Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-08 / 102. szám

16 DÉLMAGY A ROPSZ ÁG Vasárnap, 1938. május 8.' Valódi Merkúr kerékpárok ismét kaphatók. Részletre is. Alkatrészek, gumik. Nagy javítóműhely agtsy • Déry Gépáruliáz A DÉLMAGYARORSZÁG R E G É N Y E i NEGY NEGYED I R T A MAGYAR LÁSZLÓ 58 — Ez is filozófia. Ebben aztán meg is állapodtak cs jókedvű­en ballagtak, tovább. IKésőbb a lányokra terelődött a gondola­tuk. Arról beszélgettek, hogy nemsokára megesküsznek. Már az egész ház magától értetődőnek tartja, hogy egybekeljenek. Ár­pád elveszi Rózsikát, Domonkos pedig Lilit. — Ha gyerekeink lesznek, — mondta csil­logó szemmel Domi —, azoknak már önma­gukban kell elintézniük minden társadalmi problémát. A te fiad önmagában gyűlölheti inajd a zsidót, a magánalkalmazottat, a mun­kást. Az enyém pedig önmagéban megta­lálhatja a svábot, a magyar, a parasztivadé­kot, a vasutast és a városi tisztviselőt. De az enyém is, a te fiad is megtalálhatja vér­sejtjei között a dohánycsempészt is. — Mit nevelsz a fiadból? '— Szeretnék boldog embert nevelni belő­le. Hát te? «— Én meg annak a boldog embernek" a /estvérét. •— Tudod mit, neked lányod lesz. Majd összeházasítjuk őket. Igy aztán az unokáink vérsejtjei között helyet kap az egész Viribus Unitis. Azokat sorozzák azután be valami­lyen társadalmi, faji, vagy nemzetiségi kate­góriába. — Légy nyugodt, be is sorozzák", 3. — Itt mégis csalc jobb. . .. _ . Ezt Bálint Ferkó mondta cs a másik há­rom némán rábólintott. Nem volt ugyan semmi észrevehető összefüggés Bálint meg­állapítása és a korábbi beszélgetés tárgya között, Bálint nem is fűzött hozzá semmifé­le magyarázatot, mégis rögtön tudták mind a négyen, hogy mire gondol. Tulán csak Ma­tinék nem tudta, de a másik három bizonyo­san. Hiszen a Koronában ültek, a hazai már­ványasztal mellett, ahonnan kiláthattak »a kisforgalmú uccára és ha egy kicsit oldalt hajoltak, hát láthatták azt az uccaszegletet is, amely egy távoli olasz városkában vala­mikor olyan ismerősen vetítődött hazavágyó képzeletük tükrére. Akkor csudálkoztak nn­jyon, hogy úgy összekerültek. A Hold-uccai ház három lakója. Összesodorta, együtt tar­totta, egymáshoz kapcsolta őket a háború. Csak Matinák hiányzott. Brassóban veszte­gelt alig gyógyult fejsebével. De ők, hár­man, őszintén szerették volna, ha velük van, ha együtt lehetnének mind a négyen. Csu­rlálkozva mondogatták egymásnak, hogy idehaza, az öreg Koronában, sohasem ültek még együtt. Nem is jártak a kávéházba. A világháború kellett ahhoz, hogy asztahársak­ká tegye őket. Most együtt vannak, asztaltársak és egy cseppet sem csudálkoznak rajta. Elég sűrűn járnak kávéházba mostaná­ban. Igy kívánja a Viribus Unitis üzleti ér­deke. A kávéház nagyszerű hely. Üzleti ösz­szeköttetéseket lehet szerezni, üzleteket le­het kötni, meg lehet tárgyalni az ügyeket. És itt néha, titokban, egy-egy szerb cigaret­tát is el leKet szívni. Jellegzetes illatú füst­je elvegyül u sűrű füsttengerben. Finánc le­gyen, aki kiérezi belőle. Persze, hogy jobb itt, mint abban az olasz városban volt. Mindenkinek jobb. Ha a köz­vetlen gondok száma meg is sokasodott, ha véres és