Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-04 / 213. szám

a DECMXGYARORSZÁG Kedd, 1938. október 4. MAKÓ X. 4. C'sauádmegje hódoló felirata és üdvözlő tdvírutai. Csanádmegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt Ring Déla alispán elnóklésével élést tartott. Az elnöki megnyitóban Ring alispán megemlékezett a magyarság történelmi órái1 ÓL, amelyekben JZ egész nemzet osztatlan hódolta és mélységes szeretete az első magyar ember, az államfő felé fordul. Indítványára egyhangú lelkesedéssel mondotta ki a várntegye közgyűlése, hogy Horthy Miklós kormányzót hódoló feliratban üdvözli. Napirend előtt vitéz Ga1 a ni h Sándor lelt indítványt arra, hogy a vármegye közgyűlése táviratilag üdvözölje Mussolinit rs n magyar kormány elnökét, Imrédv Bélát, hangsúlyozva, hogy a mai történelmi órákban az egységre és fegyelemre vonatkozó kormányelnöki intelmei vallja és megtartja, Kölcsey F prene emlékezete a makói megyeházán. Csanádmegye hétfői közgyűlésében dr. Diósszilágyi József törvényhatósági bizottsági tag tiazifias érzéstől áthatott, költői beszédben emlékezel! meg a magyar nemzet száz évvel ezelőtt elhunyt nagy fiának, a magyar reformkorszak legkiválóbb alakjának, Kölcsey Ferencnek emlékezetéről, reámutalva arra, hogy Kölcsey Ferenc tanilásu napjainkban is sorsdöntő komolysággal vallott magyar egység követelése volt. Uj közigazgatási bizottsági tag. Hervay István nv. ilispán elhalálozásával megürült egy tagsági hely n vármegye közigazgatási bizottságában. Fizt a liélyet mai közgyűlésében töltötte be, a vármegye törvényhatósága. A megejtett szavazás crcdménveképen a hivatalos jelölt, dr. Galamb Sándor 81 szavazattal lett Hcrvav István utóda a közi«nzgatási bizottságban. Ellenjelöltje Tarnay Ivor ny. alispán 22 szavazatot kapott. Veszedelmes szöQövásár. Kovács Károly TJfrzsenyi-uccai lakos feljelentést tett a rendőrségen szomszédja, ifj. Szabó Imre ellen. A feljelentés szerint Kovács Károlv István nevű öesesét szőlővásárlás céljából átküldte a szomszédba ifj. Szabó Imréhez, aki azonban a fiatal legényt szőlő helyeit ütlegekkel szolgálta ki. Amikor Kovács álment ifj. Szabóhoz, liocv öccse bántalmazásáért kérdőre vonja, az a láncon 1 irtott kutyát eresztetté reá s a kutya ugy összemarta Kovács" Károlyt, hogy sérülései nyolc napon tul gyógyulnak. ird<?tés<?k ÜVEGEZÉS ^ KÖRÖSI GÉZA Mírey u. «b. Telolon : 19—57 ZománcénguyeK fis hdztanasi cikken 1 egolesóbbau SzáníÓllá', Széchenyi tér. (Városi bérlvtz* Mtrki. lUltOtollak. rünvarlmnuk. loem,-yobb vil&wtákb.n, minden únkategdri&ban W||-f|| ^ Hendeunei ?;rófnyi ZománcénguyeK fis hdztanasi cikken 1 egolesóbbau SzáníÓllá', Széchenyi tér. (Városi bérlvtz* Mtrki. lUltOtollak. rünvarlmnuk. loem,-yobb vil&wtákb.n, minden únkategdri&ban W||-f|| ^ Hendeunei ?;rófnyi Hirdessen a Kis Hirdetésed Ho/oíí Befőttem Üveg, porcellán, zom Incédény, dísztárgyak, háztartási cikkek EDÉnycsarNOK Tisza Latos hlttul 38. sz. ban llveg e zést képkeretezést l«golc«óbban Tanacs jozsei uegez Károlyi uoo» 2. Telefon 18—58 SZAHTHÍ-Y • CIPÓ Kárász u. 10 Emergé locsoló gumitömlő a piros csíkkal évtizedes tapaszlalatok alapián készül Kapható RUH VILMOS cégnél, Mikszáth K. ucca 9. (Paprikapiac sarok) Létrás, másolás, sohszoroslfás olcsón, gyore&a, pontosan Wirth és Rengeynél, t?z*chenvi tér A Délmagyarország regénye HÁROM HÉT Irta: S Z. SZIGETHY VILMOS 10 — Egész bizonyos, Hogy most is ilyesmiről beszélnek, vélte Vérszegény. Zentainé a gyorssal érkezett esti lapot olvasta, nem vett részt a beszélgetésben, csak most szólt közbe, miközben a szája elé tette a kezét, hogy eltakarja az ásitását. — De rossz megfigyelők vagytok! Á vak is láthatja, hogy Darwin madara kelleti magát a balatoni Carmen előtt. — Ki az a Darwin madara? — kérdezte naivul Vérszegényke. — Esetleg az ősöd valamilyen formában. Mindenesetre sokkal később a vakondok után. De a természete megmaradt mn is, kiteregeti a tollait, ugTÓl a nőstény előtt, hogy- magára vonja a figyelmét. Most már többet láttak. Csakugyan ott van mellettük a balatoni Carmen asztala, a lány csupa láng és izgalom, magas szép alakja nem találja a helyet. —- Csak bíznák rá, majd megtalálná! — nevetett fel Zentainc. — Nagyon jó, elsőrendű és mély! — lelkendezett a filozopter cs már szedte elő megint a noteszét. — Hallja, ki ne írjon, mert a világ vegéről is előkeresem cs megbúbolom. — Isten mentsen! Nekem csak az ötlet a fontos, aztán adott alkalommal aplikálom. A Carmen olyan ragyogó szép volt ebben a pillanatban, mint maga Junius, amely kincsekkel terhelten várja a szent pillanatot, hogy mikor olvadhat bele a nyárba. Még rajta a harmat, de reszketve lesi a nap csókját, hogy feligya s kibontakozáshoz juttassa. A férfias állu, tömzsi asszony olyan mellette, mint a soha meg nem érő teli körte. Sötét marad a szine mindig, nem puhul meg tán soha. Vidéki házakban az előszoba sifonérjának tetejére rakják, u legtöbbször ott is felejtik. Akármit csinált a lány, minden mozdulata, tekintete a festőben végződött, az pedig éppen feléje lévén fordulva, nem tudta róla levenni a szemét. Ők mtguk talán nem is voltak vele annyira tisztában, hofv mit csinálnak, — vájjon csinálnak-e egyáltalán! — mint az asszonyok asztala. Este csakugyan kijött közéjük, egészen más embert ismertek meg benne. Egy óra hosszat müvészplctykákat mondott, kedves — néha csiklandós történeteket. Azon az éjszakán a filozopter hajnalig jegyzett otthon. Mindent, amit a memóriájában tartott, mert a jelenlétében mégse merte megörökíteni a dolgokat. Az alföldi Ügyvédnő kíváncsi volt a színésznők eletére is. Igaz ez? Igaz az? Annyi mindent beszélnek a fővárosban járt népek, a kávéházakban mindig vannak benfentesek, bizalmas titkok őrzői, viszont olyan ellentétesek ezek a hirek, hogy lehetetlen rajtuk eligazodni. — Milyen jó a pestieknek! Korláth azokról is tudott, bár meg kellett vallania, hogy nem igen ismeri közelről őket. — Ez lehetetlen! — csodálkoztak. Sose volt színésznőbe szerelmes? — Nem vonzott. — A férfinép legtitkosabb álma! — Már azé. akié. Fiatal koromban mikor még nem Hatalmasodtak" el rajtam enynyire az évek ..; Zentainé idegesen kapta fel a fejét. De Korláth most nem nézett rá, ugy folytatta. — Mondom, akkor talán engem is szerettek volna, de túlságosan szegény voltam hozzá. Ha valaki megelégszik az én szerelmemmel, attól éhen halhat. Hogy pedig titkos barátja legyek a kitartója mellett, ahboa kényes volt a gyomrom- Nem tudok osztozni. — Akkor asszony után sem szabad érdeklődnie, — vélto Vérszegényke. — Ugy van, ez meglehetős gátlás az életemben. A régi nóta mondja meg ezt a legszebben: A liliom az én virágom, enyém,; enyém, enyém. Azt ne szeresse soha senki, csak cn, csuk én, csak én. Megzavarna az a tudat, hogy a lángnak, az odaadásnak, mindennek vun egy eredetije is, amit én kapok, az csak másolat. Ha szabad erről a témáról beszélni... végtére nincs közöttünk lány... a házasélet szörnyű intimséget teremt, a mindennapos élet sok természetes aprósága már önmagában is teher, hátba még hozzátesszük azt, amit elképzelni nem olyan nehéz. — Ugyan, de kényesek tudnak lenni, jelentkezett a vitatkozásra alföldi Ügyvédné, mintha a lányok sokszor nem olyan életet élnének, mint a férjes asszonyok! — Igaza van, de ezt legalább ncni tudom, nem látom olyan borzalmas bizonyosságban. Egyedül álló, nincs hozzáláncolva a férfi. Zetuiné tartózkodott a vitától, de most nem birt magával. — Igaz-e, a madár röpülésének a levegőben, a hal úszásának a vizben nem marad nyomai — Ezt nekem kellett volna elmondanom; nevetett a festő, köszönöm, hogy kisegített. Azonban az arab közmondás végét már nem fogadom el. — Mi a vége? — kiváncsiaskodtak az aszszonyok. — A kigyó nyomáról beszél a sziklákon. Ha sokat siklik, mégis csak kifényesedik az a kő. Aztán, hogy az asszony csókja nem hagyna nyomot? Kérdezzék csak meg a vendéglősöket, hány szalvétájukat pusztítja el a modern kozmetika? Egyszóval olyan ez a közmondás is, mint a többi. Sántikál, könynyen kikezdhető. A többi nyomról hallgatok. — Csupa szerencséje az asszonyoknak, hogy ncni ilyen kényes mindenki, — folytatta a témát az ügyvédné. — Nem érteni, mi az, hogy szerencse? A napokban majd bemcltóztattuk verni a fejemet, mikor — legalább jelentős százalékban — általánosítani mertem. — Na igen, általánosítani nem lehet, az más,'mert megbélyegzi az egész női nemet. Vannak, föltétlenül vannak, mint mindenben. De nem mind! — Egy pillanutig sem mondtam. Ha a dolog igazságához merten egyáltalában nem lehetne külömbséget tenni, akkor is kötelezve volnánk rá az édes anyánk, meg a testvérünk miatt. Akinek lánya van, azzal szemben is legyen kivételt. (Folytatjuk).