Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-05 / 125. szám

DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap, 1938. Junius 5. Politikai napilap XIV. évfolyam 125. sz Van feltámadás! Kell-e még harcolni, ervekkel küzdeni annak elismertetéséért, hogy Trianon s a Pá­ris körüli békekötések nem pusztították el jobban a legyőzötteket, mint azokat, akik magukat győzőknek hitték? Trianon, fáj­dalmunkban ugy láttuk: a magyar nemzet sírkeresztje s most azt kell látnunk, hogy fejfája lett egész Európának. Nincs már ar­ra szükség, hogy röpiratokkal vegyük per­gőin z alá az európai közvéleményt, statisz­tikai adatokkal, etnográfiai térképpel, te­metők fejfáiról leolvasott halott nevek élő jelentésével mutassuk be s tárjuk a lelki­ismeretük elé: nézzétek, mit tettetek velünk és — mit tettetek magatokkal. Amennyi nyugtalanság, zavar, háborús fenyegetés, k iegyensulyozatlan erőviszony, szenvedés, nyomor és reszketés lett úrrá a kultura és civilizáció világrészén, az mind Trianon és a többi békekötés nyomán szakadt erre a nyomorulttá torzult világra. Ma van tizennyolcadik évfordulója Tria­nonnak, tizenkétmillió magyar szörnyű méretű uj október liatodikájának. S ezen az évfordulón elég volna felállni arra a írónszékre, ahonnan elhallatszik az emberi hang Európa minden lakójához s elég vol­na minden síró kétségbeesés és minden könnyes könyörgés helyett, ha azt mond­hatnánk: nézzetek szét Európában s meg fogjátok látni annak a „békemü"-nek ered­ményeit, aminek koldusai lettünk mind­nyájan. Érdemes volt ezért végigharcolni a világháborút, érdemes volt ezért odaadni áldozatul apákat, testvéreket és fiatal fiuk csókra és munkára született vidám testét, érdemes volt ezért összetörni anvák és öz­vegyek örökké gyászoló szivét ? Ez a ,,héke­mü" nem tette jóvá a világháború igazság­talanságait, nem is vetett véget a nagy há­borúnak, ez a béke folytatása volt csak an­nak. aminek véget akart vetni, de ször­nyűbb volt a folytatás, mint amilyen ször­nyű volt a kezdet. A háború alatt volt had­sereg, amelyik rongyaiban és éhezve is vé­gezte kötelességét s megvédett a gyilkos szándékok inváziója ellen. De jött ez a béke s támadás volt tovább is. de nem volt már védelem. Akik ezt a békét létrehozták, nem tudták rrieg, hoey a szegénység ször­nyűbb és könnyebben terjedő epidémia, mint a pestis. És veszedelmesebb is, mert a pestisnek ismerik kórokozóját, de a sze­génységnek nem. Egy darabig még re­ménvkedhettek abban, hogy arany injek­ciókkal meg tudják gyógyítani ezt a pu«z­tiló kórt is, de később az aranykura is ha­iástalannak bizonyult. A kuruzslók maguk is megkapták azt a betegséget, aminek föl­idézésével akarták meggyöngiteni a befe­get. Az orvosok lefeküdtek a beteg mellé s most — várjuk tehetetlenül a csudát: há­borút, dögvészt, uj jégkorszakot, vagy uj vizözönt, ami végre képes lesz megoldani azokat a problémákat, melyeket a gonosz­ság és ostobaság állitolt a békés ember út­jába. Azok az emberek, akik ezt a békét pa­rancsolták, ma nem játszhatnának szereoet a világ történetében s csak ez a tragikusan kártékony müvük maradt itt. Lloyd George él még közülük és verekszik az ellen a rendszer ellen, aminek megalkotásában részt vett. Benes elhitette az ötös tanács­csal, hogy Csehszlovákia területén másfél­millió német él egészen elszórt települések­ben. Bratianuék elhitették, hogy a Bánát tisztára román település és az ötös tanács urai, hiába térdeltek le a térképre, nem ta­láltak a térképen egyetlen magyart, vagy németet. Milyen koncepció nélküli, gazda­ságilag mennyire műveletlen, .történelmi szemléletben mennyire szegényes, fantá­ziátlan alkotás volt ez a „békemű", de egy­ben mégis utolérhetetlen: jobban feldúlni jobban tönkretenni, tökéletesebben nyomo­rékká silányitani Európát nem lehetett vol­na, mint ahogy az Clemenceau-éknak sike­rült. Németországot legyőzték, kifosztották megszégyenítették, hadihajóitól, repiilőgé peitől, muníciójától, aranyától, szén- és vasbányáitól s tizenöt évre előre termelé­sének eredményeitől megfosztották s ma Németország nagyobb fenyegetése az eu­rópai