Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-05 / 125. szám

10 DÉI MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1988 juinus 8. HUNGÁRIA Halászcsárdájában salát forrásban zamatos rizling bor 80 fill MÁYERLING igaz története Vetsera Heléna Erzsébettől kéri vissza lányát Minden kétséget kizáró módon megállapítható, nogy Vetscra Mária anyja abban a pillanatban, amikor belépett a bécsi Burg kapuján, hogy Erzsébettől kérjen segítséget, nemcsak hogy semmit sem tudott meg a mayorlingl tragédiáról, de még csak nem is sejíottc, hogy a leányát merre ©kellene keresnie. Két nap telt el Mary eltűnése óta és bizonyos, hogy az előző napon a család barátai és a rokonok ismételten azt a tanácsot adhatták az anyának, hogy miután sem a miniszterelnök, sem a rendőrfőnök nem vállalkoznak a nyomozás megindítására: egyetlen ut van csak hátra: Erzsébethez, az anyához fordulni. T.lán, ha Larisch grófnő Bécsben van még és nem szökik gyáván Pardubltzba, őt kéri meg a család, hogy nagynénjéhez, . • a császárnéhoz forduljon. E lépésre senki sem vállalkozott, Igy nem marac! más hátra, minthogy az anya maga indult cl a Burg felé. A találkozást imigyen irja fe memoárjában a oaróné: »Január harmincadikán reggel a Larisch grófnőtől érkezeti levél elolvasása után a báróné immáron egy pillanatig sem habozott, hogy megtegye azt a lépést, amely elkerülhetetlen kötelességének látszott. Minthogy bizonyitéka volt most már arra, hogy leánya és a trónörökös között valamelyes kapcsolatnak kojl lenni, a Burgba inent, ahol Ferenczy Idát koreste fel. Tudta, hogy Ferenczy Idának, Erzsébet királyné társalkodónőjének tudomása van a gróf Taaffe miniszterelnökkel folytatott beszélgetésről. A bárónénak az volt a célja, hogy Ferenczy Ida révén kihallgatást kapjon őfelségétől és a császárnét megeskesse arra, hogy a fiával beszéljen és Rudolftól tudja meg, hol van a leánya. Biztosítani akarta Erzsébetet arról, hogy ő elmegy a leányáért és minden feltűnés nélkül hazaviszi a szülői házba...* *Már késő volt...* »Fcrenczy Ida azokra a szavakra, hogy a báróné feltűnés nélkül akarja hazavinni a leányát a szülői házba, ennyit válaszolt: »Ezt ön nem teheti meg, hiszen már mindenki tudja, hogy kint vannak...* A báróné azt felelte erre: »öfqlségének módja van rá, hogy Rudolffal beszéljen...* s e szavakra Ferenczy Ida szó nélkül eltávozott, pár perc múlva a császárné egyedül jött vissza a szobába és a felség közölte a bárónéval a rémes halálhírt. Szivbemarkolóak voltak a szavak, amelyekkel a császárné a császár fájdalmát jellemezte...* Mindössze ennyit mond el a drámai találkozásról Vetsera Heléna memoárja és mintegy befejezésül e mondatokat' füzl még a találkozás rövid ismerteléséhez: »Ifju leányának és a trónörökösnek rémes haláláról a császárnétol értesült az anya. Maga a hir, 'Valamint a császárné megjelenése olyan leírhatatlan hatássul voltak rá, hogy szinte önkívületi állapotban hagyta el a Burg épületét anélkül, hogy eszébe jutott volna megkérdezni, mi volt igazi oka a trónörökös és a leánya halálának...* Ferenczy Ida memoárjaiban imigyen adja elő ezt a jelenetet: »1889 január harmincegyedikén, szerdán délelőtt Erzsébet a szalonjában tartózkodott. Doktor Termojannisz, aki pár nappal clöbb érkezeit Görögországból, Homérből olvasott fel. Ferenczy Ida azon az ajtón keresztül, .amely nappali szobáját a királyné szalonjától elválasztotta, bejelentés nélkül megjelent a királyné elött. Anélkül, hogy kérdést kapott volna jövetelének okáról, jelentette: »Bocsánatot kérek felség, hogy zavarom. Nopcsa báró van idekinn. Igen sürgős ügyben kiván jelentést tenni...* Erzsébet ideges lesz. Nem szereti, ha zavarják akkor, amikor romantikus lelke Homérral csavarog. Leinti Ferenczy Idát: »Látja, hogy most görög órám van, a báró ur várhat, jöjjön később...* ...És most olyasvalami történik, amire nem volt meg példa a Habsburgok udvarában. Ferenczy Ida nem hagyja el a szalont, hanem odamegy Erzsébethez és magyarul, hogy doktor Termojannisz ne értse meg, súgja a fülébe: »Nopcsa báró Igen rossz híreket hozott őfenségéről, a trónörökösről...