Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-03 / 146. szám

10 p t C M A'.G y A" r o r s z x g Vasárnap, 1938. fulius 5. Legújabb, legmodernebb láno^nL^ánuiilf I Permetezőgép I Zománcedény In7irbanBRUCKNER jegSZeKrenyeK Sodronyfonat legújabb pelróleumföző I VASUDVARBAN tltották a trónörökös özvegyének aláírásét. Azt mondták, hogyha igy vallok, minden rendbejön és ín fgy vallottam ... Én nem tudtam semmit Dünügyekről, jóhiszeműen hittem, hogy az ügyvédek jobban tudják mit kell mondani és ezért van ellenmondás mostani és akkori vallomásom körölt. Mert Igenis: a váltókat én irtam alá . - . Nfattasich ártatlan!" A negyven oldalas levél e szavakkal végződik: „Minden embernek kötelessége a valót mondafli. Különösed olyan esetben, mint a mostani, amikor ezzel egy ártatlan emberen segíthetünk. Erre mindenkor kész Loulse szász-kóburgi és belga hercegnő"„Te vagy számomra a világ, szeretlek' téged . . A döblingi őrüllek házából, ahol dühöngök közé zárják a belga király lányát, hiába próbálja menteni szerelmesét Kóburg Lujza. Vallomásai, les cici itt bevernek az akták között, de a tárgyalásokon sohasem olvasták fel őket és nem látta ezeket Mattasíéh Gcza sem. Két sürgöny hull ki az iratborítókból. Egyazon napon adták fel mind a kettőt. 1897. december 16-án. Az egyiket Bécsben, a másikát Merátiban. Ezen a napon indult Mattasieh szerelmeséhez, akinek a sürgönyében ilyen mondatok vannak: „Nemsokára utazol hozzám és jaj de lassan gördül Veled a vonat! És mégis egyre közelebb jön a rossz fiu és nemsokára vágyakozó barna szemek mosolyognak rá! Azt mondják majd neki ezek a szemek epekedéssel tele: szeretlek téged ís ezzel íztán minden kin e! van feledve! Vilá gosság ragyog a világról rám! Te vagy számomra az egész világ! „Márcbrn" — ezzel a szóval irla alá Lujza a Sürgönyt, amelyet maga fogalmazott. A hadbíróság a távirati blankeltát a meráni postahivatalban foglalta le. Ugyanezen a njpon ment Meránba a következő telegramm: „Mademoiselle Bein Meran Villa Rraderhof. Éppen most szállok vonatra. Érzem: hogyan dobog az én hűséges szivein, mennyire vágyódom már a napsugarak után, milyen lassan is megy ez a vonat, repülni szeretnék Hozzád. Aludj jól és álmodj a mi kunyhónkról, én édes drága kicsiny egerem. Jó éjt. Mindig imádkozom Isten óvjon, örökké a Te „Schneck"-cd. A szerelmes lovag, telegrammját a hercegnő lomornájához címezte és aláírásul a „Schncck" szót használta . . . * Levelek, jegyzökönyvek. Az egyik levelet Lujza az apjának irta, ebben kétségbeesetten kér segítséget. Azt Írja. „Kedves Papa! Az a kellemetlen helyzet, amibe engem csaladom sodort, arra kényszeritett, hogy pénzt vegyek fel és megkértem Stefániát hogy állojn mellém. Ezt ő meg is tette. Helyzetemben nem marad más hátra, minthogy Magát kérjem meg, kedves Papa, ezt az esetet az én és a nővérem érdekében rendezni. Mindenes?trc minden jogoma! a Coburgfélc hitbizományra érvényesíteni fogom, miután be tudom bizonyítani ,hogy Fülöp a mult év juniusa óta engem a lányommal és udvartartásommal együtt nem tart el. Pazarlásról nem lehet szó. Én csak az eltartásunkról beszélek. A pénzt igen kuláns feltélelek mellett kaptam. Kérem: segítsen Stefánia érdekében és a magának mindig hálás Louise érdekében." Ezt a levelet nem egészen két hónappal a zágrábi letartóztatás elölt, 1898 március 14-én küldte Nizzából Lipótnak Lujza. . .És Lipót, aki Lujzára azért is haragudott, mert ez szemrehányásokat tett neki Cleo de Merődé miatt, kiadta a levelet a zágrábi hadbiróságaak . , . Ott azt mondták, bogya levél haniisit,yány. Csak rá kell nézni az aláírásra és az akták között elfekvő levelek aláírására, hogy a laikus is megállapítsa: valamennyi aláírása Kóburg Lujzától származik . . , ... És a váltókon a Stefánia aláírása feltűnő* en hasonlít a Lujza kézvonásához , . , Szobafestést mázolást Szabó István festőmesterKá,vin ,ér 2 S24m Re,ormá,us palota. Festéküzlet Az uj müvészgeneráció problémái között Makovinyi Kálmán szobrászmütermében (Budapest, julius elején). Nagy sor ma fiatalnak lenni! Ez olyan sorsvállalás, amilyen a magyar történelem kevés, generációja kapott osztályrészül. Ez majdnem egyet jelent a még sok évi bizonyos kilálástalansággal, letargiáig túlfokozott kenyérviadallal, a kisszerűség veszedelmeivel és igy azzal, hogy vájjon egyszer tényleg bekövetkező1 jobb viszonyok nem találják-e majd ezt a p<iterációt annyira kimerülve már, hogy elvesztik ettől » kimerültségtől produktiv erejüket . . . ? És mennyire hatványozottan áll ez a helyzet a