Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-14 / 107. szám

8 délmagyarorszag A D ILMA GYÁR ORSZÁG R I G É N Y i HEGY NEGYED IRTA MAGYAR LÁSZLÓ 62 — Egyszer még; magadra gyújtod az dgyatl — szólt rá a felesége. — Láthatod, hogy vigyázok, — intette lc Matinák. — Ezt mondod mindig, mégis össze­égettél már. mindent. Mi a fenének kell pö­fékelni oz ágyban. Ha már nem tudsz le­szokni arról a ronda bagózásról, hát kelj föl előbb és úgy gyújts rá. — Hallgass már, Rózsi, ne zsörtölődj min­dig. Huszonöt év óta megszokhattad, hogy az ágyban szívom el az első cigarettát. — Nem szoktam meg és nem is fogom "negszokni. Ha kiégeted a párnát, nekem lesz gondom, bajom belőle. — Nem égetem ki, vigyázok. — Vigyázok, vigyázok, aztán kiégeted mégis. — Nem égetem ki. — De igenis kiégeted. — Azért se égetem ki. — Most már vil­logott Matinák Mátyás szeme. — Azért is kiégeted. — Nem égetem ki — ordította Matinák és dühében úgy belenyomta a cigaretta pa­razsát a párnájába, hogy azon pengőnyi luk eörkölődött rögtön, mire Matinákné győztes zokogással rohant ki a szobából és alaposan becsapta maga után az ajtót. Mezeiéknél szintén baj történt. De ennek nz asszony volt az oka. Nyitva felejtette a h'irdőszoba ablakát és amikor benyitott a hálószobába, az ablak becsapódott és az üvegje ezer darabban hullt ki belőle. Nyári zivatarok voltak ezek a bajok, ha hagytak is valami nyomot a hangulatokban, minden elsimult, amikor a négy asszony megkezdte az ebédfőzést. Hogy mi lesz oz ebéd ezen a csütörtökön, azt már tegnap este elhatározták. Lesz rántott leves, azután spenót tükörtojással. — Ökörszemmel, — mondta Bálintné —, nti így hívtuk odahaza a tükörtojást. — Csináljunk hozzá néhány bundás-ke­nyeret is, — javasolta Gebhardtné. — Nekünk nem kell, — jelentette be Me­zemé —, mi valamennyien utáljuk a bun­dáskenyeret. A gyerekek se szeretik. Az uram egyszer, nem sokkal a háború után, spenó­tostól, tányérostól úgy a falhoz vágta, hogy még most is meglátszik a nyoma. De ne­hogy célozzatok rá előtte, mert nagyon res­tellj a dolgot. — Akkor csináljunk a bundáskenyér he­lyett valami könnyű sült tésztát. Jól esik az a spenót után — ajánlotta Bálintné. Végül is palacsintában állapodtak meg. Baracklekváros palacsintában. Egy-egy sze­mélyre három darabot szántak, tehát hatvan palacsintát kellett sütniük. Aztán kiderült most is, mint minden egyes alkalommal, hogy a spenótért senki sem ra­jong. Mindenki csak úgy ímmel, ámmal eszi meg, csak azért, mert nincs más. A pa­lacsinta meglepetés és vigasztalás volt. Rendkívüli cbcdpótlék. A spenót-ebedből sarjadt nyomott hangulatot egyszeribe fölol­dotta és így mindenki jókedvűen állt föl az asztaltól. Csak Bálint Ferkó volt nyugtalan, de nyugtalanságának nem árulta el az okát. Rögtön ebédulán elment hazulról, nem is feküdt le egy félórácskára, pedig ezt a dél­utáni szundikálást ,nem engedte volna el a világért sem. Most azt mondta sürgős dolga van és még nem tudja, mikor kerül majd haza. Vacsorára föltétlenül itthon lesz. Gebhardtékhoz délután levelet vitt a pos­tás. Gebhardt bontotta föl a levelet, nem vet­te észre, hogy az a feleségének szól. A bo­rítékból ügyvédi fölszólítás került elő. A nagyságos asszony tartozik a kalapjáért ti­zenkét pengővel és mivel többszöri felszó­lítás ellenére sem egyenlítette ki számláját, rr.ost az ügyvéd szólítja föl, hogy három napon belül annál is inkább fizessen, mert ellenkező esetben kénytelen lesz ügyfele ér­dekeinek védelméért a bírósághoz fordulni. Gebhardtot éktelen haragba hozta a le­vél. Nem is tudott arról, hogy kalapot vett n felesége. Igy kell, utólag értesülnie min­denről. Mégis csak hallatlan! Tajtékozva robbant he az ebédlőbe es fenyegetően lobogtatta a fölszólító levelet. — Mit jelentsen ez?! — kiáltotta a gya­nútlan asszonyra, aki éppen harisnyát stop­polt a nyitott ablak mellett. — Ne kiabáljon, ha lassabban mondja, akkor is megértem, — intette le flegmatiku­sán az urát. — Nem kell az egész Hold­uccdnak