Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-26 / 181. szám

DÉLMflOVflRORSZACi Péntek, 1938. aug. 26. Poimkai napilap XIV. évfolyam 18!. sz. A fizetéstelenek Nem tehetünk róla, de nem tarthatjuk túlságosan épületes látványnak, mikor valamelyik városi alkalmazott próbapert indit a város ellen és a felperes alkalmazottnak sok száz kollégája reménykedve drukkol és kibicel, hogy bárcsak kenyéradó gazdája lenne az, akit a birói itélet pervesztesnek fog nyilvánítani. Nem mintha azokat a városi alkalmazottakat hibáztatnánk, ekik utolsó fillérig igyekszenek valóságos, vagy .vélt materiális jogaikat érvényesíteni ebben a tülekedő, szeretettclen és mindenekfelett egyre jobban dráguló világban, óh nem; egyszerűen esztétikai kifogásunk van az olyan perek ellen, melyekben valamelyik felperes alkalmazottal szemben a város játssza az alperes szerepét. Mert elvégre a kettő közül akármelyik félnek van igaza, nem nagyon alkalmas a kívülállók szemében a közhatóság iránti tisztelet és meg'becsülés fokozására, ha tulajdon alkalmazottja, vagy a jobbik esetben az alkalmazott ügyvédje mondja el keresetében, hogy a város a végzett, de meg nem fizetett munka után jogtalanul gazdagodott, vagy pedig azzal érvel, hogy a város főjegyzője cs főügyésze nem tudta a törvényt és ezért nem fizetett ki olyan járandóságokat, melyek az alkalmazottakat jogosan megillették volna: A mostani esetben nehéz ugyan k e pyéradó gazdáról beszélni, mikor egy fizetéstelen alkalmazott keresi több esztendőn át végzett munkájának anyagi ellenszolgáltatását. A kenyér ugyanis, amelyei kapott és vele együtt a város többi fizetéstelen alkalmazottai kaptak, még elméleti jelentőségűnek is alig nevezhető. Legfeljebb, ha szellemi inségniunka cimén részesültek néha-néha egy kis rohamsegélyben. És mégis, miként „a mellékelt ábra mutat? a", voltak mindig, még pedig nem is szűkös számmal, akik két ujjokat kérőén felmutatva, rokonok és jóbarútok protekcióját igénybevévo törekedtek, hogy közigazgatási tanulmányok v égz é s e cimén a városnál egy ingyen munkára jogosító íróasztalt nyerhessenek. A törvényszéki tárgyalás után tett nyilatkozatában kimondja a város polgármestere, hogy a jövőre kénytelen lesz levonni az eset tanulságait: a város el fogja bocsájtani minden ingyenes alkalmazottját, nehogy hasonló pereknek és meghurcoltatásoknak tegye ki magát. Majdnem azt szeretnénk mondani, hogy Cz az a per, amelyben mindkét félnek igaza van, vagv pedig egyik félnek síncsen igaza. Mert száz százalékosan igaz, Kogy a város senkit sem szólított fel, hogv ingyenes munkára jelentkezzék. Ilyen hirdetmény se a hivatalos lapban, se a városi hirdetmények közzétételére szerződésileg kötelezett szegedi napilapokban nem jelent meg. Az is igaz, hogy a város megmondta azoknak, akik ingyenes íróasztalt kerestek, hogy ezt a maguk veszélyére teszik és ebből semmiféle fizetésre vonatkozó kötelezettség reá nézve nem származhatik. Ezzel szemben a város elfogadta az ingyenes munkát, még nedig elfogadta egyes esetekben esztendőkon keresztül noha minden ingyenes munkához nz mkclrsi defektusnak némi mellékize tapad. Ha ' ósárr az uiabb szociális felfogás szerint ellenőrizni és megakadályozni tartozik, hogy nem történik-e az erősebb fél részéről a gyengébbnek kiuzsorázása, különösen erkölcsi testületeknek kell ebben a vonatkozásban makulátlanságukat megőrizni. Mentségére szóljon Szeged városának, hogy ezen a téren nem állott egyedül és hogy a közfelfogás éppen a hatóságok által végeztetett ingyenes munkát nem tekintette megszégyenítő jellegűnek sem a munkaadóra, sem. pedig a munkavállalóra nézve. Még egy nagyon súlyos körülmény szól Szeged városának cs a vele hasonló helyzetbe került közületeknek mentségére: az, hogy azok. akik ilyen jellegű ingyenes munkájukat akár a városnak, akár a kormánynak, akár valamely tudományos intézménynek, akár pedig más valamely közületnek felajánlják, az igy végzett munkát nem elpazarolt időnek és elfecsérelt erőnek, hanem befektetésnek szokták tekinteni. Ugy vélik, hogy az ingyenes Íróasztal mellett eltöltött hónapokkal és esztendőkkel várom ányosi jogot szereznek, hogy az a közület, amelynél dolgoznak, komoly állásüresedés esetében elsősorban