Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-25 / 206. szám

18 D11 MAGYAROSSÁG Vasárnap, 1058. szeptember 25. GYEREKVILAG Öss Apó Hosszú, lengő rőt szakalla], A hálán meg Xjándékou nagy batyuval, Iti-iino bizony ezer jóval: I riss dióval, mogyoróval, Kde»-i/es sok bogyóval Jár az erdőn minden össze] Krdei Apó. S elkíséri utján három Erdei manó. C'sóka, mókus int feléje, óz, nyuszi meg ezt kiáltja: — Hová mégy hahó] i Kedves tisz Apó? —000— A rádió mep a Morcos Kutya ügyedül volt Morcos kutyu benn a nagy szobában, Szórakozást szimatolt szerte unalmában. Meglátta a zsámolyon az uj rádiógépet, Nézte-nézte s vágotb hozzá igen furcsa képet. Gondolkozott, mit lehetne az uj géppel tenni. Ugatott, mert nem mert hozzá egész közel menni. I/©szerre esak a bolond gép megszólalt magától. Morcos kutya megijedt és lunyat-honilok rohant a ,szobából -oQo— Mese a földalatti orsságról ii. — Juj Istenkém, mi lehet ez a szörnyűség!? — suttogta nagy félelmében és menekülni akart volna, de főidbe ©ökerezett a lába. A hatlábu pedig csak ment egyenesen feléje. Himbálta nagy fejét és irtózatosan nagy két /árvával hadonászott maga előtt. Amint közcebb jutott, látszott már a szája is. Hát cz volt i/táit a száj! Olyan nagy volt, liogy nem is kellelt volna egészen kitátani ahhoz, hogy egy olyan «is emberkét, mint 'amilyen az elátkozott, elvarázsolt gonosz Laci volt, egyszeriben bekaphasson. Na de mégse történt veszedelem. Amint a kisfiúhoz ért rz a félelmetes szörnyeteg, elkezdte Csápjait mozgatni. És csodúlc,'v*kcpcn a ©erek is megérlelte a csápbt-spédet. Először az óriásbogár körüljárta a hangyaemberkét, hozzáértette, meglapogatta. Azt hitte, jaj, mindjárt kitátja a szá,j it és a félelmetes rágók között láthatatlan morzsává aprítja! 1)0 nem! Hirtelen világosság gyúlt a fejében és ő is elkezdte kéi Ogöpp kezét mozgatni, uinit a bogár megértett. — Ki vagy, mi vagy? — kérdezte csápjaival a bogár. — £n vagyok az elvarázsolt Laci, akit az erdötünder változtatott át bűneiért han©aenibcrró, — felelt még mindig kicsit szepegve, dc már bátrabban. — Nohát akkor bujj haui* uz első falevél alá, nehogy az a sötét szárnyas felhő rádcsapjon és lenyeljen. Csakugyan, alig volt a kisfiúnak annyi ideje, hogy egy nagy falcvél alá meneküljön a bogárbarátjáva! együtt, amikor egy óriási sólet valami lecsapott melléjük és felkapott egv — Laci szemében óriáski©'ónak tetsző hernyót és elrepült vele. Bizony uz egy édes kis mudár volt, amit Laci az ő kicsiségében óriási felhőnek látott. Amint ott kuksolt nagy félelemben a mi kis barátunk, az orrát se merve kidsgíi a védelmet adó falevél alól, nagy surrogást, zörgést, zizegést hall maga körül. Körülnézett és látta ám, liogy töméntelen különböző formájú és szinü rettenetes bocárszörnyeleg bujt clö mindenfelől. Olyau sokan voltak, hogy egymás he©Tére-hátára sereglettek cs a tömegük végeláthatatlan messzeségig terjedt. Gyülekezésük olyau dübörgő lármát okozott, mintha hatalmas buszárseieg vágtatott volna csatába. Ez az óriási tömegű bogár egészen körülfonta, ugy, hogy alig volt már tőle három-négy hangyalépésnyirc. Az első boszorkányszörnyeteg, amely if előbb még barátkozásra, ismerkedésre