Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-31 / 185. szám

Szerda, 1938. aug. 31 Politikai napilap XIV. évfolyam 185. sz Hz utolsó téma • Ezt már nem irKatja meg1. • — ----- -Pedig mennyire neki, csak nelu való téma lenne, ha egyszer az Utazás a koponyám körül irója annak az utazásnak történetét is megírhatná, mely nem a koponyája körül, hanem a koponyájában bent ment végbe — fatális szó: valóban végbe ment — s az alatt a pillanat alatt, amig a i— Szörnyű találkozása szavaknak és fogalmaknak — vég állomásra elért, az örökkévaló megsemmisülésbe szédült bele. Ehhez az utikalandhoz, ehhez a vasúti katasztrófához mi volt akár a biatorbágyi rémtett is. Egy országnak az olvasás örömét kereső népe, egy kulturközösség, mondjuk igy: a szabad szellem nemzetközi korporációja siratja most a nevetés legnagyobb művészet. Ezt már nem Írhatja meg. Csak éreznie kellett a téma nagyszerűségét, a pillanatot, amelyik örökké megtagadja a Holnap Reggelt, amikor újra elindulnak idegpályájukon azok a szörnyű vonatok, melyek az erőlködve döbörgő vér szuszogó ritmusára zakatolnak a szűkülő és — már megint I — szűkölő véredény börtönébe zárt pályájukon, — ereznie kellett: micsoda nagyszerű írói lehetőségeket ráz ki a halál sötét köntöse ujjából s hogy fájhatott neki, hogy ezt már megirni nem tudja. A megsemmisülés végtelen vizeibe egyszerre süllyedt el előtte a tcrna és az élet. Témája volt az élet cs élete volt a téma s az utolsó pillanat révületében — mint aki a sinek közé esett cs átálmodja egész életét, ahogy a barát és fegyvertárs szőtte puha szavait az élet selymébe, aki a halál fönséges pathoszába is „megelőzte csupán", — vájjon mi fájhatott jobban, hogy nem i r K a t, vagy nem élhet tovább? Mit tudna Ő inai erről az utolsó pillanatról s ha — Ibsen szerint — a költészet Ítélkezés a lelikismeret itélőbirósága előtt, mit tudna ő irni, mit tudna ő kihozni abból a szent és átkozott pillanatból, amikor ez az Ítélőbíróság az élet eltört vesszőit dobta a lába elé? Kondult-e benne az utolsó csengetés, mielőtt az éj kárpitja kettérepedt, érezte-e nyelvén az élet utolsó izét, felködlött-e szemének szivárványhártyáján a búcsúzó nap sugárzó koronája a Balaton tükre felett s vájjon mi suhant át lelkén: a betöltött feladatok öröme, vagy az el nem ért célok fájdalma? S milyen véres és mazochista őszinteséggel tudná megirni, milyen gúnyos kárörömmel tudná leleplezni az utolsó pillanat páthoszát, ha mind csak a továbbélő belebeszélése, vigasztaló öncsalása, széplélek nyavalygása abba az utolsó kalandba, melynek hőse — mit hőse, megijedt, begyuladt, a felesége keze, vagy egy vizes pohár után kapkodó gyáva poltronja — nem érzett mást, csak egy kis köhögést és nem is sejtette, hogy a vonagló szív küldi föl vele utolsó izenetét, vagy csak azt érezte, hogy elsötétedik a világ s az órája után kapott: ejnye, megállt ez a krumpli, hiszen az előbb még csak félötöt mutatott, — esetleg csak a beleiben érezte a reszketést: mi az, k i k e 11 mennem, ez volt utolsó gondolata és ezzel a gondolattal ment is ki az életből. Talán nem blaszfémia, hogy karinthys mondatokkal igyekszünk tintába fojtani a magunk mély gyászát s el akarjuk hitetni magunkkal, hogy még ez a dadogás is az ő írói müvének folytatása. Nincs egyetlen Hasábja az újságnak, amelyik valamit külön nem gyászolhatna meg belőle. Az első hasáb azt az irásmüvészt siratja benne, aki a publicisztika és irodalom összeforrott eszközeivel harcolt az ellen a világ, az ellen a szellem, az ellen a — mondjuk utánuk — szemlélet ellen, mely a gondolat és művészet szabadságára a maga sötét bilincseit rárakta. A fiatalkor derűs nevettetője helyébe korán lépett a harcos, aki a szellem szabadságának szabadcsapatához szegődött s azután mindenét, amit az Úristen különösen derűs pillanatában kapott ajándékul: a játékos, de harcot vállaló szellemét, hadakozó és verekedő élccit, világosságot gyújtó tréfáit, zűrzavart eloszlató humorát ennek a harcnak szolgálatába