tudni, hogy milyen goromba. — Tudni akarom, hogy mi ez? — mondta már csöndesebben, de azért toporzékolva Gebhardt. — A maga kezében van, olvassa el, Ka olyan kíváncsi rá. •— Ügyvédi fölszólítás — hörögte a férfi. — Ja, a kalapos, — legyintett az asszony. — Ne legyintgessen itt, hanem mondja meg, mikor vett kalapot? — Még az ősszel. — És miért nem fizette ki? — Mert nem adott rá pénzt. — Ha nem volt pénze, mért vett kalapot? — Mert hajadon fővel nem járhat senki. — Volt kalapja. — Volt hát, de kiment a divatból. — A mi helyzetünkben.. ? — A mi helyzetünkben sem fütyülhetünk a divatra. Csak nem teheti föl az a lány az anyja tavalyelőtti kalapját. — Hát nem magának vette? i— Nem hát. — Mért nem mondta? A Magyar Komédia K a m a r a s z i n h á -I JEGYEI — Miért nem hagy beszélni? Mindig a szavamba vág. — Most mégis ki kell fizetni. Honnan ve­gyühk tizenkét pengőt. — Megelégszik az a kalapos három pen­gővel is. Éppen ma akartam bevinni hozzá ezt a három pengőt. A többit majd legkö­zelebb. Igy aztán helyreállt itt is a béke. Bálint kávéházban ült. Egvedül. idegesen dobolt a márványasztalon. A feketéiét már régen megitta, azóta megivott három pohár hideg vizet is. Minduntalan az órát nézte és kémlelt ki az uccára. Leste a gyereket, tiki a délutáni lapokat hozza az állomásról. Végre megpillantotta. Fölugrott a helyé­ről, elébe szaladt ós valósággal kitépte az újságot a kezéből. Aztán visszaült a helyére és reszkető kézzel lapozni kezdett benne. Végre megta­lálta, amit keresett: az osztálysorsjáték mai húzásának eredményéről szóló tudósítást. Tágrapattant szemmel meredt a vastagabb betűkkel szedett első számra: 69.877. Félhangosan, eszelősen olvasta: „A négyszázezer pengős főnyeremény1 és a kétszázezer pengős jutalmat a 69.877 számú sorsjegy nyerte meg" Az újság kiesett a kezéből. Arca vonag­lott. Azt hitte rögtön megörül. Vagy talán álmodik. Hirtelen fölkapta a földről az újsá­got. Maga elé terítette, aztán kitépte belső zsebéből a tárcáját, kiráncigálta belőle a sorsjegyet ós ámuló szemmel olvasta le ró­la a számot: 69.877. (Folyt. VÖT.) RÁDIÓ Szombat, mftfu» 14 Állandó leadások Budapestről hétköznapokon 6.45: Torna. 7.20: Étrend. 10: Hirek. 12: Déli ka. rangszó, időjárás jelentés. 12.40: Hirek. 13.20: Idő­jelzés, időjárásjelentés 14.40: Hirek, étrend, élel­miszerárak. 16.45: Időjelzés, időjárásjelentés. BUDAPEST L 12.(15: Gerc Lola és vitéz Szende Ferenc, az Operaház tagjai énekelnek. 13.30: Hanglemezek. 16.15: Mesék. 17: Bábszínház. Közvetítés a nyomo­rék gyermekek országos otthonából. 17.40: Állás­talan Zenészek Zenekara. Közben kb. 18.10: He­lyes magyarság. 18.45: Elbeszélés. 19.15: Palló Imre, az Operaház tagja, dagyar nótákat énekel cigányzenekarral. 20: Bidermejer. Vigjáték. 21.30: Hirek, időjárásjelentés. 21.55: Operaházi zenekar. 23.20: Tánclemezek. BUDAPEST II. 18.15: Mezőgazdasági félóra. 18.45: Hangleme­zek. Grieg-hangversenv. 20.05: Cigányzene. 20.30: Hirek lóversenyeredmények. 20.55: A rádió sza­lonzenekara. KÜLFÖLD Bécs. 21: Az 'Aida a firenzei Vittorio Ema­nuelle színházból. Aida —Cigna, Radames — GiglL Berlin 18 45: Dalos, zenés tavaszi est. 22.30: Könnyű és lánczene. Boroszló. 20: Az ébresztőtől -a takarodóig, katonaest. Deutscli­landsender. 20.10: Nagyanyáink dalaiból ék zenéjéből. Droitwidi. 2135: Opcretthősök éfi hősnők. Firenze. 19.20: Harmonika. Frank­furt. 18.30: Vidám lemezek. Hamburg. 19.10: Nagy tarkaest. Kassa. 17.40: Tobák énekesnő és Radvány énekes migyar dalokat ad elő Köln. 2425: Berlin könnyű és táneznéje. Lip­cse. 20: Drezdai rádiózenekar niadrigálcgyül­tessel és Érden cscllómüvésznővel. London Régiónál. 18.50: Tánczene. 21: Könnyű orgo­najáték. Luxemburg. 23: Angol tánczene. Prá­ga. 22.30: Tánczene. Radio Paris. 2110: Da­los, zenés tarkaságok. 23: Tánczene. Róma. 21: Rádiózenekar, dalegyveleg. 23.15: Táncze­ne. Stuttgart. 1915: Film cs ODercttleniczek­22.30: Tánczene dalokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents