Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-13 / 106. szám

Pémeic, 1935. május 13. délmagyaropszag M 011 700 eicr pengő öregségi járulék uíőlogos befizetését követeli a várostól (A Délmagyarország munkatársától.) Több, mint egy hónapja tart az a vizsgálat, amelyet az OTI budapesti központjának ellenőrei foly­tatnak Szegeden a nagyobb üzemekben és vál­lalatoknál. Az ellenőrzések során most sor került a városra is. Napokkal-ezelőtt az OTI két revizora jelent meg a városi számvevőség­nél és megkezdték a vizsgálatot, elsősorban abból a szempontból, hogy a város által 1929 január 1 és 1937 december 31 közötti időpont­ban levont öregségi és rokkantsági biztosítási járulék mekkora összeget tesz ki. A város ki­lenc cvig a maga külön öregségi és rokkant­sági biztosítási pénztára javára vonta le tiszt­viselőitől és alkalmazottaitól a járulékokat, ez­év január 1-én azonban a kormány rendelelé­!>ől kifolyólag az OTI átvette a város öregségi és rokkantsági biztosítási pénztárát és ettől kezdve az OTI szedi a biztosítási járuléko­kat is. A várost sulvos helyzet elé állította a ren­delet; a városnak vissza kell fizetnie a kilenc év alatt beszedett járulékokat is az OTI-nak, ami hatalmas összegre rug. Az OTI vezérlit­kárának becslése szerint ez a visszafizetendő összeg 700 ezer pengőt tesz ki, a városnál azon­ban túlzottnak tartják ezt az összeget és ab­ban reménykednek, hogy nem baladja meg a félmillió pengőt. Egyébként évek folyamán a város befizetett az OTI pénztárába mintegy százezer pengőt azok után az alkalmazottai után. akik más munkaadónál vállaltak alkal­mazást. Az OTI revizorainak ellenőrző munkája hónapokig is eltarthat; minden egyes tételt kivizsgálnak: kitől mennyit vontak le kilenc év alatt és tekintettel arra, liogy minden tiszt­viselő, havidíjas, munkás, napszámos tagia volt a biztosítási pénztárnak, sokezer tételt át kell vizsgálni, amig a végösszeget megállapít­ják. Szerencsére a városnak nem kell egvösz­szegben visszafizetni ezt a félmillió nengő kö­rüli összeget, hanem negyven félév alatt, egyenlő részletekben. Páger Unta?, To!nav Klári, reprón. Döntő Szombat Kakos, Pethes, Makláry ,th Himji pillanat Belvárosi Társadalmi igazságosság és jogi egyenlőség Érdekes felszólalások a képviselőház csütörtöki zsidó-vitájában — Mikecz igazsdgtígyminiszier beszéde Budapest, május 12. A képviselőház csü­törtöki ülésén folytatták az úgynevezett „zsi­dójavaslat" tárgyalását. Az első felszólaló Ulain Ferenc volt, aki azzal kezdte, hogy meggyőződésű szerint Magyarországon a zsidó­kérdést ugy megoldani, mint ahogy azt Né­metországban tették, nem lehet, mert Magyar­országnak más a gazdasági, társadalmi és po­litikai strukturája. Súlyos gazdasági vesztesé­get jelentené egy olyan radikális megoldás, mint a németországi. De nálunk társadalmi­lag is más a helyzet, mert a keresztények és zsidók társadalmi és szociális összekapcsoló­dása nálunk sokkal szorosabb, mint Németor­szágban. Azt fejtegette, hogy Magyarországon 1919 előtt húszmillió állampolgár élt s ennek a fe­le nemzetiség volt. A nemzetiségek alig termel­lek intelligenciát. Ezzel szemben a törzsökös magyarság és a zsidóság óriási elánnal és rön­nel futott előre a gazdasági cs társadalmi ex­panzió terén, az intelligenciát a magyarság és a zsidóság termelte. Elismerte, hogv a zsidó nem tehet arról, hogy ambicionál, képességei