Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-23 / 230. szám

Vasárnap, 1938. oktoSer 25. DÉTMÁnyAROR SZAG 13 nngclcm! Nöí sarok P 0 4l>.lől Női féltalp P 2-00-IŐI Férfi sarok P 1-00-íől Férfi féifalp P 2 70-íőt Nemetországi tanulmány utamon szerzett tapasztalataim alapján létesített Mechanikai fivnrstalna!6 Papp Déla ctpfes/.tn. Fekele»»s-u 8* la munka la anyagok Pontos kiszolgálás! Légionista a kórházi ágyon (Levél az idegenlégióból) (Afrikából, a francia idegenlégió egyik állomáshelyéről kaptuk az aláb­bi szomorúan megható sorokat; egy legionistától, aki évek előtt Szegediül került el Sidi bel Ahbcs-be.) (Colomb-Béchai. Région Sahuric). A szélviharral egy irányban hajlongnak a „Ho­pital Militairc" kertjének magas gránátalmapál­rrfüi. Sötétzöld koronájukat szétrázza, majd hirte­len elmossa a szirokkó. Kavarja a légréteget a sivatagon keresztül. A horizonton a honiokköd­ben az összedűlt marabot. Egy hajdani arab­torzs duárjának temetője. A beomlott sit-hely ku­polája ferdén elmerülve a liomoktengerben olyan, mint egy zátonyra futott hajó. A bíborvörös nap­korong alatt a marokkói „Grand Atlaszok" nyúl­ványai. A távoli messzeségből föltűnik a kígyó­zó uton egy vezérteve. Méltóságteljesen jár a süppedő homokban. Nyergében egy szaharai mé­hariste. Puskájával ölében mint egy előőrs, meg­áll. Hátrafordul és bevárja a fáradt, imbolygó léptekkel közeledő karavánt. Hetek óta nézem a kórterem ablakának mosz­kitóhálóján keresztül a már unalmasan megszo­kott képet. Ágyszomszédom egy göteborgi svéd, a stockholmi „Ilela Vörlden" nyolc hónap előtti példányában van elmerülve. Fiatal és ujonc. Né­zem ismeretlen szomorúsággal a képeslapba ré­vedező szótalanságát. Sápadt, arcát benőtic peiy­hesedő szőke szakálla. Ez még nem a honvágy. Csak ifjúságának sóvárgó keserűsége. Önkény­Jelenül fölelevenednek az első hónapok itt, a francia idegenlégióban. Eszembe jut az első év ezzel a csöndes vágyódással. Négv hosszú esz­tendő rohant el. Eleinte nehéz volt a sátorverés a sivatagban. De nicg kotlott szokni. Valahogyan így vau cz itt. A hontalanoknak és otthontala­noknak talán itt a legclvisclhctöbb a magány. De a régi vágyódás, a honvágy a kórterein ágván kínzóbb. mint kint a nomád sivatagban. Kint a Szaharában az idegenlégió tábortüzei Sörül olt scltenkdik a leghatalmasabb és legkö­fiyörtelenebb ellenség: a ktiina. A kegyetlen ég­hajlat tele van járványokkal, betegségekkel. Ti­tusz, malária és vérhas kegyetlenül szedi áldo­zatait. Az egészségügyi szolgálat felszerelései ki­selejtezettek. A francia gyarmatosítás nem elég­gé humánus. Olcsóbb az ember, mint a modern felszerelés . . . R vidéki iriközöRSég kedvenc hotelje az ESPLANADE nagyszál loda. BUDAPEST, III. ZSIGMOND UCCA 38-40. Telefonok: 151-735, 151-738, 157-299. Szemben a világhírű Lukácsfürdővel és Csá­Szárfürdövel, a Rózsadomb alján. — Teljés komfort, folyó melegviz, központi fűtés. — A Nyugati pályaudvartól 1 kisszakasz távol­ságra. A szálloda teljcscu újjáalakítva, uj vezetés alatt áll. ELSŐRANGÚ CAFE RESTAURANT, POL­GÁRI