Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-03 / 146. szám

D 11 M A r, y A R o»? * / Vasárnap, T938. julius 3. Valódi Merkúr kerékpárok smét kaphatók. Részletre is. Alkatrészek, gumik. Nagy javítóműhely SKÍPSSfflSSF Déry Gépáruház A oeimagyarorszúg regénye Hv. BUNDÁSH Ivia Kálmán Jenő Helyeslő fejbólintást vár Perottitól, de a hasbeszélő kifürkészhetetlen tatárarcán egy i om sie rándul. Már csak azért sem, mert inkább csak sejti, mint érti, mit mondanak neki. Kantorek segédcsapatokat keres. De < -ak egy meghúzható embere van: Schapringer uv, mig Vera egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Gyönyörű zöld szeme hitatva keresi a rejteti szándékot az igazgató kopwsz hpmloka rruögött, amelyet kinos jonddal lepornádézott és hosszura növesztett szórványos hajtincsek koszorúznak. A sok hamis ékszer és ez a mesterkéltség minden körülmények között fölkeltené gyanúját. — Ogyszval elismerjük, hogy Önök lényegesen többet tudnak, mint gondoltuk. Azonkívül bizonyo6 hálával is tartozunk, elvégre Mr. Bundash nélkül elkerülhetetlen lett volna a... hmf..: Bár egy kiadós baleset nem mindig a legrosszabb reklám a mi üzletünknél ... — Föltéve, ha a színpadon történik, «— Szól közbe váratlanul Vera. Az igazgató élesen ránéz. Az ördögbe, ez a lány nem is olyan ostoba, mint amilyen csinos. — Hogy érti? — Hát, ott van például a nézőtér. Ha nincs, aki a menekülő közönséget megállítja, Isten tudja, mi lett volna a mai jelenet vége. — Kétségtelen, hogy mindezért hálával tartozunk ugy Mr. Bundashnak, mint önöknek. Schapringer szinpadigazgató úrral meg - állapodtunk már, hogy az eredeti feltételeiét lényegesen megjavítjuk. Letette lábait a földre és lehajolt, hogy megsimogassa Mr. Bundash csomós szőrét. De a keze félután megállt. Sohasem találkozót még hasonlóan ápolatlan négylábúval. Il i az uccán látná, okvetlenül átmenne a túlsó oldalra. — Mondjuk, bogy fölemelüik az esti tizenöt s hillinget ötvenre. Gemacht? Sugárzó arccal keresi Pero'ti beleegyező tekintetét, de a leány mindenbe belekotyog. — Engedelmet, de a partnerem egy szót Sem ért németül. És a hasbeszélőhöz fordul: — Vigyázzon, ezek meg akarnak gazdagodni a maga sikerén. — Tulujdonképcn miről van szó? — kérdi Pi rotti. — Ötven schillinget ígérnek esténként. ! edje össze magát és mondjon mindenre nemet. A hasbeszélő lassan magához tér. Ugylátr < k, a színpadon lélekjelenlétének minden C'ökészletét elhasználta. Most érti meg tiszt n a múltból feltolakodott verssor jelenté- I... Miklósnak akkoron sok máj adatott i la... Vera keze után nyul és megszoritj A szemével odainti magéhoz a pulit. — Nos? — kérdezte Kantorek. A hasbeszélő helyett Mr. Bundash felel. Röviden és tömören ennyit mond: — Nein. A szép Leopold levegő után kapkod. Sok mindenféle istenteremtésével tárgyalt már, <! kutyával sohasem. Őszintén szólva, ed« » enyhe tulzá -inik tartotta. n puli képedéiről szóló ért'.-üléseit. In! óbb Qria gondolt. hogy azokat a hírlapi cikkeket fogja kamatoztatni, amelyek a holnapi lapokban megjelennek a kutya hőstettéről. Bundás azonban nem kiaknázatlanul gyors sikerét. — Ich Chef... Air. Bundash! — károgja önérzetesen. Az ember azt várta volna, hogy utána a mellét fogja döngetni. A direktor visszaesik n székre, de a lábait ezúttal a padlón felejti. Nem, ez több mindennél, ami hihető! Ez a kutya az idegekre megy. — Száz schilling! — mondta leverten. Tulajdonképen ujjongani szeretne. Ilyen szám! És éppen őnála fog kiugrani. A világsajtó tele lesz a bécsi Ronacherrel. A császárváros idegenforgalma idecsődül. Holnap professzorokkal vizsgálgatja meg a kutya torkát. A konok Mr. Bundash azonban a száz schillinges ajánlatra is nein-nal válaszolt. Kantorek segítséget kérőén néz Perottira és Verára. Mintha csak azt mondaná nekik: „Meine Herrschaften, hát beszéljenek bele, ha már rám nem akar hallgatni! Száz schilling borzasztó nagy pénz a mai világbanl Hol van az a fajkutya, amelyik kidobhatná az, ablakon?" Vera nem tudja visszafojtani nevetését. Kantorek kényszeredetten vele nevet. A makacs