került oda melléje és jóakaratulug figyelmeztette a madárvcszedelcmrc is, hát ez a bogár is a körépre került Lacival együtt és sehogyse tudta megérteni az erdő valamennyi bogarának ilyen rettenetesen harci gyülekezését Bizony, mintha ő is meg lett volna kicsit szeppenve. Pedig Lacinak ez a bogárpajlása lett minden reménysége és bátorsága. Amikor a bogárgyürü már szinte teljesen körülfogta őket, eléjük lépett egy rettenetes Dagy, még a Laci bogárpajtásánál is sokkalta* nagyobb erdei szarvasbogár. Ennek a szarvasbogárnak azonban csak három lába volt és az egyik agancsos csápja is hiányzóit. Ugy a hiányzó lábai, mint a hiányzó csápja helyén azonban csúnya véres seb tátongott. Oda sántikált Laci elé cs mennydörgő hangou rivallt rá: — Emlékszel-e énrám te bogár©ilkos? Tudod-e, ki vagyok? Hát én va©ok az a szarvasbogár, akit tegnap délelőtt itt az erdőszélen kc©ctlcniil megkínoztál. Egyenkint tépdested ki a lábaimat, darabonkint tördelted lc a csápom. Elmentem panaszra súlyos sebeimmel az Erdő tündéiéhez, aki megparancsolta, hogy most veled is ugyanaz történjék, amit te velünk, bogarakkal tettél'. Iszonyatos zsivaj, lárma keletkezett a sebesült szarvasbogár mennydörgő beszédére és az odasereglett rettenetes sok bogár mégközelcbb tolongott a szerencsétlen elvarázsolt gonosz Laci köré. Ekkor látta, hogy bizony az a rengeteg sok bogár mind béna, sánta, egyiknek a csápja tölölt íe, másiknak lába hiányzik, harmadiknak félszárnya van, negyediknek gombostű áll ki a hátából, ötödiknek a szeme van kiszúrva, a hatodikat valami furkósbot lapilolla össze és igy tovább. Mindegyik bórzaszló sebet hordot és ezeket a sebeket a gonosz kisfiú ütötte, szúrta rajtuk. Amikor azlán a csonka szarvasbogár intésére lecsillapodott a visitozás és lárma, ismét igy szólt Lacihoz: — Hát látod, te gonosz, hogy mit műveltél az én bogártestvéreimmel,? Látod a sebeiket és tudod e, hogy azok a sebek reltencteseu fájnak? Ila látod és ha tudod most már, hát az Erdők Tündére parancsára most veled is u©anaz fog tör' tenni, mint amit velünk tettél. Először is bezárunk a legsötétebb földalatti börtönbe, oda, ahol a legtöbb vakondokszörnyeteg szokott járni. Ila szerencséd van és három nap alatt nem esz meg valamelyik vakondok, akkor elöcibálunk, kihozunk ismét ide erre a tisztásra és az erdei bogárvilág hóhérjai kitépdesik egyenkint a tc lábad-kezed, kiszúrják a szemed, haladba döfnek óriási tüskét, összelapítanak fnrkósbotokkul é>> liu akkor is élsz ínég, akkor belehajítunk az erdő kellős közepébe. A gonosz Ljcí ezekre a rettenetes fenyegetésekre ugy megijedt, hogy sirva, jajgatva könyör gólt kegyelemért. A zsivajgó, lármázó sebesült bogárhad azonban nem adott kegyelmet. Megragadták csonka csápjukkal, véres, kimarjult lábaikk il a visongó apró hangyaemberkét, gonosz Lacit cs máris vonszolták egy szörnyű barlang szája felé. Abba a barlangba be is vitték jó mély re, fűszálakkal odakötözték cs magára ha©ták a vaksötétben. Szegény gonosz Laci hatom napig volt ebb o az elátkozott sötét barlangban étlen-szomjan és sirt, sirt keservesén. Bezzeg megbánta már mm den gonoszkodósát. és nagyon sokszor itnádko zott n Jóistenhez, hogy bocsássa meg