Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-30 / 184. szám

Kedd, 1938. augusztus 30.' DÉLMAGYARORSZÁG 533 LA Sokgyerekes anyák élete és kitüntetése a tanyai homokon II Polgári Szabadságpárt felhívása a választójogosultakhoz Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének tervezete elkészült. Aki a tervezetből kimaladt, de ugy véli, hogy vátesztó,Íog°öuHságának kellékei megvannak. fáradságosabb utánjárás nélkül e'érheti- bogy ügye a központi választmány e'biráláe3 alá kerüljön s ott a végleges névjegyekbe felvegyék. Evégből csupán nz alábbiakhoz kdl alkalmazkodnia. Mindenekelőtt győződjék meg mindenki, áléi x bzámláló]apját kitöltötte, hogy szerepel-e a neve azon a jegyzéken. amelyet a hatósági közegek augusztus 21-jke után minden lakóházban leadtak kifüggesztés végett. Ha nevét nem találja a jegyzékben, for dúljon legsürgősebben a Vár0si Bérház l. emelet 17- ajtószám alatt működő városi tisztviselőkhöz (hivatalo& óra d. e. 8—12, vasárnap is). Ott nevének és lakásának bemondása után azonnal megkapja a szükséges felvilágosítást. Ha az tümk ki, hogy az ilíető a tervezetbe fel van véve s a házban kifüggesztett jegyzekboi csak technikai hiba folytán maradt ki a neve. ugy további tennivaló nincs. Ha e'l&nbp" az derül ki. hogv a névjegyzékből kihagyták, ez ellen ott nyomban, legkésőbb augusztus 31-ikéig felszólalással élhet. E célra az említett hivata] nyomtatványt b®csát ki a felek rendelkezésére, akik azt °kór r>tt kitölthetik s azonnal be is adhatják, akár pedig kitöltés végett hazavihetik. Természetesen a felszólalásnak cgak ugy lehet eredménye, ha a felszólaló okmányokkal igazolja választó jogosultságát. A legtöbb esetben a születési, vagy házassági anyakönyvi ki\or'afra. továbbá a 6 évi helybenlakást igazoló okmányra (lakbcjelntőlap hite'es másolata, vagy adókönyv), valamint az iskolavégzettség igazolásául szolgáló tanintézeti bizonyítványra van szükség, ezeket tehát legcélszerűbb mindjárt magával vinni- Az iratokat e'cg felmutatni, aminek megtörténtét ai: - illető tisztviselő a felszólaláson igri:0lja s az okmányokat nyomban visSzqadja, Ha valaki az okmányokat, a rendelkezésre álló rövid idő alatt, nem tudja megszerezni, a felszólalást éneikül, i8 adja be. mert ennek végső határideje augusztus 51-ike, de jelentse ki a felszólalást átvevő tisztviselőnek. hogy okmányait a központi választmánynak fogja bemutatni. Minden okmányt, aniely a válaszfójogogültság igazolására szolgál, az ösgzps bplföldi hatóságok- lelkészi hivatalok és tanintézetek bélyeg és díjmentesen kötelesek kiállítani. Tekinfse mindenki hazafias és lelkiismereti kötelezettségének, lmgy a választójog megszerzésének utánajárjon. Telefonhivágr3 készséggé' ad közelebbi útmutatást a pártelnökség (13—73). vagy a pártt.itkárság (12—62) déli 12—3 óra között. (A Délmagyarország munkatársától.) A Stefánia-Szövetség alsóközponti fiókja családvédelmi tevékenysége során dr. Balogh István plébános beszéde kíséretében kilenc sokgyermekes anyát éremmel és 10, illetve lő pengő pénzjutalommal tüntetett ki. Meglátogattunk néhány kitüntetésben részesült anyát és családját, hogy közvetlen lapasztalatok alapján számolhassunk be azoknak az anyáknak és családjuknak életéről, akit a legtöbb munkáskezet szolgáltatják a Lazának. DINNYE KENYERE Eli "Alsóközpontról először Királa balomba mentünk. a 292-ös számú tanyában lakik Remete Jánosné. aki tizenegy gyereket nevel, — a sokgyermekes anyák kitüntetésén érmet és tizenöt pengöt kapott Csak sokára találtuk meg a kitüntetett anyát, végül is egy alsóközponti íeíidür igazított utba. Egy pillantással át lehet fogni az egészet. A ház kiesinv, de rendkívül tiszta, a falai habfehérek. E'őtte, a fűben két féléves forma disznó hever. boldog gondtalansággal, de erös lánccal kipányvázva, nehogy elszaladjanak, mert jövőt, tartó erös oszlopok ők! A kis gyepes udvaron ilbák legelésznek, ahogy megszámolom, éppen tizenketten. Szárnyuk lóg. nemrég koppaszthatták őket. Közöttük néhány sovány csirke is futkároz. Az udvarhoz