltakozott, hogy a szovjetet nem hivták meg a müncheni értekezletre. A szovjet népbiztos kijelentette, hogy ezek után a franciaszovjet szerződésnek nincs többé értelme es 'értéke. . RHCUMA, köszvény, csuz, ischias, izületi fájdalmait gyógylüaMa Budapesten a HUNGÁRIA FÜRDŐ rlkoholos iörRöIytUrdőfében. VII., Dohány u. 44. Orvosi felügyelet Olcsó pausálé árak. Ellátás és szobákról gondoskodunk az épületben levő Conllnenlál szállóban. Ismertetőt küldünk. »A Kollégium csak addig érték, amig itt idegen tiizzel nem áldoznak« Ünnepség a 400 éves debreceni református kollégiumban Debrecenből jelentik: Fenkölt szellemű háziünnepséget ült a debreceni református Kollégium fennállásának 400 éves jubileuma alkalmából. Az ünnepség előkelő vendégek és az ifjúság jelenlétében folyt le s kiemelkedő eseménye volt az a beszéd, amelyet dr. Révész Imre, az uj debreceni református püspök mondott. — A 400 éves Kollégiumot — mondta Révész püspök a többi között —, ugy vesszük ma körül, ahogy szokta körülvenni ritka, nagy ünnepeken a tokból kivett családi klenodiumot, boldogan, hogy a család most élő tagjai is magukénak mondhatják és szent elhatározással, hogy a család meg fogja őrizni időtlen időkig. — Az az Isten akarata, hogy megértsük ennek a drága kincsnek a lényegét. Ml az a tüz, amely a ml Kollégiumunkban világit, amely ránk van bízva? Gyönyörűséges hitbizomány ez! Tudjátok meg és vigyétek el ennek a napnak örök tanulságát. Tudjátok meg, hogy ez a Kollégium nekünk olyan érték, amelyért az életünk sc drága. De csak addig érték, amig itt idegen tiizzel nem áldoznak! . , , Amig itt az a tüz ég és világit, amely 400 esztendővel ezelőtt létrehozta, amig ennek, a Kollégiumnak a falaiból, amig tanárainak és diákjainak Ifikéből ugy csap ki a hitvalló evangéliumi keresztyénség, a református jellem tisztasága és igazságossága, ahogy kicsap a balzsam illata a fenyőerdőből, ha rátűz a nap, vagy ahogy kicsap a kovakőből a szikra, ha acéllal sújtjuk. Nekünk a! Kollégium addig drága értek, amig ez a tűz ég benne, nem egy katedráján csupán, ahol vallást tanítanak, hanem minden katedráján kivétel nélkül; nem egy tanárnak a lelkében csupán, hanem minden tanárnak a lelkében kivétel nélkül és diákjainak is legalább a túlnyomó többségében. — Gondunk van, gondotok legyen mindörökké ennek a Kollégiumnak minden kövére és téglájára, reszkető gondotok minden darab kenyérre, amelyet itt szegény diákok szájába tesznek, do mindenekfelett A lángra, amelyet nem szabad engedni, hogy kilobbanjon az Antikrisztus ellenkező szélvő-; szeben, amelynek nem szabad, hogy ártson a közöny hidege és amelynek nem szabad, hogy elkeveredjék az idegen tüzekkel, akármilyen csábító és csalogató oltáron égjenek azok nz idegen tüzek! . . . Két hét óla az uccán, a szabad ég alatt lakik egy napszámosasszony, akii kilakoltattak a Cserepes-sori szükséglakásból (A Délmagvarország munkatársától.) Megdöbbentő tartalmú levél érkezett tegnap a Délmagyarország szerkesztőségébe. A levél elmondta, hogy a Cserepes-soron egy szerencsétlen asszony két hét óta kinn lakik a szabad ég alatt, mert két hét előtt kilakoltatták a szükséglakásból. Csütörtökön kinnt jártunk a Cserepessoron. Megdöbbentő látvány fogadott. Az egyik ház előtt az uttestén összetákolt ágy áll. a fal mellé rakva néhány rozzant, ócska bulor, asztal, szék. A nyomorúságos ágyon zokogró asszonyt látunkSírástól el-elcsuldó hangon mondja el sorstragédiáját. — Egy évvel ezelőtt öngyilkos akartam lenni, a nyomor miatt — zokogja Oláh Endréné, a kilakoltatott asszony —, de levágtak a kötélről... Nem sokkal ezután idekerültem a városi szükséölakásokba. Egy 6 tagu családdal laktam együtt egy szobakonyhás lakásban. Rettenetes nyomorban éltünk, nem is tudom, hogv bírtam ki. Dolgoztam rendesen minden hónapban a lakásért és a népkonyhai kosztért. — Rosszakarat áldozata vagyok, folytatta könnyek között. Sokat szenvedtem kérem, a sok rossz gyerek csúfolt, beverték az ablakomat, amit persze nem tudtam megcsináltatni és fütyülve járt be a szél . . . Egyszer aztán nagyon dühös lettem elvesztettem a türelmemet és egy gyereket leöntöttem egy bögre vízzel. A fazékban valamikor lug volt és rámfogták, fogy lúggal öntöttem le a gyereket . . , Fel is jelentették a bíróságon. A biró ur azt mondotta, hogy méltó felháborodásomban öntöttem le a gyereket . . . — Most két hét őta az UCcán kell laknom _ Zókógta tövabb —, kilakoltattak a szükséglakásból is . . . Oláhné nmét megmutatta azt a végzést, amellyel kilakoltatták. A végzés szerint Oláhné tűrhetetlen magatartást tanúsított a többi lakókkal szemben, ezért kellett elhagynia a részére kiutalt szükséglakást— Pedig tessék elhinni, ezen a Döntésen kivül semmit nem csináltam, mondta. Roszszak az emberek . . . Nem is lehel elmondani, hogy mit kell szenvedni . . . Hidegek az éjjelek . . . Köd és harmat száll alá. Nem '3 , lehet elaludni kérem, sok a rossz gyerek,.. Ha nem vagyok itt, már szétdobálnak mindenemet. Emiatt nem is tudok dolgozni tuenrji, meg már beteg is vagyok. Az egyik lábamra alig tudok ráállani . . . Ha nem lennének jólelkű emberek, már éhen is haltarfl volna, a népkonyhái étkezést is megtagadták tőlem . . . Csoportosulás támad körülöttünk, gyermekek, asszonyok gryülnek körénk. Bólogalnak" az asszony szavaira, saját szomorú sorsukat is emlegetik. Szomorú látvány végignézni rajluk. 'A tüdők vészesen sípolnak, szomorú sápadt arcok, vézna testek. 8—10 ember szorong egy szobában, 12 gyermekes család lakik egy szobakonyhában. Megkérdezzük az asszonyt, miért nem less lépéseket sorsának javítására. — Tennék én kérem — feleli —, de nem engednek bc sehová. Jajj kérem, az uccán kell elpusztulnom, ha nem jön segitség. Pénzem • nincs, hogy másutt vegyek ki lakást. Dolgozni setn tudok menni, mert szclliurcolnák a holmimat ... Sürgős vizsgálatra és haladéktalan segítségre van szükség. Minisztertanács Budapest, október 6. A" kormány Hgjal csütörtökön este fél 7 őrakór vitéz Imréd y Béla miniszterelnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze. Az időszaki kö»mányzati kérdések letárgyalása után a minisztertanács éjjel fél 12 órakor ért vétret.