Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-26 / 158. szám

Kedd, 1958. iullus 26 Politikát napilap XIV. évfolyam 156. sz A gázgyár és A minap szóvátettük', hogy a városi nrőir­tiöki hivatal előterjesztést tett a polgármes­ternek, melyben közölte, hogy a gázgyárral kötött szerződés szerint elérkezett az ideje annak, amikor a város a gázgyári egység­árak mérséklését kívánhatja, de — mondja a mérnöki hivatal előterjesztése —, miután az egységárak függvényei a szénárnak és munkabérnek, a városnak nincs k e ­r esni vaj ló ja az egységárak leszáíllitása terén. Amikor ezt szóvátettük, mingyárt megál­lapítottuk, hogy a mérnöki hivatal ezzel az előterjesztéssel letette 'ű fegyvert a gázgyár előtt. Az előterjesztés szerint ugyan a kérdésnek nemcsak műszaki, ha­nem pénzügyi, kereskedelmi és jogi vo­natkozásai is vannak s a felvetett kérdés ezekből a szempontokból is vizsgálatot kö­vetel, a mérnöki hivatal azonban a maga velernényét kérdés és felhívás nélkül mégis a jogi, pénzügyi és kereskedelmi szempontok kialakulása nélkül bocsátotta a nyilvános­ság elé. S ez az első oka annak, amiért a polgárság legsúlyosabb kifogásának, sőt: elégedetlenkedésének hangot ad­tunk. A gazdasági élet alkudozások nélkül nincs meg, de milyen reménye lehet az alku sikerére annak, aki már az alkudozások meg-, kezdése, sőt a kérdés tüzetesebb vizsgálata nélkül közli partnerével azt a véleményét, hogy eredményre nem számit. Ha a vevő közli az eladóval, hogy ne alkud­jon, mert a kért vételárat úgyis megadja, ha az eladó megüzeni a vevőnek, hogy ne Ígér­jen többet, mert a felajánlott árért is oda­adja a kívánt tárgyat, akkor valóban felesle­gessé válik minden tárgyalás s céltalanná minden sző. A mérnöki hivatal ezt tette meg: a város közönsége nehezen várta an­nak az időnek bekövetkezését, amikor a gáz­gyárat rendkivüli magas egységárainak le­szorítására bírhatja rá s a mérnöki hivatal azzal harangozta be ezt a harcot, hogy hiá­ba húzza ki a város az érvek fringiáit, — a gázgyárnak igaza van, az árakat nem mér­sékli. Ha háborúban ilyesmi történik, rossz r á­gondolni arra: mi lesz annak a sorsa, aki ilyen adatokat szolgáltat ki a vele szem­benálló frontnak. Már pedig ez a hasonlat nemcsak azért jogosult, hogy a mérnöki hi­vatal eljárásának kellő megvilágítását adja, hanem azért is, mert a város polgársága va­lóban harcot visel a gázgyárral szem­ben. S talán már be is fejeződött a nagy harc s az egységárak, miket fizetni kényte­len,, azért viselik magukon a hadisarc jellegét. Egypár dolog történt azonban mar azóta, hogy a város ezt a — trianoni szerződést megkötötte a g á z ­gyárral. Például, hogy hirtelen mást ne említsünk, a világ valamennyi energiatele­pén megnövekedett a fogyasztás s a szegedi gázgyár is lényegesen több áramot tud el­adni most, mint amennyit a szerződés meg­hosszabbítása idején használt el — argu­mentumul a várossal szemben. Azóta kap­csolódott be a Szegedi Kenderfonó, azóla jött létre a megállapodás a villamosvasúttal, a magánfogyasztás terén is, — s ez az iga­zi zsiros üzlet — jelentős emelkedés állott a mérnökség be s a tendencia a fogyasztás jelentékeny emelkedésére mutat. Amikor a város a gáz­gyárral szerződött, akkor volt a m é 1 y p o nt. Mélypontra sülyedt a varos anyagi helyze­te s mélyponton vesztegel a gázgyár terme­lése is. Azóta azonban elindultunk a lehelé; vezető uton s nincs gazdasági indoka, nincs jogi kényszere tovább annak, hogy a mély­pontra érvényes fcjtételek között vegye ót a város polgársága a gázgyár produktumát, melyet egy javuló gazdasági és pénzügyi helyzet kedvezőbbe vált körülményei között áílitanak elő. A legelső kötelesisége a város hatóságá­nak az, hogy illetéktelennek és nem létezőnek jelentse ki a mérnö­ki hivatalnak ezt a nem eléggé megfon­tolt és még kevesebb megfontoltsággal a nyilvánosságnak átadott előterjesztését. A második kötelessége az, bogy összehívja azt a gázgyári bizottságot, amit a közgyűlés éppen azért küldött ki, hogy a gázgyárral szemben létrejött jogviszonyban a város hatóságának segítségére legyen s a polgárság érdekeinek védelmezéséhez szük­séges eszközökkel a város tárgyaló hatósá­gát felszerelje. A harmadik kötelessége: ez adatgyűjtés. Fel kell tárni az okát an­nak is, hogy — amiről minden alkalommal számot adtunk —, a bácskai városokban mű­ködő villumtelepek miért szállítják !e min­den kényszer