Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-01 / 144. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1938. Julius 1. Hegértő hangok Belgrádból Ujabban örvendetes módon szaporodnak a jelek, amelyek azt mutatják, hogy a belgrádi politikai és kormánykörökben megvan a hajlandóság a magyar-jugoszláv viszony normalizálására, sőt ezen tulmenőleg a jóindulaton és megértésen alapuló kapcsolatok helyreállítására. Az a fogadtatás, amelyben Belgrád Szent-Györgyi Albertet, a Nobeldijas szegedi tudóst részesítette, tulment a vendégprofesszornak szóló egyszerű udvariasság keretein s ha a fogadtatás egy része a Nobel-dij nemzetközi értékelésének és megbecsülésének szólt is, bizonyos hányadát szeretnénk éppen a kitüntetett professzor magyarságának is tulajdonítani. Tudjuk azt is, hogy a bácskai magyar kulturális egyesületek néhány hónap óta enyhébb légkörben működhetnek és magyar előadások, tudományos és irodalmi összejövetelek rendezése elé nem gördülnek olyan akadályok, mint még néhány hónappal ezelőtt. A belgrádi újságokban egymásután jelennek meg a magyar vonatkozású irodalmi é^ művészeti cikkek s amint halljuk", a belgrádi nemzeti színház őszi munkaciklusában már magyar darabok mellett programjába vette Az ember tragédiájának előadását. A szerénytelenség vádja nélkül véljük megállapíthatni, hogy abban, ha Madách halhatatlan interpretálásában szólal meg Relgrád színpadán a fáraó, Tankréd lovag, Kepler, Danton és a földnek szelleme, abban némi része van Szegednek és azoknak, akik Az ember tragédiáját a becsukott könyvek lapjairól és a zárt színpadok deszkáiról ki merték vinni a drámai költemény kozmikus méreteihez egyedül méltó csillagos ég alá. A kulturális kapcsolatok e kimélyitései után most a gazdasági élet képviselője szó'al meg V r b a n i c s Milán, Jugoszlávia kereskedelmi minisztere nyilatkozik a Jugoszlávia és Magyarország közötti gazdasági összeköttetések intenzivebbé tételének szükségességéről. A program, melyet nyilatkozatában a jugoszláv kereskedelmi miniszter maga elé tüz, a kölcsönös árucsere gondos ápolása, a forgalom útjában álló akadályok elhárítása s olyan intézkedések és rendszabályok meghozatala, amelyek alkalmasak a két ország közötti áruforgalom további élénkítésére és kiépítésére. E tekintetben a két ország között 1037 január elsején életbelépett konvenció már igen értékes eredményekkel járt és megvan a remény és lehetőség a két ország közötti gazdasági viszony további megjavítására. A jugoszláv kereskedelmi miniszter nyilatkozatában utal ugyan egy nem politikai, hanem tisztán gazdasági jellegű nehézségre, mellyel minden Jugoszlávia és Magyarország közötti kereskedelmi tárgyalás esetén számolni kell. Ez a nehézség abban jelentkezik, hogy a két ország nagyrészt azonos cikkeket visz a világpiacra, — buza, lisz, élőállat, baromfi, tojás stb. — és ezekben a cikkekben nincs meg az árucsere lehetősége. Ezekben a cikkekben azonban Magyarországnak és Jugoszláviának az az érdekük, hogy megállapodásra jussanak Politikai napilap és egymás árajánlatait ne rontsák az idegen piacokon. Vannak azonban olyan cikkek is bőven, amelyek az árucserének szinte korlátlun lehetősegeit szolgáltatják. Ilyen egyik oldalról például a magyar gépipar és a miniszter által külön is kiemelt közlekedési eszközök gyártása, jugoszláv részről pedig a fa, amely Magyarországnak egyik legfontosabb behozatali cikke. Ennek a behozatalnak a jelentősége különösképpen emelkedett az Anschluss óta, amely azt eredményezte, hogy az osztrák fátermelő piac árumennyiségeit a német birodalom egyszerűen felszivta. Nekünk itt a határszélen minden okunk megvan, hogy jóleső megnyugvással vegyünk tudomást a jugoszláv kereskedelmi miniszter megértő nyilatkozatáról. Dc éppen ez a határszéli helyzetünk hozza magával annak szükségszerűségét, hogy ezt a nyilatkozatot néhány, szintén teljesen politikamentes észrevétellel kiegészítsük. Az észrevételeink nem ujak, nem is teljesíthetetlenek, mert a két ország gyakorlati gazdasági köreinek