Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-26 / 158. szám

8 D É C M XGy A R OR S Z X G Kedd, 1938Julius 26*. Szegedi Szabadtéri Játékok H e I y á r a ks 5 • « i s ~ íl S ff? S ff? Ml 0 c — 9 te Ujt; ? 41 C • s 3 X »• Kozéppáholy P 12 10 P 15.10 P 18.10 Üldalpáholy P 10.10 P 12.10 P 1510 I r. zsöllye P 810 P 10.10 P 12 10 11 r. zsöllye P 6.10 P 7'60 P 910 111. r. zsöllye P 5.10 P 6.10 P 7 60 Zárszék P 410 P 5.10 P 610 Fenntartott hely P 410 P 5.10 P 6.10 I r ülőhely P 3 06 P 4.06 P 456 II. r. Ülőhely P 2 06 P 256 P 3.06 III. r. ülőhely P 154 P 2.04 P 2.54 Állóhely P 1.02 P 1.02 P 1.02 Jegyek a Délmagyarországnál A ueimagyarország regénye Mr.lBUNDASH Iria Kálmán Jenő 67 — És nekem? — Oh, magáé az egész világ! A legnagyobb művész a suját mesterségében. Két hangszere van, én vagyok a kevcsbé fontosabbik. I la elhagyom, bármely pillanatban talál másik partnert... Fiatal, gazdag, vagy legalább is az lesz... mondja meg igaz szivére, ki van kettőnk közül előnyösebb helyzetben? Maga, aki esetleg egy ujabb fiatal nővel járja a világot, vagy én, aki egy tehetetlen, eszelős, öreg ember mellett fogok elhervadni?! — Mi az? Miről beszélsz? — kérdezte Kirillovics Nikoláj, aki eddig hangtalanul ült a kúpé sarkúban. Vera szenvedélyes hangja kizökkentette álmodozásaiból. — Semmi, csak egy uj számot beszélünk meg... — De, da, da, egy uj számot. Jobb szeretném, ha goszpodin Perotti olyan nyelven* beszélgetne veled, amit én értek; — De ha nem tud! — Volt rá" elég ideje — brummogott nz oreg. Hu én, az én koromban meg tudok tanulni lengyelül... A távolban felködlöttek az. Alpok nyúlványai. Perotti elszoruló szívvel figyelte, hogyan jönnek hozzá közelebb cs közelebb a hegyek. Mint az Alföld fia, mindig valami komor fenyegetést látott a felnyúló csúcsokban, amelyek elfogják a szabad látóhatárt és irtózatos tömegükkel ráfekiisznek az ember mellére. Pedig itt még barátságosan mosolyog a hegyek arca. Vidám, zöld hegyi rétek között fut a vonat, a szelidhajlásit dombtetőkön pirosfedelü házak és aklok kiabálnak istenhoztát; a hegyi ösvényeken feketefejú, fehéifaru kecskék tépik a zsiros fi)vet, dombok tövéhez tapadó falvak és ódon városkák szaladnak a vonat elé, csHpa jószág az egész világ, mintha a békének, amely itt majdnem egy évszázad óta virágzik, külön illata volna. — Nézze, — szól Vera es lopva megsimogatja Perotti kezét — ide kellene áthozni a mi becsi cukorpalotánkat. Perotti nem tud lelkesedni. Azt nézi, hogy mennyivel sötétebb a rét, ahol a felhők árnyékot dobnak ró. Lehet, hogy az élet itt békésebb, de harook itt is vannak, mint mindenütt a világon. Itt is akadnak gazdagok cs szegények, itt is történik gyilkosság szerelemből vagy. bosszúból. A hitelező itt is elárverezteti az adóst, ha a törvény módot ad rá és önző apák itt is elkergetik az udvarlót az eladó lány ablaka alól. * Útközben ismerőssel is találkoztak". Vera vette észre először, amint tettetett közömbösséggel elsuhant a másodosztályú kocsi folyosóján. Jeun Miracle volt, az „ügyetlen bűvész", aki a Ronacher után n Wjntergartenben is egy műsoron szerepelt velük. Volt-e