Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-15 / 108. szám

10 Vasárnap, 1938. május T8. Ernyők naav választékban igen olcsón a tryi'i Ierakatban Pollák Testvéreknél Széchanyl-tér 17. Csakonlcs-u. 6. Unió tag. k'alias tag. megelőző esztendő nyárén maga a trónörökös prezentálta meg ezzel a cigarettatárcával. Mary meglátta a tárcát a grófnőnél, aki nevetve aján­dékozta meg ezzel a kis figyelemmel és azt mond­ta, hogy »ugyia tudom, hogy rajonrfiz a trónörö­kösért «. . A bárénőnek annál is Inkább el kellett hinni Mary baroness állításait, mert azokat Larisch gróf­nő később mindenben megerősítette. A végren­deletet olybá tekintette, mint egy rajongó l'iataí leány meggondolatlan szertelenségét és nevetve je­gyezte meg, hogy Maryt kinevetnék, ha megtud­nák, hogy Ilyen csacskaségoknt ve'.ett papirosra. A baroness a jelenet után továbbra is feltűnően halo­vány maradt és utólag megállapítható, hogy arcán nagy lclkitusák nyomai látszottak. Délután már jobban érezte magát, anyjával sétálni ment, ötkor hazajött, amikor azonban anyja hat óra tájban szobájában kereste őt, a baroness sehofeem volt található. A cselédség azt mondta, hogy bizonyo­san Larisch grófnőhöz meni. A grófnő ebbun az tdöben Bécsben tartózkodott. A bárónő gondolkozás nélkül a Grand Hotelbe sietett, ahol a portás azt jelentette, hogy a két hölgy — Larisch gróf­nő és Vettera Mária — pár perccel előbb fiakke­rcn a Salcsiunergassoba hajtattuk.* A Salcsianer­gasseban állt a Vetscráék palotája. »Az anya ismét hazament, mire megérkezett a lakásába, ágyban találta leányát. Mary fehér volt, Uiint a fal és idegroham vett rajta erőt. Nénje el­mesélte, hogy amikor a baroness hazajött, élet­telenül torült cl a föjdön és Larisch grófnővel csak nagynehezen sikerült őt levetkőztetni és ágyba fektetni. A grófnő, aki Maryt hazakísérte, szemre­hányóan kérdezte meg a hozzátartozóktól: — Mit tettetek vele? Én írtam Marynak, hogy ma este nem találkozhatunk, mire ő értem üzent, a komornának is megmondottam, hogy ma este nem jöhc'ek érte, mert hét órára nteg vagyok híva a császárnéhoz dinerre. Erre hirtelen be­rohant hozzám, szinte a lejemhez vágta a ciga­rettatárcát, amelyet én ajándékoztam neki és kétségbeesetten sikoltozik, hogy: *Ht van, vedd vissza, nekem nem kell, én cgyenasen a Dunának megyek...* E szavak után nálam is elvágódott a földön, akárcsak itt. Nagynehezen összeszedtem és hazakísértem, már csak azért is, mert félt, hogy összeszidjátok, ha ilyen későn egyedül jár­kálna az uccán.* »Amikor a báróné megkérdezte a grófnőtől, vun-« tudomása as utolsó napok eseményeiről és egyben megjegyezte azt is, hogy a kom orrúi szerepe neki nagyon gyanús, a g'ófnő igy vála­szolt: — Az acélból készült cigarettatárcát én aján­dékoztam Marynak. Az arany tárcáról azonban nem tudok semmit. A bárónő e felvilágosítás után őszintén kö­zölte a grófnővel, mennyire fé1, hogy leányának e meggondolatlansága könnyen pletykának adhat tápot. Vajjton ntit szólna a trónörökös, ha rneg­ludná, ki küldte neki a Rodecknél vásárolt arany cigarettatárcát. A grófnő pár pillanatig gondolko­zott, aztán annyit mondott az anyának: »Rudolf nagyon kegyes most hozzám. írok neki majd pár sort, hogy beszélni szeretnék vele. Diskurzus köz­ben könnyen kitudom, hogy egyáltalában megkap­ta-e a tárcát és ha igen, sej ti-e, ki küldte azt neki. Most azonban slctnom kell, nc haragudjatok ráin, ha máris rohanok, úgyis későn érkezem a Burgba.