Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-16 / 133. szám

DÉL MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1938. junius 16. Politikai napilap XIV. évfolyam 133. sz n járványos igazság Ha nem volna az angol kormány félhivatalos lapja, akkor szokatlanul nagy súllyal kellene lemérni mindazt, amit a Times ir s akkor is az angol közvélemény megnyilatkozásának kellene tartani minden szavát. Az a tény azonban, hogy ez a világtekintélyü lap nemcsak az angol közvéleménynek, hanem az angol kormánynak is tolmácsa, minden megnyilatkozását — Anglia megnyilatkozásaként tünteti fel. Talán az egész csehszlovák problémát eldönti most a Timesnek az az állásfoglalása, hogy legyen népszavazás Csehországban, jóvá kell tenni az 1919-es tévedést — irja a Times — és meg- kell engedni a szudétanémeteknek, hogy békés uton fejezhessék ki jövőjükre vonatkozó saját akaratukat. Az önrendelkezési jog elvét, írja a Times —, elismerték a békeszerződések alkotói, elismerte a népszövetség s most elismerte a német birodalom is. Meglehet, hogy a hatalmi politika ideig-óráig háttérbe szorította az önrendelkezési jog érvényesítését s helyébe a nemzeti terjeszkedés politikáját helyezte, de ezért valamennyi nemzet felelősséggel tartozik s egyesült erőfeszítéssel kell mindannyiunknak megoldást találni, mely csak akkor lehet maradandó — ezt nem mi mondjuk, hanem a Times, az angol kormány félhivatalosa —, ha megegyezik a közvetlenül érintett lakosság kívánságával. Nem kérdezték meg 1919-ben az egyes népcsoportokat, hogy hol akarnak maradni s elsősorban ezt a súlyos hibát kell most jóvátenni. Az angol kormány félhivatalosának ez az álláspontja a legteljesebb mértékben megegyezik a magyar nemzet revíziós politikájával s most már csak arra van szükség, bogy azokba az igazságokba, melyeket a Times hirdet, behelyettesítsük a magunk követelését. Amit az angol világlap a szudétanémetek követeléséről és a békeszerződések által okozott sérelmek orvoslásáról ir, abban a magyar kisebbségek sérelmei orvoslásának módját is megjelöli. S ha egyszer a nemzetközi politika be fogja látni azt, hogy 1919-ben súlyos hibákat követett el s hogy ezeknek a hibáknak jóvátétele előtt Közép-Európában béke nincs, akkor nem lesz már nehéz a magyar igazságokat' és magyar követeléseket sem kiharcolni. Elvégre nincs külön — szudétanémet igazság és nincs külön magyar igazság. Mi állítja a szudétanémetség mellé Anglia hatalmát és erejének tekintélyét? Nemcsak a béke fenntartásának Kívánása, hanem annak belátása is, hogy a békét nem igazságtalan sdgok okozásával, hanem igazságtalanságok jóvátételével lehet megmenteni. És — ugyanannyi magyar él idegen impérium alatt, mint ahány szudétanémet él Csehszlovákiában. S ha a csehszlovákiai németség sorsa meg tudja mozdítani a világ lelkiismeretét s ha ez n lelkiismeret eljutott már annak belátásáig, hogy a békeszerződések súlyos jogtalanságot véreztek fel a kisebbségi sorba taszitoit nemzetek testén és lelkén, akkor talán a felettinél többet tett már az elismerés és orvoslás felé vezető uton a magyar revízió nagy kérdése is. Végtére is mindent nem lehet a mögötte álló erő súlyával felmérni. Három és félmillió szudétanémet sorsa mellett észre kell venni három és félmillió kisebbségi magyar sorsát i s. A sérelem, amit elszenvednek, azonos, a sorsuk azonos, de azonos volt az erőszak is, amivel idegen impériumok alá hajtották őket. Az nem lehet, hogy három és félmillió német talpraállitsa a világhatalmakat, de három és félmillió magyar sorsáról való gondoskodást maguktól eltasztisák. Ezt a három és félmillió kisebbségi magyart éppúgy nem kérdezték meg, hogy hol akarnak maradni és sorsuk felett a „nemzeti terjeszkedés politikája" éppúgy törte meg az önrendelkezési jog nagy elvét, mint ahogy a szudétanémeteket megkérdezésük nélkül kényszeritették idegen impérium alá. S ha egyszer a világ hatalmai belátják, hogy tartós megoldás, igazi béke csak ugy hozható létre, „ha megegyezik a közvetlenül érdekelt lakosság kivánságával", akkor az a népszavazás, amit az angol kormány félhivatalosa