Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-30 / 184. szám

Kedd, 1938. augusztus 30.' DÉLMAGYARORSZÁG 533 LA Sokgyerekes anyák élete és kitüntetése a tanyai homokon II Polgári Szabadságpárt felhívása a választójogosultakhoz Az országgyűlési képviselőválasztók név­jegyzékének tervezete elkészült. Aki a terve­zetből kimaladt, de ugy véli, hogy vátesztó­,Íog°öuHságának kellékei megvannak. fárad­ságosabb utánjárás nélkül e'érheti- bogy ügye a központi választmány e'biráláe3 alá kerüljön s ott a végleges névjegyekbe felve­gyék. Evégből csupán nz alábbiakhoz kdl al­kalmazkodnia. Mindenekelőtt győződjék meg mindenki, áléi x bzámláló]apját kitöltötte, hogy szerepel-e a neve azon a jegyzéken. amelyet a hatósági közegek augusztus 21-jke után minden lakóházban leadtak kifüggesz­tés végett. Ha nevét nem találja a jegyzékben, for dúljon legsürgősebben a Vár0si Bérház l. emelet 17- ajtószám alatt működő városi tisztviselőkhöz (hivatalo& óra d. e. 8—12, vasárnap is). Ott nevének és lakásának be­mondása után azonnal megkapja a szükséges felvilágosítást. Ha az tümk ki, hogy az ilíető a tervezetbe fel van véve s a házban kifüggesztett jegy­zekboi csak technikai hiba folytán maradt ki a neve. ugy további tennivaló nincs. Ha e'l&nbp" az derül ki. hogv a névjegyzék­ből kihagyták, ez ellen ott nyomban, legkésőbb augusztus 31-ikéig fel­szólalással élhet. E célra az említett hivata] nyomtatványt b®­csát ki a felek rendelkezésére, akik azt °kór r>tt kitölthetik s azonnal be is adhatják, akár pedig kitöltés végett hazavihetik. Természetesen a felszólalásnak cgak ugy lehet eredménye, ha a felszólaló okmányokkal igazolja választó jogosultságát. A legtöbb esetben a születési, vagy házas­sági anyakönyvi ki\or'afra. továbbá a 6 évi helybenlakást igazoló okmányra (lakbcjelntő­lap hite'es másolata, vagy adókönyv), vala­mint az iskolavégzettség igazolásául szolgáló tanintézeti bizonyítványra van szükség, eze­ket tehát legcélszerűbb mindjárt magával vinni- Az iratokat e'cg felmutatni, aminek megtörténtét ai: - illető tisztviselő a felszóla­láson igri:0lja s az okmányokat nyomban visSzqadja, Ha valaki az okmányokat, a rendelkezésre álló rövid idő alatt, nem tudja megszerezni, a felszólalást éneikül, i8 adja be. mert ennek végső határideje augusztus 51-ike, de jelentse ki a felszólalást átvevő tisztvise­lőnek. hogy okmányait a központi választ­mánynak fogja bemutatni. Minden okmányt, aniely a válaszfójogogült­ság igazolására szolgál, az ösgzps bplföldi hatóságok- lelkészi hivatalok és tanintézetek bélyeg és díjmentesen kötelesek kiállítani. Tekinfse mindenki hazafias és lelkiisme­reti kötelezettségének, lmgy a választójog megszerzésének utánajárjon. Telefonhivágr3 készséggé' ad közelebbi út­mutatást a pártelnökség (13—73). vagy a pártt.itkárság (12—62) déli 12—3 óra között. (A Délmagyarország munkatársától.) A Stefá­nia-Szövetség alsóközponti fiókja családvédelmi tevékenysége során dr. Balogh István plébá­nos beszéde kíséretében kilenc sokgyermekes anyát éremmel és 10, illetve lő pengő pénzjuta­lommal tüntetett ki. Meglátogattunk néhány kitün­tetésben részesült anyát és családját, hogy köz­vetlen lapasztalatok alapján számolhassunk be azoknak az anyáknak és családjuknak életéről, akit a legtöbb munkáskezet szolgáltatják a La­zának. DINNYE KENYERE Eli "Alsóközpontról először Királa balomba men­tünk. a 292-ös számú tanyában lakik Remete Jánosné. aki tizenegy gyereket nevel, — a sok­gyermekes anyák kitüntetésén érmet és tizenöt pengöt kapott Csak sokára találtuk meg a ki­tüntetett anyát, végül is egy alsóközponti íeíidür igazított utba. Egy pillantással át lehet fogni az egészet. A ház kiesinv, de rendkívül tiszta, a falai habfehé­rek. E'őtte, a fűben két féléves forma disznó he­ver. boldog gondtalansággal, de erös lánccal ki­pányvázva, nehogy elszaladjanak, mert jövőt, tar­tó erös oszlopok ők! A kis gyepes udvaron ilbák legelésznek, ahogy megszámolom, éppen tizenket­ten. Szárnyuk lóg. nemrég koppaszthatták őket. Közöttük néhány sovány csirke is futkároz. Az udvarhoz apró