bűneit, mert ö soha-soha «em bántja többé ezután sc a bogurákttl, se a madarakat, se a virágot a kert ben, se u faiombját. Olyan jó liu lesz, hogy sohse verekszik a szomszédgycrekckkcl, csak most az o©szcr szabaduljon ki a veszedelemből. Amikor igy rimánkodik, esedezik a Jóistenhez, e©szercsak azt érzi, bogy ebben a szörnyű sötétségben valami nedvesség nyalogatja az arcát. Ilút még a lélekzct is elállt benne a rémülettől I Meg volt győződve róla, hogy utolsó órája ütött, mert itt vau >a vakondok, amely megtalálta és most mielőtt fölfuluá, körülnyalogatja kicsit. Utolsó fohászt küldött a Jóistenhez, de fohászt küldölt szüleihez is, aztán várta a halált, azt, hogy a vakondok mingyárt fölfalja. Dc a nyalogalást az arcáu ismét érezte és valami nedvea orr szelíden megpiszkálta, megturta kicsit, mintha csak ébresztgetni akarná. Amikor Laci azt vette észre, liogy bizony senkise akar beleharapni, nekibátorodott és egy icurknpicurkát fölnyitotta a szemét- Ekkor, nagy Isten, mit lát? Azt, hogy ncm a vakondok nyalogatja, turkálja, baiicmbizony az ő hűséges Bodri kutyája áin, amely mingyárt nyiszorogni, majd vakkantani is kezdett, hogy látta Laci ébredezését. Egyszeriben ismét bátor legény lett a kisfiúból. Hirtelen talpra ugfott, körülnézett és ámulva látta, hogy ő bizony . ncm hangyaemberke, nincs fűszállal lcláucolva a földalatti vakondoklukban, a véres csonka bogárhadnak sincs nyoma semerre, ellenben a Bodri kutya majd megbolondul az örömtől és ugy ugrálgalta körül Lacit, ugy csóválta a farkát, mint akit nagy boldogság ért. Laci lassan-lassan megérezte, hogy mi történt vele. Amikor tegnap estefelé a eifratollu madarat az crdőmélycig üldözte, az üldözés fáradalmaitól lefeküdt a jó puha ©epre és elnyomta az álom. Almában látogatta meg őt az Erdők Tündére és álmában büntetlc meg azzal, hogy ráküldte a csonka bogárliudat. És bizony Bodrinak köszönheti, hogy cltől a szörnyű álomtól megszabadult és most mehet haza szüleihez, ahova megintcsak Bodri vezette el. Dc a kis gonosz Laci azért mégis okult ettől a szörnyű álmától. Hazafelé menet útközben szenl fogadalmat tett az Erdők Tündérének, hogy soha löbbő bogarat ncm bánt, madarat ncm parillyáz, virágot, Taágat ncm bunkóz szét. Hogy ezután mindig-raindig jó ©erek lesz. Fogadalmát bc is tartotta. I© lelt a gonosz Laciból a legjobb kisfiú a világon. —ooo— Rejtvény verseny Második sorosai i. KIS KERESZTREJTVÉNY i í- Nyáron sok a virágja. 2. Minden ilyen dicséri uz Urat 3. Fe©ver. PÓTOLJATOK A KEZDŐBETŰKET ...stván, ...intőn, ...aresi, ...iga, ...aci, ...ladár A hiányzó betűk összeolvasva a tudomány kis házát jelentik. —oOo— A gyermekrejivény megfejtői Mindhárom rejtvényt helyesen fejtették meg: Ausch Ede, Gsászi Sanyik a, Csiszár Irén cs Magda, Engclsmanu Editke, Horváth Ibolya, Kandiba Agi, Kandiba István, Könyvcsi Judicu, Major Lujza, Neu Odettc, ördög András, ifj. Petkov Dundi, Slolcz Jutka, Spitzer Rózsi, Suli Márta, Winkler Ágnes, Zentei Gyula, Fischer Ducy, • Gémes Magdi .Yárudi Péter, László Zsuzsa, Löwi Ilonki, Takács Jucika.* .V. w .. . Két rejtvényt fetjetti-k meg: Csóli Éva, JMnsotryi .Edit, Simor Mária, Sztpjkoncszkn Erzsébet, X adászé . Jolánk j.