Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-20 / 112. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1938. május 20. A rendi állam Akik figyelemmel kisérik a lapok tudósítá­sait, néhány hét óta egyre sűrűbben ismét­lődve találkozhatnak egy uj, vagy ha ugy tet­szik, nagyon régi és már eltemetettnek hitt közjogi fogalommal, a rendi állammal. Nem is kótyagosak, hanem nagyon is szá­mító fejek magyarázzák, hogy ami eddig volt, az nincsen jól, ami haladást az állam szerkezete és az emberek joga tekintetében a tizenkilencedik század kitermelt magából, az mind csak tévedés és hogy ezeket a téve­déseket helyrehozzuk, vissza kell mennünk a középkorba, mikor nem egyének, hanem rendek alkották az államot. Évszázadokon keresztül a rendek szolgáltatták a szilárd vá­zat az állam és a társadalom épületéhez. Ez a szilárd váz ment veszendőbe, mióta az ember arra a merészségre vetemedett, hogy föl merte fedezni Amerikán, Newton törvé­nyén és a spektrálanalizisen kivül a legnehe­zebben felfedezhető valamit is: önmagát Az yj rendiségben uj keretet kell adni a ncpek életének. Az államot ne alkosság töb­bé egymástól független individuumok, ha­nem megszervezett hivatási csoportok, azaz rendek. Ezeket a rendeket az egyazon hiva­tásban kifejtett gazdasági és társadalmi te­vékenység kapcsolja össze egymással s a rendek az önállóak és alkalmazottak érdek­közösségi szervei. Az egyén csak fizikailag marad önálló, de lelkileg és társadalmilag nem. Az egyén csak a renden ke­resztül tagja az állam na k. Ez az uj rendiség tanítása, ez a régen elfelejtett kö­zépkornak modernizált formában való visz­szatérése. A spanyol közmondás szerint ugyanaz a kutya, csak a gallérja más. Amennyire mi tudjuk, eddig két állam tett kísérletet az uj rendiség életbeléptetésére, a megboldogult Ausztria és a jelenleg egyál­talán nem boldog Románia. Az olasz fasiz­musnak és a német nemzeti szocializmusnak Van ugyan némi hasonlósága a rendi állam elgondolásával, de ez a hasonlóság csak a külsőségekben nyilatkozik meg és a lényeg alapjában véve teljesen más. Akár az ola­szok, akár a németek nagyon jól tudják ugyanis, hogy a modern embert az külön­bözteti meg a középkor emberétől, hogy ér­deklődése, kenyérkeresetének módja s a társadalomban való elhelyezkedése többrétű, mint volt a nagyatyjáé, vagy szépatyjáé és nem lehet oly könnyen egyik, vagy másik hivatási csoportba elskatulyázni, mint eze­ket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ép­pen a legértékesebb és legnagyobb értékű individuumok azok, akik a foglalkozások, vagy ha jobban tetszik, a hivatások egész sorának mezőin szántanak és termel­nek uj értékeket. Ámbár a rendi gondolat apostolainak még mindig nehéz lehetne el­dönteni, hogy minek minősítsék a közép­kori Benevenuto Cellinit, aranymüvesnek-e, vagy művésznek és mi legyen az újkori Hans Sachs rendi minősítése, suszter-e, vagy köl­tő. Ez ugyanis fontos abból a szempontból, hogy a hivatásszervezet melyik csoportjában adjanak nekik helyet. Tudták ezt a szegény osztrákok Is nagyon jól ós nem is ezért találták ki a rendi államot. Az ő rendi államuk nem volt egyéb, mint v é­de kezesi a szociáldemokráciá­val, a nemzeti szocializmussal és Politikai napilap a német csatlakozási törekvé­sekkel szemben. Rájuk azért senki se hivatkozzék. Abban a pillanatban, mikor fel­idéződött a népszavzás veszedelme és még inkább, mikor az első motorkerékpá­ros német katona Kufsteinnél átlépte az osz­trák határt, az osztrák rendi állam olyan nyomtalanul és olyan örökre elmerült a tör­ténelem színpadának sülyesztőjében, mintha nem is élt volna négy esztendőn keresztül örökkévaló életet. Erről a rendi állam­ról mondották, hogy hive egy sincs, de m i n­denki meg van elégedve vele, aki benne elhelyezkedett. Kísérlet volt, egyesek szerint talán jobb sorsra érde­mes kisérlet, amely nem sikerült, mert az erők elsöpörték — örökre. A román rendi állam, az más. Azzal ne­künk, magyaroknak igazán érdemes foglal­kozni, mert nagyon érdekes és érdemes ta­nulságokat rejt magában. Amint tudjuk, a király proklamálta és Chrístea Miron pátriár- " ka