Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-12 / 105. szám

Csütörtök, 1938. május 12. Politikai napilap XIV. évfolyam 105. sz. DÉLMAGYARORSZÁG A 12 pengős halhatatlanság Pár héttel ezelőtt olvastuk, hogy a szegedi muzeum uj osztállyal kívánja gyűjteményét gazdagítani s a „jelenkor" ismertebb egyéniségeinek, a város vezetőinek hangját meg fogja örökíteni az utókor számára. Őszintén szólva kissé vegyes érzelmekkel fogadtuk a muzeumnak ezt az elgondolását Nem mintha nem örvendeznénk azon, ha a szegedi muzeum, Tömörkény István és Móra Ferenc műhelye és hajléka, gazdagodnék, kiépülne, feltárná gyűjtött kincseit s elvégre temérdek teendője, széles keretek közé sem beszorítható hivatása van ezen a téren a muzeumnak s a muzeum közvetlen cs közvetett vezetőinek. De ugy éreztük, ezeknek a hanglemezeknek gyűjtése nem egészen muzeális feladat. Nem, mintha a hanglemezek gyűjtése ellen lenne ellenérzésünk, — ha a szegedi muzeum hanglomezeken örökítené meg a szegedi és a szegedvidéki elkallodásra itélt népdalokat, népmeséket, nép játékokat, a kivesző szegedi duda hangját és zenéjét, akkor valóban hivatást töltene be ezen a téren is. De hogy h a n g-p a n o p t i k u m o t szervez meg s az ismert emberek viaszfigurái helyett a hangjukat örökíti meg az ez iránt egész bizonyosan érzéketlen utókor számára, ezt a tevékenységet még akkor sem tudnánk a muzeumnak — csak gondolatjel között mondjuk: szabályrendelettel megállapított, — hivatásának tekinteni, ha nem üzleti vállalkozás rejtőzne mögötte. A hangfelvételre kiszemelt „aranyhalak" ugyanis egy budapesti cégtől körlevelet kaptak, — igy látszik, nem a szegcdi muzeum, hanem a budapesti cég állítja össze a hangfelvételre érdemesek kataszterét s bizonyára rem a megörökítésre érdemessé tevő tevékenység, hanem ama szempont alapján, hogy kinéz-e az áldozatból annyi hiúság és annyi pénz, a cég székhelyének nyelvén: lesz-e olyan „pali", hogy tizenkét pengővel megváltja borban fürdetett, vagy pipafüsttel árnyalt hangja számára a hanglemez-örökkévalóságot. A körlevél, nem a muzeum, de a pes,ti cég körlevele szerint „a hanglemez muzeum célja az, hogy a város és környékének közéleti, tudományos, művészeti, ipari és kereskedelmi téren működő prominens képviselőinek hangját ... az utókor számára megörökítse." Mint /átható, ez a taxáció elég tökéletes, az üzlet reményében a magyar nyelv törvényénél sokkal jobban ügyeltek arra, bogy "gyetlen foglalkozási ág „prominens" képviselője se maradhasson ki azok sorából, akiknek hangját tizenkét pengő lefizetése ellenében készek megörökíteni s „önköltségi áron" — dőljetek be! — még az áldozat haza is vihet egy lemezt a csodálkozó gyerekek, — apuka hangja — s n fogyasztási kúráját erre az ünnepnapra felfüggesztő feleség számára. A balekségben prominens urak majd arról álmodozhatnak, hogy századok múlva a város nagy ünnepein megszólaltatják az ő hangjukat is, •— amilyen határtalan lelkesedést, direkt optimizmust keltene, ha például a mostani városi ünnpségeken megszólaltatnák Sári Jánosnak, Magyar Péternek, S z m o 11 é n v i Nándornak,' vagy O b l á t h Lipótnak hangját, pedig ezek a derék polgárok alig 20—30 évvel ezelőtt éppen olyan „prominens" tagjai voltak a társadalomnak, mint azok, aki ma tevékenykednek a fórumon. Ha a városi muzeum meg akarná mégis azoknak hangját őrizni, akiknek emléke nem halványodik el a közgyűlési tagság, vagy a hivatal viselésének megszűntével, még érteni s talán méltányolni is tudnánk ezt az iparkodást, mint a gramofonlemezekkel végezhető tevékenységének egy jelentéktelen részét. Mi csak ez ellen a tizenkét pengős halhatatlanság ellen szólalunk fel s azt kifogásoljuk, hogy az egyik városi közintézmény bármilyen tisztes üzleti vállalkozással társul s -a maga közérdekű tevékenységét üzleti vállalkozással egyesíti. Nekünk a haszonszerzés tekintetében nem egészen egyezik meg a felfogásunk a miniszterelnök űrével, aki még akkor is, amikor a keresztény társadalom fiatalságát az ipari és kereskedelmi pályára terelik, bizonyos enyhe lekicsinyléssel beszél arról a tevékenységről, amelynek tisztes haszonBudapest, május 11. A magyar