állított. A magyar irodalom kertjében, melyre egyA fjlvaialos közlemény A minisztertanácsról kiadott hivatalos közlemény szerint a miniszterek a miniszterelnöki palotában tanácskozást tartottak, amelyen lord H a 1 i f a x külügyminiszter kimerítő jelentést tett a nemzetközi helyzetről A tanácskozás befejezésével valare inkább távolodik" a Nemzeti Parkok ősi flórájától s egyre inkább idomított francia parkká kezd hasonlítani, a szines szökőkút volt, aki azonban nemcsak kápráztatott a gondolatok merész játékával, de a vigasztalódás enyhitő italát is nyújtotta azoknak, akik a szabadság és szépség italára szomja/.,tak. De miért nem maradhatott örök útitársunk ebben a zűrzavaros életben, miért nem osztogathatja tovább ennek az elfekélyesedett, elfeketült életnek legáldottabb ajándékát, a humort és a derűt s miért nem harcol tovább is előttünk a legszikrázóbb szellem és legpallérozottabb értelem s amiért örök fátumunk az, hogy legnagoybb iróink közül alig-alig lépi át valaki az öregkor küszöbét. Csak Karinthy tudná megirni annak az örök fiatalságnak derűjét, amiért korai halállal kell megfizetnie. London és "Berlin nagy diplomáciai játszmája Páris, augusztus 30 Francia politikai körök"* ben nagy fontosságot tulajdonítanak az angol kormánv tanácskozásának és ugy véük, hogy a béke sorsa és a csehszlovák kérdés béke* London további erőfeszítéseket tesz a békés megoldásért A minisztertanács megállapítása szerint jelentékenyen eny&ült a feszültség Henderson nagykövei az angol kormány üzenetét viszi Berlinbe — Sorsdöniö diplomáciai játszma London és Berlin között London, augusztus 30. Kedden délelőtt a Downing-streeten összeült a történelmi jelentőségű minisztertanács, amelynek határozatát az egész európai közvélemény feszült érdeklődéssel figyelte, mert a tanácskozástól döntést várlak Középeurópa legfontosabb kérdéseiben. A tanácskozásra érkező minisztereket a várakozó tömeg néma kalaplengetéssel üdvözölteA minisztertanács pontosan 11 órakor kezdte meg tanácskozását Chamberlain miniszterelnök elnöklésével. A minisztertanács 2 óra 42 percig tartottUtoljára 1 lord Halifax külügyminiszter hagyta el miniszterelnöki palotát, ahol mintegy 15—20 perces megbeszélést folytatott még Chamberlain miniszterelnökkel. Halifax ma valamivel részletesebb értesülést kapott a cseh kormány legújabb kiegyezéses javaslatáról, amelynek alapja hir szerint a kantoni beosztás volna. Ezt a javaslatot ismertette a minisztertanácson Henderson angol nagykövet Valószínű, hogy a nagykövet visszautazása után föl fogja Kérni Németországot, hogv vegye ki részét a csehszlovák probléma békcs elintézését célzó erőfeszítésekből és hangsúlyozni fogja, hogy az uj német sajtótámadások súlyosbították a helyzetet mennyi miniszter kijelentette, hogy a Ieg-: teljesebb mertekben egyet ért a tett lépesekkel és a jövőben követendő politikával. Uj miniszteri tanácskozást nem tűztek ki, • de a miniszterek London közelében fognak tartózkodni. A közlemény kifejezetten megemlíti, hogv Henderson nagykövet is jelen volt a tanácskozáson, ami nagyon ritka, miután az alkotmány szerint csak a kabinet tagjai vehetnek részt a miniszterek tanácskozásán. A hivatalos közlemény arra mutat, hogy további békítési erőfeszítéseket (esznek Eny&ülés Londonban London, augusztus 30. Diplomáciai körökberi a keddi minisztertanács eredményét a helyzet lényeges enyhülési jelének tekintik. A legutóbbi 24 óra alatt Londonban általában nyugodtnak látják a helyzetet. Politikai köröktan rámutalnak arra. liogy a kormány nem tartott szükségesnek intézkedéseket, amelyekből nz látszik, hogy nyugodtan ki akarják várni a további fejleményeket. Jól értésült politikai körök ugy tudják, hogy a legutóbbi 24 óra alatt megnyugtató hirek érkeztek Runcimantót. Általában bizakodással néznek a seb javaslatok* elé. Azt hiszik, hogy a kormánv megvárja a tárgyalások eredményét és csak azután Határoz arról az üzenetről, amelyet Henderson nagykövet vinne magával Berlinbe.