Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-11 / 104. szám

DELMAGYARORSZAG Szerda, 193S. május 11. Politikát napilap Adókivetések valami a tőkének és munkának is. Leg­alább most enyhítette volna súlyos lép­teit az adókivetés s a legnagyobb vagyoni terhek viselése idején, ha másért nem, takti­kából méltatta volna nagyobb figyelemre a polgárság tényleges életviszonyait s valósá­gos keresetét. A helyzet ma az, hogy a tényleges életviszonyoktól függetlenné vált haszonkulcsok megállapításával olyan kere­seteket munkáltak ki az adóhatóságok, ami­lyen keresetet, fájdalom, maguk az a a óz ó k a legszorgalmasabb munkával s legmegfeszitet­tebb szorgalommal sem voltak képesek üzle­tükben, vagy mühelyükben, pultjuk mögött, vagy az íróasztalok mellett — kimunkál­n i. Azok a szerencsések, akik alanyai lesz­nek a vagyondézsmának, a kivetett kereseti adót a tényleges keresetből megfizetni képtelenek lesznek s amikor a vagyon min­den teherbírását intakttá kellene tenni a vagyondézsma sikere érdekében, akkor jo­f osult az a félelem, hogy a vagyon felett a ereseti és jövedelmi adó konkuirálni fog a vagyonadóval. Ha igaz az, amit józan ésszel tagadni ugy­i Fontos tan; GenJ A Népszövetség keddi ülés* az angol-olasz egyezményt ­gét és a spanyol I Szerdán ismét megkezdődi sz éli Genf, május 10. A népszövetségi tanács első I nyilvános ülését kedd délelőtt tartotta. Az ülés megnyitása után Munters elnök beje­lentette, hogy Fontos tanácskozások Genfben A Népszövetség keddi ülésén Lord Halifax bejelentette az angol-olasz egyezményt — Szerdán Svájc semlegessé­gét és a spanyol kérdést tárgyalják Szerdán ismét megkezdődnek a francia-olasz megbe­szélések A szegedi kereskedők és iparosok, de a' szabadfoglalkozásúak is mély aggodalom­mal fogadják az idei adókivetéseket. A pénz­ügyi .hatóságok szerint sem aggodalom, sem z általánosságban emlegetett panasz nem lehet jogosult, hiszen az idén kivetett kereseti adó alapja bizonyos csökkenést is mutat a mult évi alappal szemben, két­ségtelen tehát, hogy inkább méltányosan, mint szigorral végezték az adókivetést. Ez is egyik példája annak a korunkban nem ritkán észlelt jelenségnek, hogy a szá­mok törvényei milyen hatalmasat tud­nak tévedni s hogy a statisztika adatainak csoportosítását mindig a legnagyobb kriti­kával kell fogadnunk, ha el akarjuk azt ke­rülni, hogy a 80 és 20 arányszáma az igazságok és tévedések arányát ebben az esetben se jelentse. Az idei kivetéssel nem a tavalyi adóalapot, hanem a behajtott adó összegét kellene összevetni. Az adózók sorából egész rendek dőltek ki, százakra megy azoknak az iparosoknak és kereskedőknek száma, akik a mult év fo­lyamán lehúzták a rollót és visszaadták az iparjogot. Ha a mult évi adóalappal vetjük ösze az idei kivetéseket, akkor a gazdasági élet halottjainak behajtha­tatlan közterheit is számításba vesszük s en­nek az összevetésnek eredménye kétségte­lenül az lesz, hogy az élőkre kivetett adó relatív nagyságát csökkenti a, halottakra ki­vetett s a halottaktól behajthatatlan adó. A gazdasági élet,,-— nemcsak mi mondjuk, ezt mondotta Imrédy Béla is, — az elmúlt év őszén megtorpant. Ennek a megtor­panásnak világgazdasági okai voltak. A vi­lágpolitika alakulása véget vetett a nyers­anyag nagy hosszának s a feldolgozás­ban is nagy hanyatlás állott be. Minél gyön­gébb egy ország gazdasági élete,' annál s u­I y o s a b b károkat okoz még az átmeneti hanyatlás is. S a magyar társadalomnak eb­ben a gazdaságilag hanyatló kórban — s most ne is vizsgáljuk, hogy a politika ese­ményeitől mennyire megzavartan, — kell helytállni azokkal a terhekkel szemben, me­lyeket a kormány beruházási programja kö­vetel meg. A magyar társadalom iskolázott­ságát, áldozatkészségét és megfontoltságát bizonyítja az, hogy sem a tervek helyeslésé­ben, sem az áldozatok