* »Mary baroness, aki nem hagyta el az ágyat, ismételten megkérte az anyját és a nénjiét, hogy küldjék bc hozzá a komornáját. Ezt a kérését azon­ban nem teljesítették, mert a komor na szerepi egyre gyanúsabbnak tűnt fel. Az anya gyanakodott, hogy a komorna titkolódzik és sokkal többet tud­hat, mint amiről beszél, azonban minden hozzá intézett kérdésre stereotip csak ennyit válaszol; >én nem tudok semmit...* »Másnap, január huszonhetedikén, vasárnap, Mary korán kelt, rendbehorta magát és bement az anyja szobájába. Halotthalvány volt és a szemei vörösek voltak a sírástól, össze-vfeaza csókolta az anyját és anélkül, hogy felszólították volna, megesküdött, hogy ilyen meggondolatlan csacsisd­gokat sohasem fog többet elkövetni. Egyre azon sopánkodott, mi történne, ha a társaságban tudo­mást szereznének ennek a cigarettatárcának a his­tóriájáról.* »Dél feló Larisch grófnő látogatott el Vetseráékhoz. Elmesélte, hogy a trónörökös valóban meglátogatta őt, korán reggel volt nála. Diskurzus közben a grófnő regényes históriát mesélt el arról, hogy egy férjes asszony szerelmes Rudolfba, ez küldte neki a cigarettatár­cát, de szeretné most azt visszakapni. Rudolf ne­vetett Mindenesetre a grófnő megnyugtathatja az anyát, hogy a trónörökösnek sejtelme sínes ar­ról, kitől eredhet a tárca. Ezután azt ajánlotta} másnap, hétfőn Maryval együtt elmennek Rodeck* hoz, ott a grófnő a inaga nevére állíttat ki ogy számlát, már csak azért Is, hogy hi valami ki* tudódna, Mary fedve legyen és a v'lág azt hi­hesse, hogy Rudolfnak Larisch grófnő küldött! prezentet. Megállapodtak abban, hogy hétfőn, ja­nuár huszonnyolcadikán, délelőtt le'tizenogy órakor Larisch Mária kocsijával a baronessért megy és aztán együtt kocsiznak a Rodeck üzletéhez...* Mindaz, amit ebben a cikkben idézőjelek kö­zött megirtani: szószerinti idézet Vrtsera Heléna memoárjaiból. ...A maycrlingi tragédiát igy indította cl a Ro­decknél vásá olt arany cigareltatdroa... Pa I Jób. esz k karltéshei, padezáihoi Epületfa asstalosáru, enyvezett lemez Léc karó c szlop BACH Párisi krl. 39 Volt Som­ló telep. Telefon 11—26. n légoltalmi riadó (A Légoltalmi Liga szegedi csoportjának közleménye) „Magyar honfitársaim! a Haza veszélyben van I... — ebekkel a szavakkal nyitotta meg Bu­dapesten Pctróczy ny. repülőezredes, a L. L. országos elnöke uzt a légoltalmi vezcőtképző tan­folyamot, amelyre az L. L. szegedi csoportjának elnöksége szintén kivezényelte két előadóját. El­múlt az az idő, mikor még utópiának hihettük mindazt a borzalmat, amit a légi veszélyről hal­lottuk és túlléptük azt a határvonalat is, mely előtt még ölhetett karokkal szemlélhettük a viiág folyamát, a mások erőfeszítéseit, a többi nemze­tek morajló alakulásait. Sokszor rámutaltunk már a világ levegőterének magas feszültségére, rámutattunk a haditechnika vívmányaira, a harcászat újszerű alpelveire és szünet nélkül irányítjuk a figyelmet a mai élet mindama villanásaira, amelyek nyugtalansággal töltik fel az egész emberiséget, ijesztővé teszik a beket és félelmetessé a harcot. Mindezt azonban nem azért tesszük, hogy meg­merevítsük a polgárság lelki rejét, megakasszuk a termelés folyamatát, még csak azért sem, hogy páni félelmet keltsünk magyar testvéreinkben Ellenkezőleg! Feladatunk a pániknak, ennek a minden idők legfélelmetesebb vulkánjának a kitö­rését megakadályozni; nem indulatok, nem ije­delmeket akarunk felidézni, hanem a nemzet éb­redéséért harcolunk; nem nyugtalanítani akarunk, hanem a nyugalmat biztosítani. Repülőmotorok zúgása tölti be az egész vilá­gol; spanyol és kinai földön ádáz harcokról, ro­mokban heverő múltról cs kulturáról hallhatunk; az olasz ropülöhadak káprázatos erőt