Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-11 / 129. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 19(38. jurius 1T. Olcsó nyári árajánlatunk! Férfi öltönyök P 21.-től Tropical ruhák P 18.-tól Trópus 'óli'cny iöbh színben P 29.lesnagyobb választék az összes ruházati cikkekben Nö.i crepe de schto D'-,. |nnóf7 ruhatruháza, esököpewvek P 17.-1ÖI D.dll lylldll Kelemen-u.5. A Uétmagyavovsxúg regénye Mr. BUNDASH * Iria Kálmán Jenő Fogalma sincs róla, mért néznek rá tágranyilt szemmel az emberek. Egy fejkendős asszonyság vigyorogva leteszi a kosarát. — Nahát, a nagyságos urnái is szívesen lennék kutyái Mindenki nevet. A székálló mester nekidönti fehér vószonruhába bujtatott pocakját az erezett márványpultnak, ugy röhög. Perotti körülnéz, kit szólítanak itt nagyságos urnák? Akkor eszmél a segéd ügybuzgó kezében készülő óriás csomagra és u saját vadonatúj szürke ruhájára, amelynek ráncai értek rá az uj gazdához barátkozni. Idegesen végigsimít magán és zavart mosollyal mond valamit, hogy nem egészen ugy értette. Két kis beteg lányról is gondoskodnia kell. Odakinn Teca és Maca egyik ámulatból a másikba esnek. A hasbeszélő papírpénzzel fizet. És túlnan a sarokról, hivatalos tekintélyének teljes súlyával rendőr közeledik. Jaj, talán már fölfedezték a betörést. Milyen irigy is az államrend, legalább megvárhatná, míg jóllakik a szegény bűnös. De hál, Istennek, nincs baj. A rendőr két méltóságos ujja közt cigaretta füstölög, annak jeléül, hogy most nincs szolgálatban. A két lánv boldogan nekilódul a hegynek. Mire a hasbeszélő az uccura lép, már csak ide-oda cikázó árnyékukat láthatja a jólismrt ösvényen. Nem is sejti, hogy mire hazaér, a Neander-völgy megszokott mindennapiságát zavaros suttogások bontják föl. Elindult, mint éhenkórász és ugy tért haza, mint egy kültelki legenda rejtélyes hőse. Már a hegytetőn volt, amikor szivenütötte •íz*önvád: és Vera? A gazdagságból, ami meseszerűen rászakadt és amit mindenestül a leánynak köszönhetett, még egy ibolyacsokrot sem hozott. Pedig most érezte csak a nagy változás titokzatos célját és értelmét. Fölsznkadt belőle magára kényszeriíett egyedüllétének minden elfojtott sóvnrgásn. I's egyszerre forrni kezdett, mint n jégből kiásott pezsgő, amikor megérzi az üveg nyakán a pincér óvatos kezét. * Bódulatában nem veszi észre, bogv o nagy kőudvoron minden szem feléje les. Teca és Maca diadalmas jeleket váltanak az asszonyokkal. llgy-e, bogy nem hazudtunk? Bundás is idegenkedve szagolja. Valami nem stimmel e. megszokott s/agkoncertben. A főmelódia ugyanaz, de a körítés át van hangszerelve. Nem mintha kellemetlen volna, óh Bundás azért éppen ugy örül, mint máskor, :1B előbb el kell raktároznia nz uj illatot a regi szngenilékek közé. Nem, ez a tüneményes bevonulás fölülmúl minden képzeletet. A Neander-völgy lakói csak egyszer láttak idelent ilyen elegáns urat, nz is valami adóügyben jött. Az őslakók hangulata most inkább ellenséges, mint baráti. Csíz és Lapui mókásan megállnak n barlang előtt. Megritkult szövetű, netv'szszin tábori egyenruhájukban eljátsszák rendes műsorukat. Csíz reszketni kezd, mintha egy ügyes kárpitos tetőtől-talpig kirugózta volna, Lapuj pedig kinyújtott, merev karral tartja elébe zsúfolttal szegett katonusapkáját. Még a fekete vászon-monoklival bekötött balszeme is vigyorog. Sárga János, a munkanélküli mázolósegéd félhangosan megjegyzi: — A sitiben majd a daróc is megteszi. A hasbeszélő mindebből semmit sem vesz észre. Még a tanár ur piroskeretes szemének állhatatos nézése is lesiklik róla. Nagy falatokat tép le magának és a kutyának. Csak elmenőben jut eszébe, hogy a Sárga-családról teljesen megfeledkezett, összefogja a maradékot — öt felnőttnek is elég volna — és bedobja Sárgáékhoz. A mázolósegéd csak bámul, azt sem mondja, hogy köszönöm. De ha mondaná is, a hasbeszélő már a dombtetőn csörtet. Meg akarja mutatni Verának ez uj embert, akit nem anya, hanem nénz szült. A régi, a Gorkij-figura, ma délután meghalt. Hiilt tetemei barna csomagolópapiros koporsóban odahaza nyugszanak a priccsen. — Csto takoj? — kiabál a sötétségbe idegesen Selivanoff tábornok a tornácról. Kirillovics