Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-18 / 134. szám

DE LMAGYARORSZÁG Szombat, 1938. junius 18. H Délmagyarország regénye Mr. BUNDASH Iria Kálmán Jenő Vera leült a tiarlansr elé. Korábbi feszte­len érintkezésükre már napok óta árnyat do­bott a megvájtozjott helyzet.és még valami. Egyre jobban közeledett az idő, amikor Bun­dásból Mr. Bundash, Perottiból pedig Cap­tain PeroUi lesz. De féltek szóbuhozni a ké­nyes pontot, nr^ect mind a ketten szemérme­sen őrizték szivük nyilvánvaló titkát. Ah­hoz, amit mon<rií¥Ú°k laellett volna, szegé­nyesnek, vagy nevetségesnek érezték a sze­relem szókincsét. Az éfct különben is rég elszoktatta Ajkét a nagy szavaktól. A fiú­nak néha égci/te a szájúi a ki nem mondott vallomás, de Petőfi lirájjára és Heine humo­rúra lett volna szüksége, hogy szégyenke­zés nélkül megmutassa a lelkét. — Az ügynöktől jövök ... nagyon érde­kes mondanivulóim yan, szinte hihetetlen cs mégis..: — Beszéljen, — biztatta a lány. De a mondatot egyelőre a külső körülmé­nyek alakulása miatt nem lehetett befejez­ni. Maszat és banditái kavicszáport zúdítot­tuk a rohamra jnduló nendőrök ellen. Egy kődarab a hanbeszélő fKile mellett süvített cl. Mr. Bundash, aki most érkezett meg egyik kisebb kirándulásáról, farkát behúzva, iparkodott védelmet keresni a barlangban. — Megbolondultatok, hé? — csapott le a zsivajgó társaságra a hasbeszélő hangja. Az asszonyok visítoztak. Puskás Mari, a Neander-völgy démona most érkezett haza és haját tépve, szaladgált a kőzáporban. — Jézus Mária, elvitték a kicsikémet... Kova tették a kis Mariskát?! Csinos kis modárorca eltorzult az ijedt­ségtől. — Mariska . 7. óh Jesszusom . . . Talán kéirtyavető cigányok jártok erre ... János, maga se látta?í A kérdés a mázolőnok szólt, aki a nagy vásárra előbujt odvából. Csak mostanában lettek jóba egymással. • Maszat kiállt a szikla peremére és leki­abált a lánynuk, aki ugy kárált, mint egy megriasztott kotlós. — Ne óbégasson ... Itt van a gyerekel A játék végén visszakapja! A banditák talán az anyai ostromot is állták volna, ha Vera közbe nem lép. «gy aztán váltságdíj nélkül kiadták a kis Maris­kát a hasbeszélőnek, aki felkúszott érte a sziklafészekbe. — Oh, hogy az Isten pusztítson el min­den rossz kölvket — sopánkodtak az asz­szonyok és Maszat amazontermetü mamája komolyan nekigyürkőzött, hogy móresre í initsa a megszeppent banditavezért. Végre béke lett és Vera megint elfoglal­ta helyét a kövön. — Meran azt mondja, hogy untermannra iesz szükségem. Valami szép, fiatal nőt akar szerezni, aki idegen nyelveket beszél. Ez emeli a szám diszét, de odakint amugysem boldogulhatnék egyedül, nyelvtudás nél­kül. — Igen — megadta Vera tompán. — És megtalálták már az alkalmas nőt? Perotti szeme furcsán csillogott. Mintha a saját gondolatainak borából ivott volna. — Azt hiszem, hogy megtaláltuk. — Fiatal? Csinos? — Fiatall Csinos! — Hat... gratulálok... Föl akart kelni a kőlapról, de a lób'ai bi­zonytalankodtak. Ugy tett, mintha a szok­nyáját akarta volna megigazitani. A fiu leült melléje. — A lány nagyon szép — mondta mele­gen. — A figurája vékosy, alig valamivel alacsonyabb, mint én. A szája szép ivelésü. Olyan, mint a feszesre húzott ij. De én a szemét szeretem legjobban. A nyári Tisza vizére hasonlít, amikor zölden veri vissza a fák árnyékát... — Oh, hiszen magát valóságos költővé avatta az elragadtatás. De inkább ne foly­tassa a részletezést. Nincs nő, aki elbírná, ha egy másikat dicsérnek előtte. Perotti barna tatárarca szégyenlős mosoly­ba borult. — Másikat? De hiszen az egész idő alatt magáról beszéltem! Milyen szerencse, hogy az élet kényes pillanataiban mindig történik valami. Csak a színpadon szabály, hogy a szerelmesek za­varó mellékkörülmények nélkül mondhatják el a nagy tirádát. A szerző okosan leparan­csolja a színpadról a mellékszereplőket, a fő­vilúgositó hirtelen leereszkedő alkonyatba horiijn n tájat, valahonnét messziről tücsök cirnol, vagy a hazatérő nyáj kolompolása hallatszik. A Neander-völgy műkedvelő ren­dezője azonban nincs tisztóban sem a dra­maturgia, sem a regényírás