Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-19 / 111. szám

DEMAGYARORSZAG ••••••••••••••••^•••••••••im^hhh^ Csütörtök, 1938. május 19. Politikai napilap XIV. évfolyam 111. sz. II lelkek ármentesitése Az Imrédy-kormány programját nagyon sok szempontból veheti vizsgálata alá a nemzeti közvélemény. Vizsgálhatjuk gazdasági vonatkozásban, kutathatjuk pénzügyi politikájának helyességét, kereshetjük társadalmat átszervező feladatának jogosultságát s gyakorlati eredményeinek ígéreteit, különbözőképen értékelhetjük a kötelező munkaszolgálat megszervezésének programját, — mi azonban egyetlen feladatot ragadunk most ki a széles terjedelmű kormányzati programból s talán csak azért, hogy végre a sok panasz és még sokkal több elégedetlenség után tudjunk hangot adni az örömnek és elégedettségnek is. S ez az egyetlen feladatkör az, amivel a rend helyreállítását tűzte a kormánypolitika elé. Teljes elismeréssel kell fogadni mindazt, amit az ötnapos Imrédy-kormány ezen a téren elvégzett. A kormány bemutatkozását követő napon, tehát uralma első 24 ó r á j á ba n már két törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé, — két javaslat, de egyetlen cél: a közrend helyreállítása. Amit azóta tesz és amit azóta mond, annak mélyén ennek a feladatnak komoly vállalása 's ennek a kötelességnek elszánt végrehajtása húzódik meg. Az a parancs és az a tila1 o rh, ami a közalkalmazottakat kényszeríti távolmaradásra minden, akár jóhiszemű, akár felforgatásra számitó politikai harctól, egyik leghatalmasabb eszközévé vélhetik a belső rend helyreállításának. Amit a józan ész, a becsületes nemzeti érzés, a polgári aggodalom és hazafiúi gond a Darányikormánytól hiába sürgetett és hasztalan követelt, azt az Imrédy-kormány a kormányzás első n«apján végrehajtotta: drótsövényt vont a maga politikája s minden felforgató törekvés között. Hogy a Darányi-kormány végső szakában hová fajult el a dezoláltság és hová sodródott ez a nemzet a jobboldali szakadékok felé, azt jellemzően demonstrálta az a tény, hogy Héjjas 'ván és azok, akik hozzátartoznak, tiltakozó szavukat emelték fel a jobboldali szélsőségesek ellen s az alkotmány védelmébe s a kormányzói szózat nagyszabású nemzeti programjának szolgálatára újították fel majdnem két évtizede szunnyadó szervezkedésüket. A nemzet közvéleményében jelentkező törekvések olyan száguldva vágtattak a legszélsőbb jobboldal felé, — mint az euklidesi geométria párhuzamosai, a magyar politika jobboldali és baloldali szélsőségesei is találkozni tudtak ba nem is a végtelen télben, de a végtelen követelésekben, — hogy Héjjas Iván politikai iránya és módszere egyszerre csak a mérsékelt, megfontolt és felelősséget érző jobboldali centrum kellős közepén találta meg magát. A kormány azonban nemcsak a maga es a Szélsőségesek politikája közé állitott drótsövényt, hanem a magyar tisztviselői kar és a szélsőséges jobboldal közé is. S ebben a cselekvésében éppen annyi az érdem, mint abban az elhatározásában, amivel a kormányzati politikát minden hajrázó felelőtlenségtől megtisztította. Akik eddig „jó magyarokéként álltak a nemzet előtt, azokról most azt halljuk, bogy bujkálok, a csatorna ncpe, akiknek sorúból a forradalom kazánfűtői kerültek ki. Már az a változás, amivel említést tesznek róluk, az a gyűjtőnév, ahová őket besorozzák, félig elvégezte a lelkek ármentesítés é n e k nagy munkáját. A polgári társadalom ma még nem elég független és nem elég öntudatos ahhoz, hogy a tekintélyek irányítása nélkül igazi helyét cs helyes útját megtalálja. Ma még tömegekben élnek azok, akik arra felé sodródnak, amerre a sikert és beérkezést szimatolják. A tömeg nemcsak a legkisebb ellenállás irányában, hanem a legkönnyebb és leggyorsabb érvényesülés felé keresi a maga útját. Az volt a legdestruktivebb közhit, hogy a fölforgatás meg fogja javítani a tömegek életét s politikai, közéleti, exisztenciális sikert hoz mindenkinek, aki kockázatát vállalja. S ennek destruktív hatását csak fokozta az a látszat, hogy aki benne