Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-12 / 171. szám

DELMAGYARO Péntek, 1938. aug. 12. Politikai napilap XIV. évfolyam 171. sz. Akik tudták, Hogy mi a háború ... Az Urnák 1745-ik esztendejében, mikor W. Lajos volt a franciák és II. György az angolok királya — mellesleg megjegyezve, kettejük emlékét nem valami dicsérő szólamok kíséretében örökítette meg hazájuk történelme — háború volt a két nyugati nagyhatalom között. A franciák egy skót trónkövetelöt támogattak, az angolok pedig egy kis beütést rendeztek francia területre. Természetesen, annak rendje és módja szerint, a diplomáciai érintkezés szabályainak megfelelően, formális hadüzenet után. A reguláris hadseregek első izben a Fontenoy melletti mezőkön találkoztak. Szép sorokban vonultak fel mindkét oldalon a gyalogosok, jobbra kanyarodtak, balra kanyarodtak, egymással szemben megálltak, töltöttek és — vártak. Akkor a kék kabátos, piros hajtókás francia tábornok előresétált, megemelte háromszögletű kalpagját — a szalutálás csak későbbi időknek volt a találmánya — és udvariasan átszólt az angolokhoz: — Angol urak, méltóztassanak tüzelni először! Ezt a groteszken furcsa jelenetet, amely pontosan beleillett a tizennyolcadik századnak kurtizános, rokokó bútoros, parókás világába, egy francia piktor képen is megörökitette. Azt a képről persze már nem nagyon lehet leolvasni, hogy a generális udvariassága miatt a franciák majdnem el is veszítették a háborút. Do ezzel szemben megmutatták, hogy ismerik a háborúnak a francia négyeshez hasonlatos szabályait és a formák betartásában nem hagyják magukat az angoloktól lefőzetni. Egyetemi hallgató korunkban a nemzetközi joghoz cimzett kollégium keretében ugy tanultuk, hogy a háborút hadüzenetnek kell megelőzni. Ahol nincs hadüzenet, ott háború "sem lehetséges. Ha emlékezetünk nem csal, még azt is tartalmazták a tizenkilencedik század végén írott, de élettartamuk szerint a huszadik századba is átnyúlt tankönyvek, hogy a hadüzenetnek megfelelően ünnepélyes formaságok között kell megtörténni. Ha például nem követ, hanem nagykövet képviseli országát az idegen hatalomnál, ugy akárcsak megbízólevelének átadásánál, hatlovas hintóval kell a végbevitt aktus fontosságát kifejezésre juttatni. Arról persze már tenni nem lehet, hogy az erkölcsök romlásának és a technika haladásának idején akadtak olyan követek és nagykövetek, akik autón robogtak a másik állam külügyminiszteréhez a hadüzenet átadása céljából. Azt is feljegyezte a történelem, hogy 1915-ben az olasz nagykövet számozatlan finkkeren tette hadüzenet ügyében tisztelgő látogatását a bécsi külügyminisztériumban és minthogy ott akkor véletlenül éppen olyan abszolút vek kendet tartottak, mint aminő mostanában a szegedi városházán divatos, a portásnál tette le a nagy kopertát, hogy bontsák fel, ha majd valami olyan tisztviselő beérkezik, aki a levél felbontására feljogosítottnak érzi magát. De akármilyen volt is a Hadüzenet formája, a világháború előtt és alatt még mindegyik fél erkölcsi kötelezettségéhez tartozónak tekintette, hogy azt, akit meg akar lámadni, hivataloson értesítse támadó szándékáról. A monarchia megmondta Szerbiának, hogy vagy elfogadja az ultimátumot az első betűtől az utolsóig, vagy követünk elhagyja Belgrádot és beáll a háborús állapot. Mikor Giessl követ átjött a zimonyi hidon, akkor tudta mindenki, hogy már nincsen vísszatáncolás. De Ferenc József még a háborús állapot beállta után is ugy rendelkezett, hogy szabadon kell bocsájtani a magyar területen letartóztatott Putnik vajdát, a szerb vezérkar főnökét, mert saját hibáján ki'vül nem értesülhetett idejekorán a bekövetkezett diplomáciai és katonai bonyodalmakról. Méltó párja lehet ez az aktus a fontenoyi francia generális udvariasságának, aki az angolokat hivta fel, hogy lőjjenek ők először. Hová tűntek ezek az idillikusán szép végi idők! Hová tűntek a hatlovas és nagykopertás követek és nagykövetek! De különösen hová tűntek a hadüzenetnek