Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-18 / 200. szám

Vasárnap, 1958. szeptember 18. DÉLMAGYAROPS7A G 9 „Vigyázzba áll a század..." a szarajevói mecset udvarán és a karaván-szerájban (Szarajevó., augusztus.) Különös borzongás fogja el az embert, ha a bosnyák hegyivasut kifáradva kanyargós keskenyvágányu utján, prüszkölve, lihegve állapodik meg Szarajevó disztejen, kaszárnyaszerű állomásán, amelynek nevet a kalauz fakó hangon, unottan kiáltja bele a szénfüstös levegőbe. Hogy is volt csak? Huszonnégy évvel ezelőtt, egy ragyogóan szép nyári napon, junius 28-án ennek a városnak az uucáüi gördült végig az a hatalmas, címeres autó, amelynek motorját talán nem is benzin, hanem a világtörténelem, vagy u végzet kifürkészhetetlen akarata hajtotta. Aztán célját tévesztett bomba pukkant. A városháza előtt gőgös, kemény szavak csapódtak a polgármester halottsápadt arcába. Aztán, valamivel kcsöbb, a Miljacska partján egy vézna, kopottruháju cs eszelősen lángoló szemű fiatal diák Teszkctö kezében revolver villant. Néhány éles dörrenés hallatszott és a végzetes autó bőrüléseit két hátrahanyutló ember vére festette pirosra. Ugy szokták mondani, hogy Gavrilo Princip rerolvcrgolyója indította meg a négy és fél évig dühöngö golyózáport, dc azt is mondják, hogy fejedelmibb temetése szürke embernek még nem volt Ferenc Ferdinándénál, akit megszámlálhatatlan .embermilliók követtek és tán követnek még ma is a halálba. — Szarajevó — kiáltja a füstös pályaudvaron 8 kalauz és az után borzongva érzi, hogy a világháború szülővárosába érkezett vele a vonat. Benn aztán, a hatalmas iramban fejlődő város Szivében, hirtelen megfeledkezik az ember minden rémségről, fölenged szivének •'orongása és önfeledt gyönyörködéssel bámulja a Kelet cs a Ngugat csodálatos öle\kc-> sósét. Minden sarkon uj szépség, uj érdekesség, uj meglepetés vár. Mintha Bagdadba, vagy Ankarába tévedtünk volna és Seh-crezádé ezeregy meséllek alakjai lebegnének körülöttünk. Turbános férfiak, íeredzsés nők, akiknek sötétén ragyogó szeme átvillan a fekete fátyolon és hosszú köntösük alól elegáns francia cipők kacérkodnak a férfiszemekkol. Aztán hirtelen változik a kép: modern paloták szöknek a magasba, nyugateurópai kávéházak márványasztalos terraszai kínálkoznak szmokingos pincérekkel, nyílegyenes, aszfaltos uccák tárulkoznak ámuló szemünk elé. A Csarsija, a hires Bazárnegyed rögtön elnyeli ezt a nyugati impressziót. Az egymás hegyénhátán tömegelö faházak összevisszaságában lázasan lüktet az élet. A szörnyű forgatag partjain, a faházak vézna árnyékában, bronzarcu törökök, — pardon! —, muzulmánhitü bosnyákok isszák lassan, megfontoltan örök feketéjüket. Hirtelen szélesedik az ucca, az egyik oldaláról elmaradnak a faházak, az uccára kiterpcszkedö kirakatok, magas vasrács következik, amely széles udvart zár körül. Belül dusjombu, százados fák és a lombok között fehéren villan át a főmecset oszlopcsarnokos képe. Imára, istentiszteletre készülnek a muzulmánok. Megtelik velük a hatalmas udvar. Szorgalmasan mossák kezüket, lábukat a fantasztikus formájú Rut körül, amely rengeteg csapján ontja kristálytiszta vizét. Érdekes kép, érdemes lenne megörökíteni. A fényképezőgép lencséje mohón fordul feléje, dc hirtelen tiltakozó kezek emelkednek a levegőbe és néhány szakállkoszorus arc dühösen remegni kezd: Tilos a fényképezés. ele imára készülő mohamedánokról nem szabad fölvétel csinálni. (K mecset mellett, alig négy lépésnyire, trafikbódé van, kirakata tele imádkozó cs mosakodó mohamedánokat ábrázoló levelezőlapokkal. A trafikos ' pedig, prófétaarcu muzulmán, hangos szóval kínálja portékái,át. Lehet, hogy üzleti privilégiumát | védelmezték esak a mepset udvarán a tiltakozó kezek cs arcok.) Fiatal férfi lép hozzánk. Piros fez van