nélkül s pusztán az emelkedő fogyasztásra számítva igen lényeges mér­. tekben tarifájukat. Elvégre a bácskai váro­sok távolsága sem változott a szénvidekek­tül s ott sem mutat a munkabér eső tenden­ciát s a profitra törekvés szabályai ott sem mások, mint a magyar szénarisztokratáknál. És végül, — ez is hozzátartozik az előké­szület munkájához, — tanulmányozni kell azt a kérdést is, hogy a kormány által ki­nevezett árdiktátor elé milyen körül­mények közé lehetne vinni a mi nagy problémánkat. Elvégre, aki le tudja szállí­tani a paprika, az ivpapir, tehát a mezőgaz­dasági és ipari termék árát, az talán érvé­nyesíteni tudja a gazdasági élet tör­vényének uralmát a gázgyári egységárak felett is. A mérnöki hivatal hasznos — segédmun­kát végezhet ebben a harcban, de segéd­szolgálatosak no akarjak eldönteni az ütkö­zet sorsát. Imrédy miniszterelnök visszatért Rómából A magyar kormónyelndk meleghangú táviratot küldeti Posta miából Mussolininek Budapest, julius 25. Imrédy Béla minisz­terelnök éy felesége hétfőn délelőtt háromne­gyed 1U órakor érkezett meg a Déli-pályaud­varra, aho| ünnepélyesen fogadták A minisz­terelnök vásárnap délután 6 órakor utazott el Velencéből és este negyed 10 órakor hagyta el a virágdiszes vonata az olasz határt. Postumiából a miniszterelnök táviratot kül­dött Mussolininek A táviratban a ma­gyar miniszterelnök a legmelegebben megkö­szönte a Dúcénak azt a rendkívül szívélyes fo­gadtatást, amelyben olaszországi tartózkodása alatt része volt. Külön megelégedéssel és öröm­mel tölti el a magyar miniszterelnököt az a tény, hogy miniszterelnökségének legelső hó­napjaiban személyes kapcsolatba került Mus­solinival. akinek Magyarország iránti baráti érzelmeiről személyesen is meggyőződhetett. Ezek a baráti érzelmek a megdönthetetlen olasz — magyar barátság szilárd alapját alkotrák. A táviratban a miniszterelnök felesége köszöne­tet is tolmácsolta. Rakeken, a jugoszláv, határállomáson az éj­szakai órákban lutott át a miniszterelnök vona­ta. Rakeken Natlocen drávai bán üdvözölte a miniszterelnököt, a szalonkocsiban és Lyubl­janáig kisérte el Imrédy Bélát. A niagyar állomások, amerre a miniszterel­nök vonata elhaladt, lobogó- és virágdíszben köszöntötték Irnrédv Bélát. A balatonszent­györgyi állomáson Tasn á d v-N agv András, a Nep országos elnöke üdvözölte a miniszterel­nököt, Imrédy Bélánénak hatalmas virágcsok­rot nyújtott át. De mások is sokan elébe utaz­tak a miniszterelnöknek, helyettesének. Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek a vezetésével. Amikor este háromnegyed 10 órakor befutott a vonat a Déli-pálvaudvarra, lelkes éljenzés fogadta, a miniszterelnököt a lobogókkal, dél­szaki növényekkel, virággirlandokkal pompá­san feldíszített. állomáson. Zenekarral az élén kivonult a pályaudvarra a frontharcosok dísz­százada, u TÉSz küldöttsége, a kormánypárti képviselők. Egy másik csoportban a hadsereg vezetői csillogó egyenruhában várták a kor­mányfőt. Az állomás előtt árvalányhajas cser­készek, rendőrzenekar és a lovasrendőr dísz­század sorakozott fel. A Himnusz méltóság­teljes ütemei közben futott be a miniszterel­nök vonata. A fogadtatáson megjelentek lelke­sen ünnepelték a miniszterelnököt, aki sorban üdvözölte a kormány tagjait: gróf Teleki Pált, R e m é n y i-Seh n el 1 er Lajost, Bor­nemisza Gézát és Mikecz Ödönt. Gróf Teleki Pál gyönyörű rózsacsokrot nyújtott át a miniszterelnök feleségének. Imrédy Béla ez­után Bárczy István miniszterelnökségi ál­lamtitkár kíséretében ellépett a budapesti olasz fasció diszszakasza. a frontharcosok és a Bajtársi Egyesületek díszszázada előtt. A róleremben továbbmenve, a miniszterelnök sor­ra ndyözölte a fogadására megjelent előkelő­ségeket- A főváros nevében Lamntte Károly üdvözölte a miniszterelnököt. A Nep nevében Szinyey-Merse Jenő ügyvezető-alelnök üdvö­zölte a miniszterelnököt, aki válaszában hang­súlyozta. bogy az olasz-magvar barátság olyan szilárd, hogv uiabb megerősítésre nem szorul s a mostani találkozó arra szolgált, liogv a két országnak az európai kérdésekben elfoglalt ál­láspontját. illetve ez álláspont azonosságát megállapítsák. A miniszterelnök szavait har­sány élienzés fogadta. Irnrédv Béla és felesége ezután beült az autóba és a A árba haifatott. Róma. julius 25. Az olasz lapok v érető helven közlik Imrcdy Bclu uiuükaeJiiiA, kúra-,

Next

/
Thumbnails
Contents