Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-09 / 168. szám

Kedd, 1938. aug. 9. Politikai napilap XIV. évfolyam 168. sz. A szegedi föld Testvérek, vigyázzunk a szegcdi földre? A héten egyre sűrűbben jelentek meg híradások arról, hogy a kormány a kishaszonbérletek problémáinak megoldását a legközelebbi teendői közé sorolta. Örökhaszonbérletek, termelési szövetkezetek, kcnyszerhaszonbérletek jogintézményei lebegnek azok előtt, akik a kormány törekvéseit törvényalkotás formájába öltöztetik. S a kishaszonbérletek problémái között Tuncs egyetlen egy sem, amelyik ne közvetlenül, ne gyökereiben, nc az összenőtt test egységével volna egyben Szeged városnak is problémája. A város maga földjeiből nem sok hijján 50.000 kat. hold területet ad ki haszonbérletbe s legalább tizennégyezer haszonbérlője van a városnak. Ha a haszonbérbeadott földterületet összevetjük — haszonbérlők számával, nyomban nyilvánvaló lesz, hogy a kishaszonbérletek problémájának törvényhozási, vagy kormányzati megoldása miért vág a város húsába. Mi eddig — mondjuk meg végre őszintén — egy rettenetes sulyu hazugság illúziójának ködfelhőjébe burkoltuk bele a mi saját kishaszonbérleti problémáinkat. Olykor szegedi, olykor Hódmezővásárhelyről importált, leggyakrabban azonban Klinker-fcltéglával vertük a mellünket, dicsekedve azzal, hogy mi itt Szegeden a föld problémáját megoldottuk: bölcsen, józanul és emberségesen szétosztottuk a köztulajdonban lévő földet azok között, akik azon dolgozni tudnak s apró területekre bontással annyi embernek adtunk exisztenciát, ahányan csak meg- tudnak élni a szegedi földön. Ez volt mindig az a „körtöltésen TSelül! Szemlélet", ami bennünket a kérdés őszinte cs meztelen feltárásától visszatartott, ami bennünk nemcsak a problémával való foglalkozástól elterelő megelégedettség érzését keltette, hanem kérkedővé és dicsekvővé is tett bennünket, ami viszont azzal a lélektani következménnyel járt, hogy kezdtünk ragaszkodni is ahhoz természetesen, amivel dicsekedni lehetett. Pedig ha a szegedi földnek is támadna egy „falukutató"-ja, rettenetes igazságok köveit hengergetné a Város lelkiismeretére. Mit adott a város? Egy darab földet, rendszerint terméketlen, vad homokot és — négy karót a föld négy sarkára. Ezenfelül nyugtát adott a félévi hadikölcsönkötvcnybe „átmentett" óvadékról. Ezzel azután rendszerint 25 cvre vége volt a város gondoskodásának, a bérlőről való gondoskodás helyébe a bérről való gondoskodás lépett, aki a bért megfizette, az egyformán kedves volt a városnak, akár pálmafát, akár bukfencet vetett a földbe s a város azzal nem törődött, hogy nem az utolsó, földet trágyázó marhának, vagy a tetőről leszedett zsindelynek árából került-e ki az a pénz, amit a bérlő megfizetni köteles volt s ami valami nemes cél szolgálatára szolgált mindig: a házi üzemes színház sokezer pengős deficitjére, hogy a — jelenből ne is vegyünk példát. . A föld, amit a város egy-egy a föld utáni szörnyű vágyakozásában minden őrü.tségre elszánt bérlő kezére adott, egyetlen család megélhetésére is kevés volt cs ezek a földek mégis claurozédlak. mert az a ^foény magyar, aki kénytelen volt lovától, ekéjétől, boronájától, mindenétől megválni, amire a föld megmunkálásához szüksége volt, csak azért, hogy a földre árverezhessen — ezek voltak a legszörnyűbb tragédiák nemcsak a haszonbérlő tragédiája, hanem a földé is — kénytelen volt megosztani azt a földet is mással, amelyik a saját megélhetésére sem volt elegendő. Mit tehetett volna mást, ami pénze volt, odaadta s vagy rögtön, vagy a legelső mostoha évben ott állott minden fillér nélkül, de a haszonbérfizetés elmulasztásának „netáni jogkövetkezményei" terhének súlya alatt. Semmije sem volt, csak a földhöz való joga s megosztotta a földjét, csakhogy fizetni tudjon a messzi, kegyetlen urnák: a Városnak. S a szegedi föld igy indult el az atomizálódás utján s szegedi haszonbérlő életsorsa igy jutott mindig lejebb a legigénytelenebb igénytelenség létminimuma alá a reárótt, de