Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-21 / 158. szám

DÉLMAGYARORSZAG Csütörtök, 1938. Julius 21. Politikai napilap XIV. évfolyam 152. sz. Költségvetés, ami nincs Mull cvi költségvetésünk, •— Kol kcsel az éji homályban? A város törvényhatósága a törvény pa­rancsának engedelmeskedve olyan időben alkotta meg az 1958. évre szóló költségveté­sét, hogy azt a város polgármestere 1937. évi október hó első napjaiban már felter­jeszthette a belügyminisztériumba. S a költ­ségvetés iratai még a mai napig sem jöttek vissza a belügyminisztériumból. Ha ez a késedelem csak személyes érdek­lődéseket hagyna válasz nélkül, nem lenne hozzá egyetlen zokszavunk sem. Végtére várhatunk s ugy vagyunk már, hogy ainak is örülünk, ha nyugodtan várni hagynak ben­nünket. Itt azonban másról is szó van: Ho­gyan követelheti meg a felügyeleti hatóság s ami számunkra éppen ilyen fontos: hogyan követelheti majd meg a város közönsége, hogy valósággá váljon mindaz, amit törvé­nyes képviselete a költségvetés megalkotásá­val elhatározott s aminek költségeit a város polgársága nevében magára vállalta? Ho­gyan lehet a várost igazgatni, ha egy fél év a költségvetés megalkotásával te­lik el s a másik félév azzal, hogy hiába vár­juk a költségvetés jóváhagyását? Benne ta­posunk a hetedik hónapban, ránkköszöntött a nyári pihenő korszaka, félgőzzel és félerő­vel dolgozik a közigazgatás s legalább még egy hónapig tart ez a mozdulatlanság és ak­tivitás közötti állapot. Közben leérkezhetik a költségvetés is, nem foghatunk hozzá anr.ak megvalósításához, nem készíthetjük elő a közmunkákat, melyeknek költségei fedezet­hez jutottak benne, nem csökkenthetjük azo­kat a kiadásokat, melyek csökkentésére o költségvetés restrignált tctele jelent paran­csot, — ugy kell gazdálkodnunk, mintha egy­általában nem volna költségvetésünk. Mire másra vezethet ez az állapot, mint az önkormányzatok költségveté­si jogának teljes elsorvadásá­c a. Nem elég az, — dehogy nem elégi ^ — hogy a belügyminisztérium felügyeleti jog­köre határozó és intézkedő jogkörré változott s egy iv papirt, egy ceruzát a város nem ren­delhet meg a belügyminisztérium jóváha­gyása nélkül, mert vagy költségvetési tétel keretén belül eszközli ezt a megrendelést s akkor már a belügyminisztérium jóváhagyá­sa kell hozzá, vagy póthitel jelöli ki fedeze­tét s akkor külön kell felterjeszteni a kor­mányhatósdghoz jóváhagyás végett. Itt tar­tunk az úgynevezett önkormányzat legfonto­sabb jogának gyakorlása terén. S ehhez jön most az, hogy — még ezt a költség­vetést sem kapjuk vissza a belügymi­nisztériumtól is nemcsak azt nem tudjuk, hogy abból, amit a városi polgárság törvé­nyes képviselete megalkotott, mi az, ami va­lóban meg is valósitható, de már azt sem tudjuk, hogy a belügyminisztérium elvégzé­seiből mi válik számunkra végrehajtandó pa­ranccsá. Mindebből pedig nemcsak' az a Határo­zatlanság, bizonytalanság és tá­jékozatlanság születik meg, ami ennek nz állapotnak egyenes leszármazottja, mind­ebből előáll az az állapot is, hogy megbé­nul az egész város közigazgatá­sa s elvégzetlenek és betöltetlenek marad­nak feladatai. A város költségvetése például iskolák javítására megszavazta a szükséges összeget. Miniszteri jóváhagyás előtt ezt az összeget elkölteni nem lehet. A költségvetés jóváhagyása után lehet csak kiírni a pályá­zatot s kiadni a munkát. Az i s k o 1 á k javítá­sát természetcsen az iskolai szünetben kell elvégezni, mert másként amennyit javitottunk az épületen, annyit rónunk az előmenetelen. De mihez kezdjen a város, ha rég benne va­gyunk a szünidőben s még a költségvetés le sem érkezett s még a munkát sem lehet kiírni akkor, amikor egy részének már készen kel­lene lenni. U j u c c á k burkolásához, régi uccák kövezet dinek megjavításához ncm lehet hozzá fogni az erre a munkálatra legalkalmasabb hónapokban, mert nincs jó­váhagyott költségvetés. Építkezni még o legszükségesebb keretek között sem 'ehet, mert az erre a célra felvett igen szerény ösz­szeget sem költheti el a város addig, amíg a költségvetés elintézetlen. S igy végigme­hetnénk a közigazgatás egész területén, min­denütt találnánk elvégzendő feladatot, telje­sítendő kötelességet, kiadható vállalatot, de megáll az élet és