Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-14 / 155. szám

Csütörtök, 1938. Julius 14, Politikai napilap XIV. évfolyam 155. sz. Magyar ügyvéd-1938-ban Az ügyvéd urat ott találtuk az íróasztalának dőlve, átlőtt szívéből kicsorgott a vére. S mielőtt elment az ismeretlen, nagy hivatalba, amelyben egyszer mindannyiunkról kiállítják a kartotéklapot, kezébe vette — utoljára — a tollat, amellyel eddig mások érdekeiért, mások vagyonáért és szabadságáért harcolt. Ám a harc véget ért s már csak egy pár búcsúszóra futotta abból az életerőből, lendítő kedvből, harcolni tudásból, aminek egy hosszú élet végéig elégnek kellett volna lenni. Mások ügyét derékul tudta képviselni, csak a magáét nem, a mások perét meg tudta nyerni, csak a magáét vesztette el örökre és visszavonhatatlanul. A magyar ügyved sorsa keményebb és ridegebb zártlétszámot teremt meg, mint a fiatalok és öregek numerus claususa. Hiába kerülnek át a törvények szűrőjén azok, akik az élet szűrőjéből kihullanak. A kenyér maga keményebb szabályozó, mint a társadalmi egyensúly fenntartására kigondolt tilalmak és akadályok dandárja. Ha a gazdasági élet nem tud munkát adni ügyvédnek, mérnöknek, szellemi munkásnak, művésznek, akkor minden rendszabály, minden mesterséges „átrétegeződés" nélkül jobban helyre áll a kenyér rr.en nyisége és azéhes emberek létszáma közötti egyens u 1 y, mint az erőszakkal beavatkozó parancsok sürgetésére. A gazdasági élet — térfogatban csökken, kisebb forgalom táplá'ja, kisebb kereslet tartja életben, kevesebb bizalom, esendőbb hit leheli belé a leiret Egy mederbi ieíc'ődik az egész gazdasági élet s ami ezelőtt ezer kis patakban folydogált s ezer kis parcellát termékenyített meg, ezer kis malom lapátjait forgatta, most két part közé folyt össze, kiszáradásra ítélte a mundenfelé folydogáló kis vizeket s a parttulajdonosok exisztenciájának talaját. Csudálatos jelenség ez, — amig a politikai és társadalmi törekvések a nagy gazdasági egységek lebontását tűzik ki célul s atomizálni igyekeznek a nagybirtokot s a kartelszervezeteket, addig másfelől a szövetkezeti formában jelentkező nagytőke egymásután szívja fel magába a kis gazdasági alakulatokat. S ez a nagy központosítás feleslegessé teszi a halálra ítélt szervezetek vezetőit, alkalmazottait, ügyvédjét s kihúzza a talajt a szellem munkásai alól, akiket eddig foglalkoztatni tudtak, f Mélységes részvéttel állunk meg a Kalálha menekült magyar ügyvéd frissen hantolt sirdombja előtt. Mi lesz ebből a társadalomból, ha úrrá lesz a lelkek felett a kétségbeesés s ha mugukra támadnak azok is, akik védelmet nyújtottak a mások ellen irányuló támadások ellen is. Mélységes részvéttel nézzük a magyar ügyvéd fájdalmasan küzködő életét, aki lót-fut buzgó, lelkes fáradozással s akinek senki érdekét nem védi, mások érdekeiért harcol összeroskadó testtel is. Valamikor kis ház, derűs tanya, vidám gyerekek, felhőtlen öregség jutottak jutalmul a tisztes ügyvédi munkának, — de hová sülyedtek ezek a derűs idők? Ma gond tépi, aggodalom veri fel éjszakáit s a félelem vele » eszik és vele alszik. Mi lesz holnap, mi lesz az asszonnyal és a gyerekkel és honnan kelül az asztalra a holnapi kenyér? S amig £?r.d szántra homlokát s orozza el éjszakai nyugalmát, a magyar ügyvéd a közélet minden terén példátlan lelkesedéssel és munkaszeretettel veszi ki részét a közérdekű munkából. Minél kevesebb ügyfele van, annál inkább vállalja az ország, a város, a társadalom ügyeit. Nehezen megszerzett kenyere van, de mások kenyeréért harcol, hideg szobában mások meleg szobájáért indit harcot s egyre fogyó életében a mások életének javán fáradozik. A munkáját mások végzik, a kenyerét mások eszik meg, a hivatásukat mások számára parcellázzák föl s a magyar ügyvéd tiszta tógában, mint a szegénység szerzetese, ott áll a fórumon s kér magának részt a köz munkájából. Az élet