Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-26 / 117. szám

DÉLMAGYARORSZÁG I.egujabb, legmodernebb Jégszekrények Permetezőgép I Zománcedény IBRUCKNER Sodronyffonat | „:„.,, petráleumfóző | VASUDVARBAN Egyik barátját leszúrta, másikat megsebesítette (A Délmagyarország munkatársától.) A ura]} < v ö.-zén Csongrádon ifj. Boross Imre 27 c.s/|cnfl(v legény késével agvonszurfa rokonát és jölwfúljál. Gál András ' legényt, ugyán­nkkor megsebesített egy másik legényt, Pusztai Pált. A hajálosvpgit szurkálást disz­nótor előzte meg, ahol Borosa mint k]<Vnc­tos muzsikált. A digzhótorban magasra csa­polt a hangúim és jffa„nn a legéi,vPk ö68ze­azójalkoztak. Állítólag Boross édesapja kö­tőit bele először Oá] Andrásba, majd a fiu is beleavatkozott a dologba. Az incidens az uc­cán folytatódott, amikor a legények hazafelé mentek. A vádirat szofint Gál ég'Pusztai da­lolva igyekeztek hazafelé, amjkor Boross ntánokiramodott, Gált leszúrta, Pturfafe pc. á'g megsebesítette. Boioss Imrét, szerdán vonta felelősségre Szándékos emberölés büntette miatt a szege­di törvényszék. A legény azzal védekezett, hogy C.ál ég Pusztai támadt rá először bot­tal. védekezésül kapta elő a kését, é^ anélkül, hogv megnézte volna, hogy hová csap vele! csapkodott., hogv megelőzze őket. A biróság több tanút hallgatott k'. közt,ük I'uezfe1 Pált is. aki elmondotta, hogy Boj-osst egyi­kük sem bántotta. az rohant, szitkozódva ufánok és még mielőtt felocsúdhattak volna, máris leszúrta Gált, őt. pedig mogsel>oBÍ<ette. ö már Csak. ezután ütötte meg botjával a vádlottat. A többj tanú kihallgatása gem ve­zetett eredményre. A törvényszék nem hozott az ügyben Hé­Iclet, hanem elrendelte az ujabb tanuk ki­hallgatását. A vádlott szerint az ujabbi ta­nuk >gá?.o]ni fogják. Pusztai az eset után ki­jelentette. hogv Gá| András élne, ha nem ütötte volna meg Borosst, aki crro leszúrta. Pusztai a szembesítéskor tagadta, hogy ilyen kijelentést tett volna. Az ujabb tanuk fogják tisztázni, hogy a klarinétos önvédelemből ölt-e, vagy sem. 1938 ijtlpuiu Márkás Garanciás be*. Kerékpárok Mjk sflgumi 1.68 P márssp-jmlpr® küiíö gumi fl.80 p. Tüzzoniáncozás, márványozva bármilyen szinre ga­ranclával. Uj kerékpárok részletre is. Autogén­hegesztés. Nikkelezés. ZSÓTP.R S. és TÁRSA mű­szerész, Szeged, Kállay A. (Hld) ucca 2. KACAGÓ ESTÉK Bsenzációs mulatságos műsora Ifellépnck: Rajna AUce. Gárdongi, Peti. Köváry: Fenyő, Rácz Vall, "áray Teri, Fülöp, Herendi Manci. K-ádár Piri• Buta Frzsf. Brrczy. Hegyi; Garátl: Elek Zsuzsi; Bartók Iby, László Imre, Jankovích és Pán László Miklós. Rendező: Kóváry Gyufa. Mjnden vasárnap és ünnepnap délután háromnegyed öt órakor olcó helyárakkal. Telefon: 12-92-54. Kezdete 9 órakor. „Elveszti nemzeti karakterét az a nemzet, amely kivetkőzik népviseletéből" Glatz Oszkár festőmüvész-tanár a népvisalet megmentéséről, az országos képzőművészeti kultura felfokozásának szükségé­ről és az arcképemlókalkotáe igazi hivatásáról Egy délelőtt a nagy művész főiskolai műtermében Budapest, május 21. Glatz Oszkár, az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola festőművész­tunára, hófehérh íju, Művészeti áramlatokat és országos válságokat egyaránt álvivott örökifjú, aki minden ecsctvonásáyal és minden szavával a legelső vonalban hirdette, hogy a magyar művé­szetnek forrongásban és nyugalomban épugy az egyetlen éltető magyar talajból kell táplálkoznia, mint az általános hazat közéletnek. A magyar talaj tele van különleges bőséggel a közélet szá­mára és a művészet nemzetesitésére egyaránt. Nyelvünk, népünk, tájaink annyira különlegesek, hogy ez az adottság nemcsak kerete magyarsá­gunknak, de lényege is és el is hatol ebbe a lényegbe nyugati fejlesztő frissülés, az ne okoz­hasson átformálódást, idegen mintára kopirozáet so a közéletben, se a művészetben. Ez a jellege Glatz Oszkár emberi é» művészi magyarságának. Ö volt az első, aki iskolát hirdetett a magyar művészet magyarosítására. Az ő művészeti témaköre szinte kizárólag rá­koncentrálódott a magyar vidék életére és serc­gestől hozta vásznain közönség elé a magyar nép és a magyar népiviselet karakterét, igazi Mi­benlétét. óriási művészeti kulturája, mesterség­beli hatalmas felkészültsége aztán nemcsak a nevét tette hamarosan ismertté, dc belevitte a köztudatba megfestett genreképei által a niagyur nép igazi népialakjait