Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)

1938-05-01 / 96. szám

Vásárnap, 1938. májú© T» DÉLMAGYARORSZÁG « ii Hogyan dolgozik az arcképfestő? Műtermi látogatás Zombory-Moldván Bélánál übbaziai összes szállodák, pénz ók, szanatóriumok szegedi képviselete: neu Ernő mm ulazási irodája 8hol prospektusok és minden felvilágosítás díjmentesen kapható. Budapest, április. (Budapest! szerkesztőségünktől.) Sok szó esc'.t már arról, hogy a magyar képzőművészet kontinentális tényező, amely különösen a fcstömüvészctben vivott ki magának nemzetközi elsőséget. De viszont arról is •— talán még több — szó ere.t, hogy a magyar társadalom álta'ános rétegeibe sehogyse találja meg az u'at ez a magyar képzőművészet. Aminek aztán az a következménye, hogy az általános magyar művészeti izlés nem finomult parallel a műveltségi állással... végső fokon pedig az lett aztán a helyzet, hogy a mai müveit tekintélytisztelő korunk túlnyomórészt kétes értékű, műemléket emel nagyjainak. Hangsúlyt és aktualitást kapott az a látogatás, amit azzal a szándékkal tettein az egyik legnagyobb magyar aieképfestönéi, Zornbory-Moldovdn Bélánál, hogy szines vetítést mutassak be arról, hogy miként dolgozik műtermében az arcképfestö-müvész. Zombory-Moldovdn Béla műterme a nagy angol és francia arcképfestő-müvészek szinte kőtelezően szokványos stílusában van tartva: van külön rendkivül elegáns, modern bútorzatú társalgási szalonja, pompás mélyülésü fotö'.ökkel, dohányasztalkákkal, drága perzsaszőnyegekkel, zongorával és természe'.e-en a falakon mindenütt képek, rajzok, kész müvek és tanulmányok. Ebbe a szalonba két hatalmas • ablakon keresztül özönlik be a hatodik emelet villogó napfénye és a hangulatot még külön is költőivé teszi az, hogy belekongatja a negyedórákat a napfénybe az ideágaskodó Bakátstéri templomtorony. Aztán a túlnani szobasarokból jól eldekorált — szinte eltitkolt — tapétaajtó nyílik át a munkaszobába, amelyben falon, székeken, ícstöállványokon szerte mindenütt a képek: azok a müvek: amiket nagyon szeret a művész, amiket tehát aggódó gonddal óv a (felfedezéstől*. Elegáns, kisportolt alakú, már egészen fehérhajú, de íiatalarcu és csupabarátság-inosolyu, igazi magyar ur Zombory-Moldován Béla, aki aztán pár perc múlva egyszer csak házigazdából művésszé alakul át és elkezdi a ráemlékczést nagy művészeti eseményeire. Közben sorra mutogatja képeit és eközben észre se veszi, hogy máris átkerülünk a tapétaajtón a belső műterembe. latnférfiak, gazdasági potentátok, aztán Írók és művészek, végül néhány jóbarátja portréját, köztük Izabella főhercegasszony, Szurmay tábornok, Hazay Samu volt hadügyminiszter, Achmed Hikmet volt törők követ, Glattfeldzr Gyula püspök, Si'ly Tamás, óváry Ferenc, Felkiy Ferenc fővárosi tanácsnok, Ferenczy Tibor volt rendőrfőkapitány, stb., továbbá Siklódy Lőrinc, Thoroezkay Wiegand Ede, Szederkényi Anna, Sebők Zsigmond, Bory Jenő, dr. Szőnyi Ottó, Kőszegi László és végül a világjáró nagy hegedűművésznek, Jean Kubdiknek arcképeit. Külön nevezetes művészeti regisztere a művésznek a gyermekportré, amelyből valóban egyedülállóan értékes galériát festett meg. Egyik: ilyen gyermekarcképével nyerte azt a kitüntetés is, hogy ennek a velencei kiállítása alkalmával az olasz állana dijjal megjutalmazta és a római muzeum számára megvette. Müvei közül természetesen sok van külföldi muzeumokban és a budapesti Szépművészeti Muzeumban, illetve a Székesfővárosi Muzeumban. Kitüntetéseinek és stallumainak száma is légió. Megnyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíj át, két kitüntető elismerését, a Ráth György cs a Rökk Szilárd fővárosi dijakat, a Tolnai Simon dijat, a barcelonai világkiállítás nagy ezüstérmét, stb. Alelnöke a Magyar Arcképfestők Tdrsaságarutk és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, főtitkára a Képzőművészek Egye nletének, stb., stb. és kinevezett igazgatója a Székesjővd osi Iparrajziskolának, melynek épp most van 160 éves fennállást ünneplő jubiláris kiállítása a Nemzeti Szalonban. Amikor befejeztük a műtermi sétát, a zongoraszalonban szem beültünk egymással és megkérdeztem Zombory-Moldován Bélát, mi a vé'eményc a mai társadalmi emlékkultuszröl és az alkotott emlékportrék nivóértékéről? Elkomorodott. — A Magyar Arcképfestők Társasága köriratban fordult az ország valamennyi hatóságához, egyesületéhez és kaszinójához azzal a kéréssel — mondotta —, hogy emlékportrét művésszel és ne müvészkeáö féídilettánsial alkottassanak. Hát ennek a körmegkeresésnek nem sok foganatja lett. Az olcsó, vagy protekciós »müvészek« megrohanták a konjunkturális lehetőséget és nyakrafőre produkálják a megrajzolatlan és lélektelen »müremekekeU. Ebben pedig az a legnagyobb baj, hogy a mindenütt előkelő helyen kifüggesztett ilyen emlékportré csúnyán meghamisítja a nagyszerű magyar festőművészeiről fennálló fogalmat. — A magyar arcképfestészet, annak igazi nemes szempontjai szerint, szinte teljes egészében egybekoncentrálódott a Magyar Arcképfestők Társaságába. Ez nem klikk, vagy gazdasági műszóval mondva: kartcl, hanem egy tényleg és elhivatottan csaknem kizárólag arcképfestést kultiváló művészcsoport, amelynek tagjai az arcképfestészet műfajának minden nemes lényegét hitvallásukká tették, akik tehát az arcképmüben valóban emléket állítanak a megfestett személyiségnek. — Arcképmüvet festeni... hát ez a legnagyobb és legfele'ösebb művészi feladat — folytatja. Erra csak az vállalkozhatik, aki a festészeti mesterség* beli tudás teljes biztonságán kivül elég müveit* seggel és még több áhitatkészségigel bir ahhoz, hogy a husvér-konturon kivül a modell emberi lelkiségét is kianalizálhassa és annak a lelkiségnek koncentrált jellegét át is vigye a műre. Minden portré uj és uj festészeti és lélekanaütika.i probléma, minden portrénál tehát uj és meglepő feladatok elé kerül a művész. Ezért nem h'h "t uz arcképpiklurát művészeti forrongásoknak, technikai és felfogásbeli kereséseknek kitemtí és ezért maradt szinte egyenes vonalban az arcképfcstészeti kultura a különböző művészeti átalakulásokon keresztül is úgynevezett ókonzervatív«. Az emberi arcnak eseményei vannak, amiket ki kell fejezni, fel kell tárni a képen, hogy nocsak hasonló legyen a portré, de hűséges arckép is. — A művész minden portré megalkotásakor emléket emel és ehhez bizony mélységes áhítat kell, meghatottság. Csak ezen a nagy érzésen keresztül juthat olyan közel a míialkotó a modellhez, hogy kilesse, átélje annak egész lelkiségét és pcintirozhassa a karakterét. Aki mást csinál, vagy másként csinálja, az festhet jó, vagy rossz képet, de visszavetitő portrét, képmást sose fog tudni alkotni. A portréniüvészet végeredményben nem lehet se egyéni, vagy áramlati sti'usu; nem lehet majesztétikus, vagy könnyed beállítású; nem lehet modoros, vagy szokványos előadásu... a portré mindig komoly, hűséges életrajz, amely magába foglaljon kiválóságokat épugry, mint emberi gyarlóságot. Zombory-Moldován Géza csöndet nyújtott most a beszélgetés végére, aztán ebből a c-öndböl lassan visszamosolyogtatta magára az előbbi kedves, jóbarát házigazdát, akivel szinte újrakezdtem most a beszélge'.é-t — köznapiságokról. * Radn aj Oszkár. A sor természetesen a falakon lógó müvekkel kezdődik. Kivétel nélkül mind portré. Férfi és női arcképek. Brilliáns gyermekportxék és fejtanulmányok. A szemlélő ezeknek a különböző évtávolságokból csoportosult müveknek átfigye'é ekor azonnal megállapítja, hogy nagy stílusbeli küzdelmeket nem vivott, művészeti kiérettsége azon az alapon nyugszik, amit nagy tanítóitól: Benczúr Gyulától, Ballá Edétől, Karlovszky Bertalantól kapott. Ez a nagy útravaló a fel étlen rajzbiztonság és az arcképfestés folyamaidnak átélése. Zombory-Moldován Béla valóban em'ékmonumentunimd volt képes minden portréját felmagasztalni. Képehi átizzik az alkotási áhítat, amellyel mindig megkereste a modeUirozó emberiséget, tehát nem a pillanatot rögzítő naturális figurát adta képcin, hanem vele adta mindazt a különvalóségot is, amit az Isten spirituális teherként adott: a lelkiséget, a karaktert. Ez a lélekmegkeresési áhítat ott látszik akár a társadalmi emlékműnek megrendelt ünnepies arcképeken épugy, mint az intim hatású studiummüveken. Ilyen utóbbiból van néhány bravúros portréja otthon, köztük is kiemelkedően a felesége leheletfinom, sötét árnyalatok közé burkolt és arcra-kézre hangsúlyozó muzeális arcképe. Természetes, hogy a Közel ötven esztendős művész, aki minden alapossága és áhítatos clmélyültsége ellenére is közismerten igen termékeny, hatalmas galériára való portrét, biblikus és novellisztikus kompozíciót festett meg. Megfestette társadalmi és közéleti előkelőségek, álMetropole Tiszta szobák. Szollá rfrak. Figyelmes kiszolgálás legkiidni*<»b ételek Teleion : 138-950. Rákóczi-ul 58.