más eszközöket kiván meg s nem elégszik meg a munka önzetlenségével. A szabad pálya egyre kevésbé lesz szabad, az élet hivatalnokká teszi lassan a legszabadabb foglalkozáson levőket is, csak az ügyvéd, a szellem munkása marad ki ebből az egyetemes bürokratizálódásból. Szabadság nélkül nincs ügyvédi kény é r s talán éppen ezért végzetszerű az, hogy a közéleti és politikai szabadságért vívott harcnak mindig az ügyvédek voltak az élharcosai. S amikor a forgalomnak, az árucserének, a pénzgazdálkodásnak szabadsága leáldozóban van, amikor a hitelező és adós viszonyát hatalmi szóval rendezik, a kenyértelenné vált magyar ügyvéd szomorú szívvel mond bucsut annak az életnek, amelyik valamikor kenyeret, munkát, biztonságot, derÜ3 öregséget igórt: London: Csak az önként esek elszállítása után lép életbe az angol—olasz egyezmény Rendkívüli ülésre hivják össze az a'sóházaí, ha el-* háriloilák a nehézségeket - Eles támadások Londonban a Chamberlain-kormány ellen Páris, julius 13. Szerdai számában feltűnést keltő londoni jelentést közölt a Figaro. A jelentés szerint az angol kormány három tagja ultimátumot nyújtott volna át Chamberlain miniszterelnöknek, akivel közölték, ha a kormány életbelépteti az angol-oLasz egyezményt anélkül, hogy olasz részről teljesítenék a spanyol nemzeti hadseregben szolgáló olasz önkéntesek lényeges hányadának az elszállítását, beadják lemondásukat. A miniszterek fellépésének az lett az eredménye, hogy szerdára virradó éjszaka közleményt adott ki az angol kormány. A közlemény szerint az angol-olasz egyezmény csak abban az esetben léphet éfotbe, ha a spanyolországi önkéntesek elszállítása kielégítő mederben folyik és legalább 10.000 önkéntes elhagyta már Spanyolországot Közeledés? London, julius 13. Chamberlain miniszterelnök a képviselőházban különböző kérdésekre válaszolva a következőket jelentelte ki: Egyáltalán nincs kizárva annak lehetősége, hogy a parlamentet a nyári szünetben öszszehivják abban az esetben, ha lehetséges tenne, hogy a nyári szünet folyamán életbelépjen az angol-olasz megállapodás. London, julius 13. A szerda délelőtti minisztertanácson hir szerint különösen magára vonta a figyelmet a csehországi kérdés és Németország magatartása a szudétanémet kérdés ügyében. Londonban azt óhajtják, hogy a szudétanémetek és a prágai kormány között folytatódjanak a tárgyalások és ne történjék más megállapodás, mint csupán megegyezéses. Ugy tudják, hogy lord Hali fax külügyminiszter délután fogadta a Prágából tegnap Londonba visszaérkezett Masarvk követet. aki tájékoztatta a külügyminisztert a cseK Kormány és a szudétanémetek megbeszéléseinek állásáról. llOQd George heves támadása Chamberlain ellen London, julius 13 Az alsóházban Morri* s o n földmüvelésügyi miniszter megnyitotta a mezőgazdasági vitát, amelyet az ellenzék egyesült rohamra szándékozik felhasználni Chamberlain miniszterelnök ellen, mert legutóbbi beszédében megvalósíthatatlannak minősitettc Anglia számára a teljes élelmezési önellátást. —• Agrárpolitikánknak' — mondotta a miniszter — az az alapja, hogy Anglia a maga piacának megvédését követelheti a dömping ellen és hogy első helyen jön a honi termelés, második helyen a birodalom többi nemzete és harmadik helyen következhetnek azoknak az idegen nemzeteknek termékei, amelyek számunkra értékesek. Lloyd George szokott módján támadta a kormányt és kijelentette, hogy az angol társadalom forrong az elégedetlenségtől. A talaj termékenysége rohamosan csökken. Anglia lakossága 1913- óta 5 millióval növekedett, az agrártermelés ezzel nem tartott lépést. — Hiába fegyverkezünk — folytatta —, ha nem készülünk fel a kiéheztetés ellen, amely 1914. és 18. között majdnem térdre kényszeritett bennünket. Az alma nem fog bennünket az éhinségtől megmenteni. Chamberlain megrögzött városi ember, de ez nem mentség a meijg-t gazdaság tvnkre'ételöre,