Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám)

1938-10-02 / 212. szám

Vasárnap, 1938. október 2. D É I M A C. y A P O P i 7 ifi 9 Ki ellenőrzi a városi üzemeket Felíerjeszíés a belügyminíszíeriumhoz (A Délmagyarország munkatársától.) A vá­rosi számvevőség államosításával felmerült az a kérdés, hogy a városi üzemek ellenőrzését a jövőben ki fogja végezni. Az állami szám­vevőség munkakörét ugyanis a törvény álla­pítja inéi; cs az állami számvevők feladatai közé a törvényes rendelkezések folytán néni lehetett besorolni a törvényhatósági városok magángazdasági tevékenységének ellenőrzé­sét. A számvevőség államosításával azonban a városi üzemek ellenőrzésének szüksége nem szűnt meg. A jövő évi költségvetésbe a pénzügyi bi­zottság javaslata alapján 6000 pengő van felvéve az üzemek ellenőrzési költségeire. A fedezetről is történt srondoskodás, az azonban nem eldöntött kérdés még, hogy az ellenőr­zést kik fogják végezni. Felmerült annak gon­dolata is, hogy esetleg a városi tanácsnokok között fogják szétosztani ellenőrzés célából az egyes városi üzemeket. Dr. Pálfy József pol­gármester azonban egy szerencsésebb megol­dásnak azt tartaná, ha az állami számvevő­ség végezhetné tovább is az üzemek ellenőr­zését, ugy, mint ahogy azt a városi számve­vőség korábban végezte. Mivel azonban a törvény erre módot nem ad, a polgármester előterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz és a miniszter enge­délyét kérte ahhoz, liogy az állami számve­vőség tagjai végezhessék az üzemek ellenőrzé­sét és hogy ezért a várostól mint hivatali le­endőken kívül eső munkáik végzéséért kü­lön díjazást fogadhassanak el. Ha a belügy­miniszter ehhez hozzájárulását megadja, ak­kor az üzemek ellenőrzését tovább is a szám­vevőség fogja végezni, ha azonban a belügy­miniszter ehhez nem járul liozzá, abban az esetben a városnak magának kell gondoskod­nia arról, liogv az üzemek ellenőrzése tovább­ra is kifogástalanul és megnyugtató módon történjék. rigódéin! Németországi tanulmány utamon szerzett tapasztalataim alapján létesített Mechanikai Gvorsfainaió NŐI sarok P » 40-től Férfi sarok P 100-íöi munka NŐI féllalp P 2-00-1ŐI Férll féllalp P 2 70-1ŐI Po^kUzolgAlAs! Papp Béla clpészm. Feketesas-u. 8. Az első középiskolai tanár, aki — suszterinas Cipőfelsőrészt készít a magyar irodalom legfiatalabb tanára — Tanárvizsga és „átyétegződés" (A Dclniagyarország munkatársától). Az egye­lem bölcsészeti karán, a Tanárvizsgáló Bizottság előszobájában feszült a hangulat. Kis csoportok­ban ülnek, állnak, vagy topognak fiatalemberek és lányok, apácák cs kispapok, alapvizsgások, szakvizsgások cs pedagógiai vizsgát tevők, kipi­rult arcúak cs sápadt arcúak. A várakozás idegölő pillanatai ezek. A vizsgáztatás már befejeződött s itt már mindenki az eredményhirdetést várja szent borzalommal . . . Nyílik a vizsgáztató terem ajtaja, megjelenik Tettamanli tanár ur kedves alakja, mint egy biz­loshatásu idegcsillapitó. Egy gyengébb idegzeiü tanárjelölt hölgy nyitja meg a sort halálsápad­tan s utána az összes jelenlevők eltűnnek a be­csukódó ajtó mögött. Az előszobában egy lélek sem marad. Tiz pere múlva tódulnak kifelé. Az előbbi fe­szültségnek nyoma sincs. Bizonyára önmaguk sem ismernének rá tizperc előtti magukra. Egy lánynak a szeinc vörös, egy sir, a fiuk közül is többen gyanúsan komorak, de legtöbb bi­zonyos megkönnyebbültséggel, felszabadult bol­dogsággal tárgyalja g most hallott eredményt. den izgalom j megfeszített munka máris " sőkniér­fcldes messzeségre távolodoti volna tőlük. Kis csoportokban hagyják cl a Tanárvizsgáló he­lyiségét. Az egyik csoportban gömbölyű arcú fiatalem­ber halad, arcáról sugárzik a törhetetlen optim'z­rrus cs az eredménnyel való megelégedettség. Erősen kopaszodik ugyan, de ez nyilván a tete­mes bölcseség jele. — Hát ez is sikerült, — sóhajt fel — és az eredmény nem is rossz. Dicséretes, jó. Hm, nem is rossz ! . . . Nodc mindegy, holnapután már ismét ragasztok, teszi hozzá bizonyos melankő­liával. — Mit csinál kérem? — kérdezzük megrökö­nyödve. — Hát ragasztoki — feleli egyszerűen. — És mit ragaszt, ha szabad érdeklődnünk? — Cipőt kérem, cipőfelsőrészt. Én ugyanis mel­lékesen suszterinas vagyok. Magyar-német szakos tanár