politikának, mint a győző Franciaor­szág Napóleon óta bármikor volt. A béke­szerződések' azl a célt tűzték ki, Hogy meg­semmisítsék a Bimzetek erejét s örök íd'ro tehetetlenné és védtelenné tegyék a legyő­zötteket. Nem telt el husz év s meg kell látni, hogy az emberi butaság, műveletlenség és rövidlátás olimpiai versenyén a Paris körüli békeszerződések vinnék el a pálmát. Nemcsak a legyőzötteknek, az egykori győ­zőknek is rá kell eszmélniök, hogy át kell rendezni egész világunkat, ha a félelem és nyugtalanság mai szakadékából ki akamnk jutni. Helyre kell állítani azokat a gazda­sági történeti és politikai egysé­geket, melyek évszázadokon keresztül bizo­nvitották be történelmi hivatásukat s me­lyek helyébe nem lehet müállamokat és ha­talmi szóval kinevezett nemzeteket tenni. Gránitnemzetek helyébe papirmaséállamo­kat. Az idők malma nekünk dolgozik, a szemünk láttára érnek cselekvéssé igazsá­eaink és érveink. Nincs béke a régi határok nélkül. Egy nemzedék életkorának fele folyt csak el s az élet mestere: a történelem: mellénk áll már igazoló igazságával. Haj­nal felé fordul már a mi éjtszakánk is, higyjünk, bízzunk, reméljünk: van feltá­madás! A csehszlovákiai kisebbségek nagy felvonulása Pozsonyban Hodzsa hétfőn mjilafhozih a cseh kormány állásfoglalásáról a nem­zetiségek ügyéhen — A fövő héten megkezdődnek a megbeszéléseit o magyar hikOldöttehhel Angol Intervenció oz olasz-francia tárgyalások ügyében Páris, junius 4. Szombaton délelőtt az a hir terjedt el a francia politikai körökben, hogy megint megszakadtak az olasz-francia tárgya­lások és nincs is szó az olasz-francia kiegyezés reményéről. A beavatottak ugy tudják, hogy B 1 o n d e 1 római francia ügyvivő ilyen értei ­mü értesítést kapott az olasz külügyminiszté­riumtól. Római jelentés szerint az olasz fővárosban nagy érdeklődést keltett gróf Ciano külügy­miniszter és lord Perth római angol nagykö­vet tegnapi megbeszélése. A beavatottak ugy tudják, nem történt más, minthogy tiznapi szünet után az angol nagykövet ismét érintke­zést keresett illetékes olasz ténve­zőkkcl. A megbeszélésen hir szerint a spanyol kérdés is szóbakerült. Szóbakerült Anglia esetleges közvetítése a spanyol ügyben és az angol nagy­követ aziránt is érdeklődött, hogy miképen állnak az olasz-francia tárgyalások. Ilii mondott Honnét Berlin azt jelentette szombaton, hogy vala­mennyi német lap állást foglalt Bonnet francia külügyminiszternek a külügyi bizott­ságban állítólagos német csapatmozdulatoki ól tett kijelentése kérdésében. A lapok elvárják, hogy a francia kormány azonnal gondoskodik a helyreigazításról. Elvárják a német lapok, hogy a francia kormány habozás nélkül meg­cáfolja ezt a kísérletet, amely meghamisítja az igazságot. A „Berliner Tageblatt" azt hangoztatja, ha Bonnet tényleg megtette kijelentését, akkor a francia külpolitika ugyanolyan mértékben vá­dolható az európai nyugtalanság előidézéséért, mint Prága. A pozsonyi gyűléseit A pünkösdi ünnepek alatt a politikai ese­mények központja Pozsony lesz. Vasárnap a tót néppárt tart gyűlést, hétfőn az egyesült magyar párt tart nagyszabású választói gyü-v lést Pozsonyban. Szül lő Géza. Jaross An-v dor és Esterházy János gróf lesz a nagy-* gyűlés főszónoka. Hétfőn az agrárpárt is gyű­lést tart Pozsonyban. Ezen a gyűlésen Hod­zsa miniszterelnök, a párt vezére is felszólal. A (01 autonómia Pozsony, junius 4. Szombaton délelőtt kez­dődött nieg Pozsonyban a tót néppárt nagy ju­bileumi pártnapja, amelyen az amerikai tó­tok küldöttsége is résztveit. H 1 i n k a páter, a párt vezetője vasárnap kihirdeti a tót auto­nómiáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a tót néppárt dr- ITletkónak, az amerikai tó­tok vezetőjének hozzájárulásával dolgozták ki. A tótok a javaslatban külön törvényhozó tes­tületen kivül, a pil'sburgi szerzőilés értelmé­ben önálló szlovák államnyclvii ís saját ál­lampolgárságú terület megállapítását kívánják, belga mintára felépített, nemzetiségekre osz­tóit hadsereggel. A hadseregben a javaslat sze­rint szlovák legénység csehszlovák parancs-

Next

/
Thumbnails
Contents