és azt a gazdag népvisele­tet, ami sehol, semmiféle más népnél ilycu szép­ségben és ennyi formabőségben meg nem talál­ható. Glatz Oszkár neve és művészete tehát egy fogalommá lett a népi kultusszal. Elvitathatat­lan, hogy az ö személyi és művészeti agttáció­jának lett eredménye, hogy ráterelődött a közér­deklődés a falura, a falu népviseletére, amely népviselet talán kivetkőzött, elveszett volna Glatz Oszkár évtizedes propagandája nélkül. Hi­szen még tiz évvel ezelőtt is nz volt a helyzet, hogy inár az úgynevezett népviseleti vidékek is kezdtek clszlntclencdnl, „elvárosiasodni". Akkor süvített bele a napi élet közönyébe a nagy mű­vész igazán fölrázó kiáltása: „Elveszti nemzett karakterét az a nemzet, amely kivetkőzik népvi­seletéből 1" Hát ez a kiáltás Indította el azt a folyamatot, amely ma „Oyftngyftebokréta" néven ismeretes és amelynek most már az is a lényege, hogy nemcsak visszavezette a falut a maga viseleti és lélekbeli szokásaihoz, dc megteremtette az általános magyar ruhamozgalmat is! Ennél a külön hangsúlyt kapott, nevezetesen nagy magyar művésznél volt alkalmam hosszabb látogatást tennem főiskolai műtermében. A mütermo úgynevezett tanári szoba. De a ta­nári szoba-jelleg csak abban érződik, hogy a dél­előtti tanítási órák alatt jön-megy hozzá a fiatal­ság. Most, látogatásomkor is például nagyon ko­moly müvelet folyik benn: az ifjú miivószdiákság éppen vizsgázik. Ez ugy megy végbe, hogy z jó­kora növésű lfjak-Iányok mélységesen ünnepélyes arccal körbeszoritják a bófehérliaju kis protesz­szort és sorra mutogatják neki hatalmas map­pákba rakott évi rajztermcléseiket. A profesz­szor pedig — hát tekintettel -arra, hogy úgyis utolsó vizsgáztatása lesz, mert „nyugalomba vo­nul" — hümget fcjcsóválgat, dc az a kezében mozgó pirosplajbász mindig legalább egy kHlku. lussul jobbat fog a rajzokra is az eléje tartott indexbe is. Aztán, amikor a meghatódott diákság „levizs­gázott" és elvonult, az öreg professzor — hókusz­pókusz! — hirtelen átváltozott fiatalosan nevelő Művésszé, a tanári szoba pedig műteremmé. És máris a lcgmeghitlebbcn nézegetjük a sorra elő­vett pompás alkotásokat. Csupa népvisclctü mű. Alakok, fejek, kompozí­ciók. Mind a falu népéről, a falu életcbőf. Ez a többszáz kép szinte egymagában is elég hő anyag volna egy néprajzi és népgcnrcmuzeuin megteremtésére. Amire igen fontos etnográfiai szükség is volna és uini talán a legnagyobb ha­tású idegenforgalmi nvczctcsségge is kinőhetne! Ha például Szeged város létesítene egy Ilyen országos néprajzmüvészetl muzeumot . . . ? ! Van aztán külön nevezetes regisztere f.iialz Oszkár művészetének: a portré. Ebben is egyike a legkiválóbbuknak. Ü festette meg a kormányzó, Vass József, Berzeviczy Al­bert, Scioppa nunclus, Rakovszky, Szendv, Re­rr.ényi-Schncllcr, Senn Ottó és sereg niás kivá­lóság arcmását. Ő is, mint minden elmélyülő művész, kemény bírálatot mond a mai arcképfcstési konjunktura súlyos művészeti következményeiről — A portréfestészet — mondta határozottan —• mindig pontosan megmutatja' a korabeli művésze­ti izlésnivót. Hát ez a ml kornnk eteklntethen nagyon szánalmas. Attól eltekintve, hogy a leg­több emlókportrét dilettáns „művésszel" festetik nveg, ha nzlán igaz művész kap ts portrémegren­delcst, a rákény szeri tett Ízlésbeli feltételek tel­jesen megkötik n kezét és fantáziáját. A kép Igy majd mindig szürke kényszermunka lesz és ez­zel a portré elveszti emlékmű jellegét. Mfadeii kornak tehát olyan a portréfestészete, mint ami­lyent megérdemelt! Glatz Oszkár egyébként úgyszólván valamcny­nyi nagy művészeti kitüntetést megkapott. Igy tu­lajdonosa a Corvin-aranyláncnak^ nz állami •aranyéremnek, a Társulati dijnak, aranyérmet kapott a München, Pária, Barcelóna, Sanfrancis­eo st. louisl nemzetközi kiállításokon. Müvei kö­zül is csaknem valamennyi számottevő külföldi muzeum őriz kisebb-nagyobb gyűjteményt. És most, hogy 1914 év óta a Képzőművészeit Főiskolán lekötött öreg professzor nyugdíjba jut, felszabadul ezzel -a megfiatalodott Glatz Oszkár festőművész, akinek akkora tömegű terve van, amennyit hollófekete hajjal is csak ugy lehetne vállalni, ha hozzá glatzoszkári lobogó lelkesedés, munkaszorelem és művészeti felkészültség pá­rosul! A „nyugdíjazott" Glatz Oszkárról hamarosan és még nagyon sokat foguuk hallani. Radnay Oszkár.

Next

/
Thumbnails
Contents