közülük válogassa ki a jövő tisztviselői karának oszlopait. A számításba csak akkor csúszik be némi kis hiba és akkor következik be az az eset, mikor egyik félnek sincsen igaza, ha telnek az esztendők s mindkét félre kezd kényelmetlenné-válni a viBerlin, auguszlsu 25. Horthy Miklós korr mányzó a csütörtöki napot Berlinben töltötte, ez a nap is fényes ünnepségek közepette telt el. A kormányzó reggel 9 órakor, több magasrangu katonai személyiség kíséretében a berlini hősi emlékmű eíé járult, hogy koszorút helyezzen el. Az útvonalon, amelyen Horthy Miklós kormányzó haladt, katonai diszkóidon állt, mögötte a német főváros lakosainak sűrű tömege. A hősi emlékmű elött a kormányzó ellépett a díszzászlóalj előtt, majd a magyar Himnusz s az ezt felváltó katonai gyászinduló hangjai mellett bronz babérkoszorút helyezett el az emlékmű előtt. A koszorú elhelyezése ulán a kormányzó és kísérete előbb visszatért a birodalmi elnöki palotába, majd innen a tiszteletére rendezett :"katonai díss fel vonulás helyszínére ment- A kormányzó Hitler kancellárral, a konnányzóné Göring tábornagy feleségével érkezeit meg. A szemerkélő esőben a korrnáuyzónéval egyidőben érkezeti a katonai díszszemle helyszínére Imrédy Bélla miniszterelnök Kánya Kálmán külügyminiszter, Rátz Jenő honvédelmi miniszter és Erdmannsdorff budapesti német követ kíséretében. A díszszemle azzal kezdődött, hogy Hitler meghallgatta a kivonult csapattestek paiancsnokának a jelentését, majd a kormányzó és a kancellár gépkocsija lassú menetben megiaszony, a munkaadóra nézve azért, mert rajta kivül eső okoknál fogva nem tudja az ingyenes munkát fizetésessé átváltoztatni, 8 munkavállalóra pedig azért, mert mégsem lehet életcél hosszú fzietéstelenség után deresedő fejje! annak a minimális javadalmazásnak nz elérése, amely még mindig távol esik a családalapítás lehetőségétől. Hol van itt a hiba? — merül fel a kérdés. A kérdésre Szent-Györgyi professzor világ'l ró — használjunk ezúttal mi is egy közkeletű frázist, — a közoktatásról tett d r á m a i nyilatkozatában. Nem az a baj, hogy sok az iskola és nem az a baj, hogy sok a tudomány. Nem is az a baj, hogy tulsok diplomás kerül ki a különböző oktatási intézetekből. Ellenkezőleg, az iskola is, meg a tudomány is kevés. A baj az, hogy ai iskolák drága pénzért nem önállóságra nevelő és önállóságot megkövetelő tudományt, hanem látszat-tudományt és életképtelenséget árulnak. Akik az iskola padjait elhagyják, azoknak legnagyobb része nem az életet, hanem az Íróasztalt, sőt nem is az íróasztalt. hanem a nyugdijat látja, maga előtt. Ez a rendszer szűri azt a felfogást, amely a pálya kezdetén a javadalmazás nélküli munkában, a pálya befejeztével pedig a munkanélküli javadalmazásban látja az élet alfáját és ómegáját. dult és a magyar Himnusz hangjai mellett elvonult a Charlollenburgi-uton felsorakozott 2ö ezer főnyi oszlop előtt. A kormányzó gépkocsija után a birodalom vezető méltóságainak a kocsija következelt, ezután felhangzott a zenekar eteö indulója, mire megindult a fcct óra hosszáig tarló díszmenet. Egymást követték a gyalogság, a lovasság, majd a motorosaiakulatok felvonulásai. Elvonullak még a légvédelmi alakulatok és a harci* kocsioszlagok is. A díszpáholyban Horthy Miklós kormányzó állva tisztelegve fogadta a csapatok elvonulását, amelyhez foghatót Berlin a háború előtti idők óla ncin látott- A díszszemle után a kormányzó visszatért az elnöki pilótába. A kormányzó délután látogatást tett a berlini Magyar Intéseiben, majd koszorút helyezett a Collegitim Hungáriáim kertiében álló emlékműre, melyet a Berlinben elhunyt világháborús sebesültek emlékére emeltek. A palota kapuiában Farkas Gvula egyetemi tanár, igazgató várta a vendégeket és felvezette őket a palota első emeleti helyiségeibe. A kormányzót ide, a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter is követte. .V díszteremben R ű s t nevelésügyi miniszter üdvözölte a kormányzói párt, majd megtekintették az intézet könyvtárában elhelyezett kis kiállítást, amelv az intézet kiadmányait és riN kaságai közül több ősnyomtatványt tártaiA német hadsereg díszfelvonulással tisztelgett Horthy Miklós kormányzó előtt Kápráxatos díszelőadás a berlini Operában /