niüvészfiataleágra, amely — egy-egy szerencsefit kivéve — arra rendezte be egzisztenciáját, hogy ez az úgyszólván állandó gazdasági zűrzavarban éiő magyar társadalom szobrot, képet vásároljon tőlük. Bizony, a müvásár szinte teljesen megszűnt cs igy a még kényszerűen fennmaradt kevés állami, hatósági és esetleges egyesületi vásárlás biztosítására — különösen a kizárólag erre támaszkodó magyar szobrászvilág — egyéni művészeti és fizikai erejét igénybevevő irgalmatlanul verejtékes versenyfutást rendez: évente 8—10 szobonnegrendeiesért sokszázan! És köztük a nagytudásu, még sokkal jobb időkben nevet szetzclt „öregek" ;s! Hát külön érdekesség, hogy mi is ennek a mai müvészfiatalságnak a készültsége, akarása és probléinacrejc? Hogy mik a mtivészálmai és általában — milyen is a műterme egy fiatal magyar művésznek? Makovinyi Kálmánt még növendékifjusága éta ismerem cs figyeltem a művészi kibontakozásával parallel vivott nagy emberi viadalait is. ő egyik kiváló erejű képviselője a már kicrett müvészfiatalságnak és mint ilyenre külön figyelem irányult már esztendők óta. Minden nagyobb tárlaton jelen volt meglepő uj alkotásokkal és a nagyobb megrendelések publikálásában, pályázatok elbírálásánál fel-felbukkant a neve az elsők között. Felkerestem Makovinyi Kálmánt Rádayuccai műtermében, körülszemlélődtem nála és — meghökkenve, de lelkes örömmel láttam, hogy ö és vele az egész uj nemzedék nem fél a bizonytalanságtól! Vállalta a sorsát, birkózik vele, de dolgozik olyan fölényes akarással, olyan termékenyen, hogy szinte külön probléma: honnan is veszik ezek a vékony legények a héroszi erőt hozzá! Minden müve nagy gondolat és feszítő erő. Amellett annyira uj témák keresése, hogy az ember az ilyen müvek komplexuma előtt föltétlenül meg kell érezze azt, hogy a művészet temaforroálásban és kifejezési módban egyaránt uj korszakba jutott. Az uj művészeti kort talán legjobban kifejezd szobra az „Ádám és Éva" cimü, '3tneiy egészen sajátságosan hozza elénk a már ahnyi témabeli metamorfózison keresztülmént biblikust' 'képet. Makovinyi' Kálmán „Adám és'' "Év'a''-já egy görögrómai formájú, de inkább csak megjelenitelt kétkerekű diadálszekér-féle elé fogóit monumentális erejű férfit és a szekéren taglenditő, lobogóruhás nőt ábrázol. Tehát férfit, akit a magi családszekerét vad hajrával feszili neki az életnek és . nőt, aki az impluziv' lendítőerőt szuggerálja, fokozza hozzá. Ez a müve bámulatosan témájú és megalkotásában dinamikus erejű. Most készül ezzel a müvével egyik őszi. nagytárlaton közönség elé és bizonyos, hogy megillető lármás sikere lesz vele. Az igazi ihletettség és egyúttal a vonalrilinud bravúros játéka fogja meg a szemlélőt egy másik kiemelkedőben nevezetes müve, a „Tavasa s/obra" előtt. Ez a mü egy ülő női akt, napbifeszülö kacagással, kendödrapériát lobogtató karral. Ebből a kompozícióból szinle villog a könynyü gondtalanság, a napfényben fürdő tavasz, a játékos nőiség. Kompozicionális megalkotása pedig olyan ritmikusan vonalvezetett és mégis lezárt egység, ami. csak a mesterségbeli eszközök és szobrászati tudás fölényes biztonságával alkotható meg. Ez is uj müve, ezzel is most készül tárlatra. Ez is komoly siker-esemény lesz. A fiatal művész legérdekesebb önvallomása döbbent meg a „Letargia" cimü szobra előtt. A mü egy megroggyant térdű, nagy viadalokat megvívott,' a minden-mindegy stádiumába eljutott, lesoványodott férfiaktot ábrázol. A megjelenítés illusztratív és kompozicionális ereje döbbenetes. Szinte nem is való nyilvánosság elé, mert annyira clcsüggesztő hatású, annyira demonstratív. És mégis azok közé a „nagy alkotások" közé tartozik, amiket muzeumba kell menteni, amiket ott kell a muzeumokban felkeresni és megbámulni bennük a mesterségbeli tudásnak és a jelenités művészetének nagy igazságait és döbbenetes őszinteségét. Makovinyi Kálmánnak e három nagyszerű állomását természetesen sok-sok kisebb-nagyobb folyamatmüve jelöli közre: pompás női aktok, köztük a „Griegzene" cimü, amely kiválóan ébdekes; újszerű, mélyen megható sirszobrok; lendületes portrék; játékos parkszobrok. Mind-mini komoly sokrétű, felkészült szobrász alkotásai, akinek — látszik — sok a mondanivalója és akiröj még nagyon sokat fogunk hallani Radnay Oszkár. Fájdalmaitól szabadul meg rheumánil, köszvénynél, isehlasznal, ha thermilis kurlja lehetóve teszi, hogy közvetlenül a kénes hőforrásokban fürödjék. A modern orvosi tudomány ezen ideálját valóra váltja TRENCSÉNTEPLIC gyógyfürdő Uj hegyi Ihermalis strandfürdője a legszebb KözéoeuröpAban »