szabályaival. Mist például ugy intézkedett, hogy a gyer­mekrabló Maszat épp a legmegfelelőbb idő­ben szaladjon a mamája céklavörös kezei közé. A bnnditovezér üvöltése lázas alibi­tevékenységre adott módot a megzavarodott Verának. Sietett kiszalxiditani a rúgkapáló gyereket szorongatott helyzetéből. Tényleg elérte, hogv az aszonyság fölemelt karja fél­úton megállt. De nzért tovább rikácsolt. — Kár védeni, kisasszony. Csirkefogó ez, mint az apja ... Más gyerek az ő korában A SZEGEDI SZABADTÉRI játékok TÖRTÉNETE HÁROVI ÉV MONOGRÁFIA IRTA: PÁSZTOR JÓZSEF a játékokat megalapító rendezóblzottság kiadása — 1933 már rég kenyeret keres. A Suhajda Jani se idősebb és ma is nyolcvan fillért adott haza az anyjának. — Mert lopta — vágott közbe kihívóan Maszat. — Látta, mikor a piacon belenyúlt egy asszony cekkerébe. Az öccse falazott neki. Vera védelme alatt sem érezhette magát tökéletes biztonságban, rekirugaszkodott a hegynek és gyors lábain eltrappolt a falu felé. Vera visszament a hasbszélőhöz és elfoglalta helyét a kövön. Most már ura volt a hangjának. — Köszönöm, hogy rám gondolt, dc hát ez egyszerűen lehetetlen. Ne is beszéljünk többet róla. — De hát miért? — Ismeri a papát, elég neki a Fedja ese­te is ... Két artista egy családban... És hogyan is hagyhatnám itt? Az ékszereket feléltük, abból tengődünk, amit kézimunká­val keresek és amit Fedja juttat az öreg tudta nélkül. Zöldesszürke szemével elnézett a Hegyte­tő felé. Tulajdonképen nem is beszélt, in­kább hangosan gondolkozott. — .:. Igy is olyan, mint egy gyerek. Ha pénzt küldenék neki, nem tudná, mihez kezdjen vele. Becsapnák, vagy meglopnák... A nyelvet se tudja. Se mestersége, se ha­zaja. (Folyt, köv.j Kerékpárosok! Elsőrendű kerékpárokat engedményes ár­ban részletre adom. e-iniV*' As nVtatrésreket árban ^'kaphat sxáfltó % "i TI Ü Dfnál, Sie-s*. Kis- n. na'nta U. 2. Budapesti értéktőzsde zárlat. Nyugodt hangul at­ban, mérsékelt forgalommal indult a mai tőzsde. Először ösztönzések hiányában az üzlet igen von­tatolt volt és a kezdő árfolyamok a legutóbbi zár. lathoz viszonyítva alig változtak. Később a ren­dezési napra való tekintettel a kontremin fedező vásárlásai nyomán a kereslet a piac egész terü­letén megerősödött. A részvények emelkedő ára­kon cseréltek gazdát. A tőzsde barátságos han­gulatban számottevő nyereséggel zárt. Magyar Nemzeti Bank 163, Magyar Általános Kőszén 349, Ganz 24.40, Egyesült Izzó —, Szegedi kenderfonú­gyár 43. Zürichi devizazárlat. Páris 1215, London 21 655, Newyork 435.56, Brüsszel 74.15, Milánó 22.01, Am­szterdam 241.70, Berlin 176. Prága 15.18, Varsó 8200, Belgrád 10, Athén 3.95, Bukarest 3.25. Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolya­mai. Angol font 16.65—16.83, belga fr. 56.95—57.55, cseh korona 7.50—10 50. dán korona 74 60-75 40, dinár 7.15—7.70, dollár 334.80—338.80, svéd korona 86.05-86.95. kanadai dollár 332.00—337 00. francia frank 9 10-9 00. hollondi forint 18620-188 20, lengyel zloty 60.00—Cl .40. Icu 2.50-2 80, leva 3.60 —4Ó0, líra 16 90—17.90, (500 és 1000 lirás bank­jegyek kivételével) német márka —.—, norvég ko­rona 84 50—85 40. osztrák schilling —.—, svájci frank 70.95-77.85. Budapesti terménytőzsde zárlat. A készáru pia­con jobb érdeklődés következtében az irányzat lanyha volt, a buza ára 25, a zab 10 fillérrel esett; Olcsóbbodott a zab 10 és a takarmányárpa 20—T0 fillérrel. A határidős piacon az irányzat nem volt egységes, a juniusi rozs 25 fillérrel olcsóbbodott a tengeri nagyrészt változatlan. Budapesti terménytőzsde hivatalos árjegyzései Buza tiszavidéki, felsőtiszai, fejérmegyei, dunán­tuli, dunatiszai 77 kg-os 25 40-25.70, 78 kg-os 25 70 —20.00, 79 kg-os 25 95-26.20, §0 kg-os 2610-20 30. Rozs pestvidéki 17.50-17.40, zab I. 17.30-17.10. tengeri tiszántúli 17.65—17.80. Csikágói terménytőzsde zárlat. Buza alig tar­tott. Jul. 78.75—tnyolcad, szept. 79 hétnyolcad— háromnegyed, dec. 81 ötnyolcad—fél, Tengeri jót tartóét. Jut. 57 5, szept. 59 egynyolcad, szept. 58 háromnyolcad. Rozs lanybuló. .Tul. 51 háromnyol­cad, szept. 53 egynyolcad, dcc. 54.75.

Next

/
Thumbnails
Contents