ARAK. Olcsó szobák pensióval, vagy anélkül. Hosz­szabb tartózkodásnál külöu ENGEDMÉNYEK Négyen fekszünk egy banképület kórtermében. A bejárat fölött „Tiévrcux" fölirat. Szemben ve­lem a sarokban egy moldovai volt orvostanhall­gató. Lázálmaiban cjjel hangosan szónokol. Néha megértem a romám. Egy hónapja hozták ide a tabelballai űrállomásról. A fiatal svéd, aki Őr­helyén az araboktól eddig a francia nyelvel még nem sajátította el, németül kérdez. — Mondd, bajtárs, a magyarok mind olyan rendes fiuk? . . . Láza estókinl felszökik. Rakom vértelen hom­lokára a borogatásokat. Valahányszor cserélem a megszáradt kendőt, magához tér. Megfogja a karom. — A ti olyan kis országotokból aránylag mi­ért vannak itt sokan a légióban? . I . Egy hon­fitársad velem volt Saidában a kiképzőszázad­ban. Már ott megismertelek benneteket. Egyszer vele találkoztnuk egy öreg kcgydijassal. Kabátja gomblyukában a katonai érdemrend szalagját vi­selte. A cafeé terraszokon képeslapot árult. Az anyanyelveteken beszéllek . . . Nem értettem, de. amikor elváltunk öreg honfitársadtól, könnyes volt a szeme. Márciusban elment Marokkóba , . A negyedik egy szaharai méharístc. Cres te­kintettel szürcsöli a teáját. Külön fejezetet tud­nék írni a francia sivatagok igazi nomádjairól. Dél-Marokkóban ismertem meg fáridhatallarrsá­gukat és fegyelmezettségüket. Elsőrangú lövé­szek Bizalmukba nehéz bejutni, dc önzetlen baj­társak. Tőlük kint a Meedben mi európaiak csak tanulhatunk. A mohamedán a sötétbarna fezt itt is, a beteg­ágyán is vallásához híven viselj. Éles nrea erő­sen lc van soványodva. Nem fiatal már. Kávébar­na arcbőre kifeszülve a csontjain. Kcselyüorra és merész fekete szeme elárulják a tipikus drt­illgirit. Deresedő körszakállával és a berberek jellegzetes tűnődésével felcmbámul. Leereszti üres bádogpoharát, mintha jobban emlékeznék, hirtelen valamire fölnéz, a kórterein szürkére mázolt mennyezetére. Gondolkozik. Lázam most már cs»k ritkán van. Hiába kc­iem a százados-orvost naponta, jól vagyok, meggyógyultam, kint jobban telik az idő! Nézi a bclcglaponi.it. Még pihennem kell! Tegnap lemér­legeltek mindenkit. A temesvári TAC junior ed­zésein valamikor őrömmel megelégedtem volna, a leadott sulykíilönbségemmel . . . Átestem a légsulyba . . . Hiába komisz a vérhas ilt a tró­puson . . . Vannak hosszú forró délutánok. A tikkasztó hőségben ürességük nyomasztó Fekszem ágya­mon, jó volna elaludni. Kinézek a kórház kert­jére. Fátyolosan elmosódik elöltem minden. Kint ballatszik a szirokkó közelgő moraja . . . vele hömpölyög a szőke Tisza . . . Távolabb paraszt­ház. virágos ablakokkal ... a fehérre meszelt tornácon piros paprikafüzérek. udvar . . . esti haarngszó . . . vagy újra lázálmok gyötörnek? én is? Ijedten nézek a sarokba, nak fordulva hever az ágyán. Fölébredtem. A méhariste ül az ágyam szé­lén. Közelebb hajol felém, tenyerét végighúzza vizes homlokomon. Fehér szemöldökét összehúz­za. — „Nyugodj meg. bajtársam". — Hangjából azonnal kivettem: végig hallgatta a lázátmom. Beszélni kezd: A megszálló francia csapatokkal