kifizethetetlen hasznonbérlethátralékok szörnyű, irgalmatlanul súlyos terhével megrakva, a szegedi haszonbérlőt igy vesztette el mint fogyasztót a szegedi kereskedelem és ipar. S ha nagyritkán ebből az evangéliumi türelemmel megáldott (vagy megvert?) népből kiizott a keserűség parazsa, jöttek az Írástudók és a „lelkiismeretlen izgatók" felelősségét állapították meg, mintha ostoba szó fel tudna izgatni elégedett embereket! A szegcdi föld sorsával ugy törődjünk', hogy törődünk a haszonbérlők sorsával. Amig mienk a haszonbérlő, addig miénk a föld. is. Necsak feliratokkal, memorandumokkal, nem a hibáknak erényekül feltüntetésével védjük meg a szegedi földet, hanem őszinte, melegszívű, emberséges és áldozatkész törődéssel, amivel a haszonbérlők sorsának javítását a kezünkbe vesszük. Az utolsó években mintha megmozdult volna már a Város szive és szociális lelkiismerete, de — mérföldeket kell még megtenni azon az uton, amelyen eddig csak óvatos lépéseket tettünk meg. A szegedi, föld a tetemeinket is ki fogja vetni, ha a mi vétkeink tékozolják el a szegedi földet s a szegcdi föld népét. KUéhaveeá mereveden a% orosz-japán háború M szovjet egy uj hadosztályt küldött a mandzsúriai határra London, augusztus 8. Nem csökkenő hevességgel folynak a csatározások a mandzsu határvidéken a szovjetorosz és a japán csapatok között. Az egymással homlokegyenest ellent mondó moszkvai és tokiói jelentések lehetetlenné teszik a helyes áttekintést. Mig Moszkva azt jelenti, hogy a szovjetorosz csapatok elűzték a japánokat Csangkufeng hegyéről, addig a tokiói jelentések ugy szólnak, hogy a japán és mandzsu csapatok a szovjetoroszok minden tank- és légitámadását visszaverték. Tokióból hétfőn délelőtt hajnali csatározásoktól érkezeit jelentés. A japán külügyminisztérium közölte, hogy hétfőn hajnalban, kél órakor szovjetorosz csapatok ismét támadtak a Csangkuíeng-magáslatoktól délkeletreA támadást a japánok véres kézitusában viszszaverték- A szovjetcsapatok mintegy egy kilométernyire visszavonultak. Az ütközetben mindkét fel súlyos veszteséget szenvedett. Az ülközel reggel fél 7 órakor ért véget A diplomáciai fronton a helyzetet súlyosabbá tette — londoni jelentés szerint az —. hogy Litvinov külügyi népbiztos visszautasította a moszkvai japán nagykövet által előterjesztett ujabb japán békejavaslatokat is. Nap-nap ulán egyre világosabbá váiik, hogy Moszkva kihivó magatartása lehetetlenné teszi a viszály békés megoldását, az angol megfigyelők szerini azonban ennek ellenére sem valószínű, hogy a helyi összetűzésekből általános háboríts bonyodalom váljék Moszkvai jelentés szerint u távolkeleti vörös hadsereg egyik parancsnokló tábornoka. S t u.pin hadosztályláborpok, Irkuckban öngyilkossáüol követett cl A laborunk ellen a csitói vörös hadsereg politikai biztossága eljárást indított és ennek folyamányaképen a tábornokot Moszkvába rendelték. Stupin tábornok el is indult Moszkvába, közben Irkuckban megszakította útját cs öngyilkos lett, « Állóharc Tokió augusztus 8. A szovjetorosz-mandzsu baiár 4 és fél mértföldes harcvonalán a helyzet alig változott és a határincidens állóharc stádiumába kezd lépni. A szovjet egy hadosztályt. körülbelül 20 ezer embert vont össze 200 karcikocsival és 200 repülőgéppel, Veszleséglisía Tokió, augusztus 8 A japán hadügyminisztérium hétfőn közzétette azoknak a veszteségeknek listáját, amelyeket a japán csapatok a csangkufengi határvillongásban augusztus O-ig vesztettek- Eszerint a japán csapatok 70 embert és 180 sebesültet, augusztus 0. és 8között összesen 200 embert vesztettek, igy a japán csapatok összes vesztesége 4ő0 ember. " A szov jelorosz csapatok vesztesége mintegy 500 főre tehető. Sanghaj bombázása Sanghai, augusztus 8. A japán légi erök hétfőn bombázták a város kormányzósági épületeit, kaszárnyáit és katonailag fontos ponljaitA bombázásnak hir szerint töhbszáz halálos és sebesült áldozata van. A bombázás következtében erősen megrongálódott a francia ka* tolikus misszió szckcseavháza U,