dinamikus voltánál fogva, az Istentől beléje oltott kvalitásainál fogva előretör, intelligen­ciát termel. Szerinte az intelligenciát termelő túltelítettséget előidéző zsidó prolctáriátusnak lehetővé kell tenni intézményes eszközökkel a kivándorlást. A kormány e tekintetben tegyen külpolitikai lépéseket, támogassa ezt az akciót ugy, hogy évente legalább húszezer zsidó pro­letár vándorolhasson ki. M a 1 a s i t s Géza: Gyönyörű politika Utá­nuk jönnek majd a parasztok! És aztán egye­dül maradnak az urak! Ulain Ferenc: A jómódú magyar zsidó ne reszkessen, hanem álljon mellénk és segítsen bennünket nemzetépítő munkánkban. Farkas István: Szóval a gazdag zsidó ma­radhat, a szegénv zsidó vándoroljon ki? Festetics Sándor gróf volt a következő felszólaló. A javaslatot nem fogadja cl, mert a zsidóságot nem minősiti fajnak, hanem fele­kezetnek. S ze n t p á 1 y László Eckhardt Tibori al polemizált, aki felszólította a kormányt, bogy menjen annyira jobbra, amig csak tud, de az­után állítson fel drótsövényt a forradalmi tö­rekvésekkel szemben. Arra kell ügyelni, hogy a középosztály ne legyen forradalmasítható. Remélhetően cz a javaslat lesz a biztosiló sze­lep. Kilenc képviselő előtt beszélt ifj. Balogh István. A zsidókkal szemben a meg nem alku­vást hirdeti, ezért a javaslatot nem fogadja el. Rakovszky Tibor kijelenti, hogy nem akart ugyan a vitában résztvenni, kénytelen azonban mégis felszólalni, mert három képvi­selőt megtámadtak egy vállalat miatt. Az el­múlt esztendőkben — mondotta —, egy ál-gö­rögkeleti püspök szervezett szövetkezetet a nyugati határszélen, emiatt rengeteget káro­sultak az ott elő gazdák, ök elmentek hiva­talos helyekre, támogatást kérve, olt aján­lották azután a szóbanforgó részvénytársasá­got, amelyet tényleg zsidók vezetnek, de a legjobb akarattal sem találtak olyan vállala­tot, amely Úszta keresztény lett volna. Uta­sították a vezérigazgatót, hogy egy esztendőn belül bocsássa el az összes zsidó alkalma­zottat. Beszéde végén a zsidó szellemiséget támadta. Malasics Géza megállapítja, bogv ez a törvényjavaslat a legélesebb osztályharc je­gvében született. Tulajdonképen a középosz­tály elhelyezkedési harca a zsidósággal szem­ben. Azok, akik minden nap véresre koptat­ják a nyelvüket Marx szidásában, azok a leg­jobb tanítványai Marxnak. Csakhogv sze­rinte ez az osztályharc épp annak a keresz­tény középosztálybeli rétegnek nem fog segí­teni, amelynek érdekében elkészült. Elismerte, hogv Magyarországon sajnos, van egy intelli­gencia túltermelés- Annak a levezetése azon­ban nem lehet a kivándorlás, ahogv azt Ulain ajánlotta. A bajok orvoslására mindent el kell követni. Mi is megtesszük most a magunkét, mint ahogv mindig is megtettük. A MABI el­határozta, hogv százhúsz Ilóman-bóit vesz fel. De hogy példát mutassunk, nem 70, hanem 120 peneő fizetéssel. — Miért nem szüntetik meg az állás­halmozásokat? — folytatta Malasits. Nemzeti­szocialisták keresik fel a kereskedőket megvá­gási szándékkal. Ilyen körülmények között ne csodálkozzanak, ha senkisem akar cpilő mun­kát kifejteni. — Mi szociáldemokraták kötelességünknek Éneklő bnmDía Belvárosi Mozi Péntek Wno Mnrllnl a yil4;hirü tenorista filmje Sárga lobogó Hans Alhers és (Ilon Tscheohovn fXmmiMwá fiiumM SÜTEMÉNYEK BIZONYÍTJÁK a DrOETKERfit SÜTŐPOR ELŐNYEIT! tartjuk a magyar népet megóvni attól, hogy itt