Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-10 / 193. szám

TISZTA POLITIKAI HORIZONT Irta: őrgróf PALLAVICINI GYÖRGY X miniszterelnök kaposvári beszéde rövid időre a belpolitika felé terelte a közfigyel­met, melyet egyébként érthetően a körülöt­tünk folyó világküzdelem köt le. Dc crdemes a miniszterelnök ur Beszédé­Tel abból a szempontból is foglalkozni, váj­jon adott programmja cs elért hatása alap­ján van-e szüksége uz országnak parlamen­ti ellenzékre? Imrédy Béla Isten-adta szónok. Beszédei hallgatóságát hol megragadják, hol elragad­ják. Aszerint, amint tárgyukat a magasabb keresztény bölcselet köréből meriti, avagy pedig egy jobb, tökéletesebb, boldogabb or­szág felépítésének tervei sugároznak ki sza­vaiból. Egyik Bemutatkozó beszédében jelentette ki, hogy a politika küzdőterén az őszintesé­get szeretné minden oldalon lótni és a regi magyar uri gondolkodás visszatértét tapasz­talni. Kaposvári beszédéből is kicsillan ez a kívánság. Elfajult közállapotaink közepette ez való­ban olyan kívánság, melynek eléréséért min­denkinek közre kell működnie, aki igényt tort komoly közszereplésre. Ma a közéletben őszinteség Kelyett a té­nyek elkendőzését és beteges byzantiniz­must tapasztalunk és legalább is a leghan­gosabb táborban olyan harcmodort, mely távol áll ugy a magyar lélek nemességétől, mint emberi érzésétől. A miniszterelnök ur által óhajtott őszinte kritika vezet tehát engem is oirra, hogy beszédének a belpolitikára gyakorolt hatásá­val foglalkozzam: Azon a téren, a pénzügypolitikáin, melyen Imrédy eddig működött, rendkívüli és kivé­teles eredményeket ért el és ennek folytán méltán kivételes tekintélyre tett szert, ugy itthon, mint külföldön. Ez utóbbi tény olyan nyeresége az országnak, melyet a megelőző évek „államférfiúi" nem tudtak elkönyvelni. De nem tudom, vájjon azon nehéz munka közben, melyet olyan sikeresen végzett el, volt-c ideje a magyar nép politikai lelküle­tével foglalkozni, ismeri-e azt és nem-e ke­resi a nyijvánvaló bajok orvoslását oly mód­szerekkel- melyek éppen ezen lelkületnek idegenek? Az általa bejelentett reformok mind azok, melyeket az ellenzéki pártok évek óta sür­getnek. Ebből okszerűen az ellenzék meg­szűntének kellene következnie, ha nyilván­való volna az is, bogy a módok, az eszközök, melyeket ezek elérésére fel akar használni, megfelelnek az alkotmányos magyar hagyo­mányoknak és kielégítik a magyar nép jo­gos kívánságait? Ha tudnók azt, hogy ugy a jelenben, mint a jövőben kikre akar tá­maszkodni nagyszabásu terveinek kiépítésé­ben és honnan teremti elő azokat nz anyagi eszközöket, melyek c tervek megvalósításá­ra szükségesek? Ezeket a kérdéseket homály fedi. Kormányában helyet foglalnak olyan fér­fiak. kiknek múltja, eddigi szereue komo­lyabb jótállást jelent szép ígéreteknél. De kormányában és kormánya körül olyanok is foglalnak helyet és töltenek be jelentős szerepet, kiknek politikai gyökere olyan me­legágyból hajtott ki palántákat, melyek nem a magyar televény növényvilágából valók. Kaposvári beszédében nemes mozdulat­tal megbocsátóan magához szólit mindenkit, bármely jelvényt viselt légyen eddig. Már egymagában a jelvényviselés idegen a magyar lelkivilágtól. Első forradalmak ki­törésekor láttuk a nemzetközi kalapácsos jelvényt, sok rossz emlék felidézőjét, lesüly­lyedtscgünk mély fokának emlékét. Uj jel­vényt szegzett a reménykedő magyar gomb­lyukának az uj ezredév utópisztikus apostola. Lehet, belső elgondolásban magyar volt, de külső látszatban is merő külföldi utánzat. A legújabb jelvény pedig egyenesen n magyar előtt oly szent kereszt eltorzitása, egy idegen pogány szellemnek szolgai után­zatát hirdeti. A miniszterelnök ur megfeledkezett fel­hívásában azokról, kik — százezrek és mil­liók, a