Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-22 / 114. szám

Vasárnap, 1938. május 23. DÉLMAGYAROKSZAG 7 MAYERLING igaz története Váltott lovakkal Mayerling felé Negyvennégy 'órával a mayerlingi tragédia elölt látta utoljára Vetsera Heléna báróné a leányát. Arról, hogy miként csábították el a baronesst fc- * memoár állandóan ezt a kifejezést használja: „Entführung" — az emlékirat két helyen emléke­zik meg. Mind a két helyen alapos részletesség­gel. Először azt meséli el Vetsera Heléna, amit Larisch grófnő mondott. Később, miközben tizenkét oldalon a tragédiának más részleteit tár­gyalja, azt adja elő, amit a katasztrófa után a maga nyomozásával kétséget kizáróan megállapí­tott Átugrom most ezt a tizenkét oldalt és a két fejezetet egymás mellett közlöm le, szószerint az anya előadásában. „Hétfőn január huszonnyolcadikán, Larisch grófné és Mary baroness féltizenegy órakor fi­akkeron elmennek hazulról, hogy végrehajtsák a tervüket: átírassák a számlát Rodecknél a gróf­né nevére. Körülbelül egy órával a kikocsizás után a grófné egymaga jött vissza és valósággal berontott a lakásba. Anélkül, hogy a bárónét üd­vözölte volna, igy kiáltott fel: „Elvesztettem őt! Elhagyott engem! Ezt -a cédulát találtam a ko­csiban!" Kezében egy apró cédulát lobogtatott, amelyen kusza betűkkel ennyi állott: „Nem tu­dok tovább élni. Amig Te utolérsz, addig én ment­hetetlenül a Dunában vagyok. Mary." A grófné azután tovább mesélt: „Amikor meg­érkeztünk Rodeck üzletéhez, Mary arra kért meg, menjek én be egyedül a boltba, mert ő nem érzi jól magát. Én bementem, közben azonban eszem­ibe jutott, hogy valamit mégis meg kellene kér­deznem tőle, kijöttem az üzletből, ő azonban nein volt már a kocsiban. A legnagyobb erőfeszítéssel tudtam csak' megőrizni a lélekjelenlétemet és a mellettem álló segédhez igy szóltam: „A barát­nőm bizonyára a nővérével egy másik kocsin uta­zott tovább . . ." Beszálltam a fiakkerba, a kocsis elmesélte, hogy mialatt az üzletben voltam, ő a kirakatok­nál bámészkodott el. Éppen csakhogy megfigyel­hette miszerint Mary hirtelen kiszállt a kocsiból, intett egy szembejövő fiakkerosnak, azt megállít­tatta, beült és a Miehailcrplatz irányában elhaj­tatott. Ha nem hisztek nekem kérdezzétek meg a fiakkerest , . Erre behivattuk a kocsist, aki pontosan ugyanugy mondott el mindent, ahogyan azt Larisch grófnő előadta." „Az anya kétségbeesésére, amit a kocsiban ta­lált cédula váltott ki, ezt jegyezte meg a gróf­nő: „Nem kell az ilyen dolgot komolyan venni! Mary sokkal jobíban szereti az életét, semhogy valami csacsiságot csináljon. Ami történt, az csak a trónörökössel lehet összefüggésben, hiszen Mary rajong érte ..." A báróné erre igy kiál­tott fel: „Hiszen nem is iámeri a trónörököst! Ez Csak a Te gyanúd lehet! Ha csak el nem tit­kodsz előttem valamit! Vagy az -acél (cigaretta­tárcát tényleg a trónörökös ajándékozta Mary­nek? Ez bizonyiték lenne arra, hogy Rudolf és Mary főzött valóban kapcsolat áll fenn! Mondd Mária: meg mernél esküdni nekem, bogy a tárcát való­ban Te ajándékoztad a lányomnak?" A grófné így felelt erre: „Hogy is hihetnél Te egyebet? Rudolf tavaly nyáron Teegernseeben ajándékozta nekem ezt -a cigarettatárcát." Ezek szerint tehát az egyetlen bizonyíték, amely a kettejük szemé­lyes kapcsolatára a gyanú árnyékát vethette volna, megdőlt. Szóbakerülvén az a kérdés, hon­,nan volt Marynek pénze ahhoz, hogv arany ci­garettatárcát vásároljon a trónörökösnek, a grófné megjegyezte, hogy száznyolcvan forintot ő adott neki, háromszáz forintot pedig bátyjától kapott karácsonyi ajándékul a baroness. „Közben a grófné tanácsára behívták a szobá­ba a komornát, akinek a báróné elmesélte, hogy Mary a Rodeck' üzlete előtt eltűnt. Megkérdezték tőle, hogy nem sejt-e valamit, a leány stereotip válasza azonban egyre csak volt: Én igazán nem tudok semmiről.. T Mi történt valóban 1889 január huszonnyolcadikán hétfőn a Rodeck ékszerboltja előtt Bécsben? Az anya a tragédia után szinte percről-percre állapította meg ennek a napnak Bécsben lefoiyt történetét és nyomozásának eredményéről imigyen számol be memoárjainak további során: „Larisch Mária grófnő meséje a baroness el­tűnéséről, kétségbeesett berontása a fiakkerben talált cédulával nem volt más, mint aljas komé­dia. Komédia, amelynek minden részletét ez az asszony előre pontosan átgondolta és megter­vezte." „Amikor január huszonnyolcadikán délelőtt fél­tizenegy órakor Larisch grófnő a fiatal baro­nesscl fi3kkerbe ült. a Vétsera-palota portása nyitotta ki a fiakker ajtaját. A portás előtt adta ki a grófnő a kocsisnak az utasítást: „Hajtson a Rodeoh-hez a Kohlmarktra." Alig indult el azon­ban a fiakker a Salezianergasseban, — itt volt a Vetseráék palotája — Larisch grófnő leengedte az ablakot, kihajolt és a fiakkerosnak azt mon­dotta nem menjen a Rodeckhez hanem hajtson a Burg Augustinerbastei-i oldalához és itt álljon meg az első vasráccsal elzárt bejárónál. Igy is történt. Mindketten kiszálltak, a Burgba mentek, a kocsis azt az utasítást kapta a grófnőtől, haj­tasson kissé előre, várjon oldalt, de álljon ugy, hogy állandóan figyelni tudja a kis rácsos kaput anélkül azonban, hogy ez a figyelés feltűnő len­ne. Körülbelül negyedóra múlva Bratfisch, a trónörökös kedvenc fiakkerosa érkezett a rá­csoskapuhoz. Pár perccel később Mary bárónő egyedül jött ki a Burgból, beszállt a Bratfisch kocsijába és azzal egyedül elhajtatott. Egy ujabb negyedóra múlva a grófnő kocsisát odahívták a rácsos kapuhoz, a kocsis leszállt a bakról, a grófnő egy sötét és szük folyosóra vezette öt és figyelmeztette: mindarról, amit látott, nem sza­bad senkinek szólni egy szót sem. Ugyanitt, az Auguslinerbastei rácsoskapujába torkolló szük folyosón tanította ki Larisch grófnő a kocsist •arra is, hogyha kérdezik, mi legyen a válasza. Kitanította arra, azt kell mondani, hogy a gróf­né és a baroness Rodeckhoz hajtattak, mialatt a grófné az üzletben volt, a bárókisasszony egy idegen kocsival továbbment." „A kocsisnak el kellett ismételnie azt, amit a grófnétól hallott és csak amikor jól tudta már a leckéjét, vitte cl Larisch grófnét az ékszerüzlet­be. Itt a grófné a személyzet előtt ugyancsak le­játszotta a komédiát. Beszélgetés közben azt mondta, hogy a barátnőjétől kell valamit kér­deznie és mglepetést mutatott, amikor Vetsera Máriát nem találta a fiakkerben. A komédiát az­után tovább folytatta: kétségbesetten, valósággal beesett Vetsera Ilclcna szobájába, kezében ott lobogtatta azt a cédulát, amelyet a kocsi ülésén talált" „Miközben Vetsera Heléna báróné és Larisch grófné arról tárgyaltak, hogy mit kellene tenni, Bratfisch csukott fiakkerbn Rothenstadelba vitte Vetsera Máriát. Iláromnegyedtizenkettőig várt ak­iit Ekkor hajtott elő az a nyitott fiakker, ame­lyet Rudolf sajátkezüleg irt cédulával rendelt er­re az időre a rothenstadeli kocsma melletti vas uti sorompóhoz. Rudolf is megérkezett. £s bá­romnegyedtizenkettőkor nyitott kocsiban mind a ketten elindultak Mayerling felé..,' Bratfisch ült a bakon... Ezcrnyolcszányolcvankilenc január huszonnyol­cadikán hétfőn, délelőtt háromnegyed tizenkettő­kor látták Rudolf, a monarkia harmincegyeszten­dős trónörököse és a tizenhét esztendős Vetsera Mária utoljára a császárvárost A fiakker galoppban indult meg a Wienerwal­don át a mayerlingi vadászkastély felé. Útközben, valahol Mödling táján Bratfisch meg­állította a kocsist, meleg téglákat szerzett egy kocsmában, a fiakker utasai megittak egy félli­ter forralt bort és aztán vágtattak tovább. I1Ó borította az erdők fáit és az országút mellett kí­váncsi őzek álltak tágranyilt szemekkel. Varjuk károgtak a réteken és a házak ereszén leerszke­dett a jégcsap . . . Talán Ali árvánál, vagy IleilegenVreniznál járt már a Bratfisch kocsija, amikor a Vetsera bá­róné bécsi palotájában gondolkozni kezdett azon: mit is kellene tenni. Az első percekben Larisch grófné bejelentése nem okozott valami túlságosan nagy ijedelmet, mindenki azt hitte, hogy ebédre, vagy legkésőbb délutánig Mary meggondolja ma­gát és előkerül. Huszonnégy óra telt el Vetsera Mária eltávo­zása óta addig, amig az anya rá tudta magát szánni arra, hogy egyenesen a rendőrségbe* LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜR iőRUHAK AMPELHEGY! FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜRDŐRUHÁK AMPELHEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜRDŐRUHÁK ' MPELHEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYi FÜRDŐRUHÁK LAMPELIIEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY' FÜRDŐRUHÁK AMPELIIF.GYI AMPEL és HEGYI fürdő­ruhák. HEGYI FÜRDŐRUHAKLAMPEL HEGYI FÜRI DŐRUHÁK LAMPF.LHEGYT FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHAKLAMPEL HEGYI FÜR DORUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHA

Next

/
Thumbnails
Contents