Délmagyarország, 1938. szeptember (14. évfolyam, 186-210. szám)

1938-09-16 / 198. szám

Péntek, 1938. szept. 16. Politikai napilap XIV, évfolyam 198. sz. A fogyó hold A fogyó hold nem Herczeg Ferenc regé­nye, amely a duriántuli törökvilág sorvadá­sát viszi az olvasó szeme elé, hanem a hol­daknak az a mennyisége, amely arra volna hivatva, hogy a miniszterelnök Kaposvárott , bejelentett csodálatos forradalmá­nak a tárgyi alapját szolgáltassa. A minisz­terelnök beszédének ez a passzusa volt az, amelyet minden gondolkodó és a magyar­ság jövőjéért aggódó lelek ebben az or­országban pártkülönbség nélkül egyforma megértéssel és helyesléssel fogadott. Nem volt eltérés egy jól átgondolt, kormányprog­rammá avatott és gyorsan végrehajtandó földreform szükségszerűségének meg­ítélésében. Egyezett a felfogás abban is, hogy minél szélesebb körű a földreform, mi­nél több uj mezőgazdasági exisztenciát te­remt és minél szelesebb szociális alapokra helyezi az ríj magyar államnak az épületét, annál jobban össze fog olvadni benne a cso­dálatos elem a reálissal és a fantáziának a szárnyalása a társadalom cs állam szilárdsá­gának biztosítékaival. De mióta a kaposvá­ri beszéd elhangzott, a különböző oldalakról napvilágra kerülő kommentárok, magyará­zatok, megnyilatkozások és számitások me­zébe. burkolt óhajtások mintha állandóan nyirbálnák a földreform céljára még igény­be sem vett holdak mennyiségét. Olvasunk magyarázatokat, még pedig nem is ellenzé­ki oldalról, amelyek vagy a nagy sietségtől óvják a miniszterelnököt és mérsékletet aján­lanak a földreform végrehajtásának során, vagy pedig nz eddigi földreform kísérletek hibáinak kiszínezése mellett csökkenthetik a földreform céljára ígénybevehető és igény­beveendő holdak mennyiségét. Ez a szoci­álpolitikai fogyó hold elmélete. K i ­húzni a Holdakat a reform alól; Senki se mondja, hogy a felen pillanat, mikor a világtörténelem szekere megint dü­börögve közeledik felénk és mikor nem tud­juk, hogy mit hoznak reánk a legközelebbi napok, időszerűtlen volna ezzel a látszólag kizárólag szociális és belpolitikai kérdéssel való foglalkozás. Éppen a világháborút kö­vető esztendők szörnyűséges tapasztalatai taníthattak volna meg bennünket arra, hogy ezek azok a kérdések, amelyek visszahatnak a történelem alakulására s ezek azok a kér­dések, melyeknek késedelmeskedései vésze­sen megbosszulhatják magukat. A világhá­ború után valamennyi környező állam vég­rehajtotta a maga földreformját. Mi is csi­náltunk valami földreform-félét, amely azon­ban nem nagyon haladta meg a minta érték nélkül jeligéjének méreteit. De viszont ahány földreformot a csehek, olá­hok és szerbek végrehajtottak, nz mind ala­pos volt, mind a magyarság ellen irányult rs mind a magvarság népi birtokállományát tépdeste meg. Hogy miért, arra nagyon ís kézenfekvő a felelet. Azért, mert nz utódál­lamok kormányai a magyarlakta vidékeken bőségcsen találtak felosztásra n 1 k a 1 m a s n a g y b i r t o k o k a t,1 amelye­ket feldarabolva odaadhattak azoknak, akik közelebb álltak szivünkhöz, mint az elszakított területek földnélküli, nincsetlen magyar zsel­lérre? és parasztiak És miközben igv a ma­gyarságot semmizték" ki ősi birtok­állományából, Benesék még elismerést is véltek bezsebelhetni a nyugati demokráciákban azért, hogy á legmodernebb szociálpolitikai elvek alkalmazásával szégye­nitik meg a feudálisnak elhíresztelt, oligar­chikus jellegű magyar