Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-10 / 80. szám

2 D e I. M A G y A R O R S L Á G emelését hozzá be kell Jelenteni. A kormánybiz­tos kiküldölte utján az egész üzletvitelt és üzlet­kezelést, üzleti könyvekbe és egyéb iratokba való betekintés utján, a múltra vonatkozóan ts megvizs­gálhatja. Ha a kormánybiztos azt állapit ja meg, hogy valamely áru indokolatlanul magas áron ke­rül forga'omba, tájékoztató, il'etve legmagasabb árat állapithat meg. . . Az adó, a vám, valamint az egyéb tekintetben adott Icdvetményák megvonás.a, a közszállitósok­ból való kizárás, az iparűzési jog elvond a, vagy más rendszabályok alkalmazása, a vállalat ál­landó áreilenőrzés alá helyezése iránt a minisz­tériumnak javaslatot lesz. Becs, április 9. A vasárnapi szavazás előtti „zouibatcm este a volt északnyugati pályaud­var csarnokában mondotta el Hitler utolsó beszédét. Ma mindenek elölt azokhoz szeretnék szó­lani — mondotta —, akik uiég ebben az ólá­ban is ugy hiszik, hogy még nem ajándékoz­hatjuk meg hajlandóságukkal és bizalmukkal az u j Németországot, vagv akik azt hiszik, hogy ezzel a világtörténelmi döntéssel szem­közt léire kell állatok és nem szabad azt el­ismerni. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a mi­nisztériumnak a nagyobb pénzintézetek, valamint biz­tosító vállalatok vezető átlósainak betöl­tése tárgyában kiadott rendeletét is. Kineveztek a kormánybiztost A minisztérium Laky Dezső műszaki és gaz­daságtudományi egyeiemi rendes tanárt az ár­.alakulás szabályozás ellenőrzése tárgyában ki­adott rendelet alapján országos kormánybiztossá kinevezte. Ilillcr ezután felsorolta azokat az esemé­nyeket, amelyek lejátszódtak, mióta Hinden­burg kezébe tette le a hatalmat, majd arra a kérdésre feleli, van-c joga ma itt állni és be­szelni. Váiaszkéjicn a következő okokat sorol­ta fel: 1. Ez az ország Németország cs lakoj néme­tek. A birodalom alapitolta itt az Ostmarkot, amelynek lakói évszázadokon át nemetek ma­radtak. » 2. Ez az ország hosszabb ideig nem élhet meg a nemet birodalom nélkül. Ilal és fclmil­Vasárnap, 1938. április lO. lió ember, ma alig számit a világban, ha azyn­.ban a német birodalommal egyesül, akkor le­győzhetetlen. 3. E uémet tartomány nem is akart elsza­kadni a birodalomtól, sőt csatlakozni akart hozzá abban a pillanatban, amidőn mcgszUnl egy lLlgv birodalom vezető népe lenni. 4. Ez az én szülőföldem cs ne csodálkozza­nak azon, hogy az én szerelelt német birodaj­momlíoz hozzá akarom csatolni az en'SzóTc""­lett szülőföldemet. 5. Itt állok, mert azt képzelem, mert többel értek a dolgokhoz, mint Schuschnigg ur. — életemmel bizonyítottam, hogy többet tudok, mint azok a törpék, akik ezt az országot tönk­retették. Nem tudom, hogv száz év múlva ern­lékeznek-e majd ezekre, dc az én nevem cini fog, mint az ország nagy fiának neve. Hiszem azt is, hogy Isten akarata volt, hogy innen egy gyermeket küldött a birodalomba, azt a német nemzet vezetőjévé telte és megengedte, hogv ez a vezér csatolja szülőföldjét a biroda­lomhoz. — Kívánságom és kérésem a német nemzet­hez a következő: — folytatta. Német nép vedd át ezt a birodalmat és tartsd szilárdan a kezed­l>en. A vasárnapi napon minden nép ismerie fel- a történelmi óra ielentőségét és hajofialok' meg alázattal a Mindenható akarata előtt, aki néhánv hét alatt ezt a csodát telte sze­münk láttára. Hitler beszédének elhangzása után a Nyu­gati pályaudvarra lm itatott és különvonattal,", elutazott Németországba. InnHzer llHlente! Berlin, április 9. Bécsi jelentés ezerlnT Inhitzer biboros-érsek szombaton délben lá­togatást tett Hitlernél. (MTI.) SSciófs húsvéti asándéhtárqvak nagy raktára T ó fi h órásnál Kárász ucca 13. E'ő!«g nőikül 6 havi részletre Is.' Nagy 6r»- és ékszer j avili mUhaty Tavaszi kerékpárujdonságok megérkeztek. Standard kerékpárok és Emergé gumik leszállított pyári áron. Kedvező 3S£ PARRAGI VINCZE műszerész, Mikszáth Kálmán ucca 7. szám, Tavaszi kabátok, kosztümök P. Keich Erzsi cégnél iZílllMH,'^^. Hitler beszéde Bécsben a vasárnapi szavazás előtti estén A nyúl Irla PALLOS SANUOIf III. • Csak r.