Mr. Bundash ugy ül a gazdája mellett, mintha odacövekelték volna. A szép Leopold felturkálja a tiz ujjával szépen megvonalazott haját és most zavarában kockacukor után keresgél, hátha ezzel behízelegheti magát a kutyánál. Miért ne? Ézsau egy tál lencséért adta oda az elsőszülöttségi jogát. — Zweihundert! — mondja és nyel hozzá egyet. • — Vierl — De uraim, um Gottes Willen, legyenek rám tekintettel, nem angazsálhatom tul magamat. Négyszáz schillingért már Grockot kapom . . . — Fünfhundertr — Az ördögbe, — kiált Kantorek, akinek közbe megjött a humora, — meddig tud ez a kutya számolni?! — Oh, akár ezerig! — felel Vera. Az arca csupa ragyogás. Ajánlom, hogy sietve kössük le a boltot. Elfogadjuk a négyszázat. — Ebbe ugyan szépen beleestünkl — sóhajt a Ronacher direktora. Kabátja szivarzsebéből előhúzza orgonasipszerüen sorakozó töltőtollainak egyikét. Közben kiszámítja, hogy igy is simán keresett hatszázat. A négy Fallot meghosszabbított szerződése még egy hónapra szól. Tekintve, hogy a szám a baleset következtében egyelőre munkaképtelen lett, nem fognak tiltakozni a szerződés felbontása ellen. Azok ezret kaptak egy estére. És azt is csak a holtszezon miatt fogadták el. — Apropói — ijedt föl, mialatt az uj blatv kettát kitölti, — hány perces számuk van? — Amennyit parancsol. — Mondjuk negyvenet. A hasbeszélő az egészből csat annyit ert, hogy negyven. Sietve rálicitált Mr. Bundash utján: — Ötven! — Nna! Itt az uj szerződés. Tessék aláírni.:. Remélem, Mr. Bundash is odateszi a kézjegyét. — Oh, hiszen ha írni is tudna, akkor ezren alul nem jöttünk volna! Az óra már majdnem nyolcat mutat. Verának eszébe jut a gyámoltalan tábornok. Oh Istenem, a papa! Szegény, biztosan ott ül elhagyatva az eszkéta-cellában. Gyorsan búcsúzik és magával ragadja Perottit. Bundash vezeti őket a rosszul világított melléklépcsőn. Most, hogy tanuk nélkül vannak, először szakad föl belőlük a gátlás nélküli boldogság. Amint eltűnnek az első fordulónál, megállnak és egymásra néznek. Olyanok, mint két gyerek, a sikerrel végrehajtott csiny pillanatában. De az egymásba kapcsolt szemek ragyogó felületéről elhúzódik a nevetés. Hirtelen jött nyári vihar száguld át rajtuk. Vera felajzott szája szélén, a bőr alatt, kis, ideges lüktetést érez, mint amikor a színházban egy fájdalmasan szép mordat találja szivén az embert. Keményen iveit kis melléből forróság hullámzik föl^S? a léleknek ebből a gazdag, illatos páráiéból megszületik a könny. Hamar el kell bujtatni valahová ezt a vonagló, drága, okos arcot! De már késő. Perotti a 'két kezével huzzr szájához. Lassan közeledik egymáshoz két fej, mintha egy orchidea-illatu argentínai tangó ütemét éreznék és egy láthatatlan karmester beintésére várnának, hogy a két száj szomjasan összecsapjon. — Vera! Vjerocska! — Veral Vjerocska! Türelmetlenül, idegesen, parancsolóan és mégi kicsit sirósan ér le hozzájuk Kirillovics Nikoláj hangja. A tábornok a harmadik emeleti lépcső vaskorlátjánál topog. A homályos világításban is megismerte Vera szőke fejét. Nem érti, hogyan lehet ott lent ácsorogni a piszkos, huzatos folyosón. Már percek multak el, amióta látja őt, meg a másikat, a hudzsnikot. Mi az ördög lehet velük, hogy ott állnak egy hang nélkül? Ezek talán igy lopták át az egész délutánt. Ah, csórt vozmij, elég unalmasan kezdődik a művészélet ... Vera kibontakozik az ölelésbőL — Jövünk, papai Fölszalad a lépcsőkön. Perotti csöndesen jön utána. Mindabból, ami ma történt vele, csak ez az egy kép égette magát a lelkébe: a csók az első és második emelet közti fordulóban. Most sajdul föl benne először a fájdalom, hogy nem született költőnek. Mert verset irni annyi, mint lepréselni az elröppenő pillanatot. (Folyt, köv.) Páratlan heduezmanv a naimaoyarorszaii olyasainak A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI, PODHANIC ZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékot kedvezménnyel kaphatták a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmogvaroiszág kiadóhivatal* di mieutescu bocsa ít olvasói rendelkezésére.