államot. A határ men­tén fekvő hercegi, grófi és egyéb nagybirto­kokat fel lehetett osztani és a felosztott föl­dekre lehetett cseheket, oláhokat és más­fajta jövevényeket telepíteni, de vájjon meg lehetett volna-e ugyanezt cselekedni akkor is, ha kisbirtokos magyarok sürü' tömegei népesítették volna be ezeket a területeket? Abban a polgárháborúban, amely ma Cseh­ország németlakta vidékein folyik, a szu­détanémetségnok egyik legnagyobb erőssé­ge, hogy ott a földbirtokreform úgyszólván már évszázadok előtt automatikusan végbe­ment s a német kisemberek, kispolgárok, kisbirtokosok tömegeibe idegen elemeket beékelni és a szudétanémet vidékek nemze­tiségi képét semmiféle mesterkedéssel meg­hamisítani nem lehet. Ez a cseh tapasztalat lehetne tanulság a mi számunkra is. Ezzel a tapasztalattal szem­ben el kell hallgatni az olyan szemforgató élveknek, hogy a jól felszerelt nagybirtok többet termel, mint a kisgazdának invesztí­ciót nélkülöző földje, hogy a nemzeti élet nem nélkülözheti a tói vezetett nagybirtok irányító befolyását cs igy tovább. A való­ság az, hogy még a gazdaságiakban intenzív nagybirtok is emberben extenzív s a földreform kérdését nem sza­bod pusztán gazdasági érvek szerint meg­itélrii és halogatni, hanem a nagy népi és szociális követelményeket kell meg­látni mögötte, melyekkel a magyarság ál! vagy bukik. A holdaknak fogyni kell, de nem ugy, hogy lecsipdesnek be­lőlük, hanem ugy, hogy minél több jusson belőlük azoknak, akik n holdakat müvelik, i ujtuk' élnék és Ka kell, értük meghalnak is. Chamberlain két és félóráig tanácskozott Hitlerrel és pénteken visszautazik Londonba Henlein kiáltványa a franciák szerint veszélyezteti a békeakció sikerét Részleges mozgósitás és csapatösszevonások Csehországban A berctfiesgadeni találkozó enyHitette a feszültséget London, szeptember 15. A világ érdeklődé­sének középpontjában az a történelmi jelen­tőségű repülőút áll, amelyet Chamber­lain angol miniszterelnök tett Németország­ba. Szerdán délután hozták nyilvánosságra Chamberlain kezdeményezését és az angol miniszterelnök csütörtökön reggel repülőgépbe ült tanácsadója, Sir H o r a e 1 W i 1 s o n és a külügyi hivatal középeurópai osztályvezető­je, Sir' W i 11 i a m S t r a n g társaságában és Berchtcsgadenbe utazott. Az angol miniszterelnök és kísérete fel 1 órakor megérkezett Münchenbe, ahonnan különvonaton folytatta útját Bercii­tesguden felé. MüncHenben angol München, szeptember 15. Chamberlaint repülőtéren először Hendcrson nagykövet, majd Ribbentrop külügymi­niszter üdvözölte. Az angol miniszterelnök mosolyogva szállt fel a várakozó gépkocsira* amelyben Henderson nagykövet és Ribben­trop is helyet foglalt. Sok ezernyi közönség, várakozott a járdákon, amely zajosan üd­vözölte az angol miniszterelnököt, akit a pá­lyaudvaron Waldner államminiszter fogadott és a különvonathoz kisérte, amely egynegyed 2 órakor indult cl a müncheni pályaudvarról. Berchtesgadenben Berchlesgaden, szeptember 15. Chamber­lain miniszterelnök néhány perccel 4 óra után Ribbentrop kíséretében különvonaton megérkezett a berchtesgadeni vasútállomás­ra. A miniszterelnök rövid időre betért a Grand Hotelbe, majd Mcissner allamiv.« niszter kíséretében a Berghofba ment. Chamberlain délután 4 óra 55 perckor Hit­ler gépkocsiján Bcrchtesgadenből jövet meg­érkezett az obersalzbiergi Berghofba. Hitler kancellár háza lépcsőjén üdvözölte

Next

/
Thumbnails
Contents