Magyarországon járt. Egy algíri lövészezred­ben szolgáit. Megfordult több városban. Buda­pesten kivül más helységnevet nem ismer. Ér­zem nvugodt szavaival emlékeim ösztönszerűen visszafordulnak a kórteremből haza! ...Ott ál­tok újra az uccusarkon a járda szélén, Hóuom Illatos akácos Ébren fekszem, . . . Vagy már A román a fal­alatt csomó tankönyv. Újra ösztöndíjas diák voltam. A nyugtalan város lobogódiszbcn várta a csapatokat. A kíváncsiak tömege sodort ma­gával. Ilallom a francia kürtök harsonáját. Az aigiri lövészek egy sorfala szélén menetel az öreg méhariste . . . Husz év! Az akkor fiatal lövészaltiszt a sors­szerű véletlen folytán velem, az idegenlégió zsoldosával járja a Szaharát ... A kórterem homályában á fiilemben cseng fiatal svéd baj­társam délutáni kérdése. „A ti kis országotok­Dói aránylag miért vannak sokan itt a légió­ban? . . (Augusztusban a Bel-Abbeszi garnizon ud­varán, gyülekezett egy indókinni utánpótlás különítménye. Négyszázan indultak, velük harmincnégy magyar. Elment az öreg Ben­cze is. Mellén két sor kitüntetés. Két hónap­ja jöttünk Marokkóból. Mély lélckzettel sző­rit kezet. — „Pajtás, Isten veled! Menj ha­za! Még fiatal vagy, jobb otthon". — Majd más hangon folytatta. — „Az összeomlás után, mikor mi jöttünk ide . . . Zengett a magyar daltól Oránban az állomás a kiszál­lásnál. Szalonikiben tettek föl hajóra min­ket . . . Százhúsz magyart. Nem kellett ne­künk kiképzés, mi a lövészárokból jöttünk... Emlékszem, a kis Téglás félkarja még föl volt kötve a fegyverneki csatából ... Sis még kint a riffen is hordta a mellén a vi­tézségi érmét és a nagyeziistöt. Mellettem esett el . . . Menj pajtás vissza!" Előveszi és forgatja ujjai között a cigaret­tatárcáját. Erősen a szemembe néz. — ..Nézd" — és felém tartja a nyitott ezüsttárcát­Éles fütty, sorakozó. Fölkapja hátizsákját, rámnéz és szótlanul otthagy. A tárcájába vésett szavat nem lehet elfelejteni: „Ferkóinnnk karácsonyra. Szeretettel Kor­nélia. Brassó, 1918" . . .) Kintről egy távoli minaret erkélyéről idehal­latszik az esti ima. A mohamedán pap bánatos éneke hullámzik a csillagos égbolt 'alatt . . . Ok­tóber . . . Odahaza szüretelnek. Ttnrnhaeh József. Székely konyöa Magyar nóta (Volt f é a) Hámory Anna magyar dalokat éneke' Araáy Farkas Lajos és cigányzenekara muzsikát PI1RISI NAGY ARUHAZ Rí. iZEGED, CSEKONICS és KISS UCCU SAROK ÉLELMISZEREK: Tea sósperec 1 csomag Mézes csók 10 dkg Töltölt nápolyi 10 deka Kavics drazsé 10 deka Citrom 3 darab Májpástétoin 1 doboz Zselé cukorka 10 deka Likőr, vagy rum esscncia 1 üveg Csokoládé drazsé 10 deka Kömény 10 deka Oroszhal 1 literes üveg (üvegbetét Csokoládés teasütemény 10 deka Tea sósforgács 1 csomag Dióbél 10 deka Szardella paszta 1' tubus Figaro blokksajt 1 darab fél kg Mogyoróbél 10 deka oPbozos ömlesztett sajt Méz 1 kg Maláta kávé 1 kg Sima keksz fél kg Japán rizs 1 kg Pörkölt kávé 10 deka 1 doboz 0 drb —.12 —18 -.20 —.23 —.24 — 24 —.21 —24 —.21 —24 -20) PM —2B —30 —.38 —59 -.47 —.48 —.57 P 1.5S —.58 —.64 -.78 -.84

Next

/
Thumbnails
Contents