és suszterinas. Öt perce tanár és másfél hónapja suszterinas. Átrétegződő alany vagyok kérem. Dc látom, ön csodálkozik, nagyon szive­sen elmondom történetemet. — Apám egy kis városkában tisztiorvos volt, kezdettől fogva tanárrá akart képezni engem, egyetlen gyermekét. Sajnos azonban korán el­halt, anyám kis nyugdija éppen hogy arra elég, hogy ő maga szűkösen megéljen. Ezért taníttatá­somról magamnak kellett gondoskodnom. Nehezen, korrepctálgntással húztam át az éveket a jobb jövő reményében. Aztán egyre világosabbá vált, hogy a jobb jövő számomra a tanári vizsgával nem fog megérkezni. Hiába tudom a magyar tárgyrag fejlődésének történetet kifogástalanul, hiába tudok számol adni Kölcsey Ferenc irói fej­lődéséről, vagy a középfclnémet hangváltozások­ról, egyszóval: hiába érzem magam a magyar és német irodalom és nyelvészet hivatott tanárának^ ez még nem jelenti egyúttal azt is, hogy a jövő­ben meg is tudok majd élni. Választhatnám ugyan azt a sokak által járt utat, hogy tanítványokat vállalva próbáljam kivárni a boldogító állást, de higvjc el kérem, a házitanitás a világ legmeg­alázóbb foglalkozása; a régi görögök nemhiába válogatták rabszolgáik közül „paidagogos"­aikat . . . — Dc miért választotta éppen a eipész mester­séget? — Hiszen végre is mindegy, mit választ az ember! Annyit hallottam, hogy: ;,cipö mindenki­nek kell", „a suszter nélkülözhetetlen", hogy vé­gül magam is elhittem. Beálltam tehát egy nagy szpjrcdi ripögvárba inasnak. A cipőfelsőrész ké­szítését tanulom ugyan elsősorban, de egyuí'al már az egész szakmát is kitanulom. Hogy ne­héz-c a munka? Bizonv, nem könnyű még" annak t < Osztály­sorsjegyek a mosí következő I. osztályra nagy számv&laszlékban kap­hatóit Neu Ernő banküzlet Széchenyi íér 6. sem, aki gyerekkorától erre rendezkedett bc. A „Bedó"-rendszer nem gyerekjáték! Reggel hattól déli két óráig csak ragasztok. Ragasztok, ragasz.­tok, ragasztok. A csiriz már -az álmaimba is be­lefolyik . . . Nodc mindegy, majdcsak megszo­kom. Különben már keresek is: heti négy cs fél pengőt! — És a tanári pályáról végleg lemondott? — Dehogy mondtam! — kel ki sértődötten —, én elsősorban cs mindenekfelett tanár vagyok. Hogy suszter is vagyok? Igen, mert valamiképen meg kell élnem; sőt nem valamiképen, hanem be­csületes munkával. S én becsületes, jó suszter le­szek, dc a hivatásom — csak a tanári pálya le­het. Érdeklődő kolléga csatlakozik hozzá. Elmond­ja az eredményt, a vizsgakérdéseket cs röviden, hogy miket felelt a kérdésekre, aztán hirtelen rámutat kollégája cipőjére: — Te, tudod mi vau azalatt a domború disz alatt? Egyszerű fonál barátom, egyszerű fonál! Látom ujcipő, talán éppen az én ragasztásom ... Nevet, Gömbölyű lénye maga az optimizmus. HOTEL CORVIN B UDAPES T VIII. CSOKONAY U. 14. Nemzeti Szinháznál. Családi szálloda a város szivében. Ujonnau berendezve, közp. fűtés, hideg-meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P 3.—, kétágyas P 6.— n baktói bérletek Emelkedik a földhaszonbér (A Délmagyarország munkatársától.) A gazda­sági ügyosztály most tett jelentést a polgármester­nek a baktói haszonbéres földek bérbeadásának eredményéről. A baktói bérlök már hónapokkal ezelőtt mozgalmat indítottak annak erdekében, hogy a város árverés mellőzésével hosszabbítsa meg bérleti szerződésüket. A város hatósága azon­ban egy idei közgyűlési határozatra való utalással nem teljesítette kérelmüket cs bár kivételt tett azokkal a haszonbérlőkkel, akiknek beruházási bér­leteik voltak, a haszonbérelt terület legnagyobb részét újból árverés utján hasznosította. összesen 1080 hold földet árverezett így cl a város; Iegtöbbnyire egy, két, három holdas par­cellákban. Az árverésen elért bérek igen változa­tosak. Azokért a földekért, amelyeket csak lege­lőknek lehet használni, liat pengőt kínáltak átlag­ban, viszont a legjobb földek haszonbére clcrtc a hoUlankónti 00 pengőt. Bár a haszonbérletek árverésének eredményét még nem állították össze, annyi már kétségtelenül megállapítható, hogy a mult évinél az idei haszno­sítás kedvezőbb eredményt ért el. Ezt az érdekelt bérlők azonban nem az árvercs rendszerének, ha­nem a mezőgazdasági termékek urában beállott emelkedésnek tulajdonitiák.

Next

/
Thumbnails
Contents