felfordulás íegyen és minden rendelkezésre álló eszközzel oda fogunk hatni, hogy ennek a javaslatnak lényegét is megismerje a magyar nép. A következő felszólaló llupert Rezsó volt. — A javaslat — mondotta — elsősorban a keresztény társadalomnak fog súlyos károkat okozni. Ezt a javaslatot mindenkinek cl kell utasítania, akit igazán az ország érdeke vezet és aki igazán magyarnak érzi magát. Sérti ez a javaslat keresztény hitünket, magyar becsü­letünket és hagyományainkat, úgyszintén koc­káztatja külföldi érdekeinket is. A zsidóknak egyetlen bünük az, hogv dol­goztak, — folytatta —, ezért akarják megbün­tetni őket. Az álláshalmozókkal szemben kell intézkedéseket hozni, mert itt a helyzet szé­gyenletes és tűrhetetlen. Ha reformokat aka­runk, akkor elsősorban a három millió nincs­telen magyar sorsát kell megjavítani. — Ezer mód áll rendelkezésünkre abban az irányban is, hogy a keresztény ifjúság hely­zetét megjavítsuk. A keresztény ifjúság önér­zete is tiltakozni fog az ellen, hogy ilyen áioni jusson állásokba. Azt látja most is a keresz­tény ifjúság, hogy ezt a törvényt. csak azért hozzák meg, hogy a zsidó mamutfizelésck he­lyébe keresztény mamutfizetések lépjenek. * — A javaslat nem fedi a keresztény állás­pontot, amelyre a Vatikán álláspontja az irányadó. Az Osservatore Romano karácsonyi számában ezt irja: Azl antiszemitizmus száza­dunk szégyene. ' . Homonnay Tivadar kijelenti, hogy a kereszténypárt szerint a kormánynak olyan javaslattal kellelt volna jönnie, amely a kér­dést eredményesen meg is oldja. A kapitaliz­mus mai formájában csak ugy maradhat fenn, ha teljesiti kötelességét. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy utasítsa a Ház a kormányt, hogy a gazdasági pályákon elhelyezkedni kí­vánó ifjakat lássa el megfelelő szakkönyvek­kel. Tiltakozott az ellen, hogy idegen állam­polgárok szállják meg a magyar ipart. Györki Imre méltánytalannak és igaz­ságtalannak tartja, hogy magyar állampolgá­rokat kitaszítsanak kenyérkereseti pályákról, amikor idegen állampolgárok elhelyezkedését lehetővé teszik. Vitába száll Milotaynak azzal a megállapításaival, hogy a debreceni keresz­tény magyar ipari és kereskedelmi osztály megszűnt és ma már a Piac-uccán egyetlen egv keresztény kereskedő sincs- Azt hiszi, hogy Milolay ezen állítása szemenszedett valótlan­ság. A továbbiakban azt mondotta, hogy a ke­reskedelmi pályán működő patrícius családok gyermekei nem akarják apjuk mesterségét folytatni. Ma már visszahívják sokan a nu­merus clausus behozatala előtti állapotokat. A javaslatot nem fogadta el. Mikecz Ödön igazságügy­miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Bevezető­ben a javaslat benyújtásának okaival foglal­kozott. Kijelentette, hogy a kérdésnek a tör­vényjavaslatban szándékolt rendezése az egész nemzet egyetemes érdekét szolgál ja- Több képviselő kifogásával szemben megjegyezte, hogy egyedül és kizárólag törvénnyel nem le­het megoldani a zsidókérdést, mert annyi er­kölcsi, gazdasági, kulturális és más vonatko­zása van, amelyet törvénnyel és demagógiával megoldani nem lehet. A törvényes intézkedés arra szükséges, hogy a kérdés megoldását he­lyes irányba terelje. Nekünk az a felfogásunk, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat a módokat és eszközöket, amelyek a helyzet i kedvezőbb alakulását teszik lehetővé — mon-

Next

/
Thumbnails
Contents