Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-04 / 164. szám

Csütörtök, 1938. augusztus 4. DEf MAr,YAROR«;7AG s Eoy pofiár légbehiiiöii Riiünö MNNM-VIZZEL várja a Délmagyarovszág Szabadtéri jegyárusítás. Telefon 23-06. Aradi ucca 8. Hősi emlék-modellek, finom temetőszobrok, markáns portrék és kutszobortervek között Keviczky Hugó szobrászművész műtermében (Budapest, auguszus). A kánikulai bőség rátüzel erre a városrnögötti tájra, megvibráltatja fölötte a levegőt és szinte fatamorganába ágaskodik a messzelátszó szürke ut. A villamos is félájultan poroszkál a kopogó sineken. Hiába nyújtogatja ki az ember a táblakeretig nyitott ablakon kezét, alig kap valami frissítő legyezést. Apuit csönd van mindenfelé, az útszéli szegélyfákról egyre sűrűbben csörög alá a leperzselt levél. Itt-ott feltűnik néhány nekivetkőzött ember, amint a fák gyér árnyéknienedékén bandukol. És ebben -a nagy, forró szürkeségben ott áll a Százados-ut végében, mint egyetlen élő, dus lombú zöld sziget: a Művésztelep. Szinte más a levegője ennek a buján tenyésztő kis parkszigetnek, ahol legalább nyolc-tiz fokkal hűvösebb is a temperatura. A puposházu müteremházak • megbújnak a terebélyes lombsátrak alatt és abból a hüvösböl csak egy-egy résen pislognak elő ablakszemükkel a kánikulai délutánba. És ezekben a púposhátú inüteremházakban az Óv minden szakában, kánikulában ugy, mint havas télen — munka és munka folyik . . . mindig, folyamatosan. A művész nem öregszik. Legfeljebb ősszegyürtebb lesz az arca a tépelődésektől, fehérebb a haja ;j idő elhaladásától. Tiz év is elmúlt már, *>°gy egyikkel, másikkal utoljára találkoztam, de ugy köszönt rám, ugyanazokkal a széleslendületü gesztusokkal, ugyanolyan kilobbanó örömmel, mintha csak éppen tegnap beszéltünk volna utoljára . . . Kevjczky Hugó ls az én régi, gyüröttarcu Jópajtásaim közül való komoly művész. Hogy nagyidök múlásával újra megkocogtattam az ajtaját, hát jött ám felémnyuló tárt karokkal mir.gyárt. Az első látására bizony megszeppentem kicsit: ő lett vajon [e'.érebb, vagy e-gyütt mult mindkettőnk fölött a tizév . . . ? Gyorsan elmondjuk egymásnak ,házieseményeinket", azt, hogy — teremtő Ég! — az a két elemista kölyöklány férjhez ment . . . sött itt az unoka is . . . Pedig se i műterem nem változott, se a világ nem fordult ki a sarkaiból . . . Az, liogy fehér lett a öajuuk szine, meg van néhány keserű vonal az arcunkon, hát ebbe a két jelentéktelenségbe el tud férni — két férjhez ment „elemista", aki szégyenlősen egzaminált akkor az iskolaleckékből nekem, a szerkesztőbácsinak ... és akinek mind a kettőnek most majd kezitcsókolomot köszönhetek ... És hozzá az unokák is ... ! Csóválgattuk a fejünket. Hiimgettünk is egvotYettőt. De aztán — ráfordult a nézésem a polcokra, sarkokba, ahol mindenütt szobrok álldogáltak. És amikor meg is mozdultam, hogy feléjük megyek, hát — azonnal elmúlt rólunk a kinos varázslat, visszalendültük pillanat alatt a tizesztendőt . . . .Tött velem a polcok felé és épp ugy örült minden őszinte dicséretnek, mint abban a mi régi jövi'.águnkban. Féléletnyi alkotáshalmaz. Ismerős éa uj hősi emlékkompoziciók, köztük a balassagyarmati híres nógrádi hősiszobor, a világháború postás-hőseinek a budapesti belvárosi föpostaépület falába épített emlékrelief.modellje, a képviselőház üléstermében falbahelyezett Návay-emlék modellje, aztán finom, megihletett temetüszfbrok, amilyeneket carrarai márványból a világhíres génuai Carnpo Santo-ban látni igy szivböl és tudással megalkotva. . . . a polcokon közéletünk ismert markáns férfiainak portrémodelljei és uj egész sorozat a maiak közül . . . végül remekbe formált köztéri parkszobrok és kutszobor-kompozieiók gl édája. Nem változott semmit a művész müvészereje. Minden mü a régi komoly elmélyülés és mesterségbeli készültség produktuma. Akarások, amik maradéktalanul ki is fejeződtek. Szobrok, amiknek mindegyike művészi túlélést biztosit. A művész tehát tényleg nem öregszik. Minden uj mü is egészen olyan, mintha csak valami láza* hajrá szülte volna tegnapról mára őket. Amikor aztán visszaülünk megint szembe egymással a sarokasztalkálioz és rányujtözkodunk