Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-03 / 97. szám

fi Pír MAGYARORSZÁG Kedd, 1958. május 3: HÍRES A KONYHÁJA A miMPOIMN Telefon 138-950. Rákóczi ut 58. A DÉLMAGYARORSZAG R £ G É H Y £ NEGY NEGYED MAGYAR LASZLO 54 — Ne tessék haragudni — mondja nagyon halkan —, egy nagy szívességet szeretnék kérni. Matináknénak eszébe sem jut, hogy tege­ződtek valamikor. Beljebb tessékeli vendé­gét, bevezeti az ebédlőbe és hellyel kínálja. — Nem akarom sokáig zavarni — szabad­kozik Gebhardtné —, csak azért jöttem, hogy..: Megakad. Nem tudja kinyögni a kívánsá­gát. Matinákné türelmesen vár. Hallgatása megnémítja n másikat is, aki érzi, hogy most mindjárt föltörnek újból a könnyei és odaborul a divány sarkába, kisírhassa ma­gát. Keményen harcol. Nem szabad sírni, nem szabad összetörni. Fenn kell a látszatot tartani még most is. Mosolyog és úgy mondja: — Olyan kellemetlen. Az uram nem ha­gyott pénzt itthon, elfeljtcttem kérni tőle, nem gondoltam arra, hotry szükség lesz nz rbédhez még valamire. Csak most, hogy a. hogy a... tésztát akartam meggyűrni.:. megakadtam, mert nincs a háznál egyetlen tojás sem. Kifogyott. Ha lenne olyan kedves és kölcsönözne egy tojást... Matinákné zavarban van. Hebeg valamit, mentegetődzik, de aztán fölkapja a fejét, szinte durván megragadja Gebhardtné kar­ját és húza, vonszolja magával ki, a kony­hába. — Nézze, — mondja szomorúan —, hideg a tűzhely. Ma nem főzünk ebédet. Nincs miből. Nézzen be a kamrába is. Üres. Sem­mi, de semmi nincs itthon. Egyetlen falás­nyi kenyér sem. Higyje el, olyan szívesen ndnám azt nz egv tojást. De tudja, hogy mikor láttam utoljára tojást? Talán hóna­pokkal ezelőtt. Hetek óta szalonna az ebé­dünk, az a reggelink, az a vacsoránk. Ma már az sem lesz. Az utolsó darabot az este faltuk föl. Nincs. Elfogyott minden. Matyi munkanélküli segélye a hét első két napja alatt elfogyott. Gebhardtné megrettenve bámul a nagy ürességbe. Később tanácstalanul kérdi: — Mit csináljunk? — Matyi talán hoz haza valamit. Kora reggel elment. A gyerekekkel együtt. Azt mondta, hogy a szervezetbe megy, hátha akad valami kisegítés. Ha nem akad, akkor kimegy a vasútra és ha lehet, hordárkodik. — Mit csináljunk? — kérdi ismét Geb­hardtné. Matinákné végtelenül megsajnálja. Visz­szavezeti nz ebédlőbe, maga pedig kendőt kap magára és fölszalad Bálintnchoz. Itt nem szól a csengő. Három nappal ez­előtt kikapcsolták a villanyó-nt, mert na­gyon fölszaporodott a számlahátralék. Zö­rögni kell a kilinccsel. NagyneKezen kinyi­lik az ajtó. — Ne lessék haragudni — ismétli Mati­nákné a másik asszony szavát —, ha lenne olyan szives és adna kölcsön egy tojást. Holnap majd visszahozom. — Tojást? — csudélkozik Bálintné — na­gyon szívesen adnék, de éppen elfogyott. Most gyúrtam éppen bele az utolsót a tész­tába. Maguk is tésztát főznek? — Mi nem főzünk senftmit, de Gebhardt­nénak kellene. — Gebhardtnénak? Miért nem ő kéri? — Tőlem kért szegény, de nekünk sincs. Megpróbálom Mezeiéknél. Nekik talán lesz. — Hol van Gebhardtné most? — Odalenn vár, nálunk, — Hát maguknál mi lesz az ebéd? — Nálunk? Semmi. Nem főzök. Nincs | miből. Talán az uram hoz majd valamit