Nikoláinak ma megint rossz napja volt, egész délután Fedjával álmodólt. A szeszélyes álom visszavitte a tábornokot a béke csodálatos világába. A moszkvai Aquarium-mulató piros selyembrokáttal behúzott szeparéjában ült, mint fiatal stabskapitan. A félig behúzott keblük kidagadt a lehetetlenül szük derékból. Kirillovics Nikoláj magához inti a pofaszakállas, selyem térdnadrágos főnincért és cigányt rendel. — Szicsász excellence I — mondja a pincér és már belép az ajtón egy kékdolmányos, aranysujtásos fiatal cigány, hóna alatt a hegedűvel. Kirillovics Nikoláj rátekint és felordit: — Fedjal Focija azonban pimasz mosollyal szorítja álla alá a hegedűt Mit parancsol excellenc? A kitájszki kolokolcsikot, vagy a jamsesikot? És igy ment egész délután. Fedja uj és uj alakban végigüldözte őt az álom zűrzavaros képein. Utoljára már betonferlezrkből lövöldözött rá, szegény hazátlan («vrvastyánrfi. A tábornok valósággal izzadságban fürdött, amikor délutáni szunyókálásból felébredt. Most azt hiszi, bogy megint Fedja leselkedik kint, biztosan Vjerocskával akar titokban találkozni. — Csto takoj?! Perotti kilép az .árnyékból és néhány lépest tesz a tornác felé. Vera zavartan ugrik fel. Ez uz első eset, umióta itt laknak, hogy látogatót kapott. A Neander-völgy statsvizitje volt ez tábornokéknál. — Ez az ur. ., hozzám iött. Dadog és naptól égett szőkeségén végigszalad a pirosság. — Pazsalszta! — mondja Nikoláj Kirillovics és rosszindulatú gyanakodással végigméri az idegent. Egykori vezérkari tiszt létére kitűnően beszél franciául és németül, de eszébe se jut, hogy elárulja tudományát. Ami különben is hiábavaló lenne, mert a hasbeszélő olyan kevéssé tud franciául és németül, mint oroszul. Leülnek. Vera zavarának homályos ablaküvegén át is jól látja a csodálatos változást, amin Perotti ma dél óta keresztülment. De mindenekelőtt a papát kell megnyugtatni, hogy nem valami jóvátehetetlen tolakodásról van szó, nem is holmi uccai ismerkedésről, amely ilyen tapintatlanul folytatódik. — Goszpodin Perotti itt lakik a szomszédban. Már régóta ismerjük egymást... illetve többször beszélgettünk. — Hm — bólint Nikoláj Kirillovics és jobban szemügyre veszi a látogatót. Képzeletében gyorsan felvonul az egész szomszédság, csak a Neander-völgyre nem gyanakszik. Hogy is gyanakodhatna ilyesmire, aki ezt a fiatalembert látja? Vájjon melyik villa lehet az övé? A pirosra festett cukorpavillon, amelynek földszintjén vaskosaras ablakok vannak, vagy a kis tornyos kastély lejjebb a hegyoldalban? Mindenesetre, ha nem is megfelelő parti egy Selivanoff-lány számára, kár volna rögtön elriasztani. — Mondd meg neki, — mondja oroszul —, hogy csak ideiglenesen lakunk itt. De hát ezt meg kell értenie, őszre, amint remélem* megnyerjük a pört és akkor származásunkhoz és rangunkhoz méltó környezetben fogadhatjuk. Vera egészen szabad fordításban adja viszsza a tábornok közölnivalóit: — A papa megint a lázálmaival jön. Tudja már, a birtokpert emlegeti. Azt mondja, hogy őszre biztosan megnyerjük. Mosolyogjon kérem és intsen a fejével, hogy érti. Perotti mit tehet mást: mosolyog. A tábornok most már egyenesen rokonszenvesnek találja a látogatót. Közlékenysége percről-percre nő. — Nem szabad a látszat után Ítélnie. Vjerocska anyja a hires herceg Száviczky-családból származik. A Selivanoff-család egyik ága szintén grófi koronát visel. Hatalmus birtokaink voltak a Don mentén és az Ural mentén. — Hanem maga nagyszerűen néz ki, —1 forditja le Vera az öregúr beszédét. — Ha nem ismertem volna szilvafa korából, azt hihetném, hogy gróf ,vagy herceg, (Folyt, kőv.) Otthon Mozi Szőrén mammamimwmmmmmmmmmmmim Csuk egy nap! Junius 15-én SHIRLEY TEMPLE nagy filmje India lángokban A műsor külön szenzációja CSELÉNYI JÓZSEF, a rádió magyar nótaénekes • vendégszereplése. Előadások kezdete fél 6 és fél 9. O'csó serlés hnsdraft! 1 kgr fiatal sertéscomb P 120 1 kgr fiatal sertés nyakas P 1.20 1 kgr fiatal sertés oldalas P 1 10 1 kgr fiatal sertés fej-láb P 0.50 Sertés darált P 1.40 Marhahús: 1 kgr pörköltnek P 100 1 kgr levesnek * P 1.20 1 kgr sütnivaló . P 1 10 Róth mészárosnál, Mikszáth Kálmán ucca 3.