Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-08 / 102. szám

Vasárnap, T958. május 8. DÉLMAGYARORSZAG 7 BOCSKAY KATQ — FÓHERCEGNE Budapest, május 7. Albrecht főherceg és Bocskay Kató romantikus szerelmi regénye szombaton elérkezett legjelentősebb állomásához; az egykori szegedi tanitónő szombaton délelőtt Habsburg-Lotharingia főhercegnő lett, a hétfői Pannon, halmán megtartandó egyházi szertartást megelőzően, polgári házasságot kötött a főherceggel. Az Esterházy-uccai főhercegi palotában dél. előtt megjelent Szeneit/ Károly, Budapest polgármestere és ott végezte cl azt a hivatalos aktusit, amely szerint Albrecht főherceg és Bocskay Katalin a világi törvények értelmében házastársaknak számítanak. Az esketési tanú dr. Ugrón Gábor kárpitos asztalos tűnőit Amit nem lát a Kirakatban, megtalálta emelett mintatermekben W i esner K I a u z a I - t é r. nyugalmazott belügyminiszter és Khuen-Héderváry Károly volt. Az esketési aktus alatt Bocskay Katalinon szürke délutáni ruha, a főhercegen huszárőrnagyi egyenruha volt. Az egyházi esküvő Pannonhalmán hétfőn délelőtt 11 órakor lesz. A szertartást Kelemén Krizosztom bencés főapát végzi. HIAIRIIISINIYIAIK OIL CSŐN 1.28 1.68, 1.96, 2.20, 2.90, 3.90 \mS3M ESi HEGYI®! „A gonűotatszabadság nagy eszméiéhez nyúlni senki sem akar Dr. Antal István saiió-előariása a Magyar Jövő Szövetség szegedi ankétján (A Dclmagyarország munkatársától.) A Magyar Jövő Szövetség szombaton délután nagygyűlést rendezett a városháza közgyűlési termében. A gyűlésen megjelent dr. vitéz Imecs György főispán, dr. vitéz Shvoy Kálmán országgyűlés; képviselő, dr. Konczwald Endre, a tábla elnöke és még sokan mások. Az értekezletet dr. M e lxZ e r Miklós egyetemi tanár nyitotta meg és közölte, hogv az értekezlet a sajtókérdések megtárgyalását tűzte programjára. Ezután M a j t é n y i Béla hitoktató beszéli a világnézelnevelés problémájáról, majd dr. Gedcnyi Mihály mondolt beszédet. Eszterhás István biró, a miniszterelnökségi sajtóosztály előadója arról beszélt, bogy 5—6 esztendővel ezelőtt senki sem gondolt arra, hogy az ujsághasábok mögött megbúvó arcokat megnézze. „Az úgynevezett magyar sajtó" — mondotta — a liberalizmus égisze alatt nőtt fel és Kossuth Lajosra hivatkozva követelt a maga számára szabadságot"'. Arról beszélt ezután, hogy a magyar sajtót fel kell szabadítani a közgazdasag rabságálió], fel kell szabaditani az idegenfajuság veszedelmétől. Azzal fejezte be szavait, liogy nem forradalmat, hanem rendel akarnak. Dr. Antal István államtitkár mondott ezután beszédet. Szegedi reminiszcenciákkal kezdte beszédét s elmondotta, hogy munkássága a sajtópolitikával kapcsolatban Szegeden kezdődött, amikor a forradalmi munkásság sztrájkja által némaságra kényszeritett jobboldali gondolat számára egy sajtóorgánumot teremtettek, amelynek szerkesztését, kiszedését, széthordását is maguk végezték. Ugyancsak innen indult el liusz esztendővel ezelőtt annak a modern nacionalista sajtópolitikának a konceRcióJa, amely csak lő esztendővel később téphetett a megvalósulás útjára. Gömbös Gyula és kormánya felismerte a sajtó jelentőséget — folytatta —. céljául tűzte ki, hogy a magyar keresztény közvélemény irányítására olyan sajtóapparátus szülessen meg^ amely függetlenül minden másodrendű szempont szolgálatától, a keresztény jobboldali politikai célkitűzései számára van hí • vatva közvéleményt teremteni. Nem szihai elfelejteni Darányi Kálmán történelmi, kimagasló érdemeit, bogy ezt a keresztény jobboldali sajtót a magyar politika egy válságos fordulójakor — ellenállva minden terrornak —< nem engedte elbuktatni, illetve kivégezni. Ezután arról beszélt Antal államtitkár, hogy minden reformpolitikának az a célja, hogy no az intézményeket, mint inkább az tn'.é'.ményrkel irányító embereket alakitsa át a modem kor követelményeinek megfelelően.' Ennek az mernühOK CIÁN vaiia'ata Dugonics-tér li. nuilcr palota. Telefon 25—50. Olcsó, megbízható, garanciaKÉpes. Elza Brandström Az egyik fővárosi lapban olvastam, hogy Brandström Eliza 50 éves lett és dacára annak, hogy e születési napot csendben kivánja megünnepelni, mégis százak és ezrek küldik hozzál őszinte szivvel legjobb kívánságaikat. Az újsága iró a mai tulfeszült légkörben ezen hírével kiesett előirt hivatásából, amikor a fegyverkezés csillagászati számának közlése helyett vénülő szivének öreg, de hálás dobogásával visszatér abba az atmoszférába, melynek baljós fellegeit ezernyi diplomatai fortéllyal iparkodnak most elkerülni, vagy legalább is elodázni. Ebben a nosztalgiás hangulatban feltűnik a 26—27 éves Elza lenszőke hajával, magas, karcsú