Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-29 / 235. szám

8 r> F. i- mna g y arország Szomb'nt. 1058. október 29. r*rt T'[< SZENTESEN MOST FOGLALKOZNAK uz/nl a kérdéssel, hogy ki legyen az uj színigazgató, lolnay Andor arra való hivatkozással, hogy megnagyobbodott társulatát Szentes nem bírja el, visszalépett. A kultuszminisztérium a jövő évre \ iléz J a k a l> f f y n a k itélte oda a szentesi színházat, dó melegen érdeklődik Kardos Géza is. K El 'SKEMÉT V EZKTÖSÉGE MEGiNIHTOTTA a MOZGALMAT Hősi emlékmű és Országzászló IciáI lilúsu érdekében. AZ EGYIK SZENTESI UJSAGBAN olvassuk, nogv a rendfenntartás oltani közegeinek nagy gondot okoz az eltűnt jószágok felkutatása. Lopásért nem érkezett ugyan feljelentés, ellenben annál több bajt okoznak — mondja a szentesi újság — a kóborhnjlamu jószágok. Az utóbbi napokban 1 csikó, 19 pulyka és 3 birka — kóborolt el. SZENTESEN UJABBAN A CSIZMÁKNAK is lába kel. Polgár Sándor cipögyáros tett feljelentést, bogy u raktárából hal pár csizma eltűnt. A Csizmák — mondja a feljelentés — az utóbbi öt hét leforgása alatt liinlck el. HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN VASÁRNAP szenteli meg dr. Horváth Győző kalocsai püspök a torony keresztjét. Délután n keresztelés alkalmából hangverseny lesz a városháza közgyűlési termében. 1»R. KISPARTI JÁNOS, SZEGEDI TANKERÜLET! FŐIG AZGATÓ Vásárhelyen megtekintette a polgári fiúiskolát, amelynek négy osztályra való helyiségeiben több, mint 100 tanuló szorong öszszezsuTolva. Kisparti főigazgató a kibővítés ügyében előterjesztést tesz a kultuszminisztériumnak. OROSHÁZÁN VÁGÓHIDAT ÉPÍTENEK. A vágóhíd céljaira a közgyűlés most vesz meg 11 kisholdnyi területet, amelyért cserébe 41 kishold röldet ad a községtől meglehetős távolságban. A cscrcfüldek értéke állítólag 50 ezer pengő. Oszi kötöttáruk ZWICKL L. HORVÁTI! MIHÁLY UCCA 10. SZÁM. 313 RÁDIÓ .Szombat október, 29 Állandó leadások Budapestről hétköznapokon, 5.15: Torna. 7.20: Étrend. 10: Hirek. 12: Déli halaiigszó, Időjárásjeientés. 12.40; Hirek. 13.20: Időjelzés, időjárásjeientés. 14 40: nirek, étrend, éleiluiszerárak, 16.15: Időjelzés, időjárásjeientés. BUDAPEST I. 12.05: Állástalan Zenészek Zenekara. 13.30: Hanglemezek. 16.15: Mesék. 17; A történelmi magyar-lengyel határ. Előadás. 17.30: Cigányzene. 18: Lehetséges-e egy villámháború? Előállás. l'J: Hirek. J9.25: Kinai és japán zene. Fet< lvasás hanglemezekkel. 20: Operettrészletek. 21 i'»ru 10: Hirek. 21.30: A rádió szalonzenekara. 21 óra 15: Időjárásjeientés. 22.10: Postászenekar. BUDAPEST II. 18.30: Mezőgazdasági félóra. 20: Hirek, iigetöversenyeredmények. 20.25: Panoráma. Felolvasás. 21: Hanglemez. KÜLFÖLD. Iiéi "-. 22.30; Könnyű bécsi zene dalokkal. Belgrád. 21: Operettrészlctek. Berlin. 2010: Tarka zenés est. Deutsehlnndsender. 2010: Wagner-est Droitwich. 22.40: Hádiózcucknr. Firenze. 19: Vegyes zene dalokkal. Hamburg. 22.30: Nöi énekhármas. Köln. 22.15: Könnyű és tánczene. Lipcse. 2010: Katonadnlok. London Iteg. 20 35: liizct-est. Róma. 22 20: Vegyes zene dalokk 11. Str.issburg. 22 15: Szimfonikus hangverseny. Stuttgart 20.10: Egyveleg 1 ehár operettekből. Varsó. 