Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-10 / 80. szám

2 D e I. M A G y A R O R S L Á G emelését hozzá be kell Jelenteni. A kormánybiztos kiküldölte utján az egész üzletvitelt és üzletkezelést, üzleti könyvekbe és egyéb iratokba való betekintés utján, a múltra vonatkozóan ts megvizsgálhatja. Ha a kormánybiztos azt állapit ja meg, hogy valamely áru indokolatlanul magas áron kerül forga'omba, tájékoztató, il'etve legmagasabb árat állapithat meg. . . Az adó, a vám, valamint az egyéb tekintetben adott Icdvetményák megvonás.a, a közszállitósokból való kizárás, az iparűzési jog elvond a, vagy más rendszabályok alkalmazása, a vállalat állandó áreilenőrzés alá helyezése iránt a minisztériumnak javaslatot lesz. Becs, április 9. A vasárnapi szavazás előtti „zouibatcm este a volt északnyugati pályaudvar csarnokában mondotta el Hitler utolsó beszédét. Ma mindenek elölt azokhoz szeretnék szólani — mondotta —, akik uiég ebben az ólában is ugy hiszik, hogy még nem ajándékozhatjuk meg hajlandóságukkal és bizalmukkal az u j Németországot, vagv akik azt hiszik, hogy ezzel a világtörténelmi döntéssel szemközt léire kell állatok és nem szabad azt elismerni. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a minisztériumnak a nagyobb pénzintézetek, valamint biztosító vállalatok vezető átlósainak betöltése tárgyában kiadott rendeletét is. Kineveztek a kormánybiztost A minisztérium Laky Dezső műszaki és gazdaságtudományi egyeiemi rendes tanárt az ár.alakulás szabályozás ellenőrzése tárgyában kiadott rendelet alapján országos kormánybiztossá kinevezte. Ilillcr ezután felsorolta azokat az eseményeket, amelyek lejátszódtak, mióta Hindenburg kezébe tette le a hatalmat, majd arra a kérdésre feleli, van-c joga ma itt állni és beszelni. Váiaszkéjicn a következő okokat sorolta fel: 1. Ez az ország Németország cs lakoj németek. A birodalom alapitolta itt az Ostmarkot, amelynek lakói évszázadokon át nemetek maradtak. » 2. Ez az ország hosszabb ideig nem élhet meg a nemet birodalom nélkül. Ilal és fclmilVasárnap, 1938. április lO. lió ember, ma alig számit a világban, ha azyn.ban a német birodalommal egyesül, akkor legyőzhetetlen. 3. E uémet tartomány nem is akart elszakadni a birodalomtól, sőt csatlakozni akart hozzá abban a pillanatban, amidőn mcgszUnl egy lLlgv birodalom vezető népe lenni. 4. Ez az én szülőföldem cs ne csodálkozzanak azon, hogy az én szerelelt német birodajmomlíoz hozzá akarom csatolni az en'SzóTc""lett szülőföldemet. 5. Itt állok, mert azt képzelem, mert többel értek a dolgokhoz, mint Schuschnigg ur. — életemmel bizonyítottam, hogy többet tudok, mint azok a törpék, akik ezt az országot tönkretették. Nem tudom, hogv száz év múlva ernlékeznek-e majd ezekre, dc az én nevem cini fog, mint az ország nagy fiának neve. Hiszem azt is, hogy Isten akarata volt, hogy innen egy gyermeket küldött a birodalomba, azt a német nemzet vezetőjévé telte és megengedte, hogv ez a vezér csatolja szülőföldjét a birodalomhoz. — Kívánságom és kérésem a német nemzethez a következő: — folytatta. Német nép vedd át ezt a birodalmat és tartsd szilárdan a kezedl>en. A vasárnapi napon minden nép ismerie fel- a történelmi óra ielentőségét és hajofialok' meg alázattal a Mindenható akarata előtt, aki néhánv hét alatt ezt a csodát telte szemünk láttára. Hitler beszédének elhangzása után a Nyugati pályaudvarra lm itatott és különvonattal,", elutazott Németországba. InnHzer llHlente! Berlin, április 9. Bécsi jelentés ezerlnT Inhitzer biboros-érsek szombaton délben látogatást tett Hitlernél. (MTI.) SSciófs húsvéti asándéhtárqvak nagy raktára T ó fi h órásnál Kárász ucca 13. E'ő!«g nőikül 6 havi részletre Is.' Nagy 6r»- és ékszer j avili mUhaty Tavaszi kerékpárujdonságok megérkeztek. Standard kerékpárok és Emergé gumik leszállított pyári áron. Kedvező 3S£ PARRAGI VINCZE műszerész, Mikszáth Kálmán ucca 7. szám, Tavaszi kabátok, kosztümök P. Keich Erzsi cégnél iZílllMH,'^^. Hitler beszéde Bécsben a vasárnapi szavazás előtti estén A nyúl Irla PALLOS SANUOIf III. • Csak r.