apró kertecske, csatlakozik, dc növényzete bizony elég csenevész. Fához kötve, szakállas méltósággal drappszinü kecske emészt s két nagyon buta szemével ugyancsak megbámul! Jövetelemet a ludak, ezek a pletyka capitóliurni vészcsengők jelzik először, majd a ludgágogásba kutyaugatás vegyül s megjelenik egy tizevesforma leányka, aki kérdésemre, hogy ti vagytok-e a Remete Jánosék, azt feleli, hogy „mink vagyunk" — és már nyitja is az ajlót. Az asszony a konyhában ül, karján legkisebb leányát, a 10 hónapos Jucikát tartja. Az anya. — mert lényének kifejezéséi-e valóban ez az egyetlen helyes szó — kicsiny, sovány asszony, arca beesett, dc egymáshoz közelfckvö fekete szemeiben nagy-nagy szelídség, szeretet, de erő cs energia tükröződik. — Csak tengődünk valahogy, — mondja bizonytalan mosolygással. Tizenegy gyerek nem kis gond, mikor az embernek puszta magán kivül egyebe nincs . . . — Tizenegy? De hiszen ugy tudtam, hogy csak hét van. — Igen, nekem csak hét volt; három fiu, négy leány. Egy fiu meghalt még kiskorában, igy nekem hat maradt, de a második uramnak — mert rz a második uram, az elsőt Dórra ő Istvánnak hívták — ennek is van öt. igy hát azoknak a gondja is közös most már. Egyszerűen beszél szinte szenvtelenül, csak a szavak mögül rsap felém valami szomorúság. — Tizenöt éves a legidősebb. Az most csapos legény, teljes ellátással, tiz pengő fizetéssel. Annak már jó dolga van . . . Az utána következő kettő a lelencben van, Dorozsmán, a legkisebb három pedig itthon van. Ez itt az Irénke, már ti® éves és ö vigyáz a két húgára, amig én munkában vagyok. Az uram gyerekei már valamivel na* gyóbbak, nyáron pásztorkodnak, hogy JZ is lendítsen valamit rajiunk ... Az uram egy kis da* rab földön dolgozik, amit harmadába müvei. Körülnézek a konyhában. Nagyon sivár helyiség ez Kormos, hideg vályogtüzhely áll az egyik' fal mellett, látszik, hogy régen nem gyújtottak rajta tüzet. — Mi volt a mai ebédjük? — kérdezem. Elpirul. — Dinnye kenyérrel, — hangzik a halk felelet. A zsir drága, disznót már évek óta nem vágtunk. De talán az idén sikerül, legalább az egyikei levágnunk, mert a másik kell az árendába. 3o pengő árendá' fizetünk a házigazdánknak ezért a házért, évente Nagy gond ez nekünk, hát még a ruházkodási Egy csirkét, vagy egy ludat sincs szivem levágni, mert ahogy kinövik magukat, viszem be a városba eladni. Különben egy szál inget se vehetnek a gyerekeknek. — De hát a kiesi — szólok közbe —, az ir dinnyét "evett? — Nem — fel°li —, ez tejet kap. kecskefejet! Ha az a kecske nem lenne, nem tudom, hogy neveltem volna fel őket . . . „ÉN UGYAN ALÁ NEM ÍROK, DOKTOR UR ! •. . — Most még csak élünk, — folytatja, — de miikor meghalt az uram, akkor igazán azt hittem, megzavarodok. S nem elcg, hogy az uram meghalt, három hétre rá megszületett az ötödik gyerek. Itt maradtam egyedül a nagy családdal cs nem tudtam mihez kezdeni. Mondták, adjam bo őket a lelencbe, olt jó dolguk lesz. Dc nem mertem, mert mások azt mondták, bogy aláíratnak' olt valamit az emberrel cs az azt jelenti, hogy 1» kell mondani a gyerekről és soha többé vissza nem kapom őket. Mikor 'aztán tnár nem volt más segítség, mégis csak bevittem kettőt. Elém tettek egy írást, hogy írjam alá. Én ugyan alá nem írok, doktor ur, — azt mondtam neki, — ipkább haljanak éhen a szemem előtt, minthogy én lemond? jak róluk. Csak aztán nyugodtam meg, mikor iölvilágosított a doktor ur, hogy azért nem kell lemondanom a gyerekeimről. Most minden hónapban meglátogatom őket és csakugyan jobb dolguk tan, mintha itthon lennének . . . „AZTÁN SOK JUTALÉKOT ENNEK! A SZEGÉNY ASSZONYNAK !...'« Hegedűs Imrééké a második ház. Az asszony negyvennégy éves és legalább hatvanötnek látszik'. Legidősebb fia huszonnégy éves, legfiatalabb nyolc hónapos. Karján dajkálja, az eniber azt hinné, hogy a dédunokája. A beszélgetés során szinte ugyanaz a kép bontakozik ki, mint RemeMiudeiíJíí né^e meg, §og> sserepeí-e a választói névf egyzékben A névjegyzéket augusztus 31-ig minden házban ki kell függeszteni