követel a szudétanémetek számára, nem állhat meg a csehszlovák határ mentén. Ha szudétanémeteknek a nyugati demokrácia — lesznek-e még kótyagos felelőtlenek, akik gúnnyal és lekicsinyléssel fognak beszélni a demokrácia erejéről ezután is? — ki fogja harcolni a népszavazást, okkor a népszava zás fogja eldönteni az elszakadt magyarság sorsát is. Nem lehetünk kishitűek. Ha az országbatárok nem tudnak elébeállni a száj- és körömfájásnak, akkor az igazság epidémia j á n a k terjesztését sem fogják országhatárok megakadályozni. Az igazság a közlekedési edények törvénye szerint keresi az érvényesülés fizikai útját. Ha egyszer a világ urai a békekötések igazságtalanságainak megszüntetéséhez hozzákezdenek s ha egyszer a népszavazást az orvoslás módjakónt kiharcolják, akkor a magyar kisebbségek is eljutnak nemzeti sérelmeik orvoslásáig s önrendelkezési joguk elismeréséig. Jóvá kell tenni a húszéves hibákat, — követeli az angol közvélemény s követeli a világ lelkiismerete. És mert ez a béke utja és mert békét I akar mindenki, — remélhetünk! Imrédy miniszterelnök beszéde politikájáról, programjáról, az ötéves terv végrehajtásáról „Keresztéiül erényre, heménti Kézre és mértéktartásra van szűkség, — lehetetlen, hoflu rágalmazáson és gnanusitások tömegével lejdrassanak erkölcsi értékeket" — Bejelentette tit jegybanktörvényt »4z uj javaslatok mélyreható vóltozást jelentenek a magyar kOzélelben« A 70 éves kormányzó ünneplése ^ Eckhardt és Sigray az appropriácls vitában — Interpellációk este 9-ig Budapest, junius 15. Fontos, nagy beszédekkel folytatta a Ház szerdán az appropriációs javaslat vitáját- Az ülés elején Komis Gyula elnök beszédében megemlékezett a kormányzó születésének 70-ik évfordulójáról, beszédét a képviselők felállva hallgatták végig. — Idestova két évtizede, Olranto hőse — mondotta — mitikus látomásként tűnt fel a novemberi ködből a nemzet szeme előtt, hogy a romokban heverő országot újjáépítse, békét és biztonságot hozzon, oltalmazza az igazat és megbüntesse a vétkeseket. A szörnyű káoszban ő lett az erő, az a biztos pont, akire bizalommal tekinthet fel az egész ország. — Ebben a ránkszakadt szörnyű káoszban a nemzet nyugodtan függesztette szemét vitéz nagybányai Horthy Miklósra, aki rendületlen hittel hitt abban, liogy erre a nemzetre nagy történelmi szerep vár és ezt a hivatást he is fogja tölteni. A nemzet igaz szeretete, hálája és hódolata övezi a kormányzónk fenkölt alakját. (Éljenzés és taps az egész Házban.) A Ház ezután folytatta a meglialalmazási javaslat tárgyalását. Eckhardt Tibor szólalt fel elsőnek. Az eszmék zűrzavara — mondotta —. a legnagyobb bajt a félmüvelt emberek lelkében idézte elő. A félmüvelt és beképzelt emberek járják azt a láncot. amely remélhetőleg nem haláltánc, de legfőbb ideje annak, hogy a kormány e politikai orgiának véget vessen. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a hatóságok, rendőrségek kicsavarják a forradalmi izgatás nyakát. Bírálta ezután az elmúlt idők kormányainak politikáját. Én akkor mondottam el kritikáimat — folytatta —, mikor ez kockázattal járt. Akkor bíráltam Bethlen Istvánt, dc a sáros cipőt beletörölni egy kétségtelen magyar értékbe, akkor, amikor az semmi jónak nem akar megakadálvozója lenni és nem is lehet: nem magyar dolog. — A szélsőséges elemeket az egyéni érvényesülés szempontjai vezetik. De vigyázzanak, a forradalom soha oda el nem ér. ahová el akar jutni. Ne remélje senki, hogy egyéni pecsenyéjét sütheti meg a forradalom tüzénél. Jobboldali irányzatnak nevezhető-e az, amely Horthy Miklós húszéves kormányzata után merészel forradalmat hirdetni? Eckhardt ezután a zsidókérdésről beszélt. — A zsidókérdésben több felfogás lehetséges — mondotta. Az a megoldás, amelvet a kormány által benyújtott javaslat kísérelt meg, nem kielégítő, mert csak a középosztály részére rendezi a kérdést. Az eiszakitott területekről mintegy Jélmilliónyi, túlnyomórészt értelmiségi foglalkozású menekült özönlött ide, a félmillió zsidóság pedig csaknem egészen az érteimiségi pályákat tartja megszállva, ugy. in^v,