nevezett üres formalitások! Ki volna ma bolond ósdi előítéletek és nemzetközi jognak gúnyolt cafrengok miatt egy percet is elvesziteni a katonai akciókhoz szükséges drága időből! Akinek a hajóját fenékbe torpedózzák, akinek városát harminc és felesekkel bombázzák s akinek a fejére bombákat potyogtatnak, bizonyára ráeszmél, hogy valami szokatlan dolog történik és némi következtetés alapján még azt is megállapíthatja, hogy ez a szokatlan dolog Hasonlatos ahhoz, amit a régiek háborúnak neveztek. Mikor Paraguay és Bolívia összekaptak a cKacoi olajmezőkön, illetve az angol és amerikai tőkések szükségesnek Ítélték a fegyveres mérkőzést, hadüzenet nem történt. Ha néhány ezer ember nem hagyta volna fogát a zöld pokolban, csak a békekötésből értesültünk volna, hogy háború zajlott le Délamerikában.1 Spanyolország a polgárháborúnak két esztendős, Japán és Kina pedig talán az eddig ismert legnagyobb mértékű emberpusztulásnak esztendős évfordulóját érte meg nemrégiben — hadüzenet nélkül. Dc a teteje e tekintetben mindennek, amit a szovjet és Japán produkál. A korea—szibéria—mandzsúriai határszögletben egy hét óta egymást érik a gyalogsági rohamok, pergőtüzek tesznek a föld színével egyenlővé falvakat és városkákat, repülőrajok zugnak a határhegységek és határfolyók fölött s ugyanakkor a szovjet külügyi népbiztosa bőrfotelben, cigarettaszó mellett tárgyal a japán nagykövettel arról a kérdésről, hogy v a n-e háború, vagy nincsen háború? Lehet, hogy meg is egyeznek és megállapítják, hogy a Csendes óceán partján szabálytalanul gyilkolják egymást az egyenruhába öltöztetett emberek. Látszik, hogy ők már nem élnek az Urnák 1745-ik esztendejében, mikor az embereknek volt idejük elmélkedni a dolgok lényege fölött. Ugy látszik, hogy még nem tanulták meg cs nem is fogják megtanulni, hogy tulajdonképen mi is a háború ... Az egész világ részvéttel fordul a magyar ujságirótársadalom felé, amely hat fiatal tagját veszítette el a debreceni repülőkatasztrófa következtében Motorhiba okozta a szörnyű szerencsétlenséget — Dudapest díszsírhelyet ad a katasztrófa áldozatainak, akiknek szombaton lesz a temetése Budapest, augusztus 11. rÁz egész magyar közvélemény megdöbbenve áll amellett a repülőkatasztrófa mellett, amelynek hét ujságiró, kél montőr, a pilóta cs két debreceni utas az áldozata. Élthez a szörnyű repülötömegkataszliólához hasonló alig fordult még elő Magyarországon. A hét ujságiró hivatásának az áldozata lett és megszenesedett holttestük előtt, fájdalommal áll az egész magyar ujságirótársadalom. Az újságírók a pilótapiknikre érkeztek Debrecenbe 'és kellemes szórakozás után, mielőtt még a többi gép elindult volna, utrakeltek, hogy lap jaiknak leadhassák a tudósítást. Jókedvűen, egymásután léptek be a gépbe'délután fél l óra után néhány; perccel. Alig lehellek néhány percei a levegőben a repülők, Debrecen és Hajdúszoboszló kőzött. Nagyhegyesen, az úgynevezett Fogtó-dülő fölött, a gép zuhanni kezdett és megfordulva a levegőben háttal zuhant lc a mezőre. Dr. Harstein Péter földbirtokos fia. aki éupen a cséplést ellenőrizte birtokán, niidön a katasztrófát észrevette, autón sietett a helyszínre. A földbirtokos azonban már csak az orrával a földbe fúródott és roncsokban heverő repülőgépet láthatta; a segítésre semmi reme :y nem volt már- Debrecenből nyomban kirobogott autón Lossonezy István főispán és or. Szabó Bela rendőrkapitány, de csak mini* •gy másfélóra múlva tudlak a romokat annyira eltakarítani, hogy az egymás hegyén-hóIán heverő, megszenesedett holttesteket agnoszkálni lehetett. Nemsokára azután a légügyi hivatal szakér* tői: is a helyszínre érkeztek és kezdetét vette a tanúkihallgatás. A szakértők ennek nyomán a katasztrófa okát abban látják, hogy az egyik motor lcáilt a levegőben * emiatt a gép egyensúlyát elvesztette; a pilóta pedig, mivel igen alacsonyan, alig kétszáz méternyire repiilt a földtől, az egvensulyt már nem tudta helyreállítani é.s az utasoknak sem volt idejük arra, hogy