a fején. Németül adja tudtunkra, hogy az istentisztelet alatt idegen (ebhitü gyaur) nem tartózkodhatik a mecset területén. De később, ugy egy óra felé, szívesen rendelkezésünkre áll cs örömmel mutatja meg a templom sok érdekességét. Van vagy másfél óránk. Továbbcsavargunk a bazárnegyedben cs betérünk egy török vendéglőbe azzal a kemény elhatározással, hogy végigeszünk egy török ebédet. Hatalmas tűzhelyen sorakoznak a rizskásából, paradicsomból, ürühsuból, fügéből, mézből és műiden egycbböl, »mit csak terem a nagy szultán birodalma*, összekombinált ctelek, de nagy nekibátorkodásunk bizony megtorpant az első falat után. Hiába, ncm nekünk találták ki ezeket a kombinált izeket és zamatokat. Aztán visszacsábított bennünket a mecset sok Ígéretes titka, érdekessége. Az udvar már üres volt, csak a kut mellett üldögélt néhány turbános atyafi. Előkerült fezes ismerősünk is és most már »fcsztelenül« állt a rendelkezésünkre. Megmutatta Uszrcv bég hires mauzóleumát, amelyben négyszázegynéhány esztendős koránt őriznek. A szent könyvért állítólag ötszázezer dollárt ajánlott már egy bolond amerikai, de a könyv persze nem eladó. Aztán fapapucsot húztunk a lábunkra és igy csoszogtunk be a mecset belsejébe. Tényleg gyönyörű. A falakat ékes koránidézetek díszítik, a magas szószék faragványai bámulatosak és fantasztikusan szép az a hatalmas szőnyeg, amely beborítja a templomhajó egész padlóját. Megláthattuk még a turbános török sírokat, a Próféta örök békéjébe megtért sok főimám és szení dervis földi létének márványbafaragott emlékét, aztán leültünk az udvaron, az oszlopcsarnok alá és ott vallattuk vallásának rejtelmeiről a vezetőnket. Ahogy barátkoztunk, csatlakozott hozzánk két idősebb barátja is, kct turbános muzulmán. Felragyogott az arcuk, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. — Testvér! — kiáltotta az egyik —, én is magyar, bosnyák katona. Budapest, kisasszony, paprikás, kenyérjegy... nagyon szép... És hirtelen a magyar szavak egész áradatát zúdította ránk. Hadarva, összefüggéstelenül. Látszott rajta, hogy megrohanják az emlékek. A budapesti bosnyák ezrednek volt a vitéze. Végigverekedne a világháborút, nagyon jól érezte magát a magyarok között. Elsorolta volt tisztjeinek nevét, rangját, majd rekedt hangon rázcndilott egy régi bakanótára: »Éaesanycím, kedves anyám, hozza ki a kendőm...* Aztán elkomolyodott és csöndes hangon, szinte hibátlan magyarsággal mondta: — Testvér, magyar testvér, mindent cl lebet felejteni, ami az emberrel történik ebben az életben, dc a magyar kenyér izét, a magyar kislá# CtteAíu / VAN MINDÉISf TUNGSRAM ÖWW LÁMPÁBAN, EZÉRT OLYAN RAGYOGÓ A FÉNYE, AZ ELHASZNÁLT GOMBAALAKU KRYPTON LÁMPÁT A NEMESGÁZ/TARTALOM ÉRTÉKÉBEN KERESKEDŐJE VISSZAVÁSÁROLJA. nyok szemét• és azt, hogy Budapesten volt valaki, nem felejtheti cl soha. És szégyenkezve törölte szét ezerráncú arcár a szeméből kibuggyant könnycseppeket, amelyek ugy ragyogtak a szarajevói mecset napsugaras udvarán, mint a gyémánt. örök barátságot fogadtunk Snlih Gacklccsal, a budapesti bosnyák regiment hajdani vitézével, aki szájában a veszedelmes rohamkéssel sturmozta -meg az isonzói és a piávci ütközetekben az olaszokat. Aztán fölkerekedtünk és együtt indult az egész társaság fölfedező útra. A végállomás a hires karavdn-szeráj volt, az óriási gcrendaszállő, amely ötszáz esztendőn keresztül adott szállást az átvonuló karavá* Szeged szenzációja! Kftíi Wávél,áImcI FEMINR hölgyfodrász-szalon Budapesten es külföldön nagu sikert aratott frizura újdonságok készítése. Speciális hatlestes divatos nafszin árnyalatokban. TariOs ontfolálást a leg mod rneba gepekkel leghosszabb Idogaranc.aval veaezzUh. Olcsa bevezető propaganda árak. re lna az elegáns höiguek találkozó helye, vezetők: Rácsné tS Paloíás Mária.