Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)
1938-07-10 / 152. szám
VasKnnp, TQ38, julius 10. DÉLM AC.Y AROP SZAG 5 A szegedi gazdasági élei bizonytalanságban várja a „zsidóiörvény" végrehajtását Felmondások helyett számos uj felvétel történi a nagyobb vállalatoknál (A Délmagyarország munkatársától) Az úgynevezett zsidótörvény végrehajtási utasítása bizonytalan, uj helyzet elé állította az egész gazdasági életet. A gazdasági élet összes ágazataiban megindultak a tanácskozások ugy Budapesten, mint a vidéki városokban, természetesen Szegeden is. Egyelőre azonban senki sem tud semmit, a legtöbb helyen teljes bizonytalanságban várják a fejleményeket. A napoKoan megjelent Kultsár István miniszteri tanácsos, kormánybiztos rendelete a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban. A rendelet felszólítja Szeged polgármesterét is, hogy három napon belül jelentse be a kormánybiztosnak, a város területén hány bejelentési kötelezettség alá cső munkaadó van cs ezek számára milyen menynyiségü bejelentési lap szükséges. Erre nézve Szegeden semmiféle statisztika nem áll rendelkezésre cs igy a polgármesteri hivatalnak nagy megerőltetésébe jjerül, ha a rendeletnek három nap alatt eleget óhajt tenni. A Délmagyarország munkatársa a zsidótörvény végrehajtásiával kapcsolatban kérdést ürtézett néhány nagyobb szegedi vállalathoz. Az egyik nagy vállalatnál érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a vállalat már megkapta a kérdőíveket és azokat julius 31-ig kell benyújtani. A vállalat már helek óta készül arra, hogy eleget tegyen a törvény rendelkezéseinek, máris számos felvétel történt, azonban eddig még senkit sem bocsájtottak el és nem is szándékoznak elbocsájtani. Egy másik nagyvállalattól nyert értesülésünk szerint a törvény végrehajtási utasítása Szegeden egyáltalán nem bir olyan arányú jelentőséggel, mint például a fővárosban. Ennél a vállalatnál sem történtek eddig felmondások. A bejelentési kötelezettségnek eleget tesznek a hó végéig, egyébként várják a kormány biztos részletes utasításait. Megyei élet Irta TARNAY IVOR Örvendetes jelenség1, hogy a vidéki sajtó intenzivebben foglalkozik a törvényhatóságok életével s megfelelő kritikával kiséri a benne megnyilvánuló — sokszor lehangoló, olykor reménytkeltő — jelenségeket. Mintha csak érezné, hogy a mai minden oldalról korlátozott állami, elképesztő módon befolyásolt társadalmi életünkben, a törvényhatóságok közgyűlési terme az utolsó terep, ahol a magyar alkotmányosság, az önkormányzati élet hivei megvethetik lábukat. Sajnos nem tapasztalhatjuk ugyanezt a fővárosi sajtónál, amelynek legnagyobb része szinte szószerinti szövegben teszi közzé azt a száraz, a valóságot nem sejtető' kommünikét, amely nem egyszer hivatalos forumok gondos szűrőjén átment formában számol be a történtekről. Sokszor nem tartalmaz mást ez a tudósítás, mint egyik-másik nagyobb közéleti pozíciót betöltő politikus allokucióját, amelynek mindig megvan, a nem is túlságosan rejtett célja. A fővárosi sajtó beszámol arról, hogy egyik-másik törvényhalóság kifejezi bizalmát és „törhetetlen" ragaszkodását a kormány iránt, jóllehet a vidéken mindenki tudja, hogy a bizalmi nyilatkozat miként jött létre, hogy annak tartalma jóformán szószerint egyező az előző kormány iránti bizalomnyilatkozattal, hogy a szövegen legtöbbször csak a miniszter neve jelent változást (a szedés maradhat) s a bizalom szállítóit abszolúte nem alterália, hogy ennek ellenére is, két hét elteltével a miniszter nem miniszter tÖbhé, mint az legutóbb a Darányi-kormány leiratának tárgyalásánál történt s ha a referens csak kissé volt késedelmes, a bizalomtól csepegő felirat már el sem érhette a távozó miniszterelnököt. Pedig micsoda zúgás, micsoda elképnedés fogadta volna a kijelentést, hogy a Darányi-kormány napjai meg vannak számlálva s bukásának oka épp az az erélytelenség, amelyet a törvényhatóságok egyrésze oly szívesen vett, vagy agyonhallgatott, a jobboldali szélsőségekkel szemben s ami viszont annyi aggodalmat keltett az országnak alkotmányos gondolkozású, békés munkát kivánó népében. Amikor Darányi miniszterelnök második kormányának leiratával foglalkozhattak a törvényhatóságok, történt meg a lépés Ausztriával szemben, amelyet a szélsőjobb kitörő örömmel, a hazáját féltő magyarság nagyobb aggodalommal