Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-11 / 194. szám

Izormedundá kp«lk.'dus° vf !Le,zt"Kbnaaéuü'' Mentus M voltam az, aki hangot adtam ennek a köve­telésnek. — Évekkel ezelőtt hiába harcoltam a kis­ipari és a kiskereskedelmi hitel ellátásáért. Ez most szintén szerepel a kormány „jobb­oldali"-nak nevezett programjában. Nem lehet jobboldali programnak nevezni az igazságos adórendszer követelését és nem lehet ma szembeállítani ezen a téren velünk azt a tábort, amely ellenezte ennek a követelésnek a teljesítését. Komikusan hat az is, amikor a képviselői és a miniszteri ösz­szeférhetetlenség követelését állitják szem­be velünk, az úgynevezett baloldallal, amely hosszú esztendők óta hiába követelte ennek a kérdésnek a megoldását, azok, akiknek so­rában az összeférhetetlenség legkirívóbb ese­tei észlelhetők. Nem lehet jobboldali követelésnek Átminősíteni az álláshalmozások megszüntetését célzó követeléseket sem. Rassay ezután a földkérdéssel foglalko­zott. Az T936-ban hozott telepítési törvény, amint azt annakidején megjósolta, nem érte el a célját. Ezt a miniszterelnök csak mo«t állapítja meg, pedig az ellenzék már 1930­ban megállapította. Amikor az ellenzék küz­delmet indított a hitbizományi rendszer megszüntetéséért, a kormánypárt ezt a küz­delmet radikalizmusnak minősítette. — A különbség az — mondotta Rassay — hogy mi ezt a programot nem ugy állítot­tuk be, mint valami „csudálatos forradalmat", hanem mint a fejlődő élet igazságos követelményeit. Ezek a követelések csak akkor jelenthetnek forradalmat, ha agitációs jelszavakká vál­nak, ha most majd megindul a licitálás. Rassay ezután a miniszterelnök gazdasági programjáról szólva, megállapította, hogy a miniszterelnök által bejelentett program a magvar társadalomra igen súlyos financiális terheket fog há­rítani. Ez a körülmény, kell hogy meggondolásra késztesse a magyar társadalmat, amely jól emlékszik arra, hogy 1031-ben azzal emelték nz adókat, hogy nz emelés csuk átmeneti, de h régi ndókulcs visszaállítása azóta sem következett be, sőt, jött a hatszázmillió pen­gős vagyonváttság és a négyszázmillió pen­gős belső kölcsön. Figyelembe kell venni rzenkivül azt is, hogy a honvédség fejlesz­tése állandóan nagyobb terhek vállalását kí­vánja és számolni kell egy most induló uj agrárválsággal is. — Ezekkel szemben itt van — mondotta fvassay — az a sulvos tétel, amelyről Imrédy Jlclu nem beszélt Kaposváron, a köztisztviselők kérdése, pedig lehetetlen, hogy érzéketlen maradjon aj állam a költségvetési bevételi feleslegek idején is azzal a társadalmi réteggel szem­ben, amelynek fizetését háromszor redukálta. Lehetetlen, hogy egyetlen társadalmi réteg rovására igyekezzék a kormányzat más tár­sadalmi rétegek helyzetén javítani. Ez ellen a politika ellen tiltakoznia kell az ország pol­gári rendjének védelme érdekében is. A közrend szempontja kövefeli meg a tisztviselőkérdés rendezését, mert a szélsőséges izgatás ma is, mint 1919­ben, elsősorban a köztisztviselők elégedetlen rétegét kezdi ki. — A miniszterelnököt nem kívánom túl­licitálni, sőt szeretném a realitások szemüve­gén keresztül nézve figyelmeztetni arra, hogy a szociális politika terén is ügyelni kell a tempóra, a sorrendre. Szociális politikát nem szabad arra a Hazug­ságra alapozni, hogy Magyarország a legel­hanyagoltabb ország, mert hiszen mindenült van nyomor, mindenütt vannak társadalmi ellentétek. Az pedig kétségtelen, hogy a nyomoron envhiieni kel!, a társadalmi ellen­téteket meg kell szüntetni. Nincs szükség „csodás forradalmakra", mert a legcsodála­tosabb forradalomból is nagyon könnven le­het — romboló forradalom. Rassay ezután a zsidótörvénnyel foglalkozott. Megismételte régebbi kijelenté­sét, amely szerint az ellenzéknek, ha már nem sikerült a törvény megalkotását megaka­dályoznia, mindent el kell követnie, hogy ez a törvény kikerüljön a magyar törvénytárból. — Bármilyen végzetesnek is tartom ezt a törvényt — mondotta —, az ellene való küz­delem megindításának időpontját arra az időre kell halasztanunk, amikor ezt nz ország helyzete megengedi. Ezért a törvényért azok­nak kell viselniök a felelősséget, akik meg­alkották, akik kigondolták és akik most vég­rehajtják. Tiz- és tízezer exisztenciát nem le­het felelőtlenül veszélyeztetni. — Amikor Anglia kinyitja kapuit minden uj vállalkozás előtt, ugyanakkor mi nem te­hetjük lehetetlenné a már meglevő vállalko­zások munkáját is. Nem bénithatjuk meg azoknak a működését, akik itt születtek, itt élnek és már régen összeforrtak a magyar­sággal. (Nagy taps.) — A miniszterelnök ur tévedett Kaposvá­ron, amikor azt mondotta, hogy