<m? — ámult el édes tréfára ké.'zen, nogy cz.el is megmu'.a3sa elcnyhült szivét s már kicsillantuk a fogaL — Vad nyu"? S gyerekes komolysággal sietett oda, hogy iiiajd kibontja. — Vigyázz, harap: — Kiáltott ra apám s ettől s bo'ond kis szólói egyszerre olyan jókedv támadt, hogy minden neveltünk, ö is, ml is, mindannyian. A délu'áni fe'leg egyszerre e oszlott s egyszerre út lanyhult sicrctcttől minden. Hát, uramisten, lesz most már vacsora! Ha nyul v in a csomag­ban, ekkor nem kell sUltkrumplit ennünk! Ho-hó, egyszerre olyan nagy jóság költözö.t a szivünkbe, olyan nagy biztonsúg, mintha egy tc't magtár közepén ülnénk s az mind a niiént volna, az a sok e'cség, ami ott található. Az öcsém fe'ugrott s kiabált: — Hejja hupp! Hojja hupp! , Anyám hókuszpókuszolva ment a csomag felé. — Mulasd magad, nyulacska! Mutasd! ts hát valóban nyul volt benne. Szép, nagy pél­dány, még egésze i meg sc dermc.lt, a lábai még ú rep- k s a széján fri-s vér piroslott. Anyánk ujiai közé vette a nyul szőrét s túrta n kezévé'. Főemelte, mag letette. fMnv'vi a fü­leit, piszkálta ti száját. Nézte. _ Nyu!! — mondta ő is cs kimaozo'.tan. Való­ságos nyul! S cgysrerc á ragadt rá is ócsk'Ja tomboló jó­k lvc s kitört belőle hirtelen a fék.veszett ka­cae&s. — No nézd csak! Feri! Ferkó! — kapta, öcsé­met maga mellé. Nvulí Látod? Hát látod? Nyu­szika! S paskolta kacagva az állat hátát Arán csör.de en mo o'yogva iiftsa nagy öröm­ben harmatos lett a szeme. Erős, inas, drága keze ott nyugodott az asztalon, görbe mutató­ujjával piszkálta a teritőt s oly végtelen boldog­ság volt az arcán, olyan nagy jóság, mint egy kiterített szív. — Hogy?... Hogyan?... Hol ver.ed ezt a nyu­lat? — repesett anyánk. Ezt a gyönyörű nyulat? Hisz ez lega'.á'ob négy-öt kiló! — Ot is van az! — nevetett apam. Bizonyisten, meg van az öt kiló is. S aztán elmondo'.ti, hogy kint a határban egy kukoricás széléöen a botjával dobta agyon. Mert dühében arra kószált. De ugy mondta cl ezt, kö­rülményesen, aprózva, mint egy izgalmas vadá­szatot. Vidáman és adomázva, hogy minden sza­vára neve'ni kellett — No gyerekek — örült anyánk — ma nagy vacsora leszen! Az apraját ma megcsinálom pör­költnek, jó hagymával s a nagyjából meg holnap savanyu nyulat eszünk zafttal. — Az jó lesz! — örült apánk. Jő bei zaft és porhanyós nyu'gcrinc. — És ma tcrl.ünk is — Kacagott édes. Fe­hér abrosszal felterítjük az asztalt, mindenki kü­lön tányért kap, kihozzuk a szép evőeszközöket s ugy vacsorázunk, mint régen. Gyerekek, ma nagy vacsora lesz! És sietve vitte a nyulat a konyha felé. Hanem az öcskös nevelni kezzdett hirtelen csú­fondárosan. — Az ám — k'abált kapkodva a kezével, mintha, egy nagyon jó tréfát mondana —, de hogyan esszük meg a nyulat? Hiszen nincs egy falat kenyér sem a háznál! Anyám megállt egy pillanatra s nagy fekete szemeivel csodálatos melegséggel nézett apánkra. Olyan volt a nézése, mintha két karjával körül­fogta volna védelmezőn ezt a megpróbált szegény embert s a kezével szeliden cirógatna az arcát, Aztáa lányosan, könnyelműen penderült, ugy, mint­ha táncolna, a nyulat a hóna alá fogta, mint az iskolásgyerekék a könwct s barackot nyomott öcsém fejére. — Ejnye, ejnye, Dikfic te, csacsi tc! — ka­cagott vidáman. Te nagy csacsi! Hát megesszük kenyér nélkül! Baj is az! Jó ez kenyér nélkül is, ugy-c Sándor? Apám pillája megremegett. f\ezo megállt az­asztalon s hosszan, mintha a lelkébe tenne el mindannyiunkat, nézett bennünket. — Hát akkor — mondta erőltetve a mosoly­gást) nagyon cscndc-en, valahonnét igen-igen mélyről —, akkor hat alighanem ujy lesz, hogy kenyér nélkül kell megennünk... Hogyha nin­csen... És félreiorduit, ler.ézcit a földre, mintha kereeno valamit. _ Ni — kiáltott fel aztán hirtelen remegő, furcsa hangon, mintha menekülne valamitől, mint­ha rejtegetne valamit elölünk, mintha akadozna a beszédben —, nini, egér! Egér szaladt! Anyáin odaugrott, hóna alatt a nyulIuL — Hol? — kérdezte Ijedten. Hol vau? — Olt, ott! — niutagotott türelmetlen sietség­gel az ágy alá, fejét még mindig clforditva és leszegve apám s hogy anyám és öcsém nagy harci kedvvel kurkászták az ágy alját és nem figyellek rá, felnyúlt a jobbkezévcl és' kitörölte a szeméből azt a két keserves könnycseppet, amely, nem tebé'et róla, hirtelen odato'akoriotL

Next

/
Thumbnails
Contents