<m? — ámult el édes tréfára ké.'zen, nogy cz.el is megmu'.a3sa elcnyhült szivét s már kicsillantuk a fogaL — Vad nyu"? S gyerekes komolysággal sietett oda, hogy iiiajd kibontja. — Vigyázz, harap: — Kiáltott ra apám s ettől s bo'ond kis szólói egyszerre olyan jókedv támadt, hogy minden neveltünk, ö is, ml is, mindannyian. A délu'áni fe'leg egyszerre e oszlott s egyszerre út lanyhult sicrctcttől minden. Hát, uramisten, lesz most már vacsora! Ha nyul v in a csomagban, ekkor nem kell sUltkrumplit ennünk! Ho-hó, egyszerre olyan nagy jóság költözö.t a szivünkbe, olyan nagy biztonsúg, mintha egy tc't magtár közepén ülnénk s az mind a niiént volna, az a sok e'cség, ami ott található. Az öcsém fe'ugrott s kiabált: — Hejja hupp! Hojja hupp! , Anyám hókuszpókuszolva ment a csomag felé. — Mulasd magad, nyulacska! Mutasd! ts hát valóban nyul volt benne. Szép, nagy példány, még egésze i meg sc dermc.lt, a lábai még ú rep- k s a széján fri-s vér piroslott. Anyánk ujiai közé vette a nyul szőrét s túrta n kezévé'. Főemelte, mag letette. fMnv'vi a füleit, piszkálta ti száját. Nézte. _ Nyu!! — mondta ő is cs kimaozo'.tan. Valóságos nyul! S cgysrerc á ragadt rá is ócsk'Ja tomboló jók lvc s kitört belőle hirtelen a fék.veszett kacae&s. — No nézd csak! Feri! Ferkó! — kapta, öcsémet maga mellé. Nvulí Látod? Hát látod? Nyuszika! S paskolta kacagva az állat hátát Arán csör.de en mo o'yogva iiftsa nagy örömben harmatos lett a szeme. Erős, inas, drága keze ott nyugodott az asztalon, görbe mutatóujjával piszkálta a teritőt s oly végtelen boldogság volt az arcán, olyan nagy jóság, mint egy kiterített szív. — Hogy?... Hogyan?... Hol ver.ed ezt a nyulat? — repesett anyánk. Ezt a gyönyörű nyulat? Hisz ez lega'.á'ob négy-öt kiló! — Ot is van az! — nevetett apam. Bizonyisten, meg van az öt kiló is. S aztán elmondo'.ti, hogy kint a határban egy kukoricás széléöen a botjával dobta agyon. Mert dühében arra kószált. De ugy mondta cl ezt, körülményesen, aprózva, mint egy izgalmas vadászatot. Vidáman és adomázva, hogy minden szavára neve'ni kellett — No gyerekek — örült anyánk — ma nagy vacsora leszen! Az apraját ma megcsinálom pörköltnek, jó hagymával s a nagyjából meg holnap savanyu nyulat eszünk zafttal. — Az jó lesz! — örült apánk. Jő bei zaft és porhanyós nyu'gcrinc. — És ma tcrl.ünk is — Kacagott édes. Fehér abrosszal felterítjük az asztalt, mindenki külön tányért kap, kihozzuk a szép evőeszközöket s ugy vacsorázunk, mint régen. Gyerekek, ma nagy vacsora lesz! És sietve vitte a nyulat a konyha felé. Hanem az öcskös nevelni kezzdett hirtelen csúfondárosan. — Az ám — k'abált kapkodva a kezével, mintha, egy nagyon jó tréfát mondana —, de hogyan esszük meg a nyulat? Hiszen nincs egy falat kenyér sem a háznál! Anyám megállt egy pillanatra s nagy fekete szemeivel csodálatos melegséggel nézett apánkra. Olyan volt a nézése, mintha két karjával körülfogta volna védelmezőn ezt a megpróbált szegény embert s a kezével szeliden cirógatna az arcát, Aztáa lányosan, könnyelműen penderült, ugy, mintha táncolna, a nyulat a hóna alá fogta, mint az iskolásgyerekék a könwct s barackot nyomott öcsém fejére. — Ejnye, ejnye, Dikfic te, csacsi tc! — kacagott vidáman. Te nagy csacsi! Hát megesszük kenyér nélkül! Baj is az! Jó ez kenyér nélkül is, ugy-c Sándor? Apám pillája megremegett. f\ezo megállt azasztalon s hosszan, mintha a lelkébe tenne el mindannyiunkat, nézett bennünket. — Hát akkor — mondta erőltetve a mosolygást) nagyon cscndc-en, valahonnét igen-igen mélyről —, akkor hat alighanem ujy lesz, hogy kenyér nélkül kell megennünk... Hogyha nincsen... És félreiorduit, ler.ézcit a földre, mintha kereeno valamit. _ Ni — kiáltott fel aztán hirtelen remegő, furcsa hangon, mintha menekülne valamitől, mintha rejtegetne valamit elölünk, mintha akadozna a beszédben —, nini, egér! Egér szaladt! Anyáin odaugrott, hóna alatt a nyulIuL — Hol? — kérdezte Ijedten. Hol vau? — Olt, ott! — niutagotott türelmetlen sietséggel az ágy alá, fejét még mindig clforditva és leszegve apám s hogy anyám és öcsém nagy harci kedvvel kurkászták az ágy alját és nem figyellek rá, felnyúlt a jobbkezévcl és' kitörölte a szeméből azt a két keserves könnycseppet, amely, nem tebé'et róla, hirtelen odato'akoriotL