fogadott. Régi, elavultnak hirdetett, felfogás szerint mi sem lehetett természetesebb, minthogy fi törvényhatóságok foglalkoznak a kormány külpolitikai magatartásával is s bizalmuk megnyilatkozását (legalább elméletben) attól teszik függővé, hogy cz a magatartás megfelel-e a törvényhatóságot alkotó közönség felfogásának? Az ujabb idők furcsaságai közé tartozott, Kogy mondjuk X vármegyében az ilyen nagyfontosságú kérdés eldöntésénél, mint amilyen a bizalomnyilvánitás, a közgyűlést vezető főispán nem engedte meg a kormány külpolitikájával való foglalkozást, az ellenzéki szónok nem tehette szóvá o kormány földbirtokpolitikáját, mellőznie kellett a nemzetiségi kérdés taglalását, hallgatnia kellett a belpolitikai izgalmakról. Távirati stílust követeltek tőle, viseltetik-e bizalommal a kormány iránt, vagy sem, az indokolásra senki sem lévén kíváncsi. Csak a következetességet dicséri, Kogy a két hó elteltével, az Imrédv-kormány bemutatkozásakor mindez akadály nélkül volt lehetséges, igaz, hogy ekkor olyan közéleti férfiú törte át a főispáni barrikádot, aki azt szómegvonás nélkül tehette, sőt mi több, zajos tapsokat is aratott a kormánypárt részéről. Végtelenül jellemző a helyzetre, hogy ezeket a tapsokat akkor is megkapja, ha homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak, amiket mondott, mintahogy ugyanitt megtörtént már az, hogy a nagy közéleti férfiúnak a földmivelésiigyi miniszter politikáját élénken kritizáló beszéde a kormánypárt zöme részéről kapott nagy tapsot és helyeslő elismerést, a jelenlevő kormánypárti képviselők nagy álmélkodására. Tehetett azután indítványt napirendelőtti felszólalásnál, alispáni jelentésnél, szólhatott mindenről (közönséges halandó csak arról, ami „bentfoglaltatik a jelentésbén"), szóval szereplése mindenben igazolta a kétezer cv Dolgozo ember száméra pótolhatatlan vesztesé?, ha különösen a nagy nyári melegben munkakedve ellankad, izmai a fáradtságtól megereszkednek és kimerültsége meggátolja abban, hogy feladatát elvégezze. Ha karizmainkat, fejünket, nyakunkat, homlokunkat a hűsítő, frissítő, üdítő, valódi Diana - sősborszesszeB kenegetjük, verejtékező testünk lehűl, petyhüdt izmaink felfrissülnek, vérünk élénkeibben kering, munkakedvünk és hírásunk emelkedik » munkatel. jesitményünk megduplázódik. A valódi Diana-sósborszesz az egészség biztos őrs, minden házban szükség van rá e gondos, egészsó rijt féltő ember sohasem megy munkába Dianasőíborszesz nélkül. Próba-palack ára Kis (eredeti) palack » Közép (családi) palack » Nagy (óriási) palack » • • • * —M fillér 1.10 pengő 3.20 » 5.90 » előtti közmondást: „si duo faciunt idem, non egt idem!:' Ezen dolgok és jelenségek feletti elmélkedés késztetheti a kívülállót, hogy foglalkozzék a törvényhatóságok belső életével, visszaemlékezve azokra az időkre, amikor a vármegyék közgyűlési terme eszmék küzdőtere volt. Egy hirlapi cikk kerete nem elegendő arra, hogy kifejthessük minden, észrevételünket és meggyőzhessük a kétkedőket annak komoly veszedelméről, ami velejár a törvényhatósági élet s vele a kritika, a szabad véleménynyilvánítás elsorvadásával, lft is, mint másutt az ország közéletében érezteti hatását a pártdiktatúra. Csak az számit, aki vele tart. A többi, a kívülálló nem is ellenfél, de ellenség, akit csak eltiporni lehet. Do minden ilyen erőszakos és egyoldalii uralomnak végzetes hibája a rövidlátás és nagyothallás. Nem látja meg a lassan tornyosuló akadályokat s főleg nem hallja meg, érzéketlen a földalatti dübörgésekre, amelyek a küzdőtéren még láthatatlan ellenfelek mozgolódásának hirdetői. Csak ismernék a történelem tanítását, aggódva fordulnának vissza arról az útról, amelyen most elbizottságuk hajtja őket. Az önkormányzati élet elsorvadását, a zsilipek elzárását, a biztositő szellentyük eldugaszolását azok fogják keservcsen megsiratni, akiknek ma legtöbb veszteni valójuk van. Szinte az uccán dübörög az eljövendő nehéz sors, a veszélyt csak az nem látja, aki nem akarja, akik azt hiszik, hogy csak bizalmi nyilatkozatokkal megoldhatják a magyar jövő kétségbeesetten nagy problémáit. Ha iil akar utazni, ugy kérje a U-I l-es telefonon a taxinélküli gyors és üzembiztos magánjellegű Buiek, Opel és Olynipia autóimat. Vidéki cs turautakra rriegegy-izé.s s/erint. Megrendelhető RITTLER PÉTER, Horthy Miklós uccá 18 a (Hungária-szállóval szemben).-