alakjával, rugalmas, fáradhatatlan mozgásával és becsületes nagy kék szemével, amelynek értelmi, gondos és szeretetteljes sugárzása, mint egy isteni malaszt hűtötte le legelkeseredettebb indu.atuinkat és veze&ett viszsza bennünket a .ff es és a ham,utas reményeibe. Hiába élnek bennünk az emlékek ifjonti hevülettel, hiába képzeljük*.magunkat vissza a múltba, négy méter magas palánkkal körülzárt fogolytáborba, amelynek minden sarkából az oda elhelyezett géppuskákból a halál néz fejénk, hiába sóvárogtuk oda a lenszöke Elzát miudsürübben, hogy hálás tekintetünkkel együtt a perzselő szerelemmel nézhessük, amelyben magunk sorvadtunk el. Nagy ritkán, amikor csak tehette, nesztelenül besurrant közénk, hogy azután annál hangosabb, dübörgösebb emlékeket hagyjon maga után a gyógyulás és bizakodás biztos eredményeként. Elza 50 éve mellett az akkori 20 éves ifjak hajába is belopta magát az őszhajak sokasága, de azért melegség hatja át leiküket, ha boldog családi körben gyermekeiknek mesélhetnek a hadifoglyok tündóréröl. a lcnszőke EJsa Brandströmról. Ha ilyenkor megkérdezné leánykáin, mondd Apu, melyik élményed hagyott benned legmaradandóbb emiéket, akkor elfelejteném azt, amidőn szuronyrohammal foglaltuk eí az orosztól a Bródyba vezető vasútvonalat, amikor hátulról bekeritve fogságba estem és ugy az orosz, mint a Siiját tüzérségünk tüzébe kerülve hullottak el megettem bajtársaim és én is csak az isteni gondviselésnek köszönhehetem megmenekülésein, azután már orosz földön kozákok étlen-szomjan meneteltettek bennünket bokáig érő sárban naphosszat, vagy amikor egy csűrben összetereltek bennünket tetves gyilkosokkal, avagy a kisérő kozákok uszó jégtábláikra ugrálva kényszeritettek át egy nagy folyamon. Azután a tiíusz, a tüdőbaj, mely 3 havi kórházi ápolásra kényszeriteít, a Kerenszky-forradalom, a vörös forradalom vérengzései, a cseh gárda garázdálkodásai mind felejtésbe mentek már, ha arra az élményre 'gondolok, amit mindannyiunknak jelentett a szőke Elza első belépése kietlen hadifogoly életünkben. 1915 karácsonyán két svéd nő jelent meg táborunkban és német hadifoglyok részére szeretetadományokat osztott ki. Ott áltunk sután, könynyekkel a szemünkben, mireánk nem gondolt senki. Mikor észrevette Elza Brandström, a svéd nagykövet leánya .szomoruságuukat, nyomban bennünket is részeltetett az adományokban, pedig minket nem ők, hanem a dánok képviseltek, kikkel egész fogságunk ideje alatt nem találkoztunk. Még Ő exkuzáíta magát, hogy érdekünkben volt Bécsben a közös hadügyminisztériumban, majdnemi térdreborult az illetékesek elött, ugy könyörgött, gondoskodjanak a Szibériába raboskodó fiaikról. Hiába, hiába, — most átadja a német katonák részére küldött adományokat saját l'ele'őségérc. Azután még nagyon sokáig elbeszélgetett velünk, — ez volt az cisö találkozónk. Egy évre rá, amikor a levelek hu'Jása een> hozta meg a békét és a hazajutást számunkra, amikor a 40 fokos szibériai hidegek kifagyasztot-i ták belőlünk az utolsó reményt is, akkor ér ke-' zett újra váratlan közibénk. Szobáinkban láto-( gntott meg bennünket, a nagy hidegben nem engedte meg, hogy az udvarban gyúlokezz|ünk, nein, ugy, mint kormányunk küldötte, Reverlrc grófnő, aki még a betegeket is az udvarra kényszeritette. 40 fok hidegben. Ekkor volt alkalmam először szemtöl-szenrbe állni vele. Közhirré tették, hogy minden szobába ellátogat és személyesen adhatjuk át kívánságainkat. Lázasan csinosítottuk szobánkat és vasaltuk egyetlen nadrágunkat és tataroztuk önmagunkat. Halk kopogás után már bent volt a szobánkba, kis asztalunk mellől mintha villamosáram ért válna bennünket, ugy ugrottunk fel a hockedlikről és egyszerre kináltuk valamennyien hellyel— Fiuk, semmi ceremónia, maradjanak, nekem itt is jő —r- és leült a fapriccsen lévő öreg, kopott, foltozott szalmazsákomra, keresztbe rakta lábait és fesztelen beszélgetésbe kezdett velünk, amelynek minden szava, mint a to iiplor.l orgona hangja, lassan betöltötte a szobánkat és lelkünket. Mi néztük és folyton csak őt néztük cs alig válaszoltunk már neki, akkor látta meg vad és zavaros tekintetünket, leugrott az ágyról, ijedten lehúzta felcsúszott szoknyáját és o'y nesztelenül, mint ahogy jött, átment a következő szobába. Sokáig szótlanul ültünk és áhítattal néztük a helyet, ahol az e'öbb még egy szép fiatal hölgy ült. Harmadszor akkor találkoztam vele, amikor a kétségbeesés legnagyobb volt, akkor a gondviselésl a legközelebb megérkezett, vidáman, magabizóan, amit szuggesztív erejével ránk oktrojált e-, összevásárolta primitiv dolgainkat, képeket, kézimunkákat, slb., — mondván: Stockholmba egy hadi-