a karosszékek ölére, bizony újra csak csóválgatjuk a fejünket és sehogyse értjük, hogy hogyan is lehetett, hogy ... az a két kócos, édes kis eleraistalány . . . férjhez mehetett azóta . . .! Radnay Oszkár. üdít* ostva. , kcyertfik izet GVÜMÖU/ÖK r^MATlkVai, Egy fiatal tanár Jelöli megdöbbentő ír agádiája a strandon Tanítványai sxemeláitára elmerült a vixben és fiol tan találták meg — At kell sxervexni a viximeníést (A Délmagyarország munkatársától.) Megrendítő tragédia játszódott le szerdán délelőtt a városi strandfürdőn. A délelőtti órákban megjelent a strandon Szebelédi István 27 esztendős franciaszakos tanárjelölt, hogy két tanítványával: Fürzesséri Sándorral és Lászlóval fürödjön. A fiatal tanárjelölt és a két diák a középső móló mellett a sekély vízben lubickolt. Egyszerre csak a tanárjelölt csapkodni kezdett a karjáva!, majd hirtelen elmerült. Az esetnek sok szem tanú ja volt, maguk a tanítványok is megdöbbenve látták, hogy Szebelédi István feje egyszerre eltűnik a hullámokban. A közelben álló stranda'lkalmazott sípjába fujt és a mentőket hivta a túlsó oldalról, de a mentők csak percek multán érkeztek a helyszínre és akkor indult meg a kutatás Szebelédi után. Körülbelül negyedóra telt el, amig sikerült ráakadni. Két cserkészgyerek akadt rá. Nyomban a partra húzták és a szemtanuk szerint akkor még kinyitotta a szemét is. Mesterséges légzést alkalmaztak rajta, de ncm tudták már cletre kelteni. Nemsokkal ezután érkezett a partra a fiatal tanárjelölt egyik barátja, aki elájult, amikor a szerencsétlenség túrét meghallotta. Rendőri bizottság szállott ki a helyszínre, hogy a szerencsétlenség körülményeit megállapítsa. Szebelédi halála meglehetősen furcsa körülmények között történt. A két Füzesséri gyerek elmondotta, hogy tanárjukkal a sekély vízben lubickoltak vidáman. A fiatal tanárnak látszólag semmi baja sem volt. A gyerekek megkérdezték tőle, hogy tud-e úszni, mire a tanár azt válaszolta, hogy nagyon is jól úszik, azonban orvosai szigorúan eltiltották az úszástól, mert sportszive van. A következő pillanatban azonban mégis ráfeküdt a vízre és tempózni kezdett az alig másfélméteres mélységű vízben. A tanítványok csodálkozva látták, hogy ta7 nárjuk milyen furcsán csapkod a ke.ével, hol alámerül, hol meaint fölbukkan, azonban ccaiiségert nem kiáltott és az egész dolog ugy festett, mintha trefálózna. A gyerekek mégis érezték, hogy valami nincs rendben és ijedten kisiettek! a vízből. Mire partra értek, Szebelédi István már) cl is merült. A halál pontos okát a boncolás fogja megállapítani. Lehetséges, hogy szívszélhűdés végzett vele, de az is lehet, hogy fulladás okozta halálát. A fiatal tanárjelölt tragédiája mély részvétet keltett mindenfelé. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. A szerencsétlenséggel kapcsolatban rá kell mti-j tatnunk arra, hogy a vizinicnjőszolgálatot jobban meg kell szervezni. A mentőknek pillanatok alatt a helyszínen kell lenniök, mert egyébként az cg&a mentőszolgálat nem ér semmit. A strandon a saerencsétlenség után különböző hirek terjedtek el, egyesek szerint a mentők azért késlekedtek, inert csak a sofőr tartózkodott az állomáson, amikor a partfürdőn a veszélyt jelentő síp megszólalt. Az esetet minden esetre sürgősen ki kell vizsgálni. A városi partfürdő részéről a szerencsétlenséggel kapcsolatban a következőket mondották: — Emberileg mindent megtettünk a szerencsétlen fiatalember megmenté/e érdekében, de sajnos nem sikerült. A mi úszómesterünk és vizinvvitőnk azonnal sípolt a vilimentöknek, majd nyoijiban segítségére sietett Szebelédinek, de nem sikerült kihúznia, mert elmerüli cs a viz elsodorta. A túlsó oldalról a vizimentők is azonnal megérkeztek. A helyszínen három orvos is volt, akik mindent megkíséreltek a megmentésére, de sajnos az orvosi beavatkozás nem segíthetett. Szebelédi István halálát nem fulladás okozta, hanem szívszélhűdés, ami a parton is elérhette volna. Ilyenformán mulasztás senkit sem terhel. A partfürdő közönségére igen kínosan hatott, hogy a szerencsétlenül járt fiatalember holttestét közel mávfél óráig hagyták a forró napsütésben, míg végül cl _á. ítolták.