nemzet többsége — jelvényeket nem viselnek. Sem érdekből, sem félelemből, sem fanatizmusból, sem megalkuvásból. Azok­ról, kik soha nem viseltek jelvényt, mert nem adnak a külső látszatra és azokról, kik undorral elvetették, mert kiáb­rándultak a nagyhangú ígéretek meg nem valósitható özönétől. j Én ugy látom, hogy Imrédy Béla túlzott erőt tulajdonit a folyamatos lázítás által fel­vetett eszmék elterjedtségének. De ha igaza volna, okkor ehhez merten nem megfelelő eszközökkel lát hozzá a lázítás eredő forrá­sainak elfojtásához. Sokat idézik most a régi képletet, ki kell venni a szelet nz izgatók vitorláiból. Nem tudom, természetben mikép lehetséges ez, hacsak a kormány rúdját nem fordítjuk a biztos révnek. Ha egy irányban maradunk, csak fokozzuk a szél erejét a mindinkább dagadó vitorlákban. Az eszközök, mikkel a miniszterelnök ed­dig élt, nem kelthetnek általános megnyug­vást, dacára uz elérendő cél közös voltá­nak. A különböző kamarák, a munkatáborok felállítása, a polgári jogegyenlőségbe való újszerű beavatkozás, a magántulajdon elvé­nek sok vonatkozásban való csorbítása, a? állam mindenhatóságának minden téren való kiépítése az egyen szabad cselekvésének ujabb és ujabb tereken való korlátozása, mindmegannyi jelenségek, melyek a régi magyar közjogi felfogással nehezen egyez­tethetők össze: gondolkodóba ejtik azokat is, kik egyáltalában sohasem zárkóztak el a korszerű ujitások evolúció utján szükséges létesítésétől. Kaposvárott csodás forradalomról beszélt a miniszterelnök ur. Ez a hangzatos szólam késztetett talán azon szerény nézetemre, hogy ő nem ismeri jól a magyar nép lelkivilágát. Távol áll ettől a csodavárás, undorral tölti el a forradalom gondolata. A magyar nép, ha nincs kitéve lelketlen izgatásnak, lelküle­tében egyszerű, hagyományaihoz ragaszko­dó, gyiilöltségtől mentes és nem kivánja a hiu cifrálkodást, az idegenből vett eszmék­nek átültetését. Munkát, tisztességes megélhetést, békét kiván a régi haza keretében. Saját erejéből, régi gyökereire támaszkodva. Ebben egyek lehetünk és vagyunk a kot­mány elnökével. Dc éppen azért van szüksége az országnak' egy komoly ellenőrzést gyakorló parlamenti ellenzékre, mert a kormány cselekedeteinek' eddigi megnyilvánulásaiból nem állapítható meg, vájjon a közös célt megfelelő eszközök­kel akarja és tudja-e megvalósítani. Természetesen ennek a parlamenti -ellen­zéknek is másnak kellene lennie, mint ami­lyen képet mutat ma. Titkos választás előtt állunk, mclynelí eredménye évekre lehet kihatással a nem-! zet sorsára. Ncm bővelkedünk államférfiúi tulajdonsá­gokkal felruházott férfiak sokaságával. De ha azok, kik ezt a mértéket megütik"; ncm fognak össze, ha ellenzéken ncm értik' meg egymást, ha továbbra is a könyök c3 alkalmazkodás marad az érvényesülés esz­köze, akkor hiába való minden szép be­széd és pillanatnyi fellángolás. Az utolsó erőfeszítések Héttőre összehívták az angol minisztertanácsot — London és Páris közös diplomáciai lépésre készül ? A helyzet komoly, áe nem reménytelen Pénteken Prágában ismét megkezdődtek a méc-be­szélések — Hivatalos jelentések a tüntetésekről London, szeptember 9. Változatlanul tar­tanak az izgalmas tárgyalások a cseh kérdés ügyében. A pénteki nap eseménye az a hir, hogy London és Páris közös diplomáciai lé­pésre készül. Beavatottak a legközelebbi na­pokra várják a döntést. Az angol sajtó politikai lázmérője pén­teken némi csökkenést mutatott. A megnyug­vás ielei még nem mutatkoznak, kétségtelen azonban, hogy mély benyomást tett a közvé­leményre a csütörtökcsti miniszteri megbe­szélés ténye és hogy hétfőre minisztertanácsot hivtak össze, f ami állítólag francia kezdeményezésre tör­tént. Nagy érdeklődést keltett Londonban, hogy:

Next

/
Thumbnails
Contents