megáll a munka, mert meg kell várni, hogy a költségvetésünk, amit fiatalon és jcménytkcltően küldtünk fel vagy kilenc hónappal ezelőtt a belügyminiszté­riumba, körszakállas aggastyánként térjen vissza közénk. Mintha a pénztelenség, a lehangoltság, az áldozatkészség hiánya, a megbénult forgalom és kihunyó vállalkozási kedv amúgy is nem szegné kedvét mindennek, ami a lüktetést hozhatná a város egyre lassú vérkeringésébe — nincs arra szükség, hogy ilyen módon iszaposodjon el régi medrében a friss elet is, de nincs szükség arra sem, hogy a bürokrácia a várakoztatásnak ezzel a hosz­szu idejével kiszárítsa belőle a gondolatnak; áldozatkészségnek és alkotó vágynak mindért csiráját. A költségvetés kerete és bázisa le­hetne az alkotó városi életnek, ne légyért akadálya és temetője. Hivatalos jelentést adtak ki a római tárgyalásokról Teljes egyetértés a Duna-medence kérdésében, sso­ros együttműködés a béke és igasság céljaiért Imrédy minissterelnök a pápánál — Kánya külügy­minisster eluíasott Rómából Róma, julius 20. rAz olasz fővárosban tegnap folytatták a magyar és olasz miniszterek a hét­főn megkezdett tanácskozásokat, amelyeknek eredménye elé egész Európában nagy figyelem­mel fordulnak. A magyar kormányfő és kísé­rel c több nevezetes olasz intézményt látogatott meg, majd a programot a Caraccalla-lermák­ban megrendezett nagyszabású díszelőadás zárta be. Szerdán délelőtt először Pacelli bíboros fogadta a magyar államférfiakat. Délelőtt 3 órakor a pápai udvar gépkocsijai a Villa Ma­dama elé érkeztek. A miniszterelnök, felesége és Kánya külügyminiszter gépkocsin a Vali­kánba ha jlatlak és látogatást tettek Pacelli bi­boros-államtitkárnál, akivel hosszasan és szí­vélyesen elbeszélgettek, felemlítve a májusi budapesti eucharisztikus kongresszus felcjthe­1 tctlen eseményeit. A pápánál Castelgandolfóban Imrédy miniszterelnök, felesége, valamint Kánya Kálmán külügyminiszter ezután a pá­pai udvar gépkocsijain Castelgandolfóba utaz­lak 11 órakor gördültek bc a gépkocsik a XVII. század elejéből származó kastély belső udva­rára. ahol a niagyar államférfiak a svájci gár­da tisztelgése közben leszálltak a gépkocsikról. A pápai lakosztály küszöbén Arborió Mclla di Saul Eli a udvarmester fogadta és a pápa ne­vében üdvözölte a vendégeket. XI. Pius pápa ezután a könyvtárszobában magánkihallgatá­son fogadta Imrédy Béla miniszterelnököt és Kánya Kálmán külügyminisztert. A pápa liz percig tartó beszélgetést folyta­tott a magyar miniszterelnökkel, majd pedig kíséretének tagjai vonultak bc a pápai könyv­társzobába. A kiséret tagjait a miniszterelnök egyenként bemutatta őszen tségének, aki mind­annyiukat megszólításával tüntette ki. A Szent Atya a kihallgatás befejeztével inz Íróasztal mellett állva, néhány közvetlen szól intézett a magyar vendégekhez francia nyelven. — Nagy szeretettel üdvözlünk titeket >— mondotta a pápa, Imrédv Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter felé for­dniva _ és a ti személvetekben az egész ked­ves magyar nemzetet. Igen, valamennyi ma­gyart! — tette hozzá a pápa még egyszer —, akiket tj itt oly méltón képviseltek. Áldásun­kat adjuk rátok és az egész magyar nemzetre, a nagyokra és kicsinyekre, a gazdagokra cs szegényekre egyaránt, dc főként, mint azt min­dig mondani szoktuk, a szegényekre, akik erre az áldásra jobban rászorulnak. A pápa ezután külön áldási adott a jelenle­vők hozzátartozóira. A magyar vendégek ez­után hódolatteljes bucsut vettek a Szent Atyá­tól, aki még egyszer kezet szorított Imrédy mi­niszterelnökkel és Kánya Kálmán külügymi­niszterrel. A pápai kihallgatás befejeztével a castcl­gandolfói csillagászati ntézet tornyába vonul­tak, ahol Páter Tibor, az intézethez beosztott , fiatal magyar jezsuita tudós kalauzolta őket és megmagyarázta nekik a csillagászati intézet nagyszerű berendezését. . . Amikor a magyar vendégek' a palota clőltí térre érkeztek, magyar zászlók alatt felvonult a 13- számú „Ezermester" Bezerédy-cserkészcsa­pat. A miniszterelnök és külügyminiszter ellé­pett a magyar cserkészek sorfala előtt, n mi­niszterelnök fogadta a csapat parancsnokának' tisztelgését. A palota előtt felgyülekezett tö­meg lelkesen megtapsolta a magyar vendege-j

Next

/
Thumbnails
Contents