Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-13 / 106. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1938. május 13. Ernst Hatch Wilkins Ez az ur, akinek nevét mostanáig bizonyára nagyon kevesen ismerték Szegeden és kapcsolt részein, az amerikai Oberlin College elnöke, vagyis európai fogalmak szerint rektora. Az eltérés a két fogalom között az', hogy az amerikai egyetemek elnökeit igen sok esetben nem profcsszortársaik választják hosszabb-rövidebb idő tartamára, mint sz európai főiskolákon történni szokott, lyinem rendszerint a fenntartó állam, város, alapítvány, vagy akár maga az alapító bízza meg őket az intézmény vezetésével. Ilogy ez a rendszer némi ellentétben van a tudományos szabadság elgondolásaival, az több mint valószínű. Akit például az acéltröszt fizet, aligha vúlallkozhatik kapitalista-ellenes tanok hirdetésére s egy vakbuzgó baptista, vagy methodista milliomos alkalmazottja, aligha lehet a lelkiismereti szabadság és az előítéletektől mentes vallástörténeti kutatás úttörője. Ujabban egyébként e tekintetben Európában is némileg le kellett szállítani az igényeket. Vannak „jelek", amelyek azt mutatják, hogy a tanitás és tanulás szabadsága egyes helyeken és egyes vonatkozásokban ideát is néminemű csorbákat szenvedett. • A fontos azonban az, bogy Ernest Hatch' Wilkins távoli vonatkozásban nemcsak Géléi Józsefnek kollégája, hanem szűkebb kollégája Csekrv Istvánnak s ha még éir.e, ollégúja volna bizonyos néhai Woodrow Wilsoniiak is, aki mielőtt politikai pályára adta magát, elnöke volt a Princeton egyetemnek, amelynek egyúttal politikai tanszékét is betöltötte. És amint annak idején Woodrow Wilson „The New Freedom" cimü könyvében megirta nézeteit az emberi társadalom igazgatásának módozatairól, — sajnos, mikor abba a helyzetbe került, hogy bölcs tanait gyakorlatban is alkalmazásba vehesse, már agybántalom harapódzott el rajta, — akképpen most Ernest Hatch Wilkins is papírra vetette és könyvalakban kiadta, hogy miként kellene rendet és állandó békességet teremteni ideát a lázban égő és visszavonásoktól marcangolt öreg Európában. Érdemes meghallgatni, hogy ezt a római látogatás után, a genfi tanácskozások idején és a cseh kérdés válsággá élesedésének előestéjén miként is képzeli tudós professzor Ernest Hatch Wilkins. Könyve ezt a címet viseli: „E pluribus unum?" Ez a latin kifejezés köztudomásúlag az Egyesült Államok címerének jelmondata, — természetesen kérdőjel nélkül — és azt van hivatva hirdetni mindenfelé, hogy az Uniónak óceántól óceánig terjedő egységét számos különböző „állam" különböző szuverenitásának feladásával hozta létre nagy fiainak es a jövőbe tokintő polgárainak közös célkitűzése és egyező akarata. Ennek az átütő erejű jelmondatnak az analógiájára Ernest Hatch Wilkins felveti az egyszerűségében is nagyszerű kérdést, hogy ez a szerencsétlen Európa miért nem tudja követni az uj világ fénvesen bevált gyakorlati példáját; államai miért nem mondanak le külön-külön szuverenitásukról, miért nem törlik el a népeket egvmástól elválasztó határokat^ és miért nem csinálták meg az Európai Egyesült Államokat? Lészen egy akol és egy pásztor. Hitler Benes javára leköszön fiihreri tisztéről, az angol király elmegy nyugdíjba, Zog kiPolífikai napilap XIV. évfolyam 106. sz. raly pedig egyéb foglalkozás hiányában bridzsdélutánokat rendez Franco tábornokkal, Culberstonnal és Sztálin mesterrel. A tudós amerikai professzor szemében bizonyára olyan egyszerű az európai államoknak összeolvasztása, mint Kolumbus tojása, amelynek tudvalevőleg nagy szerepe volt Amerika felfedezésében. Olyan egyszerű, mint volt Wilson számára a versaillesi, st. germaini és trianoni békék megkötése, mikor magasan szárnyaló erkölcsi maximákat szennyesre mocskoltak kevésbé tudós, do annál könyörtelenebb érdektársai. Még emlékszünk arra az. elképpesztően frivol, vagy ostoba hasonlatra, hogy a „határkiigktzitások" nem lehetnek állandó ellenségeskedés okai a jövőben, hiszen Amerikában Wisconsin és Illinois „államok" példát szolgáltattak, hogy miként lehet határkérdéseket némi jóakarattal, a keserűség minden utóize nélkül rendezni. Mi elhisszük, sőt tudjuk, hogy Amerikának vannak kiváló tudósai, — esetleg még kiváló politikusok is akadnak a kongresszus és szenátus tagja! között —, mégis rettegünk tőle, ha amerikai egyetemek elnökei írásos exkurziókat rendeznek Európában és „áttetsző és világos" elméleteket állítanak fel az európai kérdések rendezésére. Nem is sejtve és nem is ismerve a népi, faji, történelmi és földrajzi adottságok tömkelegét, az egymásba fonódó és egymást pusztító hagyományok, meggyőződések és előítéletek mindent legázoló erjét, a maguk egynyelvű, mult és történelem nélküli boldog világának képét vetítik át az oceánon és ami lehetségesnek bizonyult Észak- és Dél-Dakota között, azt akarják politikai programnak felállítani a heterogén európai világ számára ... Egyébként mi elfogadhatjuk az. ilyen amerikai programokat. Mi belenyugszunk a határok kiigazításába, csak legyen, aki megcsinálja. Mi elfogadjuk még a határok eltörlését, ha sikerül kapacitálni a többieket. Az amerikai bölcseség annyira megfelel nekünk, bogy fogadjuk, nem fogunk tiltakozni, ha az egész vonalon a népek önrendelkezésének joga érvényesül. Pénteken várható belpolitikai válság megoldása lxgalmas íanácsKoxásoK a parlament folyosó' fán és a Nep-ben — Imrédy Béla tárgyalásai a poliíikai vexéreKKel (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház folyosóin csütörtökön az előző napokat is felülmúló élénkség uralkodott. Mivel csütörtökön a felsőház is ülést tartott, a két Ház tagjai felváltva siettek át a különböző folyosókra, hogy kicseréljék észrevételeiket és figyelemmel kisérjék a helyzet kialakulását. Sem Darányi Kálmán miniszterelnök, sem pedig a sok kombinációban szereplő I ni r cd y Béla nem jelent meg csütörtökön délelőtt a Házban. A hirek szerint Imrédy Béla fontos tanácskozásokat folytatott a délelőtt folyamán. A tanácskozások a Nemzeti bankbéli dolgozószobájában folytak le. A beavatottak ugy tudták, hogy Imrédy Béla több pártvezérrel tárgyalt. A politikusok közölt, akikkel Imrédy érintkezést keresett, ellenzéki pártvezérek is voltak, de ezek a megbeszélések bizalmas jellegűek voltak. Csütörtökön megjelent a Házban Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt elnöke és hosszasan tanácskozott gróf Eszterh á z v Móriccal. A tanácskozás részben a belpolitikai helyzet változására vonatkozott, részben pedig a választójogi törvény módosítására. A felsőház tudvalevően néhánv kisebb módosítás céljából visszaküldte a titkos választójogi javaslatot a képviselőháznak. Most arról van szó, hogv valamilyen enyhítést találjanak arra vonatkozólag, ami a beszédek gyorsírói jegyzésére vonatkozik. Az Eszterházv—Eckhardt tanácskozás közben érkezett a Házba gróf Bethlen István, aki hir szerint, előzetesen Imrédv Bélával találkozott. Bethlen magához kérette Eckhardt Tibort és félrevonulva hosszú ideig tanácskozott vele. Később rövid időre báró P r ó n a y György és Kelemen Kornél is csatlakozott a két politikus beszélgetéséhez. Természetesen csütörtökön is a legkülönbözőbb kombinációk merültek fel a képviselőház és a felsőház folyosóin. A belügyminiszteri tárca jelöltje a folyosó szerint vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. Valószínűnek tartják, hogy a pénzügyminiszter továbbra is Remény iSchneller Lajos, az iparügyi B o r n e misza Géza marad, inig a kereskedelmi miniszteri tárca betöltésére Kunder Antal, a külkereskedelmi hivatal elnöke a hirek jelöltje. Nincs hiány a folyosón a kombinációk közijén izgalmakban sem. Felmerült az a kombináció, amely II ó ni a n Bálint személye körül kívánta volna az uj kormány kialakulását koncentrálni. Ez a hir azonban nem sokáig tartotta magát. A folyosó szerint valószínűleg Korniss Gyula lesz az uj kultuszminiszter. A földművelésügyi tárca jelöltje Sztranyavszky Sándor házelnök, akinek helyébe Tasoády Nagy András kerülne. Többen ugy tudják viszont, hogv Mnrschall Ferenc megmarad a földművelésügyi tárca élén :A pciilckon délutánra összehívott minisztertanács és az este 7 órakor megtartandó Nep-crtekczlet hozza meg előreláthatóan a belpolit'kai helyzet kibontakozását Csütörtökön este klub-nap volt a Nep ben. A párt helyiségei zsúfolásig megteltek és állandóan folytak a lázas tanácskozások. Feltűnést keltett, hogv Daránvi Kálmán miniszterelnök, akit nagv izgalommal vártak a képviselők. nem jelent mce a klubban, mivel ebben az időben éppen Mart o n Bélával tárgyalt. Este felhőikor Sztranyavszky Sándor,