Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-25 / 206. szám

Vasárnap, 1938. szép/. 25 Politikai napilap XIV. évfolyam 206. sz Háború? - Béke? Ki tud erre a kérdésre felelni? Az események viharzanak körülöttünk, ma még simára esztergályozott mondatok, ragyogó öltözetű diplomaták, nagyhatalmú államférfiak szolgáltatják a témát — kétségeinknek és reményeinknek, dc holnapra már talán tankok dübörögnek, bombák vijjognak és pusztulás veszi át a világ felett az uralmat. Jönnek és mennek azok, akiket a végzet az élet és halál uraivá tett, párnázott ajtók mögül alig hallatszik ki valami, ami több a szándékok takarójánál, a világ sajtója, szaglászva kutatja a semmitmondó szavak értelmét s a haruspexeket megszégyenítő módon jósol menükből, mosolyokból cs szertartások jelentéktelen külsőségeiből. Mindenki azt suttogja, hogy béke s mintha Barrabás és Jézus története ismétlődnék meg, a milliók békesuttogásából mégis a háború ordítása sivit ki. S különös kétségek között hányódik a lélek. Egyet véglegesen és megmásithatatlanul tudunk, azt, hogy abból a konfliktusból, ami most nyögeti a régi borzalmakból még ki sem lábalt világot, ennek a kis országnak megerősödve és meggyarapodva kell kikerülni. Vannak kérdések, melyek még a háborúnál is előbbre valóak. Ha itt a pillanata ojóvátétclnek, ha elérkezett az ideje annak a nagy perújításn a k, amit a világtörténelem Ítélőszéke előtt akarunk lefolytatni, ha a v il á g t ö r t é ne I e m jön segítségünkre az elrablott javaink .visszaszerzésében, okkor nem lehet más szempont, nem lehet más tekintet, semminek másnak nem lehet törvénye, parancsa, akarata, csak annak, ami az örökkévaló nemzet érdekéért megy harcba. Nincs senki, aki jobban szeretné a békét, mint ahogy elveszített területeink visszaszerzését kivánja. Természetesen szeretnénk, ha egyetlen csepp vér ontása, egyetlen élet feláldozása nélkül teljesülhetne ennek a nemzetnek álma, szeretnénk, ha nem kellene újra életet áldozni ezért, amiért százezrek életét kellett elvesztegetni, de ha a sors azt fogja tőlünk kívánni, hogy a halhatatlan célokért halandók életét áldozzuk fel, senki nem lesz közöttünk, aki kész volna gyáva megalkuvásra, amikor mindent lehet nyerni. A világháború véres tapasztalataival gazdagabban senkinek nem lehet már kedvenc zenéje a kardcsörtetés, -ennek a nemzetnek mégis meg kell mutatnia azt az eltökéltséget, azt a kérlelhetetlen elhatározottságot, amivel a maga nemzeti követeléseit a világ tárgyaló asztalára letette. Ezeknek a követeléseknek telje s i t é s e nélkül nincs béke. Mi nem akarunk újra statiszták lenni a történelem színpadán, nem akarjuk azt a tömeget szolgáltatni, amelyik a vezető színészek végszavát ismétli s fogadkozását dörgi utána, — rni ho z z á akarunk jutni ahhoz, amia m i c n k. A háború, cs béke problémáját mi a második sorba helyezettnek látjuk s ha valami, ez mutatja meg, hogy mennyi súllyal, mennyi érövei és elszántsággal harcolunk azért, amit a nerpzeti élet kiteljesedése terén el akarunk érni. Mindenki barátunk, aki segit és mindenki ellenfelünk, akii a magyar problémát nem helyezi e mceoldandó kérdések arcvonalába. Nem lehetünk olyan fényűzők, hogy más szempont, más tekintet toborozza barátaink és ellenfeleink seregét, csak az az egyetlen, hogy ki harcol a magyar igazságért. Lehet, hogy béke lesz és lehet, hogy háború, csak az nem lehet kétséges, hogy ebből a kataklizmából megnagyobbodott és megerősödött Magyarországnak kell