ha­za estefelé, ha megjön. — Még mindig nincs munkája? — Nincs. — Borzasztó ez a nyomorúság. Én «em tudom, mi lesz. Attól félek, hogy Ferkó valami bolondságot csinál. Bálintné könnyezik, de elborítja a könny Matinákné szemét is. A két asszony hirtelen összeborul az ajtóban és ugy sírnak együtt. Aztán lemennek mind a ketten Mezeiné­hez. Szerencséjük van. Nem is annyira ne­kik, mint Gebhardtnénak. Mezeiné kölcsön­adja a tojást. Marad neki még kettő. Már éppen indulnának o drága zsákmánnyal, amikor visszaszólítja őket Mezeiné. — Várjanak már egy kicsit. Van egy nagyszerű ideám. Rendezzünk ma közös ebédet. Úgyis tészta lesz nálunk is. Össze­tesszük a lisztünket, egyfajtát főzünk, aztán elosztiuk négyfelé. — De nekem semmim sincs, — szomo­rodik el Matinákné. — Legközelebb majd magának lesz es másvalakinek nem lesz. — Nagyszerű gondolat, — lelkesedik Bá­lintné —, de szóljunk előbb Gebhardtnénak. Matinákné szaladni akar érte, de vissza­tartják. Együtt mennek be hozzá mind a hárman. Aztán megtartják az asszonykonfe­renciát. Most háziasszony, családanya, fe­leség mind a négy asszonv. Rögtön megér­tik egymást. Fölismerik Mezeiné ötletének a jelentőségét. Egészen fölvillanyozódnak. A mai ebéd problémájának sikerült megol­dás ígérgetés "utat nyit képzeletük előtt a jö­vő felé. Hirtelen megfeledkeznek minden bajról, gondról és beszélnek, terveznek, épí­tik a jövőt. Nem a maguk egyéni jövőjét, hanem a családjukét, a gyerekeikét. Miiven nagyszerű is lesz, hogy eddig nem gondoltak rá. Közös konvhát vezetnek. Együtt főznek négy család, húsz ember szá­mára. Rengeteget megtakarítanak. Élelmi­szerben, tüzelőanyagban, időben, munká­ban. Húsz ember számára könnyebb főzni, ha négyen teszik bele a tudományukat, mint öt ember számára. Kevesebbe kerül, keve­sebb kell hozzá és mégis jobb, bőségesebb ebédek készülhetnek. Aztán összehordják a mai napra szánt lisztet, tojást, zsemlemorzsát, cukrot, zsírt. Kiderül, hogy így elég lesz az ebéd a négy család számára, pedig Matinákné nem ad­hat semmit sem hozzá. Áthurcolnak min­dent Mezeiné konyhájába és ott nekilátnak a főzéshez. Az egyik asszony összegyúrja a tésztát, a másik kinyújtja a gyúródeszkán a vékony tésztalapokat, a harmadik fölmetéli, a negyedik a tűzre, vízre vigyáz és befőzi. (Folyt, kflv.) Hl J KÖNYVEK Ignácx Rozzsá: Rézpénz Eve Curie: Mademe Curie Henry de Montherlant: Agglegények André Maurois : A gondolatolvasó gép Longwortd-Chambrun : Kilünő barátom Shakespeare :Possonyi Lásszló: Üldözni fognak titeket Nagyiványi Zoltán: Islenek völgye Sxücsné Lengyel Margit: Fogolytábor békében Pearl S. Buck: A széthuló család Sinclair Lewis : A tékozló szülők Tfiurxó Gábor: Előiátck Sscönyi Isíván : Házasság, az komoly Kollár Béla : Dr. Mezitláb D. Wfieatley: Axel drága John Goodwin : A titokzatos senki Félix Langer: Whiteman ur 7 napja Zane Grey: A fekete völgy diktátora Bruce: Zárt ajtók mögött Berend Miklósné : Piombó-kép Nagy Lajos: Három boltoskisasszony Albert Gervals : Nehéz orvosnak lenn; Kínába Alice LytlRens: Nem bizonyítható Esxterhds István : Háborúban nőttünk fel Détmagyarország kölcsönkönyvtár

Next

/
Thumbnails
Contents