tapasztalatain és kívánalmain alapulnak. Helyes, ha a miniszter azt mondja, hogy a gazdasági forgalmat a két ország között élénkíteni kell. Ennek azonban nem egyetlen módja a jó kereskedelmi megállapodások kötése, hanem ezt szolgálja az is, ha a forgalom minél több használható útvonalon bonyolódik le. És ha ez igv van, akkor fel kell merülni a kérdésXIV. évfolyam 144. sz. nek, hogy miért van még a mostani jóindulatú és megértő hangok mellett is számtalan akadály a határszéli forgalom útjában? Miért kell a közlekedést még ma is átszállással lebonyolítani Röszkénél és miért nem mehet ót a magyar vonat Jugoszláviába és viszont? Miért végződik a menetrendszerű hajóforgalom jugoszláv részről Becsénél, magyar részről pedig Szegedpél, mikor a Tisza tudtunkkal Szeged alatt nincsen gátakkal elrekesztve? Micrt k,psik a nemzetközi autóut jugoszláv szakaszónak megépítése Horgos alatt, mikor ez nem is annyira magyar érdeket jelent, mint inkább Jugoszlávia bekapcsolását a modern nemzetközi autóforgalomba? Szeretnénk remélni, ha Vrbanies miniszter nyilatkozata nyomán ezek a kérdések is tárgyalás alá kerülnének. Nem tagadjuk, ebben a reménységünkben van szerepe annak is^ hogy szegediek vagyunk és érezzük a háború után meghúzott fizikai és lelki drótakadályok eltüntetésének szükségességét. De reménykedésünkben a lokális érdekeknél nagyobb szerepük van az általános szempontoknak, amelyek csakugyan arra utalnak, hogy a nagyobb cél érdekében el kell tüntetni ázaruK, emberek és gondolatok szabad forgalmának útjában álló akadályokat. Hisszük, hogy ez igv fog történni, mert reménykedésünk tökéletesen belevág a jugo. szláv kereskedelmi miniszter nyilatkozatának programatikus kijelentéseibe. Az alsóház párikózi bizottságot küldött ki a nagy angol árulás! botrány tisztázására London, juníus 30. Egymást követik a váratlan fordulatok a nagy angol árulási botrányperben. Egy konzervativ oldalról kiinduló interpelláció folytán Anglia védelmének titkai kerültek nyilvánosságra és a botrány elsöpréssel fenyegeti a Chamberlain-kormányt, legalább is Hore-Belisha hadügyminisztert. Az adatokat feltáró fiatal képviselő Winston Ghurchillnek, a konzervativ párt egyik vezérének ve je. Duncan Sandys konzervativ képviselő kérdést intézett Hore-Belisha hadügyminiszterhez az angol légvédelem bi/onyos problémáiról. A hadügyminiszter azt felelte, hogv a képviselő adatai nem felelnek meg a valóságnak Sandys képviselő interpellációt jegyzett be a képviselőházban. Ezenkívül magánlevélben is megismételte adatait és megkérdezte a hadügyminisztertől: nines-e kifogása az ügy nyilvános tárgyalása ellen? Somervell főállamügyész felolvasta a képviselő előtt a hivatalos titok megsértéséről szóló törvényt, amely szerint: aki a rendelkezésére hittatolt titkos adatokat felhasznál'a, kétévi börtönt kap Sandys erre a képviselőház hétfői ülésén bejelentette mentelmi joga megsértését. 'Áz alsóház csütörtöki ülésén Chamberlain miniszterelnök A111 ee őrnagy kérdésére ismertette Sandys képviselő be jeíentett panasza folytán a mentelmi bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyvi kivonatot. A bizottság az összes értesülések mérlegelésével megállapította, hogy a mentelmi jogot tényleg megsérthették, de cz nem jelenti most a további eljárást. A miniszterelnök ezután javasolta, hogy i Ház pártközi bizottságot küldjön ki Sandys képviselő junius 27-i nyilatkozatának, valamint annak megvizsgálására, hogy alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény a parlamenti kötelességüket teljesítő képviselőkre. A speaker ezután kijelentette, hogy pártközi bizottság kiküldése esetén nem engedhető meg, hogy a Ház a szóban forgó üggyel érdemben foglalkozzék és az érintett személyek eljárását bírálja. Ezután Hore Belisha hadügyminiszter kijelentelte, hogy az ügyre vonatkozó összes feh ilágositásokat a pártközi bizottság elé terjeszti. Soha nem volt szó arról, hogy a korinány tevékenységét, vagy tétlenségét érintő bírálatot elnémítsák. A képviselőknek e tek'mtct-