* , Egy kézmozdulattal tudtára adják a görögnek, hogy ma nem lesz már szükség rá, a kicsiny, arannyal szegett törékeny asztalnál ott áll már Nopcsa báró, Erzsébet főudvarmestere és nem telik bele egy ujabb perc: Erzsébet hangos zokogással borút az üveglapra. Ekkor tudta meg, hogy a fia halott... Ferenczy Ida halotthalványan, könnyekkel a szemében megy vissza a szobájába. Szinte észre se veszi, hogy valaki várja. Egy összetört öreg asszony, nemrég még körülrajongott szépe a bécsi társaságoknak, karjára támasztott fejjel szomorúan ül a széken. Ferenczy Ida megismeri: Vetsera Heléna bárónő, a Mary anyja... A királyné társalkodónője maga meséli el, hogy a szomorú napnak ebben a szomorú órájában Nopcsa báró azt a hirt kapta Mayerlingböl, hogy Vetscra Mary sztrichninnel megmérgezte Rudolfot és aztán maga itta kl a méregpoharat. Igy közölték a hirt Erzsébetlel is és igy tudta a katasztrófát a királyné meghitt barátnője. Ez volt az oka annak, hogy Ferenczy Ida szinte rikácsolva támadt Vetsera Helénrc: »Mit keres ttt báróné? Mit akar? Kérem, távozzék azonnal! Se én, se más nem tudjuk magát most, ebben az órában itt látni.* ...De az öregasszony nem mozdult. Apatikusan egyre csak azt hajtogatta: nekem azonnal beszélnem kell őfelségével a császárnéval! Nem akart engedni. »Lehetetlenség, amit kiván, talán majd máskor, de most távozzék!* — mondotta a társalkodónő, de Vetsera Heléna nem tudott felállni a székről. Könnyes szemekkel mondta: »Most jövök Taaffe gróftól. A leányom eltűnt. Maguk is tudják. Harmadik napja, hogy nincs róla semmi hir. Csak a trónörökös tudja, hol van a leányom. Én nem beszélhetek a fenséggel. A csán szárné őfelségét akarom megkérni rá, hogy be« széljen Rudolffal. Rajtam csak a császárné se* githet. Egyedül csak ő tudja visszaadni a leány o* mat...« Ferenczy Ida meglepetten néz a bárónéra. Hiszen cz az asszony még nein tud semmit arról, ami Mayerlingben történt... ...Ez az asszony még mindig azt hiszi, hogy visszakapja élve a leányát... Ferenczy Ida a kis ajtón keresztül bemegy újra a zokogó Erzsébethez. ...A széles kandallóban, Borghese Pauli'ie hír* cegnő carrarai márványból faragott szobra mel* lett széles bükkhasábok pattogva égtek... Odakinn sürü köd ereszkedett a császárvárosra és Erzsébet szalonjában meg kellett gyújtani a kandalébcrekct. Erzsébet keservesen zokog és percekig nem vo* szi észre, hogy Ferenczy Ida ott áll az asztala* nál. Azután felnéz és megkérdezi tőle: »Mit akar?* »Vetscra báróné vár kinn és felségeddel óhajt beszélni...* »Tudja már?* »Nem« — felöli elhaló könnyek között Feren*, czy Ida. ...Erzsébet felkel. Megtörli a szemét. Kiegycne* sedik. És biztos léptekkel elindul a mások szo* bába, hogy megvigasztalja — a másik anyá'... * r Vetsera Heléna bárónő emlékiratait az Erzsé* bcttel való találkozás rövid ismertetése után ezek* kel a szavakkal folytatja: »Szükségcs volt, hogy a bárónénak a rendőr* főnőkkel cs a miniszterelnökkel vájó tárgyalásait, valamint a császárné őfelségénél való megjelenését — olyan időpontban —, amikor a ka* tasztrófa már bekövetkezett — részletesen le* irjuk e munkában. Egyedül ezen események hiteles leírásai cáfolhatják meg azokat a hazug rágalma* kat, amelyek a tragédia nyomán fejüket felütötték. A rágalmazók nein átalották azt állítani, hogy a bárór.énak tudomása volt Rudolf és Vet cra Mary szerelmi viszonyáról és amikor a bécsi Burgban megjelent a császárné őfelségénél, tudomással bírt már arról is, hogy leánya és Rudolf elköl* töztek az élők sorából. Ugy az ogyik áljitás, mint a másik valótlan...* A tragédiát követő napokban Bécsben és Ma* yerlingben sürü egymásutánban játszódtak le azok az események, amelyekről kíméletlen őszinteség* gel számol be a császár parancsára elégetett em* lékfeat. Az udvar hírnökét egymásután jelentek meg a Salesianergassei-palotában és a legkülönbözőbb parancsokat közvetítették a gyermekét vesztett anya számára. - • Mielőtt azonban ezeknek aj eseményeknek az is* mertetéséhez hozzákezdenék, Vetsera Helcna báró* né emlékiratainak idézésével rekonstruálnom kell Rudolf és a baroness rövid ideig tartó szerelmi re* gényét. Ez a regény semmiben sem különbözik más két halandó szerelmi históriájától. ...Kalandnak indult és egy vadászfegyver go* lyója tett pontot a regény utolsó fcjieze'.cnek utolsó " mondata után... Paál Jób. Szabó József és Szabó Károly István jelentik porig sújtva, hogy a jó feleség és édesanya Szabó Józsefné szül. Náczi Mária nincs többé. Élt 42 évet Gyászolják: édesanyja, anyós^, sógornői és sógorai, lestvérei. Temetése 1938 május 6-án, délután 4 órakor a közkórház ballottas házából. Amig élünk, mindig siratunk. Részvétlátogatások mellőzését kérjük.