felajánlásában nem volt különbség még azok között sem, akik a terheket viselni kötelesek s azok kö­zött, akik csak másokat buzdítanak az ál­dozatkészségre s a terhek alázatos és en­gedelmes viselésére. Az a meggyőződésünk azonban, Hogy ily rnormis terhek viselése idején az egy­szeri vagyoni áldozatnak ebben az époszi idejében más elvek szerint és m á s metódu­sok alapján kellene a polgárság állandó ter­heinek árértékét megszabni. Szükség van optinríizmusra, — harsogják fülünkbe minden nap, ezzel a követeléssel költenek fel n reggeli újságok s ezzel a kívánsággal ringatnak álomba az esti lapok. Ennek az op­timizmusnak megteremtéséhez nemcsak a politikai helyzéí teljes és gyökeres szanálása szükséges, hanem annak a hitnek kiterme­lése is, hogy érdemes dolgozni, érdemes fáyadozni, érdemes kockázatot vállalni, a munka cs befektetés eredményéből marad lord Halifax, Anglia külügyminisztere kiván nyilatkozni. Lord H a 1 i f a x ki jelentette, hogy az angol kormánynak már eredetileg szándékában volt, hogy a Népszövetség előtt ismerteti qz angol­olasz egyezményt. A két állam életbevágó er­dekeit óhajtották szabályozni lojális módon. Ez meg is- történt. Az angol kormánynak az a meggyőződése, hogy ezzel az egyezménnyel az európai békéhez nagymértékben hozzájárult. Az angol kormány egyszersmind örömmel üd­vözli a Franciaország és Olaszország közti kö­zeledést. Bonnet XIV. évfolyam 104. sz. sem lehet, hogy mindenek előtt optimizmus­ra van szükség, akkor az adókivetés mai módja direkt ellenszere az optimiz­musnak. Valamiből talán élni is kell, va­lamiből talán fizetni kell az alkalmazottakat is, valami kell az üzletbérre, vagy lakbérre is, (ezekből is adó lesz úgyis) s a gazdasági tevékenység nem tudja nélkülözni a forgótő­két sem. Ha valamikor, akkor a vagyondézs­ma idején volna indokolt az, hogy szakítsa­nak azzal a rendszerrel, ami mellett az adó­kivetések meghaladják az adó­bevételek költségvetési . elő­irányzatait. Legyünk elégedettek, ha a költségvetés realitását a bevételek biztosí­tásával meg tudjuk teremteni, — mondjunk le az adóbehajtási világrikordja­vitásról legalább akkor, amikor áldoza­tokban és terhek vállalásában amugyis — ri­kordot kell javítanunk. S ha szükség van arra a bizonyos optimizmusra, miért kell megré­míteni az adózókat arra a félévre is, amed­dig az adófelszólamlási bizottságok helyre­állítják a kereset és a kereseti adó közötti törvényes arányt. Wellington Ko kínai képviselő kérte a tanácsot, hogy hozzon határozott intézkedése* ket a japán támadások ellensúlyozására. — Kormányom nevében — mondotta — ké­rem a népszövetségi tanácsot, hogy alkalmazza a uépszövetségi alapokmány rendelkezéseit cs a közgyűlés, valamint a tanács határozatainak megfelelően egészítse ki azokat olyan intézke­désekkel, amelyek .alkalmasak arra, hogy rö­vid időn belül véget vessenek a japán támadás minden borzalmának és kegyetlenkedésének. Miután a tanács egy tagja sem kívánt hozzá­szólni a kinai kormány felhívásához, a vitat későbbi ülésre halasztották. Az a körülmény, hogy elhalasztották a dél­utánra kitűzött tanácsülést, amelyet az etió­piai kérdés megvitatásának szenteltek volna, némi meglepetést keltett Genfben. A tanács tagjai este Avcnol népszövet­ségi főtitkárnál újból összeültek és megbeszél­ték a munkatervet. A tanács délutáni zárt ülésén elhatározta, hogy szerda délelőtt meghallgatja Svájc képviselőjének előterjesztését a teljes semle­gesség elismerésére vonatkozó kérdésről- Szer­da délután a tanács megkezdi a köztársasági francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy igen nagyra értékeli az angol-olasz egyez­ményt. Ha majd létrejön a francia-olasz egyez­mény is, az is jó szolgálatot íi^g lenni a béke ügyének. A tanács ezután áttért a kinai kormánv felhívásának tár­gyalására.

Next

/
Thumbnails
Contents