résztvesz, legfeljebb a nemzet érdekeit, a társadalom rendjét kockáztatja, de nem kockáztat semmit a magáéból. Nem mondjuk azt, hogy ennek a látszatnak felkeltésében a Darányi(Bucfapesti tudósítónk tele fon jelentése.) Változatlanul nagy élénkség uralkodik a politikai életben. Az érdeklődés középpontjában jelenleg két kérdés áll. Az egyik azoknak a rendszabályoknak a kérdése, amelyekkel az Imrédy-kormány az ország rendjét kívánja biztosítani, a másik pedig a Sztranyavszky Sándor földmivelésügyi miniszterré történt kinevezésével megüresedett házelnöki tisztség betöltésének kérdése. A tisztviselői rendelet, amely a legszigorúbb fegyelmi felelősség terhével eltiltja a közalkalmazottakat az úgynevezett titkos alaikulatokban és mozgalmakban való részvételtől, minden valószínűség szerint még ezen a héten életbelép. A rendelet szerint az a köztisztviselő, aki tagja ilyen rend- és alkotmányellenes alakulat• nak és a rendelet életbeléptetése után abból azonnal nem lép ki, az állás- és a nyugclijvesztés veszedelmét idézi fel magára. (Budapesti tudósítónk telefonjzlentése.) A politikai élet egyik szerdai eseménye Csoór Lajos képviselőnek a Ház ülésén tett azon bejelentés© volt, hogy Szálasi Ferenc lemondott céljairól és visszavonult pártjának vezetésétől. Ez az elhatározás és annak nyilvános bejelentése az ismert eszközökkel dolgozó pártban megindította a bomlási folyamatot, a párt budapesti központi helyiségében teljes zavar uralkodik, a veze'.ök az esti órákban alig tudkormány aktív részt vett, de az bizonyos, hogy passzivitásával, türelmével, érthetetlen, vagy csak egyféleképen értelmezhető engedékenységével kétségtelenül megerősítette. S ennek a romboló látszatnak, ennek a rothasztó álhitnek vetett véget kormányrajutása első óráiban Imrédy Béla. Lehet, hogy egyéb tekintetben szembe kell szállnunk a magunk meggyőződésének parányi erejével, a kormány programjával és politikájával, lehet, hogy nehéz és elszánt harcra fogja kötelezni a magyar tradiciók védelme, de soha nem fogjuk tagadni, hogy az, ami az elsői órákban megindult s ami az első napokbani teljes erővel folytatódott, az alkalmasnak ígérkezett a szélsőségeseknek nemcsak megfékezésére, de arra is, hogy őket a jogrend tiszteletébe beletörje. S minél indokoltabb volt a polgárság aggodalma, sőt már félelme is a rendbontás szervezettségének szabad és szabatos agitációja nyomán", annál őszintébb az az elismerés, ami a rend helyreállítását s a bizalom helyreállítását célzó legelső intézkedéseket fogadja. Izgalomban tartja a politikai életet a házclnüki tisztség betöltésének kérdése. A kormánypárt szélsőjobb szárnya hangos agitációt kezdett annak az érdekében, hogy a házelnöki tisztségre Tasnády-Nagy _ Andrást, a Nep mostani elnökét jelöljék. Ebben az * esetben ugyanis Hóman Bálint tárcanélküli miniszter lenne a Nep elnök/ és vele döntő szerephez jutna a szélsőjobb irányzat a pártban. A mérsékeltek ezzel szemben Kornis Gyula eddigi alelnök házelnöksége mellett foglaltak állást és ezt a megoldást támogatja az egész polgári ellenzék is. A szélsőjobb mozgalma kudarccal végződött, Imrédy Béla miniszterelnök ugyanis a vezető politikumokkal folytatott szerdai tárgya'ásai után Kornis házelnöksége melleit döntölt A képviselőház minden valószínűség szerint pénteken megejti az elnökválasztást. ták megnyugtatni a tanácstalanul álló tagokat. Csoór Lajos bejelentése nyomán kiderült, hogy Szá'asi nem azonosítja magát sem a párt módszereivel, sem programjával, sem pedig azokkal a röpcédulákkal, amelyeket az ö nevére való hivalko ássál adtak ki. Szálasi hir szerint már rendőri felügyelet a'á helyezésekor kijelentettél, hogy csak alkotmányos keretek között hajlandó tovább folytatni mozgalmát, de a vem.etöscg — amely a rendőri felügyelet óta viszi a oárt ügyeit — tovább Megbukott a szélsőjobboldal akciója a képviselőház elnökségéért Kornis Gyula lesz a Ház uj e'nöke Bejelentették, hogy Szálasi visszavonulj és lemondott a vezérségről „Szálasi visszavonult és felhagyott az egész dologgal