ez a törvény bizonyos körökben csalódást okozott. A ma­gyar társadalom tisztában van azzal, hogy egy alkotmányos kormánynak vállalkoznia kell az alkotmányos törvények végrehajtásá­ra. A magyar társadalom csalódását az okozta, hogy az Imrédy-kormány a törvényen túlmenően kiterjeszti a törvény hatályát olyan területekre is, amelyekre a törvény nem terjed ki. — Az előző kormány elismerte, hogy ezt a törvényt nyomás alkotta meg, de célja az volt, hogy kizárja vele minden tullicitálás le­hetőségét, ezzel szemben az Imrédy-kor­mány önmagát kivonja a végrehajtással túl­licitálni. — Mi támogatni fogjuk a kormányt — folytatta Rassay — programjának megvaló­sításában mindaddig, amig nem hagyja el a realitások alapjait, de nem felejtjük sohasem el, hogy mire kötelez az a megbízatás, amit a magyar polgárságtól kaptunk. Kötelességünk, hogy harcoljunk a magyar polgárság erkölcsi és exisz­tcnciális érdekeiért, ha kell, még a népszerűtlenség árán is. Mi nem fogunk licitálni, ezt megkapja a kor­mány arról az oldalról, amely felé az engesz­telés szándékával fordult. Akkor majd rájön úgyis arra, hogy 'sléijtaruú Készít elsSrendü hmtel­ben szobafestést, mázolást és butoríényezést jutányos árban. Cégtulajdonos: Csányi Mihály Fekelesas ucca 22. 1 etetoo cJV-HZ, b vitorlákból nem lehet kifogni a szeleket, hogy u romboló szelek el­len egyetlen védekezés van: meg kell fordítani a vitorlákat. Tagadhatatlan, hogy a kormányra igen sú­lyos feladatok várnak. Erélyes intézkedések­kel véget kell vetnie az izgatásnak, vissza kell adnia a gazdasági életnek a nyugalmat és ki kell dolgozni a kaposvári program gya­korlati megoldásának konkrét tervezetét. Ma a kormány reális alapon kívánja ezt a pro­gramot megvalósítani, akkor készségesen támogatjuk, de ha azt látjuk, nogy ezekbeni az elgondolásokban több a taktikai elem; akkor mi védelmi harcot indítunk a polgári cxisztenciáért. (Hosszan tartó, nagy taps.) — Ma azt olvastam a szélsőséges irányzat vezető lapjában — fejezte be Rassay nagy­hatású beszédét —, hogy Szeged megunta az én politikámat. (Zajos ellentmondások és lelkes tüntetések Rassay mellett.) Ki kell je­lentenem, hogy a szegedi mandátumot ért sohasem tekintettem monopóliumnak. Én életem legszebb korszakának fogonrt érezni azokat az éveket, amelyeket Szeged megbziásából harcoltam vé­gig a polgári szabadság gondolatáért és azt hiszem, hogy Szeged polgárságának nincs oka szégyenkeznie ezért a harcért. Le­het, hogy az ügy, amelynek szolgálatába sze­gődtem. az én életemben már nem jut dia­dalra, de azt nem vonhatja kétségbe senki sem, hogy ezekért nz eszmékért függetlenül és bátran harcoltam. Én csak azt ígérhetem, hogy harcolni fogok továbbra is mindaddig; amig Szeged polgársága az cn kezembe teszi le a város ellenzéki mandátumát. Rassay Károlyt nagyhatású beszéde végeztével » pártvacsora közönsége hosszú percekig tartó tans­sal és éljcruósse! ünnepelte. .V lelkes ünneplés után » Ábrahám Imre a tanyai polgárság nevében köszöntötte. Rassay Károlyt, akinek köszönetet mondott azért az oda­adásért, amellyel hosszú évek óta harcolt a pol­gári szabadság, a jogegyenlőség gondolatáért. Ki­jelentette, hogy a szegedi tanyák népe szív vele: lélekkel kitart Rassay mellett. Farkas János a röszkei választók nevében beszélt. — Adja Isten — mondotta —, hogy Rassay Károly még sokáig képviselhesse Szegedet az or­szággyűlésen Végül dr. Delire János ny. főispán tartott beszédet. — Nem elég az — mondotta —, hogy mi.gyö­nyörködjünk a Rassay által fölvetett gondolatok! szépségében, nekünk cselekedetekké kell á'v i'fani az általa fölvetett gondolatolcat. Ki kell á"ni ázoK\ me'lé az igazságok mellé, amelyekre Rassay taní­tott bennünket. Véget kell vetni a letargiának, mert nem kívánhat senkitől sem hősiességet az, aki gyáva. Gyönyörűen emberi intézkedése a magyar jognak, hogy az elszegényedett ajándékozó joggal követelhet gyámoütást azoktól, kiket gazdagságá­ban megajándékozott. Akik a liberalizmustól kap­tak mindent, azoknak most kötelességük, hogy, gyrimnlitsák a liberalizmust. Le kel) végre vetkőzni a gyávaság darócruháját. Nekünk az a kötelessé­günk, hogy méltók tegyünk Rassay programjához. Nem csak az akaratot, hanem a bátorságot is meg kell tanulnunk tőle. Én azt hitem — fejezte ba szavait —, hogy sohasem fogom kimondani ezt a szót, de most mégis kimondom: bátorság! A nagy teítszcssel fogadott beszéd után a párt­vacsora résztvevői még sokáig együtt maradtak a leglelkesebb hangulatban. Rassay Károly vasárnap Alsótanyát keresi fel és tanyai választói körében több beszédet mond: i Uiiísst-Elektromos 4:2 Í3:2)

Next

/
Thumbnails
Contents