kikerülni. Ha Csehország megérett arra, hogy amputálják, végezzék el ezt a műtétet minél kevesebb vér nélkül, dc ha vérez ni kell, akkor n e m n z orvosok és ;ne az ápolók vérezzenek, hanem az amputálandó beteg. Az események valóban' filmszerű rohanással váltakoznak, egyik pillanatban a békekilátások napja süt, a másikban háborús felhők tornyosulnak felettünk. Csak egy marad változatlan az örök változásban, egy marad mozdulatlan az események örök mozgalmasságában, az a nemzeti követelés, amiért mi megyünk harcija. A magyar tcrüle-teknek vissza kell'kerülni az ország testébe, a magyar népnek egyesülnie kell a magyar néppel s el kell mosni azokat a határokat, melyeket a történelmen, földrajzon és gazdásági rendszeren erőszakot téve hevenyészett össze a tájékozatlan gyűlölet. Azt kívánjuk, hogy mindez menjen végre harc nélkül, de ha újra meg kell mutatni erőnket és elszántságunkat, hát ezért a célért valóban érdemes lesz s elpusztulhattak százezrek, akkor, amikor .elveszítették azt, ami volt, áldozhatunk életet és vagyont most, amikor vissza kell nyerni azt, amit elveszítettünk. Nem volt még ez a nemzet olyan egységes, mint amilyen egyetlen akarattal követeli mo^t azt, ami az övé. 8 napi haladék Október l-ig kell válaszolnia Prágának a német memorandumra ^ Átadták a teltéieleket - Chamberlain beszámolója a minisztertanácsnak, a tanácskozást vasárnap iolyiaiják — Baladier és Bonnet Londonba repül Katonai intézkedések Csehszlovákiában, Franciaországban, Angliában és Belgiumban Csehország megszakította a vasúti forgalmat* a telefon- és táviróösszeköttetést — „Németország elismeri az ui cseh határokat, ha erre Lengyelország és Magyarország is London, szeptember 24. A tegnap éjszaka váratlanul elrendelt cseh mozgósítást bizonyos francia, angol és belga katonai intézksdések követték annak ellenére, hogy ebben a pillanatban még nem látták tisztán a fővárosokban a godesbergi találkozás eredményét, illetve a megbeszélések megszakadásának okát. Az uj helyzet különösen Párisban keltett nagy izgalmat. „Nem mondhatom azt, hogy a Helyzet reménytelen" Godesberg, szeptember 24. Chamberlain Hitler kancellárral folytatott utolsó tárgyalása után szállására visszatérve, a -következőket mondottu: — Ezt nem lehet teljes szakitásnak nevezni. Nem mondhatom azt, hogy a helyzet reménytelen. A cseh kormánnyal uj javaslatokat közlünk. Angol körök véleménye szerint, miután Hitler nem járult hozzá öz'angol terv alapján történő rendezéshez, Chamberlain belement abba, hogy átnyújtja Prágának azt a nemet megoldási tervet, amelv sokkal nagyobb teii rület átengedését, még rövidebb idő ulatt és feltételek nélkül követel. Prága megítélése szerint Chamberlain idő előtt tért vissza Londonba cs a tárgyalások' nem vezettek eredményre. • CHomberJain visszaérkezett Londonba Godesberg, szeptember 24. Chamberlain miniszterelnök szombaton délelőtt háromnegyed TO órakor elhagyta godesbergi szállásüt, Kölnbe autózott, ott repülőgépre ült és fél 12 óra tájban elindult London felé. Chamberlain repülőgépe délután negyed kettőkor megérkezett Londonba, CHamberlain nyilatkozata London, szeptember 24. Chamberlain angol miniszterelnök a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: Most, hogv visszaérkeztem, első kötelességem, hogy jelentsem az angol és francia kormánynak küldetésem eredményét. Mig ezt meg nem leltem, nehéz lesz számomra bármit mondani. Most csak azt akarom mondani, hogy az összes érintett felek folytatni fogják