valami összefüggés a véletlen játékában, amely immár harmadszor hozta őket össze rövid pályájukon: nem lehetett tudni. Vera előtt azonban nem volt titok, hogy a mozgékony arcú francia reménytelen és szemérmes szerelemmel szereti. A hasbeszélő is észrevehette volna, ha Verán kivül egyáltalán látott volna valamit a világból. De ö jóformán tudomást sem vett a távoli imádó létezéséről. Verának pedig jólesett, hogy van egy igénytelen ember, aki sohasem veszi lc róla kutyahüségü tekintetét. Az ügyetlen bűvész egyébként a színpadon is olyan igénytelen volt, mint az életben. Volt valami francia charme mindabban, amit csinált cs ahogyan csinálta. Egészen halk gavottc-muzsikára dolgozott. „Explicalion" susogta kedvesen, mikor egy mutatványt elvégzett. Bxplication: magyarázat. Olt mindjárt felfedte mutatványának titkát is magyarázat közben, megint becsapta a közönséget. Vera mindig jól mulatott rajta. Most, hogy Jeun Miracle már vagy harmadszor ögvelgett vésMT n kupéfolyosón. Vera kedvesen rákopogott: — Hová, kedves Miracle ur? — Ahová ma ... akarom mondán! Zürichbe. Kétségbeesett mosollyal próbálta elleplezni ügyetlenségét, egészen qlyan volt, mint amikor a színpadon szándékosan zavarbal hozta önmagát. — Üljön be kicsit hozzánk. «— Végtelenül boldog volnék", de safnosj nem tehetem. Az ablakon keresztül megmutatta Harmadik osztályu menetjegyét. Elköszönt. A tábornok hidegen biccentett feléje: — Ki volt ez? .„-— Egy kartárs. Ugyanoda megy, aKova mi. Kedves fiu. — Ugy — mondta a tábornok" es nem beszélt többet a dologról. De ahogy Jean Miracle az utazás alatt egyszer-kétszer elsétált még az ajtó előtt, Kirillovics Nikoláj újra és újra szemügyre vette' az ügyetlen bűvész mókus-arcát és kopott sportruháját.' * Veiáék" a Jura Hotelben béreltek szállást, Perotti a Limmathofban lakott. A megérkezés napján két levél várta a tábornokot, a£ egyik az ügyvédjétől érkezett, a másik egy befolyásos francia diplomatától, akihez M. Leclerc különösen meleg ajánlást adott neki. Hogy mi volt ezekben a levelekben, arról még Verának sem tett említést, de elviselhetetlen izgalmában éjszaka nem tudott aludni, nappal pedig egyik hotel halijából a másikba vándorolt. Vera ugyancsak aggódott, hogy a szinte páratlan autóforgalomban valami baja esik az öreg umak. Mostanában nappali sétáira sem vitte magával a leányt: nyilván szoktatta magát az önállósághoz. A negyedik estén, amikor Vei át hazakísérte a színházból, a szobájukba érve szétvetett lábakkal megállt. — Csomagolj, — mondta — holnap utazom. Vera aggodalmaskodott: — Hidd el, nem szívesen engedlek" egyedül... (Folvt. köv.) Az életben jobban boldogul az, aki ismeri önmagát, tehetségét és mindazokat a titkos testi és lelki erőket, amelyek sorsunkat irányítják és cselekedeteinkben döntő szerepet játszanak. Mindezt a grafologia utján megtudhatja, ha iráspróbaivet tölt ki kiadóhivatalunkban, ahol az ivek teljesen díjmentesen kaphatók. Vasady grafologusmester (Rudolf tér 9, I- emelet) délutánonként külön fogadásokat is tart a Dclujagyarország szerkesztőségében. Olcsó CS ló szórahozás DélmagQárország hölcsönhönptár!