kertecske, csatlakozik, dc növény­zete bizony elég csenevész. Fához kötve, szakál­las méltósággal drappszinü kecske emészt s két nagyon buta szemével ugyancsak megbámul! Jö­vetelemet a ludak, ezek a pletyka capitóliurni vészcsengők jelzik először, majd a ludgágogásba kutyaugatás vegyül s megjelenik egy tizevesfor­ma leányka, aki kérdésemre, hogy ti vagytok-e a Remete Jánosék, azt feleli, hogy „mink va­gyunk" — és már nyitja is az ajlót. Az asszony a konyhában ül, karján legkisebb leányát, a 10 hónapos Jucikát tartja. Az anya. — mert lényének kifejezéséi-e valóban ez az egyet­len helyes szó — kicsiny, sovány asszony, arca beesett, dc egymáshoz közelfckvö fekete szemei­ben nagy-nagy szelídség, szeretet, de erő cs ener­gia tükröződik. — Csak tengődünk valahogy, — mondja bizony­talan mosolygással. Tizenegy gyerek nem kis gond, mikor az embernek puszta magán kivül egyebe nincs . . . — Tizenegy? De hiszen ugy tudtam, hogy csak hét van. — Igen, nekem csak hét volt; három fiu, négy leány. Egy fiu meghalt még kiskorában, igy ne­kem hat maradt, de a második uramnak — mert rz a második uram, az elsőt Dórra ő Istvánnak hívták — ennek is van öt. igy hát azoknak a gondja is közös most már. Egyszerűen beszél szinte szenvtelenül, csak a szavak mögül rsap felém valami szomorúság. — Tizenöt éves a legidősebb. Az most csapos legény, teljes ellátással, tiz pengő fizetéssel. An­nak már jó dolga van . . . Az utána következő kettő a lelencben van, Dorozsmán, a legkisebb há­rom pedig itthon van. Ez itt az Irénke, már ti® éves és ö vigyáz a két húgára, amig én munkában vagyok. Az uram gyerekei már valamivel na* gyóbbak, nyáron pásztorkodnak, hogy JZ is len­dítsen valamit rajiunk ... Az uram egy kis da* rab földön dolgozik, amit harmadába müvei. Körülnézek a konyhában. Nagyon sivár helyi­ség ez Kormos, hideg vályogtüzhely áll az egyik' fal mellett, látszik, hogy régen nem gyújtottak rajta tüzet. — Mi volt a mai ebédjük? — kérdezem. Elpirul. — Dinnye kenyérrel, — hangzik a halk fele­let. A zsir drága, disznót már évek óta nem vág­tunk. De talán az idén sikerül, legalább az egyi­kei levágnunk, mert a másik kell az árendába. 3o pengő árendá' fizetünk a házigazdánknak ezért a házért, évente Nagy gond ez nekünk, hát még a ruházkodási Egy csirkét, vagy egy ludat sincs szivem levágni, mert ahogy kinövik magukat, vi­szem be a városba eladni. Különben egy szál in­get se vehetnek a gyerekeknek. — De hát a kiesi — szólok közbe —, az ir dinnyét "evett? — Nem — fel°li —, ez tejet kap. kecskefejet! Ha az a kecske nem lenne, nem tudom, hogy ne­veltem volna fel őket . . . „ÉN UGYAN ALÁ NEM ÍROK, DOKTOR UR ! •. . — Most még csak élünk, — folytatja, — de mii­kor meghalt az uram, akkor igazán azt hittem, megzavarodok. S nem elcg, hogy az uram meg­halt, három hétre rá megszületett az ötödik gye­rek. Itt maradtam egyedül a nagy családdal cs nem tudtam mihez kezdeni. Mondták, adjam bo őket a lelencbe, olt jó dolguk lesz. Dc nem mer­tem, mert mások azt mondták, bogy aláíratnak' olt valamit az emberrel cs az azt jelenti, hogy 1» kell mondani a gyerekről és soha többé vissza nem kapom őket. Mikor 'aztán tnár nem volt más segítség, mégis csak bevittem kettőt. Elém tettek egy írást, hogy írjam alá. Én ugyan alá nem írok, doktor ur, — azt mondtam neki, — ipkább hal­janak éhen a szemem előtt, minthogy én lemond? jak róluk. Csak aztán nyugodtam meg, mikor iölvilágosított a doktor ur, hogy azért nem kell lemondanom a gyerekeimről. Most minden hónap­ban meglátogatom őket és csakugyan jobb dol­guk tan, mintha itthon lennének . . . „AZTÁN SOK JUTALÉKOT ENNEK! A SZEGÉNY ASSZONYNAK !...'« Hegedűs Imrééké a második ház. Az asszony negyvennégy éves és legalább hatvanötnek látszik'. Legidősebb fia huszonnégy éves, legfiatalabb nyolc hónapos. Karján dajkálja, az eniber azt hinné, hogy a dédunokája. A beszélgetés során szinte ugyanaz a kép bontakozik ki, mint Reme­MiudeiíJíí né^e meg, §og> sserepeí-e a választói névf egyzékben A névjegyzéket augusztus 31-ig minden házban ki kell függeszteni

Next

/
Thumbnails
Contents