veszélyes is a kenyérért folytatott harc, de azőrt más, mint az a másik volt. Itt tudja az ember, hogy miért. Itt lehetnek egyéni céljai. Itt érzi azokat, akikért viasko­dik. A jelenlétüket, a közelségüket, a szivük dobbanását, a vágyaikat, álmaikat érzi. Ott nem érezhetett semmi mást, csak a szörnyű távolságot és a rettenetes céltalanságot. Hallgatnak mind a négyen és bámulnak ki az ablakon. Mintha csak most látnák elő­ször a mindennapos képet. Jönnek-mennefc az emberek az ablak előtt és benn, a füstöemennyezetű kávéház aszta­lai között is. A sarokbay öreg kereskedők vívják örök alsóscsatájukat. Kopasz kopo­nyájuk fénylik a verejtéktől. Messzebbről a csorba billiárdgolyók finom koccanása hal­latszik, ha el nem nyomja ezt a hangot a pincérek lármája, a feketekávés poharak és a tálcák zörgése. A másik sarokban politizál­nak a törzsvendégek. Szidják a kormányt és sokallják az adót. Csupa itthoni zaj, meghitt, barátságos lárma, idegzsongitó, pihentető hangzavar. Néznek ki az ablakon, figyelik a járókelő­ket. Csak Mezei bújik el az újságja mögé. — Nézd csak, — szólal meg hírtelen Gebhardt és megérinti Matinák karját —, odanézz. Matinák néz és látja, hogy az ablak előtt lassan elsétál egy összesimuló fiatal pár. Az ő RÓzsikája, meg Mezei Árpád. Most Matinák érinti meg Mezei karját és mutat kifelé. A két apa arca megértően mosolyog, Bá­lint pedig ismét az olasz kávéházra gondol és képzeletében látja az ablak előtt a frissen érkezett önkéntest, Gebhardt tanácstalanul nézelődő fiát, akit az utolsó transporttal pa­rancsolt ki a háború poklába a császár pa­rancsa. — Igy mégis csak jobb — mondja hango­san és a töbiek mosolyogva bólintanak rá. —. Mikor esküsznek? — kérdi Gebhardt Péter. — Még nem beszéltünk róla, — válaszol­ja Mezei. — De azt hiszem, még az idén. — Domonkosék sem várnak már sokáig. i— Nincs is értelme a sok várakozásnak, — teszi hozzá Bálint. — Novemberre talán kinevezik a fiút. — Lilike is bízik abban, hogy megválaszt­ják tanítónőnek. Kettőjük fizetéséből már megélhetnek valahogy. Legalább elkezdhe­tik az életet. Ismét hallgatás következik. Mindenki a jövőre gondol. Azt találgatja, szebb lesz-e, jobb lesz-e a fiatalok élete, mint amilyen az övéké volt. Igaz, hogy ők nehezebbek kez­dik, de talán majd könnyebben folytathatják. Ahogy így ábrándoznak, az asztalhoz lép a Schwnrcz úr. A kis púpos. Érdekes, ismert figurája o városnak. Nvuutalan természetű. fürge emberke, aki fáradhatatlanul"cipeli éj­jel-nappal púpját és apró-cseprő üzleteket köt. Gyufát, levelezőlapot, könyveket árul. Titokban pornográf képeket is. Mindig rej­teget néhány ilyen üldözött mulatságot ha­talmas zsebeinek mélyen és ha megfelelő médiumot sejt egyik-másik öregúrban, disz­kréten meg is mutatja, föl is kínálja. Hordár­és postásszolgálatokat is teljesít. Üzeneteket hoz és válaszokat visz. Üzletek nyélbeütésé­nél segédkezik. Tippeket ad. Ötletei vannak. Állítólag leskelődik is a féltékenyebb termé­szetű férjek számára. Kilesi feleségük titkos útjait és lelkiismeretesen referál megfigyelé­seiről. Sok válóperben töltötte már be a koronatanú szerepét. De sorsjegyárúsítással is foglalkozik. Nagyszerűen ért hozzá. Ugy ad el minden egyes sorsjegyet, hogy szinte garantálja hozzá a főnyereményt. ("A<?a "réioJ) Szeged sz. kir. város fii. bizottságának köz­gyűlésétől. 