kormánya vesződik a gyakorlati életbe való átültetésével. A lényege nagyon egy­szerű. Ha mindeddig, ezer különböző fifiká­val, választási atrocitással, egyes esetek szá­mára kiagyalt rendeletekkel és királyi dek­rétumokkal nem sikerült a kisebbségeket, a magyarokat, németeket és zsidókat a köz­élétből teljesen kiirtani, akkor ezt fogja meg­hozni Romániának az uj rendiség, — a leg­törvényesebb és legalkotmányosabb formák között. Eddig a legjobb akarat mellett se le­hetett megakadályozni, hogy a marosvásár­helyi kereskedelmi és iparkamara tagjainak többsége magyar legyen. Hiába okoskodtak ki bárminő praktikákat, a kolozsvári ügyvé­di kamarában a magyar ügyvédek igen te­Páris, május 19. A francia-olasz tárgyalások meglassulása különböző híresztelésekre adott okot Illetékes körök megismételték, hogy a francia kormányhoz mindeddig semmiféle kérés nem ér­kezett az olasz kormány részéről. A párisi kor­mány római illetékes köröknek eljuttatta a meg­beszélések programját, erről azonban az olasz kormány még nem nyilvánított véleményt. Musso­lini beszédéből és a Rómából érkező hírekből arra lehet következtetni, hogy a spanyol ilgy gördített akaddályokat a tárgyalások elé, jóllehet a diplo­máciai tárgyalások ezt nem indokolták, a Blondel és Ciano közötti eszmecserék során megvitatás alatt álló több kérdésben ugylátszik, hogy nem. XIV. évfolyam 112. sz. kintélyes számbeli kisebbséget és súlybeli többséget alkottak. A temesvári mimkaka­marában helyet kellett szorítani a magyar és német munkásoknak is, hisz nem lehetett választóik szavazati jogát egyszerűen elkon­fiskálni. Esetleg Genf megneheztelt volna ÓTte. De most jön az uj rendi állam. Á terü­leti alapon létrejött szervezetek megszűn­nek és különböző foglalkozási ágak a z egész országra kiterjedő szövetségek­be, vulgo rendekbe olvadnak össze. Külön hivatási szervezetük, vagyis rendjük lesz a gazdáknak, a gazdatiszteknek, a boltosoknak, a nagykereskedőknek, a kisiparosoknak, a gyárosoknak, a munkásoknak, az ügyvédek­nek, az orvosoknak, a mérnököknek, az írók­nak, az újságíróknak és ki tudja, még kinek. Mindenkinek meg lesz a maga rendjén belül a szavazati joga, de a rend az egész országra kiter­jedően együtt szavaz. Minthogy minden rendben a románoknak lesz meg a többségük, a legtökéletesebb jogegyenlőség és legtisztább választás mellett a kisebb­ségek az uj rendiségben intéz­ményesen kiszorulnak a közélet­ből. Még panaszkodni sem lehet miatta, hisz senkit jogának gyakorlásától el nem üt­nek, csak éppen a jogot fosztják meg gyakorlásának értékétől. Hogy az erdélyi ki^ sebbségek miként fogják kivédeni ezt az exisztenciájuk ellen irányuló támadást, nem tudjuk. Azt azonban sejtjük, hogy nem fogja a helyzetüket megkönnyíteni, ha Magyaror­szágon is akadnak, akik a rendiség jóhiszemüt hirdetésével erkölcsi zsirót adnak a román politika legújabb vívmányához. merült fel semmiféle áthidalhatatlan e'lentét, ilyen körülmények között a francia kormány a két or­szág érdekében szeretné tovább folytatni a meg­kezdett tárgyalásokat és várja az olasz kormány válaszát javaslataira. Rendes mederben ... Róma, május 19. Illetékes olasz körökben ki­jelentik, hogy a francia-olasz tárgyalások rendes mederben folynak. Lehet, hogy voltak nehézségek, de határozottan meg kell cáfolni azokat a külföl­dön keringő képtelen híreket, amelyek súlyos nem­zetközi feszültségről tudnak. A Nep egyhangúlag Kornis Gyulát felölte a házelnöhi tisztségre Rendkívüli minisztertanács lárigiialfa le a tisztviselői rendeletet — Szálasi visszavonulásának hire — taktikai fogás volt? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Imrédy köztisztviselők politikai tevékenységére vonatkozó Béla minsizterelnök a felsőházban történt be- rendelettervezetet. A minisztertanács tartamára miutatkozása után rendkívüli minisztertanácsot felfüggesztették a képviselőház ülését. A képvise­hivott össze, amelyen lctáieyalták és elfogadták a lök elleplek a folyosókat és élénken tárgyalták a Nem szakadtak meg a francia-olasz tárgyalások Sikerüli álQidalni a nemességeket

Next

/
Thumbnails
Contents