1710: Rádiózeuchar dalokkal. Kf KORDA-RUHA Elsőrangú uriszabóság Divatkülönlegességek Széchenyi-tér. Hivat- és sportöltönyök Bőrkabátok — Felöltök Gumiköpeny — Nadrág Intézeti ru&ák — Sapkák Ing — Kalap — Nyakkendő A Délmagyarország regénye HÁROM HÉT Irta: SZ. SZIGETHY VILMOS A festő pedig elkezdett reszketni és ugy kapta fel a karjába az usszonyt, mint u pelyhet. — Kislányom, kislányom ..: Mást nem is tudott mondani, csak nézte mámoroson, elhomályosodó tekintettel. Nchn ugy tetszett, hogy szörnyű távolságban van tőle, majd agyongyilkolta a közelségével, nz illatával s behunyta a szemét, hogy megint kinyitva, megbizonyosodjék, melyik n szebb: nz illúzió, vagy a valóság? Az asszony mozdulatlanul feküdt n karjában, mintha aludnék, vagy nem volna eszméleten. — Kislányom, kislányom, én megőrültem. Nem érezte a súlyát, mégis ovntosnn elhelyezte a széles pamlugán, aztán letérdelt elóie és tovább nézte. Percek teltek el csak, vagy órák? —most nem tudott volna róla számot adni. Régi olasz utjai jártak nz eszében, amikor épp ilyen szédülten ült egy-egy műremek előtt, be akarta inni az egész lelkével, de sose volt hozzá elég ereje, hogy megtapintsa, azokat a műhelytitkokat keresve, amiket a művészettörténet bőségesen letárgyalt tigvan, de amik mégis mások, Ka magunk látiuk. Még mindig égette n forró asszonyi test s nem tudta kiengedni a karjából, pedig most meg lett volna a támas'ztékn. Egyre szomjasabb lett a tekintete, mintha most látna először ilyent. Akkor nz asszony kinyitotta a szemét. Bágyadtan mosolygott, mintha ájulásból érkeznék. bizonytalanul, félénken. — Gyönyörűm! — tört ki o festő lelkesedése. — Pszt, intett az ujjával az asszony. Mivel pedig már szabad volt a karja, jobb elhelyezkedést keresett neki s odanyugtatta a férfi nyakára. Ki tudja aztán megállapítani, hogy csupán remegés az, ami végigfut rajta, a vérkeringésnek vannak-e mozdulatkergetői, vagy van benne egy csepp szándék is, — de az a kar a maga könnyedségével is olyan súlyossá vált, bogy lehúzta magához a bámuló fejet. Aztán már csak anatómiai kérdés, hogy ebben a helvzetben két ajaknak okvetlenül muszáj találkoznia, habár nz anatómia nem mond semmit azoknak nz ajkaknak a vad összecsapásáról. Két egymásba fonódó, megnövekedett, szem beszél csak". Másnak' itt nincs jussa a szóhoz. — Te vagy? Ki vagy? Meddig vagy? — Nem kérdeztem én se, ne akard tudni. Fogadj ajándéknak, hagyd nz okoskodást. Nyár van nz életedben is. nem csak a természetben, mit keresed a felbőket? Honnan jöttél? Mért nem találkoztam eddig veled? Azokban a szűzi tisztaságú karokban mennyi erő vaní Szinte a velőkig szőrit." — Az a legszebb nz egészben, hogy csak most találtál meg. Azt akarom, hogv mindönkit elfeledj a kedvemért, csak ezután kezdjed az életet s nekem ne lehessen folytatásom. Hogy minden bogaradat elhagyd, csak a szerelem mindenhatóságát érezzed. Most már egymást nézik, két kézbe fogva egymás arcát, mámorosan, némán, de uj elragadtatással, mintha az örökkévalóságba szállanának ezek a pillanatok. Ki tudja megmondani, meddig tart ez? Hát fontos az idő, lehet most akármi is fontos? Nagyon nagy idő telhetik el, amikor megszólal egv halk hang. — Mikor jössz cl megint? Délután? Csak bólintás rá a válasz. — Mert nagyon kell a képhez az a világítás ... Erre már a szájára ütnek. — Te gonosz! Aztán nagyon melegen megcsókolják az ütés helyét. — Bocsáss meg, te tudod jobban. Aztán egyszer, nagyon sokára, — azt se) tudni, bogy nappal van-e, vagy alkonyat; esetleg az éjszaka világit nappali fénnyel -"1 az asszonynak van valami mondani valója. — Mikor is volt? Letelt a három hét? Dehogy telt le, hijja van. . . Ijjedt 'remegéssel szorítja a karjaiba aá ember. — Miket beszelsz? Ne káromold az Istent. « Gyöngéd kéz cirógatja meg, duruzsoló macska búvik nz ölébe. — Csncsikám, jaj, de nagy csacsikén! vagy! Mintha nem tőlünk' függene, hogy huszonnégy óra-e, vagy hat hónap! Mert ti akarhatjátok, dc mit ér nz nélkülünk! ^ — Gyönyörűm, kapja fel megint édes pehely-terhét a férfi, azt akarod mondani... — Azt! Én, csak én. Megbántad? Ugyan, mit lehet erre felelni! Ki olyari vakmerő, hogy azt mondhassa magáról: ismeri az akaratok útját? — Vége. — V alamenny i színházi otfiadásra J E G Y E K a Délmagyarország jegyirodába n.