sugároz­nak és hjtártalan teljesítőképességet rajzolnak a levegőégre s nincs a világnak oly nemzete, legyen az kicsi, vagy nagy, — békés, vagy támadó szán­dékú, amely minden erőfeszítést meg tenne légi veszélyeztetettsége kivédésérc. S ha vesszük a fáradságot, bogy hazánk és né­pünk helyzetét éppen ez utóbb említett szemponl­ból vizsgálat tárgyává tegyük, ráeszmélünk arra, hogy országunk éppen a legszorongatottabb hely­zetben van, miután a légi veszélyeztetettség min­den előfeltételének tökéletesen megfelel. Nem téveszt meg bennünket ellenségcink ellen­vetése és gáncsoskodása, de nem béaithatja meg cselekvőképességünket a rövidlátás és a közöny sem! Ha 9 világ annyi nemzete légoltalmát lá­zasan építeni és arra erejét áldozni nem sajnálj i, sőt azt eredményesnek látja, nem lehetünk any­nyira elvakultak, hogy éppen mi tagadjuk azt az igazságot, jmclyre már az egész világ rátalált — mi, akiknek a jövőben legtöbb veszteni valónk le­het, vagy pedig visszanyerhetjük mindazt, amit elvesztettünk. ' Ha tudunk látni és észlelni érezni fogjuk vala­mennyien, hogy nem a repülőbombák ölnek és uem is a gáz fojtja meg bennünk az életet, hatiem •a társadalom közönye, a nemtörődömség és této­va tétlenség! Tapasztalati tétel, hogy nincs az a veszedelem, amellyel az akarás és a kollcktiv fc* gyeitm szembe ne nézhetne. A légi veszély ben­ne vrn a levegőben, ellenszere pedig ott él a lel­kokbpii, n nemzet .összetartó akaratában. A mai háborús l.adl tapasztalatok után többé esztelen­ség volta a légoltalom honroentő éítékét kétség­be eonnl akkor, amikor előttünk áll a spanyol és a kinai statisztika, mely szerint a háború kez­detétől a mai napig a légitámadás batásértéke s/.áz százalékról hat százalékra szállott alá. Ezt az éitckeitolódást pedig nent utolsó sorban <i magára ébredt nemzet védelmének és oltalmlmúl lendülete eredményezte. Az idő bennünket is sürget, azonkívül rengeteg mulasztást is kell pótolnunk, tehát nines időnk a fontolgatásra, hiszen a saját bőrünkről, életűek és vagyonúnkról van szó- Számos példa igazolja és a józan logika is arra vall, bogy a légoltalom megszervezése esetén a támadásra fordított anya­gi befektetés kevésbé jövedelmező, mig ha a vé­delem hiányos, vagy éppen nélkülözött, a légi támadás igen jó üzletnek Ígérkezik minden ellen­fél törekvései számára. Már érintettük hazánk légoltalmi szervezeté­nek körvonalait, most csupán arról kivánunk em­lítést tenni, hogy a magyar polgárság, mint ma­gánszemély életének és vagyonának biztonsága a Légoltalmi Liga vállain nyugszik, mert a ható­ságnak egyéb feladatai lesznek, képtelen tehát arra, hogy a magánember életébe védclmezöleg beavatkozzék. A Liga azonban védőszárnyai alá vesz minden embert, csecsemőt és gyermeket, nőt és férfit, fiatalt és aggot azok vagyontárgyaival egyetemben. Miként a hatóság szervei a közel múltban már megtelték a saját hatáskörükön belül, rövidesed meg fogjuk nyitni mi is a tanfolyiniok soroza­tát, amelyeken a lakosságot megfelelően kiké­pezze. Ehhez a nagy munkához természetesen az egész polgári társadalom anyagi és erkölcsi vállvetett ereje, tömörülése és megértése igényeltetik. Is­mételten hangsúlyozzuk, hogy a saját életét és vagyonát védi az, ki a Ligát szolgálja. Tömörül­jünk hát annak zászlaja alá! Érdeklődni és 1 Ki­lépésre lehet jelentkezni mindennap a Liga he­lyiségében (Mérey-ucca 8, II. 5.) vagy pedig nz összes vállalatokhoz, üzemekhez és intézmények­hez megküldött jelentkezési iveken. Várady Imre. Nyíri kötöttáruk ZWiCKL. L. Horváth n.u. 10 \

Next

/
Thumbnails
Contents