politikai élet szerdán is azoknak a tanácskozásoknak a hatása alatt állott, amelyek — mint ismeretes — tegnap kezdődtek meg és amelyektől uj helyzet kialakulását várják. Mint jelentettük, az eseményeket a felsőház keddi majdnem egyhangú megmozdulása indította el Jankov i c li Béla, illetve gráf Károlyi Gyula vezetésével. Ehhez járultak azok a tárgyalások, amelyeket egyrészt Darányi miniszterelnök, másrészt I m r éd y Béla közgazdasági miniszter folytatott. Közel száz felsőházi tag mozgalmat indított azzal a céllal, hgy a kormány a legerél.vesebb eszközökkel törje le a szélsőséges izgatókat, akik ma már az ország békéjének és rendjének felbontására törnek. Gróf Károlyi Gyula ismertette a miniszterelnökkel a felsőházi tagok állásfoglalását. Mielőtt ujabb elhatározás történt volna, hir szerint a Darányi—Károlyi tanácskozáson megállapodás történt. Ezek szerint a miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy a közeli naÍ

/okban olyan elhatározások készülnek, ameyek megérdemlik a felsőházi lagok türelmét. Hir szerint erélyes intézkedésekről vMt szó, /le több esetleges változásról is, amelyek uj helyzetér teremtenének a politikai éleiben A felsőházi tagok ezekre a hirekre leállították a mozgalmat azzal, hogy május 19-én — ha szükség lenne rá —, ujabb tanácskozásra ülnének öszsze. Ebben a hangulatban szerdán délelőtt átterelődött az érdeklődés t a felsőházba. A folyosón megjelent gróf Bethlen István is, akit nagy gyürü vett körül, köztük Kái1 a v Miklós, herceg M o 111 e n 0 u v 0, D e g r é szerzés a mozgatója. Semmi kifogásunk r.em lenne az ellen, ha ez a budapesti cég m a g n vállalkoznék arra, hogy tizenkét pengő lefizetése ellenében bárkinek hangját gramofonlemezre viszi át, de kifogásoljuk azt, hogy ez az egész akció muzeális feladat teljesítésének látszatával és diszével kerül a nyilvánosság elé s nincs szigorú határvonal ott, ahol a muzeum tevékenysége megszűnik s ahol az üzlet kezdődik. A muzeum nem adhatja még helyiségeit sem oda, — Tömörkény István és Móra Ferenc műhelyeit —, hogy bizonyos vonatkozásban megtévesztő külsőségek között rentábilis legyen az emberi hiúsággal kalkuláló üzleti számvetés. Ne az legyen a legfőbb törekvés, hogy a hangunkat adjuk át az utókornak, adjuk át az utókornak, adjuk át tisztes és becsületes munkánk eredményét, helytállásunk példáját. Az utókornak elég lesz a sa< ját prominenseit meghallgatni, nem fogja őket érdekelni, hogy az előttük járt generáció számára milyen hangot adtak a — hangadók? Miklós, R i p k a Ferenc. Számos képviselő is megjelent a felsőházi folyosón, köztük M a k r a y La jos, Shvoy Kálmán, Klein Antal, gróf Takách-Tolvay József, Nagy Emil, Vo jnich Miklós, az államtitkárok közül később Antal István és Tahy László. Élénk figyelemmel kisérték gróf Károlyi Gyula tanácskozásait Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminiszterrel, közben a miniszterelnök is több megbeszélést folytatott Sztranvavszky Sándorral, Imrédy Bélával. Tasnády Nagv Andrással. Iveresztcs-Fischer is felkereste a Házelnököt, majd Imrédy Béla is megjelent szobájában. A megbeszélések után különböző híresztelések és kombinációk ter jedtek el a Ház folyosóján, egyesek már arról is tudlak, hogy esetleg a kormány kiegészítéséről vagy átalakításáról lehet szó. sőt már több nevet is hozlak forgalomba és e hirek arról tudtak, bogy Darányi esetleg másodszor is uj iáalakilja kormányát. Alapot adott a híreszteléseknek az a tény is, hogy megváltozott a Ház munkarendje, ha csütörtökön befejezik a „zsidójavaslat" tárgyalását, ugy a zárszámadást tárgyalják le és a költségvetési vita csak a jövő héten kezdődne meg. A munkarendbon történt változásból egyesek arra következtettek, hogv a jövő bét elejéig esetleg fontos változások bekövetkezésével lehel számolni. A sok kombináneió és híresztelés után szerdán esle illetékes helyről közleményt adták ki, amely határozoll formában megcáfolta a különböző híreszteléseket A cáfolatról kiadott közlemény a következőket Fonéos tárgyalások a poliéikai helyzetről A felsőházi tagok mozgalma — Illetékes hely megcáfolta a szerdán elterjedt híreket és kombinációkat