81-1938. közgy. sz. Hirdetés Szeged sz. kir. város th. bizottsága 1938 május hó 4-én és 5-én tartott rendes közgyűlésében a következő közérdekű határozatokat hozta: 1. Vitéz Gömbös Gyula felállítandó emlékművé­nek költségeire 500 P hozzájárulást szavazott meg. 2. Dr. Kemcnesy Tibort életfogytiglan tanács­nokká választotta meg. 3. A közigazgatási bizottságba egy tagot vá­lasztott. 4 A város tisztviselői és alkalmazottai létszá­máról szóló szabályrendelet módosított részeit kihirdette. 5. A város üzemeihez két üzemvezetői állást szervezett. 6. A fehértói halászcsárda építésére hitelt en­gedélyezett. 7. A fűszer-paprika kikészítő iparról szabály­bályrendeletet alkotott. 8. A piaci és vásári szabályrendeletet módosí­totta. 9 A Szeged-Vidéki Gyümölcstermelők Egye­sületének segélyezésére póthitelt engedélyezett. 10 A gyámpénztári szabályrendeletet módosította. 11. A temetőről és ravatolzásról szabályrende­letet alkotott. 12. A bábasegedelem biztosításáról szabályren­deletet alkotott. 13. A város háztartásának 1937. évi zárszám­adását tudomásul vette és a felmentvényt a fe­lelős számadók részére megadta. 14. A nyugdijszabályrendeletet módosította. 15. A Magyar Altalános Takarékpénztár rt.-nál és a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank rt.-nál fennálló IViggőkőlcsöiit meghosszabbította. 16 A fehértói halgazdaságoknál felmerült költ­ségekre póthitelt engedélyezett. 17. A Tiszaparti Halásztársaság partjavadalnii diját átalány ősszegben állapította meg. 18.. A szervezési szabályrendelet kiküldési il­letményeket szabályozó szakaszait módosította. 19. A Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó rt. igazgatósága és felügyelő bizottságába egy-egy tagot jelölt ki. 20. A volt házákezelésü sziuházOzem vesztesé­geit töröl le. 21. Néhai Ilirhágcr Ferenc árvatári adóstól e gyámlári tartalék alap javára megvásárolt in­gatlan másik részének eladásához hozzájárult. 22. Széchenyi Lajos gazdasági intéző részére az általa kezelt gazdaság tiszta jövedelméből juta­lékot állapitolt meg. 23. A Szabadtéri Játékok rendezésének költsé­geire további hitelt engedélyezett. 24. A Szegedi Dalárda és Oratórium Egyesület részérc segélyt állapított meg. , 25. A vízvezeték tartalék alap, a közlegelő alap, a Mészáros György és Szabó András féle alapít­vány, az árvaházi alap, a szegény alap, a társa­dalmi szegjény alap, dr. Aigner Károly-féle, az özv. Lichtcncgger Gyuláné-félc, a Peternelly La­jos-féle a Sáry János és neje-féle I, TI, III. V. és a dr. Somogyi Szilveszter-féle alapítványok 1937. évi számadását felülvizsgálta .s a felmentvényt o lárkczelők részére megadta. Ezen közgyűlési véghatározat ellen a kihirde­tés megjelenését követő naptól számított 15 nap I alatt a polgárme-sleri hivatal utján benyújtható jogorvoslatnak van helye. Szeged sz. kir. város tb. bizottsága 1938. évi I május hó 5-én tartott üléséből. • Dr. Pálfy József polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents